Fezejet

  1 I    |        különösen, hogy miért tovább, mikor a fű éppen olyan szépen
  2 I    |         törődnék ilyen apróságokkal, mikor olyan nagy dolgok elvesztek! ~
  3 I    |           azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon
  4 I    |            szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul ment,
  5 I    |  etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról,
  6 I    |              mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát, hogy
  7 II   |            az ugyanazonságot? ~- Hát mikor, kérem alássan, mindenre
  8 II   |             Ismeri ön azt az adomát, mikor az egyszeri ember sötétben
  9 II   | villásreggelire kívánni lehet. ~- De mikor, kérem alássan, oly elevenen
 10 II   |           maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári
 11 II   |              az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári csata után egy
 12 II   |              hetet levágott közülök; mikor a nyolcadikat kettéhasította,
 13 II   |          Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól Borsodig
 14 II   |           emlékszik-e még rá, hol és mikor találkoztunk mi Bécsben,
 15 II   |           hanem annyi bizonyos, hogy mikor ismét fölemelte a fejét,
 16 II   |            tartotta! Ő minden éjjel, mikor már aludt minden lélek a
 17 III  |             aminőt csinálhat valaki, mikor idegen nők pillantásait
 18 III  |      jövevény. ~- Akármilyen fáradt! Mikor a földön gurul is, még mikor
 19 III  |         Mikor a földön gurul is, még mikor mászik is, megöl egy embert,
 20 III  |         korrespondálnak külföldön... mikor szándékoznak... ~Ankerschmidt
 21 III  |      hallatott nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel
 22 III  |           kertben a parasztleánykák, mikor gyomlálnak, olyan szép dalokat
 23 IV   |              fegyvert vesz a kezébe, mikor engedelme nincs rá; és én
 24 IV   |           vége. Sokáig úgy tetszett, mikor rongyos embereket láttam
 25 IV   |        háromféle színt is váltott, s mikor elhagyta, úgy tetszett neki,
 26 IV   |             egyet önnek átengedek, s mikor lejár, eszközlök önnek újra.
 27 IV   |      Várhatta őt Garanvölgyi vissza! Mikor alig vett lélegzetet addig,
 28 IV   |             még akkor sem dobott el, mikor Kassától Miskolcig riasztotta
 29 IV   |      gyönyörködött benne sok ideig. ~Mikor aztán kissé kezdtek elülni
 30 IV   |           kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt a küzdelmi
 31 V    |             Mert nem hallgatott rám, mikor mondtam neki, hogy vesse
 32 V    |            Aztán szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földi bolha
 33 V    |          hogy lehet ennek örülni? ~- Mikor olyan nagyra van a maga
 34 V    |            tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc étele van az asztalon,
 35 V    |            tudományos kísérleteket. ~Mikor Kampós uramnak legjobban
 36 V    |       herbateát iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása van,
 37 V    |      kerülőit mind elhajtották. ~Hát mikor legjobban folyt a repcekaszálás,
 38 V    |       Bräuhäusel úr doktor Grisákot, mikor már a három óra közelít,
 39 V    |           bírónak a bélyegbüntetést, mikor kezében van a kártya. ~A
 40 V    |             a négy fölsőt a kezéből, mikor a kerületi biztossal játszik,
 41 V    |            Kampós nevetgélve -, hogy mikor mentünk, hát egy golyóbist
 42 V    |             azt én nem vettem észre. Mikor egyszer aztán szaladni kellett,
 43 V    |             feledékeny ember. ~Csak, mikor már minden be volt takarítva,
 44 V    |            töltöttek a vályújokba, s mikor attól lerészegedtek, szépen
 45 V    |              kocákat előkerítem, hát mikor hazafelé hajtom, engem majd
 46 V    |              úgy tántorogtak vissza, mikor meglátták. ~ ~
 47 VI   |            semmire. ~Törkölyi aztán, mikor pajtásaival összekerül,
 48 VI   |         szépre. ~- Készen vagyok. ~- Mikor nyugdíjaztattam magamat,
 49 VI   |  cseresnyéről külön lerágni a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint
 50 VI   |             olyan hosszú időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja látni,
 51 VI   |             doktor úr. Látta ön már, mikor egy kutyának hat kölyke
 52 VII  |             tenyerével az asztalra. ~Mikor már Kampós uram látta, hogy
 53 VII  |            ütleget kapni a szemére. ~Mikor már indulófélben voltak
 54 VII  |          levest kell olyankor főzni, mikor házmotozó főnök jő hivatalos
 55 VII  |         szintén erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől estig
 56 VII  |      gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett
 57 VII  |      feldíszítőjét, hogy majd aztán, mikor megszomjazik, akkor itassa
 58 VII  |               s gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya udvarán
 59 VII  |         odafogadta zongoramesternek. Mikor az asszonynép úgy pártfogolta. ~
 60 VII  |            kéz! - ordítá rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni akar. -
 61 VIII |            akkor akarna ott bemenni, mikor zárva van, egy csengettyűhúzó
 62 VIII |             hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök, ismét bocsásson
 63 VIII |        lemásolni. ~Az bizonyos, hogy mikor rajztáblához engedik ülni,
 64 VIII |           kétszeresen kell vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon. ~
 65 VIII |              vetted fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda körülmények
 66 VIII |            alatt, jó sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón.
 67 VIII |              ülve maradt a hintóban; mikor aztán előjött a relais,
 68 IX   |              vállát. ~- Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta ki
 69 IX   |          egyedül, míg atyám hazajön. Mikor Gyuszi elhagyja a külső
 70 IX   |        Maxenpfutsch úrnak az örömét, mikor az ablakon keresztül meglátta,
 71 IX   |            ember akkor legboldogabb, mikor legkevesebbel beéri. ~-
 72 IX   | Ankerschmidtre csak őróla ragadt át. Mikor aztán sokáig nevettek, és
 73 IX   |         Aladár fel sem kelt előtte. ~Mikor aztán fel volt kötve kardja,
 74 IX   |             tud is felőle valamit, s mikor aztán a fele úton a csárdánál
 75 X    |              ugyan szépen lemondhat, mikor még tíz esztendeje van várakozni
 76 X    |            efféle hiábavalóságokat. ~Mikor aztán már nagyon kezdett
 77 XI   |         Hiszen nem téged vert. ~- De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt
 78 XI   |       kimagyarázhatlan jókedve volt; mikor nem sírt, akkor mindig nevetett. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
 79 XI   |             is szereted a szalonkát? Mikor olyan kicsi gyermek voltál,
 80 XI   |              azt hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor,
 81 XI   |             félórát engedd le. ~- De mikor már szent Hubertnek adtam
 82 XI   |      szerencsétlenség az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen,
 83 XI   |            mit mondanak? ~És azután, mikor fölébred, mint irtózik attól,
 84 XI   |          gondolat kínozza különösen. Mikor már amaz ember kínzásaitól
 85 XI   |            attól menekülni. És aztán mikor ismét aludni kell menni,
 86 XI   |         elmúlik. ~- Nehezen múlik, s mikor az elfog, akkor sárgának
 87 XI   |              A fű is sárga olyankor, mikor én annak nézem. ~- Ne búsulj
 88 XII  |        doktor; nem tudta megmondani, mikor elutasított, hogy azért
 89 XII  |           mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak egymástól, még
 90 XII  |        vagyok. Mit gondol ön doktor? Mikor egy üzlet ily nagyon is "
 91 XII  |              ki zárná le a zsilipet, mikor az aranyözön legjobb folyásában
 92 XII  |       eszélyesség azt gondolni, hogy mikor Straff tíz procentot ígér,
 93 XII  |            is vidult kedvétől a ház; mikor a gazdának örömét látja,
 94 XII  |             s éppen akkor nincs ott, mikor a vad megjelen. Valahol
 95 XII  |            találmány." ~"Igen jó az, mikor az embert olyan nagyon utálják,
 96 XII  |         mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell
 97 XIII |           mennyire szerette leányát, mikor az a ravatalon feküdt már. ~
 98 XIII |            elfeledlek!", hanem aztán mikor ott van fehéren, némán,
 99 XIII |    Garanvölgyié, másodikon Aladáré. ~Mikor a sírbolttervet elkészíté
100 XIII |             urat, mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt, kétölnyi
101 XIII |              kezdett rá figyelni. ~- Mikor a Tisza kiönt? ~- Igenis.
102 XIII |            most temetésre vezényel. ~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé
103 XIII |        gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették
104 XIII |             leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották
105 XIII |     rábocsátották az üreg nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott
106 XIV  |         képest! Azt tessék megnézni, mikor minálunk árvíz van! Tenger
107 XIV  |           fenyőfának. Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
108 XIV  |      embernek azon okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges küzdeni,
109 XIV  |   parancsokat osztottam, ő is; aztán mikor látta, hogy minden ember
110 XIV  |                S ön megérzette, hogy mikor megy le a hold? - kérdé
111 XIV  |      iparkodott kocsijához eljutni. ~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban
112 XIV  |               Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak
113 XIV  |     megnevezhetlen aggasztó hangzűr, mikor ezernyi ezer ember kiált
114 XIV  |       Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor azt meglátta. ~- Úgy hiszem -
115 XIV  |            látszottak az árban, mint mikor délibáb mutogat kápráztató
116 XIV  |         ötlettel. Támad az embernek, mikor nagy szüksége van rá. ~Azzal
117 XIV  |              már akkor sem lehetett, mikor Ankerschmidt először itt
118 XIV  |            idejében kiabáljon. ~- De mikor úgy retteg a cselédség ettől
119 XIV  |              ha az megharagszik? Hát mikor az angol hajósok alatt meggyullad
120 XIV  |          embert nem szabad fölvenni. Mikor minden ember biztos helyen
121 XIV  |            megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel is elkészültünk, akkor
122 XV   |            elintézve a világon, hogy mikor egy embert minden porcikájában
123 XV   |         hazahozza, szárazra tegye, s mikor aztán már fáradtan éhesen,
124 XV   |              aki beteszi az ablakot, mikor arra jönni látja, az volt
125 XV   |             tud ezen úgy jubileálni, mikor ez kétségtelenül arra mutat,
126 XV   |          ablakokat is értékesítette. Mikor Kampós legutoljára ott járt,
127 XV   |               prérit" átveszed; mely mikor elvesztetted, megért beruházásiddal
128 XV   |        szarkazmussal faggatta, hogy "Mikor indul már a vízár pusztításait
129 XV   |          azért haragudott a téns úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam,
130 XV   |             nem is tehetett másképp, mikor maga előtt látta azt a két
131 XVI  |             én leányomtól megváljak, mikor senkim sincs kívüle. ~-
132 XVI  |              milyen bolond az ember, mikor maga van". ~ ~
133 XVII |           undorral néz már az ember, mikor restell rajta sopánkodni. ~
134 XVII |              földeríteni, hogy kit. ~Mikor szembeállt a két testvér,
135 XVII |                  Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak
136 XVII |    felvilágosítást adni; sötét volt, mikor az emberrel beszéltek, arcát
137 XVII |        visszakísértetni börtönükbe. ~Mikor elvitték őket kétfelé, Bárd
138 XVII |            látó Úr tudja. ~Bárd Pál, mikor meghallotta öccse halálát
139 XVIII|      Dilettánsok itt rosszul járnak. Mikor Magyarországtól megvált,
140 XVIII|              levelek ily kézírással. Mikor még azok írónéjának szüksége
141 XVIII|          volt csak olyankor nevetni, mikor egyedül van és sohasem kinyitott
142 XVIII|        gyereknek játékszerül vigyen, mikor Bécsből megérkezik. Hohó,
143 XVIII|              éppen a csárdást járta, mikor az atilláját rángatni kezdték,
144 XVIII|     történhetett? Az megfoghatatlan. Mikor ő kétszer is megnézte, hogy
145 XVIII|            kimutatta, dátum szerint, mikor, hányszor és mennyi ideig
146 XIX  |                                  XIX~Mikor a medve kijön a barlangjából~ ~
147 Uto  |       ellendemonstráció lehetett az, mikor egy ilyen betiltott tollas
148 Uto  |       hatalma. ~De szép idők voltak! Mikor a protestánsok nagy gyülekezetén