Fezejet

  1 I    |              lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon a korán
  2 I    |              lesz adósa a státusnak. ~Garanvölgyi Ádám erre azt mondta: ~-
  3 I    |           célokra. ~- Jól van - monda Garanvölgyi Ádám -, tehát ezentúl nem
  4 I    |        utcaajtón. ~- Ez is jó - monda Garanvölgyi. - Tehát ezentúl nem megyek
  5 I    |                Ez egy kicsit bántotta Garanvölgyi Ádám urat. ~Valami ismerőse
  6 I    |              is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi úr udvarára egy pesti bérkocsi
  7 I    |              az úri egyéniség ütközék Garanvölgyi Ádám kifelé induló bekecsgombjaiba,
  8 I    |              jókor jött! - üdvözlé őt Garanvölgyi. - Ezt már szeretem, hogy
  9 I    |             ön? - kérdé együgyűséggel Garanvölgyi. ~- Mit gondol ön? Én doctor
 10 I    |       prókátor? - szólt kapacitálódva Garanvölgyi. ~- Akkor hát ne nézzük
 11 I    |               én törvényes birtokom. ~Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most
 12 I    |               már lefolyt, s minthogy Garanvölgyi úr a Reichsgesetzblattot
 13 I    |            semmi kutyabőr sem segít. ~Garanvölgyi úr konvinkálva érzé magát. ~-
 14 I    |          irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. - Talán, hogy nincsen bélyegpapírra
 15 I    |         Dolgozószobámba? - kiálta fel Garanvölgyi, nagy készséggel ugorva
 16 I    |          helyzet; - amely észrevételt Garanvölgyi úr igen helyesnek találván,
 17 I    |            volt szépen leterítve, míg Garanvölgyi egy üres Dzirdzon-kasra
 18 I    |              helyeslé az invektívákat Garanvölgyi -, miután az a kastély neki
 19 I    |                szólongatá a sziszegőt Garanvölgyi úr. ~- Csak több ne csípne
 20 I    |           amint felkelt a hárságyról, Garanvölgyi úr végigfeküdt a bundán,
 21 I    |     kitaláljon magára a kertből, mert Garanvölgyi úr ugyan egy csepp készületet
 22 I    |               ugyancsak szót fogadtak Garanvölgyi úrnak, a vett utasítás folytán
 23 II   |            mind más országból hozták; Garanvölgyi tiszteinek ennélfogva is
 24 II   |          földesurának. Úgy rábízhatta Garanvölgyi zilált gazdaságát, mintha
 25 II   |              amint e rubrikát átfutná Garanvölgyi, talál egyszerre ilyeneket
 26 II   |             bizonyos célokra 10 Ft." ~Garanvölgyi úr azt minden kérdezősködés
 27 II   |             Hasonlít-e ehhez? - kérdé Garanvölgyi, egy albumot nyitva ki,
 28 II   |            nyomára ne jöjjenek róla. ~Garanvölgyi átvevé a mindenféle dirib-darab
 29 II   |       báránynál" Petőfi és tekintetes Garanvölgyi Ádám úr. Amidőn e szavakkal
 30 II   |              várt katasztrófa helyett Garanvölgyi hidegvérrel kivette tárcáját,
 31 II   |             jövök a tekintetes úrtól, Garanvölgyi úrtól. Ne tessék megneheztelni;
 32 III  |                  S miért hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását? ~De már
 33 III  |                 Tehát odább ásott. ~- Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én
 34 III  |             volt írva. ~"Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram! Sietek önt
 35 III  |              nő irányában gorombaság. Garanvölgyi azt izente, hogy nem fogadja
 36 IV   |            egymást meg akarják enni~ ~Garanvölgyi úr Kampós urammal éppen
 37 IV   |          szembe. ~- Nem, uram - szólt Garanvölgyi -, én azt mondtam, hogy "
 38 IV   |              minden tréfát - folytatá Garanvölgyi -, mondja meg nagyon tisztelt
 39 IV   |      szavaknál élesen szemügyre vette Garanvölgyi arcát: mit felelhet erre? ~
 40 IV   |              elfelejtett - ilyesmit: ~Garanvölgyi egyet sóhajtott, s közelebb
 41 IV   |         tartalmát. ~- Jól van - szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve
 42 IV   |       táncolni kezdenének csendesen. ~Garanvölgyi visszatette a levelet borítékjába. ~-
 43 IV   |          bolond dolog ugyebár, uram? ~Garanvölgyi csendesen mosolygott. ~-
 44 IV   |          fogadjon. ~- Igaz - helyeslé Garanvölgyi. - Csak az az egy alkalmatlan
 45 IV   |               A tornácig elkísérte őt Garanvölgyi; ott Kampósnak hagyta meg,
 46 IV   |               az ő volt. ~Várhatta őt Garanvölgyi vissza! Mikor alig vett
 47 IV   |               Még én valljak neki? Én Garanvölgyi úr házánál valék. Tudja-e
 48 V    |               számíthatunk? - kérdezé Garanvölgyi. ~- Lesz a vagy tízezer
 49 V    |              lekaszálnók a tekintetes Garanvölgyi uram ő kegyelme repceejét,
 50 V    |          Bánom is én. ~- Mondók, hogy Garanvölgyi tekintetes úrnak a repcéje
 51 V    |                   Hát mivelhogy már a Garanvölgyi tekintetes úr aratóját felvállaltuk,
 52 V    |             hold repcét leteremteni! ~Garanvölgyi kaszásai már az ötödik napot
 53 V    |              felment-e már a befogott Garanvölgyi Aladár ügyében? ~- Óh igen.
 54 V    |       Pajtayné asszonynak abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje
 55 V    |             én így működöm. E szerint Garanvölgyi Aladár nem jut a kibocsátandók
 56 V    |           annyira a kíváncsiság, hogy Garanvölgyi kondását megszólítsa az
 57 VI   |       akadályozni. ~Ez a fiatal ember Garanvölgyi Aladár. ~Az öreg Garanvölgyi
 58 VI   |          Garanvölgyi Aladár. ~Az öreg Garanvölgyi Ádám bizonyosan minden követ
 59 VI   |             nagysád, mi oka van azt a Garanvölgyi Aladárt ily kíméletlenül
 60 VI   |               férjem meghalt, az öreg Garanvölgyi Ádám addig mesterkedett,
 61 VI   |           útján, persze hivatalosan: "Garanvölgyi Aladár, kinek tartózkodási
 62 VI   |             hiszen mi tudjuk, hol van Garanvölgyi Aladár. ~- Nem tartozunk
 63 VI   |             befolyásomat érte. A neve Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi
 64 VI   |           Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi Ádámnak az öccse, tudja?
 65 VI   |              dolognak, elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat nem ismerem
 66 VI   |       vonatkozás nélkül. Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon legyen, aztán
 67 VI   |                   Úgy? Értem. Az öreg Garanvölgyi lesz a folyamodó? ~- Az
 68 VI   |               a folyamodó? ~- Az öreg Garanvölgyi? Ah, barátom, akkor ön nem
 69 VI   |        sikerért, hogy két hónap múlva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád
 70 VII  |           épületet, melynek birtokába Garanvölgyi Ádám oly makacsul nem bocsáta
 71 VII  |        körülnőtte a fű, addig volt az Garanvölgyi birtoka, azon innen be volt
 72 VII  |          kérdezé Bräuhäusel úr. ~- Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám
 73 VII  |                Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám úr fogadott fia és
 74 VII  |          névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám sajátkezű iratai. ~
 75 VII  |           ócska épület. ~- Ah dehogy! Garanvölgyi volna tán kompromittálva? ~-
 76 VII  |             ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi valami ügyetlenségbe belemártotta
 77 VII  |             adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi rávehető volna is, várhatna-e
 78 VII  |           Hallod-e te - ember! Tegnap Garanvölgyi házában hivatalos motozás
 79 VII  |              kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi Ádámot, ki nem. ~- De az
 80 VII  |         kérdés? ~- Mi köze ön házának Garanvölgyi nevéhez? ~- Mi köze? Az
 81 VII  |        előttünk a szekrénykét, melyet Garanvölgyi titkos irataival lefoglalt.
 82 IX   |              Már az ötödik évet tölti Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában. ~
 83 IX   |   visszahúzódott az ajtók közé. ~- Ön Garanvölgyi Aladár? - kérdé Ankerschmidt
 84 IX   |          nyíltsággal szólva hozzá: ~- Garanvölgyi úr, ön mától fogva megszűnik
 85 IX   |         hírrel lepi meg: ~- No, tehát Garanvölgyi Aladár kiszabadult. ~Doktor
 86 X    |                s leült levelet írni - Garanvölgyi Aladárnak. Különös módja
 87 X    |           titulust is írok? Nevét? ~- Garanvölgyi Corinna. ~- Áron Löwi Khorin? ~-
 88 X    |          vette és vivé haza. ~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt olvasgatá
 89 X    |              lélegzet alatt elmesélni Garanvölgyi úrnak, amennyit Aladár hét
 90 X    |               No hát lássuk, mit ír? ~Garanvölgyi minél tovább olvasta a levelet,
 91 X    |              agara ezalatt ott feküdt Garanvölgyi úr lábánál a medvebőrön,
 92 X    |               elnyiffantotta magát, s Garanvölgyi úrra ugrott, két első lábával
 93 X    |              nagyon, szolgám? - szólt Garanvölgyi szomorúan. - Ki neked olyan
 94 X    |         belépett a vendég. ~Az volt - Garanvölgyi Aladár. ~Nem ahogy a színpadon
 95 X    |              szólt tréfálózva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár szívélyesen
 96 X    |             Mit szólsz hozzá? - kérdé Garanvölgyi. - Érted? ~- Nagyon értem.
 97 X    |        csendes örömei között folyt le Garanvölgyi házánál; másnap Aladár azzal
 98 X    |        pápaszemes doktor Grisák, akit Garanvölgyi úr, önnek nagybátyja, a
 99 XIII |         melynek napnyugati oldalába a Garanvölgyi család sírboltja van építve.
100 XIV  |   Ankerschmidt. ~- Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja. Akkor leszállhat,
101 XIV  |               parancsa ez? ~- Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most
102 XIV  |             ismerte volna meg ezúttal Garanvölgyi Aladárt, ha előre nem figyelmeztetik
103 XIV  |       köszönettel tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak, úgy ez azon tanácsadása
104 XIV  |              a két csónak megérkezett Garanvölgyi háza elé, mely mint kis
105 XV   |             igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. - Az én vendégem otthon
106 XV   |          komoly dolog volt az - monda Garanvölgyi. ~- Hogyan, uram? - szólt
107 XV   |                 kérdé az elmélázottat Garanvölgyi. ~- Azon gondolkozom, hogy
108 XV   |                   Hjah, öcsém - szólt Garanvölgyi visszatéve a levélkét ereklyés
109 XV   |           Ankerschmidt nyugtalanságát Garanvölgyi arra magyarázta, hogy a
110 XV   |              tündére bűbájos tündér. ~Garanvölgyi elbámult, midőn jókor hajnalban
111 XV   |         Erzsikéé a vadrózsabimbókkal. Garanvölgyi megszámlálta az árpaszálakat,
112 XV   | összetalálkoztak ismét az ebédlőben. ~Garanvölgyi megint megszámlálta az árpaszálakat: -
113 XV   |             legényt visz el magával. ~Garanvölgyi azt mondta rá, hogy jó lesz,
114 XV   |     mennyiségű nagy adósság! ~Az öreg Garanvölgyi megsokallta utoljára, hogy
115 XV   |              neki sem hitt el senki. ~Garanvölgyi tréfásan interpellálta Aladárt,
116 XV   |             csónakázni - indítványozá Garanvölgyi. - Mienk ez a víz! ~Az indítvány
117 XV   |              kastély felé - válaszolt Garanvölgyi. ~Aladár igen rosszul tudott
118 XVI  |           hogy csak "tessék-lássék". ~Garanvölgyi felnyitá a rozsdás lakatokat,
119 XVI  |              Kedves nászuram! - szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába
120 XVI  |              Ohó, lovag uram! - szólt Garanvölgyi; - ebből az sül ki, hogy
121 XVI  |             énértem el fogja hagyni. ~Garanvölgyi meglepetve fordult Aladárhoz. ~-
122 XVI  |          arccal készült felelni, amit Garanvölgyi nem állhatott tovább, hanem
123 XVI  |          változott jókedve, odaborult Garanvölgyi keblére, és bocsánatot kért
124 XVII |         vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; azok bizonyítani
125 XVIII|              Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi Aladárral rég szakítottam,
126 XVIII|      legtiszteltebb honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban jegyzé
127 XIX  |                                       Garanvölgyi Ádám még mindig nem lépte
128 XIX  |      elhisznek, ami az újságban van. ~Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot. ~"
129 XIX  |               a legszélső baloldalt. ~Garanvölgyi pedig nem mozdult az odújából. ~
130 XIX  |               hideg..." ~Erre a hírre Garanvölgyi közönyös arca kigyulladt. ~"
131 XIX  |           kétségbe merték hozni, hogy Garanvölgyi legyen a képviselő. ~Aladár
132 XIX  |       megeszem. ~Meg is rágta a vitéz Garanvölgyi ellenfeleit úgy, hogy azokból
133 XIX  |           bocsánatot kért azért, hogy Garanvölgyi ellen föl mert lépni; úgyhogy