Fezejet

  1 I    |  megengedjen, uram, ez furcsa... - szólt közbe doktor Grisák. ~-
  2 I    |      Grisák. ~- Óh hát prókátor? - szólt kapacitálódva Garanvölgyi. ~-
  3 I    |      tetszett jönni? ~- De kérem - szólt a juris doctor, az ülhelyül
  4 I    |            salláriumát. ~- Kérem - szólt doktor Grisák, illedelmes
  5 I    |  tekintetes" cím illet. ~- Csak? - szólt félvállról átmosolyogva
  6 I    |           tudora. ~- Lehetetlen! - szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
  7 I    |    felfedezni abban az okmányban - szólt irtózatos jóakaratú humorral
  8 I    |           én dolgozószobám, uram - szólt nyájas mosolygással a háziúr. -
  9 II   |     sóhajtás a költő emlékezetének szólt, az ütés pedig annak, ki
 10 II   |              Ugyan, édes barátom - szólt rátéve tenyerét a papírokra,
 11 III  |           átadom neki a helyemet - szólt fürgén felszökve Eliz. ~-
 12 III  |          vagyok. ~- Tudom, tudom - szólt a lovag, kurtán végét szakítva
 13 III  |  pillantásait sejti. ~- Lovag úr - szólt a boldogtalan, miután leveses
 14 III  |           annak két vállára, s így szólt hozzá katonás őszinte hangon: ~-
 15 III  |         elől menekül. ~- No - jó - szólt a háziúr. - Akkor hát maradjon
 16 III  |     félrevonulhat. ~És azontúl nem szólt bele, akármit beszélt előtte
 17 III  |           vele. "Gondolja el ön! - szólt a derék ifjú. - Egy levelet
 18 III  |     alássan, azt meg lehet tudni - szólt Bogumil nagy készséggel. ~-
 19 III  |             Magam fogok odamenni - szólt a lovag mogorván, s indult
 20 III  |      tesznek? ~- Ketten leszünk! - szólt a hadastyán, kardjára ütve. -
 21 IV   |     szemtül szembe. ~- Nem, uram - szólt Garanvölgyi -, én azt mondtam,
 22 IV   |            tartalmát. ~- Jól van - szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet,
 23 IV   |              Az már az én dolgom - szólt Ankerschmidt komoran helyéről
 24 IV   |       sincs tudomása. ~- Hogyan? - szólt a lovag elkomorodva. - Tehát
 25 IV   |            előkerülni. ~- No hát - szólt vállára verve a töredelmes
 26 V    |      megvakarva a kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz: ~- Kegyelmes
 27 V    |        bele. ~- No már úgy lehet - szólt engedékenyen a lovag. ~-
 28 V    |            mondom kendnek, bátya - szólt Vendelin úr az érdemes férfiú
 29 VI   |         merengeti lelke sugarait - szólt Fellegormi Danó. ~- Óh nem -
 30 VI   |            elvesztésére. ~- Ahá! - szólt doktor Grisák térdére csapva. ~
 31 VI   |          Ezt mégis nem szeretném - szólt Pajtayné, húzódozva a bölcs
 32 VI   |           én azt magam. ~- Értem - szólt bizalmas suttogással hajolva
 33 VI   |   viszontlátásig. ~- Igen örülök - szólt a doktor. ~S azzal mind
 34 VI   |       lakik itt önnek? ~- Nekem? - szólt dr. Grisák tétovázva. -
 35 VI   |          úr előtt lehet szólanom - szólt Ankerschmidt, lassúdan csepegtetve
 36 VI   |          mint tudom, menyasszony - szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával
 37 VI   |     Corinnára. ~- Óh nem, óh nem - szólt ez fülig elpirulni akarva. ~-
 38 VI   |     mögötte. ~- Kereken kimondva - szólt Ankerschmidt lovag - én
 39 VI   |            Nem issza meg teáját? - szólt marasztaló hangon Corinna. ~-
 40 VI   |          Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők aljáig. Ott, amíg
 41 VII  |             nyilván Kampós uramnak szólt, ki nagymértékben gyanússá
 42 VII  |         Látja ön ezt az asztalt? - szólt Mikucsek úrhoz intézve szavait. ~-
 43 VII  |         szavait. ~- Igenis látom - szólt az, félszemével intve. A
 44 VII  |        Ráérek; majd kieresztenek - szólt szelíd daccal Kampós uram. -
 45 VII  |         Megijedtél kis fiacskám? - szólt Bräuhäusel úr, ismét Gyuszihoz
 46 VII  |         levelet, Eliz kisasszony - szólt Bräuhäusel úr. ~- Óh kérem. ~
 47 VII  |            húzni. ~Kampós uram nem szólt bele a beszédbe. ~- Hát
 48 VII  |        Isten jónap, vitéz uraim! - szólt rájuk köszöntve a kulacsot. -
 49 VII  |          Szemes Miska én vagyok! - szólt a kondás felállva egész
 50 VII  |        betyár lelkéért egy tust! - szólt Miska, megtörülve a kulacs
 51 VII  |           van velem? ~- Lovag úr - szólt a missz baljóslatú hangon,
 52 VII  |         készül. ~- Méltóságos úr - szólt, dühét nehezen tiporva vissza. -
 53 VII  |           beszélni. ~- Íme, uram - szólt Natalie rejthetlen diadalérzettel -,
 54 VIII |         szigorúan fenntartsa - így szólt, mielőtt a kocsiba ült volna;
 55 VIII |         éjet nálam tölté. ~- Ah! - szólt a missz érdekelten, míg
 56 VIII |           kegyedé. ~- Óh nagyon! - szólt fájdalmasan elforgatott
 57 VIII |       akkor mindenre kész vagyok - szólt Natalie, nagylelkűen nyújtva
 58 VIII |         magát. ~- Missz Natalie! - szólt közbe egy profán hang. ~
 59 IX   |         kezde térni. ~- Megállj! - szólt csendesülten a hátrálni
 60 IX   |         Parancsol, kisasszonyom? - szólt a kis legény katonásan emelt
 61 IX   |        emelt kézzel. ~- Figyelj! - szólt hozzá Eliz, olyan parancsoló
 62 IX   |             missz, ezt a levelet - szólt odanyújtva neki a Hermine
 63 IX   |       olvassa ön e másik levelet - szólt Eliz, azt nyújtva át, amit
 64 IX   |             én már mindent tudok - szólt doktor Grisák, kényelmesen
 65 IX   |           még tegnap. ~- Straff? - szólt bámuló tekintettel Vendelin
 66 IX   |       végett. ~- Átkozott ember! - szólt izzadó homlokát törülgetve
 67 IX   |             Hova gondol ön uram? - szólt méltóságteljes tekintettel
 68 IX   |         nem hiszem, hogy úgy van - szólt nevetve doktor Grisák -,
 69 IX   |    foglalni missz, tessék leülni - szólt doktor Grisák, a pamlaghoz
 70 IX   |         vagyok a missz fátumáról - szólt doktor Grisák a hölgy előtt
 71 IX   |           mindenben amit ön mond - szólt missz Natalie, gravitással
 72 IX   |                Igen sajnálom önt - szólt doktor Grisák az érkezőnek -,
 73 IX   |             Legyek én az áldozat - szólt rezignációval a balsors
 74 IX   |       közlését. ~- Missz Natalie - szólt Vendelin úr, ki ezúttal
 75 IX   |      Gyorsan! Keljen fel ön uram - szólt az ágyon fekvőhöz, odasietve
 76 IX   |        Keljen föl hamar! ~- Uram - szólt Aladár, humoros pedantsággal -,
 77 IX   |         itt időzünk. ~- Ki tudja - szólt a százados, s sietteté a
 78 IX   |           itten. ~- Bizony, uram - szólt közbe mord arccal Ankerschmidt -,
 79 IX   |         üljenek. ~- Bizony, uram - szólt a hadastyán várkormányzó,
 80 IX   |   bizalmasan. ~- És megnyugtatólag szólt felőle? - sürgeté ügynökétől
 81 IX   |          nem tudok tanácsot adni - szólt doktor Grisák, s egy pár
 82 IX   |           Nem tud tanácsot adni? - szólt bosszúsan Ankerschmidt. -
 83 IX   |       Annyira nem vitte. ~- Uram - szólt Ankerschmidt -, én kérem,
 84 IX   |             Istennél a kegyelem! - szólt odavetve a tört pipaszárat
 85 IX   |           remegés naiv hangján így szólt: ~- Kérem - szépen - főparancsnok
 86 IX   |        Aztán még egyet, leánykám - szólt Ankerschmidt. - Engem nagyon
 87 IX   | fejecskéjét az ajtón. ~- Jól van - szólt tréfálózva Ankerschmidt. -
 88 IX   |       cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: "Mi kell Gyurka?" -
 89 X    |           olyan nagyon, szolgám? - szólt Garanvölgyi szomorúan. -
 90 X    |           megjön ma Aladár úrfi! - szólt ott nagy triumfussal. -
 91 X    |         meg elébb, kedves Kampós - szólt tréfálózva az öreg Garanvölgyi,
 92 X    |      hazajövetelét, mint a Cicke - szólt elszomorodva Kampós úr,
 93 X    |        Semmi köszönni való rajta - szólt a lovag nyers hangon, széket
 94 X    |          lágysága keresztülérzett, szólt feddőleg: ~- Fiatalember,
 95 X    |         vagy "miért"?) ~- Ah nem - szólt nevetve Aladár. - Ne gondolja
 96 X    |           már most mondja meg ön - szólt a lovag, bizalmasabb mosolygással -,
 97 X    |              Elmúlt dolog az már - szólt Aladár könnyű vérrel. ~-
 98 X    |        önnek terhére lenni, uram - szólt Aladár a jogtudorhoz. -
 99 X    |            mesterségem. ~- Uram! - szólt dr. Grisák felkelve székéről
100 XI   |       egyedül lenni a háznál. ~Így szólt egy napon Ankerschmidt leánykája
101 XI   |            hangon. ~- Haragszom! - szólt mogorván a lovag. ~- No
102 XI   |             No hát ne haragudjál - szólt szelíd engesztelőleg a leányka,
103 XI   |           meggyógyítanának engem - szólt Hermine testvére vállára
104 XI   |           az ibolyák már nyílnak - szólt Erzsike, hogy testvére eszméinek
105 XI   |           Persze, hogy mosolygok - szólt Ankerschmidt odalépve hozzájuk;
106 XI   |      idekinn. ~Hermine ismét súgva szólt Erzsikéhez: ~- Kérd meg
107 XI   |        sürgetős. ~- Óh atyuskám! - szólt bele Erzsike. - Hova indulnál
108 XII  |           kacag! ~- Kérem, kérem - szólt dr. Grisák -, engedjenek
109 XII  |           egy kis csendet, uraim - szólt csitítólag doktor Grisák. -
110 XII  |            Nem fog eljönni, uram - szólt nagy malíciával dr. Grisák. -
111 XII  |            összegnek neveztessék - szólt dr. Grisák, mellét előre
112 XII  |          rontsa az én üzletemet! - szólt Straff, eltolva magától
113 XII  |        beharapott ajkai között így szólt: - Doktor úr! Ez ajánlatára
114 XII  |       ahogy történt: ~- Nos uram - szólt belépve hozzá -, mondhatom,
115 XII  |       nehezen tudtam kapacitálni - szólt a doktor, levetve magát
116 XII  |            amint a széken ült, így szólt az orra alá: ~- Azt mondom,
117 XII  |        ezen eljárását! ~- Minek? - szólt a kalandor cinikus gunyorral. -
118 XII  |         csak annyit mondok önnek - szólt dr. Grisák -, hogy imádkozzék,
119 XII  |     viszontlátásig, édes doktor! - szólt kezet szorítva Straff Grisákkal,
120 XII  |          fejezve. ~- No hát uram - szólt doktor Grisák kedélyesen
121 XII  |            Parancsolhat ön velem - szólt ez minden szolgálatra készen. ~-
122 XII  |            sürgönyt, s csak ennyit szólt: ~- Ő olvasta ezt. ~Ankerschmidt
123 XII  |        Csak a harmadik nap estéjén szólt be a házmesterhez, hogy
124 XIV  |         Ott jön a mérnök úr maga - szólt a gubás ember, egy szemközt
125 XIV  |      körülnézni. ~- Fogadj isten - szólt Ankerschmidt levetve szarvasbőr
126 XIV  |         alatt fogunk bivouacozni - szólt Ankerschmidt Aladárhoz,
127 XIV  |              Most ment le a hold - szólt Aladár a még fénylő égre
128 XIV  |          meglátta. ~- Úgy hiszem - szólt Aladár -, hogy mi mind a
129 XIV  |            szemközt megyünk neki - szólt Aladár, erősen feszítve
130 XIV  |          minket megmentőinek néz - szólt Aladár mosolyogva, s azzal
131 XIV  |        gőzösnek nézett bennünket - szólt Aladár, s azután kivette
132 XIV  |     egészen itthon találja magát - szólt Aladár, túlsó oldalra fordítva
133 XIV  |         hanem segíteni magunkon! - szólt Aladár, közelebb húzva csónakát. -
134 XIV  |     mindenkinek. ~- Oda ám, uram - szólt fejét vakarva az öreg -,
135 XIV  |             Ott nem használhatok - szólt Ankerschmidt -, hasznosabbnak
136 XIV  |  hajóskapitány. ~- Jól van, uram - szólt az öreg -, én leszek hát
137 XIV  |            látásra. ~- Atyafiak! - szólt Aladár a parthoz érve. -
138 XV   |         perc múlva készen leszek - szólt Aladár, s az ismerős szoba
139 XV   |       jegenyésen túl - egy ürgét - szólt Aladár mosolyogva. ~- Ah!
140 XV   |        köpenyem zsebében most is - szólt Aladár. - Menjen Kampós
141 XV   |           majd érte megyek magam - szólt Aladár, és rögtön felugrott
142 XV   |         biz az a kabátom ujjában - szólt Aladár, s elővette az ott
143 XV   |    Garanvölgyi. ~- Hogyan, uram? - szólt a hadastyán, poharát letakarva
144 XV   |            többé. ~- Hjah, öcsém - szólt Garanvölgyi visszatéve a
145 XV   |       csakhogy magunk megvagyunk - szólt végre a hadastyán megnyugodva. -
146 XV   |          tűzte. ~- Tenger biz ez - szólt a lovag, széttekintve a
147 XV   |            Nem az itt a főkérdés - szólt Aladár vállat vonítva. ~
148 XV   |          Kegyed tehát már indul? - szólt jobbját az ifjú elé nyújtva. ~-
149 XV   |           írva: - maradok. ~- Ah - szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
150 XV   |        kértem - egy hetet. ~- Jó - szólt Aladár. - Tehát itt maradok
151 XV   |          kér. ~- Jöjjön, jöjjön! - szólt Erzsike karját Aladáréba
152 XV   |            hozzá. ~- Nézd, atyám - szólt a gyermek -, én megkértem
153 XV   |          engem. ~- Ezt gondoltam - szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár
154 XV   |         Kedves fiam. " ~Aladár nem szólt semmit; nem volt az az ember,
155 XV   |            Már nem megyek sehova - szólt Aladár, bátyja elé vezetve
156 XV   |       marasztottuk őt - minálunk - szólt Erzsike, vőlegényéhez simulva
157 XV   |         csónakodat - a folyosóra - szólt jószívű szarkazmussal az
158 XV   |          én, hogy ez lesz a vége - szólt az öreg. - Erről a házasságról
159 XV   |       apadt. ~- Nem bánom én már - szólt Aladár, ki a zajra eléje
160 XV   |       elapad is. ~- Nem "bánja"? - szólt elbámulva Kampós uram, hanem
161 XVI  |        után. ~- Kedves nászuram! - szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes
162 XVI  |         leány." ~- Meg van adva! - szólt kedélyesen kacagva Ankerschmidt,
163 XVI  |     fiammal. ~- Ohó, lovag uram! - szólt Garanvölgyi; - ebből az
164 XVI  |        nálam legyen. ~- Lássa ön - szólt Ankerschmidt, kérésre fordítva
165 XVI  |         Kedves bácsi, jöjjön ide - szólt enyelgő mosolygással Erzsike
166 XVII |          Bárd Pál. ~- Te voltál? - szólt fejcsóválva Péter -, még
167 XVIII|       azokat végigolvasta. ~Nro 1. szólt a falusi földesúrnak. ~"
168 XVIII|    oltalmazóm. ~Corinna" ~A nro 2. szólt annak a bizonyos poétának. ~"
169 XVIII|         Pajtayné" ~Az ötödik végre szólt Aladárnak. ~Tudni kell pedig,