Fezejet

  1 III |         ifjú! - sóhajtott csendesen missz Natalie. ~A lovag nem volt
  2 III |            a bujdosó, s egy kezével missz Natalie, másikkal a Hermine
  3 III |      legördül, hatalmukban vagyok. ~Missz Natalie sietett a lovagot
  4 III |            Eliz! - kiálta egyszerre missz Natalie és Hermine az ifjú
  5 III |      mondott szót ejtene ki ajkán. ~Missz Natalie baziliszk villámokat
  6 III |      gyermek! - tört ki legelébb is missz Natalie. ~- Ugyan miért? -
  7 III |           nyelvtant? Azt tanulnám. ~Missz Natalie-nak minden haraszgombolyag
  8 III |     parancsolá magas tekintéllyel a missz. - Keljen ön fel a hímzéstől,
  9 III |          Eliz! - rikolta magánkívül missz Natalie. - Most már elég!
 10 III |            pusztán az én lakásom." ~Missz Natalie görcsöket kapott.
 11 III |                Ah Hermine! - zokogá missz Natalie, a nagyobbik kisasszony
 12 III |         Valódi árulás. Ne híjam ide missz Natalie-t? ~- Ne. Maradjon.
 13 VII |         maga ugyan nincs itthon, de missz Natalie tudja, mivel tartozik
 14 VII |             nyársra akarták húzni. ~Missz Natalie másodszor is visszaküldé
 15 VII |             a nincs itthon, hanem a missz küldött, hogy nem akarnak-e
 16 VII |          alássan a csendőr urakat a missz, hogy számukra a kastélyban
 17 VII |           ajtón szemközt jönni látá missz Natalie-t és a két házikisasszonyt.
 18 VII |         folytatá a kegyes enyelgést missz Natalie. ~- Arra a küldő
 19 VII |          elfoglalva helyét, jobbról missz Natalie-val, balról Eliz
 20 VII |       foglalkozás az ilyen? - kérdé missz Natalie a derék urat, midőn
 21 VII | fölfedezésekhez tartozik? - kérdezé missz Natalie, a székre tett tárgyra
 22 VII |        iratok bizonyosan? - kérdezé missz Natalie. ~- Azok is, és
 23 VII |        észrevételeket összevissza a missz és Hermine tették; Bräuhäusel
 24 VII |             arra, hogy azalatt, míg missz Natalie oly hosszasan magyaráztatja
 25 VII |           kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos urat, ha érkeznék
 26 VII |            várt az érkező lovagra a missz, kinek ez ünnepélyes alkalomra
 27 VII | tragikaibbnak lássék. ~- Mi tetszik missz Natalie? Mi közleni valója
 28 VII |        velem? ~- Lovag úr - szólt a missz baljóslatú hangon, minővel
 29 VII |    lélegzetet, aki titkos áruló. ~A missz kérleléshez fogott. ~- De
 30 VII |         pillanatban. Héj Gyuszi! ~A missz erre a szomszéd szobából
 31 VII |          Hogyan? Őelőtte? - kérdé a missz. ~- Őelőtte, hát persze,
 32 VII |          más megaláztatását. ~Hanem missz Natalie ott maradt. Arca
 33 VII |       könnyen kitéphetné. ~- Kedves missz, ne beszéljen virágnyelven,
 34 VII |          méltóságod ezt az írást. A missz egy hosszú, hivatalosan
 35 VII |       szókkal adá át a missznek: ~- Missz Natalie, a delikvens mindent
 36 VII |         lázadó" - triumfált magában missz Natalie.) ~Ankerschmidt
 37 VIII|          leánykáját. ~- Önre bízom, missz, hogy a kimondott házi fogságot
 38 VIII|      mielőtt a kocsiba ült volna; a missz és Hermine lekísérték odáig;
 39 VIII|          mintha édesanyja volna. ~A missz nem értette az élcet. Több
 40 VIII|   kisasszonyaim, alázatos szolgája, missz Natalie. Csókolom a kezeiket,
 41 VIII|            hogy nagyon korán jövök, missz; úrnők sokáig végzik a toalettet. ~-
 42 VIII|     elutazott. ~- Értesülve vagyok, missz; éppen azért is voltam bátor.
 43 VIII|        éppen azért is voltam bátor. missz, ilyen korán alkalmatlankodni.
 44 VIII|         sürgetős ügy, amiben járok, missz; nagyon sürgetős. ~Natalie
 45 VIII|   mesterséges akadozással: ~- Igen, missz; azonban, missz; kissé titkos
 46 VIII|               Igen, missz; azonban, missz; kissé titkos misszióban
 47 VIII|            titkos misszióban jövök, missz; ha talán szíveskednék egyedül
 48 VIII|       kegyedet személyesen illeti. ~Missz Natalie Elizhez fordult,
 49 VIII|           arravaló tetején. ~- Igen missz; hm, hm, missz; és Hermine
 50 VIII|                 Igen missz; hm, hm, missz; és Hermine kisasszony? ~-
 51 VIII|          egy hímzésnek két oldala. ~Missz Natalie igen költői hasonlatot
 52 VIII|             tölté. ~- Ah! - szólt a missz érdekelten, míg Hermine
 53 VIII|          mindent elmondott előttem, missz; mindent. Hogy a lovag úr
 54 VIII|     miszerint az én Bogumil barátom missz Natalie-val benső viszonyt
 55 VIII|            nem ügyelt oda. ~- Kérem missz, én tiszteletre méltó viszonyt
 56 VIII|      mindent felfedett. Ő kegyedet, missz, nőül akarta venni. ~- Ah,
 57 VIII|             uram. ~- Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében van
 58 VIII|            szemei előtt. Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle
 59 VIII|           Nem tettem hozzá semmit. ~Missz Natalie lesütött szemmel
 60 VIII|          úgy van. ~- Tehát jól van, missz. Mármost az a kérdés, akarja-e
 61 VIII|              Majd azt is megmondom, missz; kegyed csak feleljen rá,
 62 VIII|             Ah, uram. ~- Nem akarja missz? ~- De ilyen sietve! ~-
 63 VIII|       könnyeit. ~- No, így jól van, missz. Már így helyesen van; már
 64 VIII|         nyelvet. ~E végre szükséges missz Natalie-nak észrevétlenül
 65 VIII|          feltűnés kikerülése végett missz Natalie, midőn mindenki
 66 VIII|            hát jó. Még egy kérdést, missz. Megbocsásson, missz. Egy
 67 VIII|       kérdést, missz. Megbocsásson, missz. Egy igen indiszkrét kérdés,
 68 VIII|         elfelejteni magával hozni. ~Missz Natalie zokogva bizonyítá,
 69 VIII|            előkészületeihez fogni. ~Missz Natalie pedig nem fogadott
 70 VIII|  legerősebbnek mutathatja magát. ~- Missz Natalie! - szólt közbe egy
 71 VIII|        kezdte erősen unni magát. ~- Missz Natalie! Engedelmével. Numero
 72 VIII|         neki őr. Oda van láncolva. ~Missz Natalie egész nap ráért
 73 VIII|             gondoskodni fog, hogy a missz észrevétlen kimehessen és
 74 VIII|          nemsokára hallható volt. A missz arra kérte Hermine-t, hogy
 75 VIII|            Ankerschmidt különösen a missz gondjaira bízott, s ott
 76 VIII|             az ajtó. ~- Itt vagyok, missz - susogá Vendelin úr, ki
 77 VIII|     megszokja kegyed az állapotot. ~Missz Natalie azonban mindamellett
 78 VIII|           vőlegény mégsem érkezett. Missz Natalie el-elkezdte a sírást,
 79 VIII|           késik. Mert tudja kegyed, missz, a papnak elébb való kötelessége
 80 VIII|  megszepegtettek már magamat is. No missz, most már bátorság és erő. ~-
 81 VIII|         Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz? Mit izent
 82 VIII|            De hát a missz? De hát a missz? Mit izent a missznek? ~-
 83 VIII|                A missznek? ~- Igen, missz Natalie-nak. ~- Hogy mit "
 84 VIII|             tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmérem tán azt a
 85 VIII|             talán, hogy milyen az a missz? ~- Szent uram Bajorországban! -
 86 VIII|            úr kijött a kertajtón. A missz kapaszkodott a karjába;
 87 VIII|     kiszállt, relaist parancsolt; a missz ezalatt ülve maradt a hintóban;
 88 VIII|           maga vitte utána. Aztán a missz egy ezüst tallért nyomott
 89 VIII|     ajtóstul a szobába. ~A benn ülő missz a nagy robaj hallatára hátrahajtá
 90 VIII|      képéből kikelve ordítá: ~- No, missz Natalie, most már én is
 91 VIII|           elájulok! Az a gazember a missz ruháiban elszöktetett egy
 92 IX  |           nesz a mellékszobában. ~A missz és Hermine ugyan soká alusznak. ~
 93 IX  |             porkoláb, a keményszívű missz, és mondani fogja: "Allez!
 94 IX  |             wish you a good morning missz! - enyelge, zajosan nyitva
 95 IX  |           ezerszer. ~Hermine ~Ui. A missz és a direktor nem tudnak
 96 IX  |    indulatába ment át; azt hitte, a missz jön. Vadul villogó szemekkel
 97 IX  |         eléje dobbant. ~- Hol van a missz? - kiálta rá Eliz, minden
 98 IX  |             cseléd vállát. ~- Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta
 99 IX  |          ágyon alszol. ~- Jaj. Az a missz fekhelye. ~- Csitt! Ki kérdte?
100 IX  |           volt rá a sikoltás. ~Ez a missz hangja volt. ~Eliz hallgatta
101 IX  |            mindjárt pofon ütlek. ~- Missz! Nem látja, hogy most katona
102 IX  |             kinyitotta az ajtót. ~A missz meglátva növendékét, bátorságot
103 IX  |            rendelkezik.  - Olvassa, missz, ezt a levelet - szólt odanyújtva
104 IX  |        írottat. ~Az olvasás alatt a missz arcán és homlokán szederjes
105 IX  |          Semmit sem akarok hallani, missz. ~- Meg kell önnek mindent
106 IX  |     szemérmesség e kísérlet ellen. ~Missz Natalie-nak át kelle látnia,
107 IX  |       semmivé tett! ~- Az nagy baj, missz; de önre nézve még nagyobb,
108 IX  |      Hermine azt írja levele végén: Missz Natalie és a direktor nem
109 IX  |            Ön okos leány - sipegé a missz, megalázottan nyújtva át
110 IX  |      levelet. ~- És most megbocsát, missz Natalie, ha tisztelettel
111 IX  |            tanú nem lehet. Láthatja missz, hogy már választottam is
112 IX  |            együgyű. Isten önnel. ~A missz ugyan búcsúvétel után is
113 IX  |            pedig Luize, légy szíves missz Natalie garde-robe-jait
114 IX  |        mindig magához. Isten önnel, missz Natalie. ~A missz kedélye
115 IX  |            önnel, missz Natalie. ~A missz kedélye egészen összevissza
116 IX  |            keresztül meglátta, hogy missz Natalie bőröndöstül, cókmókostól
117 IX  |       Tessék helyet foglalni. Hát a missz? Hol maradt? Az ő jegye
118 IX  |          elbolondította a misszt. A missz kedvezései mind az ő javára
119 IX  |          arra való volt, hogy míg a missz eltávozik, s felügyelés
120 IX  |          melynek rábízott kulcsát a missz maga adta Hermine kezébe,
121 IX  |    helyzetet? ~- Sem kegyednek, sem missz Natalie-nak; mondhatom egész
122 IX  |          egész bizonyossággal. ~- A missz kétségbe fog esni, ha megtudja. ~-
123 IX  |           azt fogja mondani; s ha a missz akarja... ~- Mit ha akar
124 IX  |          akarja... ~- Mit ha akar a missz? ~- Önnönmagának elégtételt
125 IX  |          misszt; Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az ajtóban
126 IX  |              Tessék helyet foglalni missz, tessék leülni - szólt doktor
127 IX  |          Egészen értesülve vagyok a missz fátumáról - szólt doktor
128 IX  |      elvállalni? ~- Az ön kedveért, missz, igen szívesen. ~- Doktor
129 IX  |      mindenben amit ön mond - szólt missz Natalie, gravitással állva
130 IX  |            beszéd. ~- Helyesen van, missz. Bízza reám; én biztosítom
131 IX  |   szerencsém délután két órakor. ~A missz búcsúzott és ment. ~Grisák
132 IX  |             amikből nem hiányzott a missz által aláírandó kötvény
133 IX  |             tartottunk, megtörtént. Missz Natalie keresetet fog indítani
134 IX  |            Ha jól veszi az ember, a missz egészen az ő idejéhez való
135 IX  |          határozzon gyorsan, mert a missz sürget. ~- De hisz nem is
136 IX  |        odább. ~Két órakor megjelent missz Natalie. ~Doktor úr igen
137 IX  |           hinni, hogy igaza van. ~A missz egy pohár vizet kért, nehogy
138 IX  |            a kompromisszió. Kegyed, missz rossz hírbe jön, pénzét
139 IX  |               Azt bízza kegyed rám, missz Natalie. Maxenpfutsch nemes
140 IX  |           saját kezével emelje fel. Missz, bízza kegyed rám - legjobb
141 IX  |         sorsa felől intézkedjem. ~A missz térdre esett előtte. ~-
142 IX  |            midőn a mondott órában a missz és a direktor megjelentek
143 IX  |             jutalmazák közlését. ~- Missz Natalie - szólt Vendelin
144 IX  |              Uram! - biztosítá őt a missz. - Az én becsülésem ön iránt
145 IX  |               Ilyen sietve - sipegé missz Natalie, s igyekezett kesztyűs
146 IX  |      nyereség is járult, hogy így a missz számára megmentett 5000
147 IX  |             Hogyan? Maxenpfutsch és missz Natalie? Igaz, Eliz őket
148 IX  |             Maxenpfutsch nőül vette missz Natalie-t. ~- Nőül vetté?
149 IX  |      eltávozott. ~- Ő is elszökött? Missz Natalie-t is szöktették?
150 XII |            rögtön meglássa, mert én missz Natalie férje vagyok, s