Fezejet

4501 XV   |                   ismét annyi dolgot talált a faluban, hol az egyes házak
4502 XV   |                árnak, hogy dél vetette haza a nagy munkából; délután eltölt
4503 XV   |                     voltak azok, mikre csak a felsőbb helyről nyerendő
4504 XV   |                  nagybátyja szüntelen azzal a szarkazmussal faggatta,
4505 XV   |             faggatta, hogy "Mikor indul már a vízár pusztításait tanulmányozni?
4506 XV   |                Várja-e, míg érdekesebb lesz a stúdium?" Legfeljebb Erzsike
4507 XV   |                 olyan célzásokat, hogy azon a kis csónakon járni nagyon
4508 XV   |                      de úgy, hogy mellesleg a többiek is hallhatták, hogy
4509 XV   |              indulsz már? No, kész számodra a pogácsa. ~- Köszönöm. Csak
4510 XV   |               eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget követé el,
4511 XV   |                   hogy Erzsike már rég kész a toalettjével. ~A leányka
4512 XV   |                   rég kész a toalettjével. ~A leányka nem tudta elrejteni
4513 XV   |                 csaknem kerget. Nem szereti a henye embert. ~- Ez a ház
4514 XV   |               szereti a henye embert. ~- Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé,
4515 XV   |                     nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz
4516 XV   |                  nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez, vagy
4517 XV   |                 tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, hogy az "erőszakos
4518 XV   |                      maradok. ~- Ah - szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
4519 XV   |                     szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek, s most már
4520 XV   |                     itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból eldöntő ütközetbe
4521 XV   |               hónapig - kettőig, egy évig. ~A leányka szavába vágott,
4522 XV   |                   kebléhez ölelve gyengéden a kedves gyermeket. ~A lányka
4523 XV   |              gyengéden a kedves gyermeket. ~A lányka még kezében tartá
4524 XV   |                 Aladár, hogy visszacsókolja a kedves gyermek kezét - mind
4525 XV   |                 kedves gyermek kezét - mind a kettőt - százszor egymás
4526 XV   |                         Nézd, atyám - szólt a gyermek -, én megkértem
4527 XV   |                     őt fiának nevezni, mert a bevégzett élet után ő adta
4528 XV   |                    az újrakezdettet. ~És ez a másik élet - jól kezdődik. ~
4529 XV   |                 másik élet - jól kezdődik. ~A politikai látkör cudar,
4530 XV   |                     politikai látkör cudar, a közélet szomorú; boldogság
4531 XV   |                   bűvköre kis világot képez a nagy világban, s feledteti,
4532 XV   |                 pici parányi kezek legyenek a világon; s ezek a láthatatlan
4533 XV   |                  legyenek a világon; s ezek a láthatatlan tündéri ujjacskák
4534 XV   |                  bírjanak erővel belenyúlni a sors ércgépezetébe; onnan
4535 XV   |                    átlátszó szemek legyenek a világon, miken a fényes
4536 XV   |                   legyenek a világon, miken a fényes léleknek minden tündöklő
4537 XV   |                 egész mennyországot? ~És ha a némán is beszédes ajkakra
4538 XV   |               tartozást. Mert egy nő csókja a szerető kezén éktelen mennyiségű
4539 XV   |                   magát, hogy maga átmenjen a vendégeihez.  Ő Ankerschmidt
4540 XV   |             komolysággal, mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz,
4541 XV   |                mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz, amit persze
4542 XV   |                  Aladárt, mintha nem értené a dolgot. ~- Csónakod készen
4543 XV   |                    idehozattam csónakodat - a folyosóra - szólt jószívű
4544 XV   |             Ankerschmidt felkacagott rá. ~- A folyosóra csónakot! ~- Tudtam
4545 XV   |                     Tudtam én, hogy ez lesz a vége - szólt az öreg. -
4546 XV   |                      szólt az öreg. - Erről a házasságról elmondhatjuk,
4547 XV   |                   az "ég" akarta, hanem még a "víz" is így akarta. Jövőre
4548 XV   |             hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott
4549 XV   |                 regényben olvastam valaha. ~A két kigúnyolt szerető pedig
4550 XV   |               szakítá félbe, ki nem találva a többi szobákban senkit,
4551 XV   |                     hírrel botlott be, hogy a víz reggeltől fogva egy
4552 XV   |                   én már - szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett -, ha
4553 XV   |                  azután egyszerre vége lett a bámulatának, amint Erzsike
4554 XV   |                   Most derült fel egyszerre a derék férfiú agyában! -
4555 XV   |                    há! hát azért haragudott a téns úr, mikor tegnapelőtt
4556 XV   |               tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad. No ez... ~De többet
4557 XV   |            megtörténni, akként hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét kezét
4558 XV   |                       Aladár szerette volna a kedves tüneményt belélegezni,
4559 XV   |             változást azonban mégis okozott a kedélyekben Kampós uram
4560 XV   |                   hírhozása, hogy mindenkit a szabadba készte a vágy,
4561 XV   |                 mindenkit a szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni. ~
4562 XV   |                     szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni. ~
4563 XV   |              hullámzott, oly sík volt, mint a tükör. ~- Menjünk csónakázni -
4564 XV   |                     Garanvölgyi. - Mienk ez a víz! ~Az indítvány általános
4565 XV   |                    Aladár lélekvesztőjét is a vízre tették, abban ő maga
4566 XV   |                    emelve át átellenesének. A csónakban Kampós uram és
4567 XV   |                    csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet.
4568 XV   |                    öregúr foglaltak helyet. A lélekvesztőt előre ereszték,
4569 XV   |               vették, hogy nem fordítja fel a csónakot. ~- Merre evezzünk? -
4570 XV   |                evezzünk? - kérdé Aladár. ~- A régi kastély felé - válaszolt
4571 XV   |                  mikor maga előtt látta azt a két szemet, amikbe nézni
4572 XVI  |                   kastély még most is áll. ~A tetejével ugyan nem bánt
4573 XVI  |                 téglái, gerendáit megőrölte a szú; csak egy jóravaló zivatar
4574 XVI  |                    omoljon, s megadja magát a mulandóságnak: és íme, az
4575 XVI  |                   tanúságot téve róla, hogy a hajdankor emberei nem úgy
4576 XVI  |                        Garanvölgyi felnyitá a rozsdás lakatokat, s bebocsátá
4577 XVI  |            lakatokat, s bebocsátá vendégeit a kastély tornácába, melyről
4578 XVI  |                meglelé. - Évek előtt ön ezt a kastélyt meg akarta tőlem
4579 XVI  |                   kastélyt - s az ára, mint a népdal mondja: "egy kemence
4580 XVI  |                     kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással
4581 XVI  |                    ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg akarja kapni,
4582 XVI  |                 árát is magánál tartani. Én a házat "szép leányért" adtam.
4583 XVI  |               leányért" adtam. Következőleg a fiamuram és menyemasszony
4584 XVI  |              Ankerschmidt, kérésre fordítva a dolgot -, ön jó gazda, én
4585 XVI  |                  szóra protestálni, hogy de a tensúrtól, ha kiverik sem
4586 XVI  |                kiverik sem megy sehova, még a muszka császárhoz sem. ~-
4587 XVI  |                világ nem lesz, ki nem menni a házból. ~- Ah, de e fogadás
4588 XVI  |                     csónakázom. Márpedig ez a víz holnapután nem lesz
4589 XVI  |               Ankerschmidt még nem adta fel a partit. ~- Táblabíró úr,
4590 XVI  |                  sequitur suum principale", a férj a fő, a nő "elhagyja
4591 XVI  |                    suum principale", a férj a fő, a nő "elhagyja apját
4592 XVI  |                   principale", a férj a fő, a nő "elhagyja apját s követi
4593 XVI  |                  mondja az írás. ~- Óh nem! A "votum Minervae" asszonyi
4594 XVI  |              asszonyi szavazat és az dönt. ~A két öregúr a nagy disputában
4595 XVI  |                   és az dönt. ~A két öregúr a nagy disputában a szobákon
4596 XVI  |                    öregúr a nagy disputában a szobákon végigjárva, észre
4597 XVI  |                 amaz emlékezetes szobában. ~A szekrényke, mit a bíróság
4598 XVI  |                szobában. ~A szekrényke, mit a bíróság vizsgálata után
4599 XVI  |                kastélyban, ezt foglalták le a bölcs urak. ~- Úgy látszik,
4600 XVI  |                hiábavalóságai lehetnek azok a régi időkből.) ~- Pedig
4601 XVI  |                  mást tenni Aladárnak, mint a kérdező kezét szívéhez szorítani,
4602 XVI  |                  mesterünkre találtunk mind a ketten. ~Azzal elővevé az
4603 XVI  |                     kulcsot, s kinyitá vele a szekrénykét, melynek felső
4604 XVI  |                     arcképe volt, és alatta a levelek. ~- Ezeket én írtam
4605 XVI  |                     ellentmondani. ~Erzsike a diadal első percében, pajkos
4606 XVII |                    halastavacskák itt-amott a termőföldek közepén, miket
4607 XVII |                    közepén, miket majd csak a harmadik nyár fog tökéletesen
4608 XVII |                    nehéz volt egyik faluból a másikba menni a megromlott
4609 XVII |                     faluból a másikba menni a megromlott utak miatt, mikről
4610 XVII |               megromlott utak miatt, mikről a hidakat mind elhordta a
4611 XVII |                     a hidakat mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem
4612 XVII |                    sietett Bräuhäusel úrnak a "fekete levest" csinálni. ~-
4613 XVII |             vasárnap mindjárt kihirdetteték a házasulandó párt, s öröm
4614 XVII |                    s öröm volt az öregeknek a fiatalokban újra élni. ~
4615 XVII |          Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a zsebkendőjére tűzött bogokat,
4616 XVII |                   ez Mikucseknek szól. Csak a negyedik maradt meg: ez
4617 XVII |                    több millióra menő kárt; a bűnös példásan fog lakolni.
4618 XVII |                  konfrontáltathassék, elébb a külön helytartóságok útján
4619 XVII |                  külön helytartóságok útján a minisztériumot kell megkeresni,
4620 XVII |          találtatnék is, mit nyernének vele a károsultak, testén, lelkén,
4621 XVII |                    esernyőjén kívül semmije a földön; majd kiheveri ezt
4622 XVII |                  biz azzal kár is volna már a papirost fogyasztani, hogy
4623 XVII |              fogyasztani, hogy honnan eredt a szerencsétlenség; elég,
4624 XVII |                    csakugyan jegyet váltott a postakocsira Lembergig;
4625 XVII |         postakocsira Lembergig; hanem amint a kocsi Forrónál a lejtón
4626 XVII |                hanem amint a kocsi Forrónál a lejtón fölfelé csendesen
4627 XVII |               keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje egészen megfogta
4628 XVII |                 egészen megfogta az üveget, a golyó egy kis gömbölyű lyukat
4629 XVII |                    lett volna. Négyen ültek a kocsiban, s a négy közül
4630 XVII |                  Négyen ültek a kocsiban, s a négy közül Mikucsekot találta
4631 XVII |                    közül Mikucsekot találta a lövés; rögtön halva maradt. ~
4632 XVII |                lövés; rögtön halva maradt. ~A gyilkos, kinek a kocsi felhágóján
4633 XVII |                   maradt. ~A gyilkos, kinek a kocsi felhágóján kellett
4634 XVII |                    felhágóján kellett tenni a lövést, rögtön úgy eltűnt,
4635 XVII |                   akadni; e körülmény miatt a kassai törvényszék a postakocsist
4636 XVII |                  miatt a kassai törvényszék a postakocsist és kalauzt
4637 XVII |                   földész jelenté föl magát a törvényszéknél, hogy ne
4638 XVII |                 üldözzenek semmi ártatlant: a gyilkos ő volt. ~Elmondta,
4639 XVII |               Elmondta, hogy bosszúból tevé a gyilkosságot, hogy erre
4640 XVII |                     történt; mint lesett rá a postakocsira sötét éjjel,
4641 XVII |                sötét éjjel, hogy hágott föl a hintó lépcsőjére, hova hajította
4642 XVII |               lépcsőjére, hova hajította el a pisztolyt, hol húzódott
4643 XVII |                  kimondhatta rá minden bíró a halált. ~Azonban ugyanakkor,
4644 XVII |                    másik sz...i földész meg a miskolci törvényszék előtt
4645 XVII |                előtt jelent meg, s ugyanazt a történetet saját magával
4646 XVII |                    azt állítva, hogy ő volt a gyilkos. ~Az egyik följelentett
4647 XVII |          följelentett neve volt Bárd Péter, a másiké Bárd Pál: testvérek
4648 XVII |                 volt hát az igazi gyilkos? ~A törvényszék szembesíté mind
4649 XVII |                 törvényszék szembesíté mind a kettőt; mind a ketten álltak
4650 XVII |              szembesíté mind a kettőt; mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk
4651 XVII |                 kérdék tőlük, miért állítja a másik ok nélkül, hogy ő
4652 XVII |                   nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen
4653 XVII |                   bűnt, az volt kölcsönösen a feleletük, hogy a másik
4654 XVII |               kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát
4655 XVII |                kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos, de az
4656 XVII |                   is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az. ~Valakit
4657 XVII |                 hogy kit. ~Mikor szembeállt a két testvér, olyan érzékenyen
4658 XVII |                     csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a másiknak
4659 XVII |                  hogy a körülményeket egyik a másiknak elmondhatta, s
4660 XVII |                     tudja oly pontosan mind a kettő. ~Végre Bárd Péter,
4661 XVII |                      Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utoljára
4662 XVII |                    amellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni. ~A törvényszék
4663 XVII |                   kell a gyilkosnak lenni. ~A törvényszék felhívatá a
4664 XVII |                     A törvényszék felhívatá a két urat, kik éppen nem
4665 XVII |                     kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba? ~Bárd Péter
4666 XVII |                   Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak
4667 XVII |                    meg, hogy mit beszélt ez a csónakos ott az uraknak? ~-
4668 XVII |                   Hát én hoztam hírül, hogy a d...i gát át van törve,
4669 XVII |                  hallgatóztál valahol, mert a csónakos én voltam. ~- Vagy
4670 XVII |                   hallgatóztál, s én voltam a csónakon. ~- De uraim! -
4671 XVII |                    esküszöm, hogy én voltam a csónakon. ~- Én is esküszöm. ~
4672 XVII |                      arcát sem vehették ki, a mondott szavakat pedig mind
4673 XVII |                 mondott szavakat pedig mind a kettő egyforma hűséggel
4674 XVII |              ismételni. Egyiknek bizonyosan a gáton kellett akkor lennie.
4675 XVII |                     csakugyan nem tűnt ki. ~A törvényszék kénytelen volt
4676 XVII |                     Bárd Péter, mint mondá, a törvényszék elnökének akar
4677 XVII |                   megerősítem; magam voltam a gyilkos, testvérem ártatlan.
4678 XVII |                     ártatlan. Bárd Péter." ~A törvényszéknek nem maradt
4679 XVII |                    feladata, mint elfogadni a bevégzett tényt. Aki meghalt,
4680 XVII |                 tényt. Aki meghalt, az volt a bűnös, aki meg élt, az az
4681 XVII |               Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó Úr tudja. ~
4682 XVII |                    hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos. ~Hanem ilyen bolondokat
4683 XVII |               azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá lett
4684 XVIII|                         XVIII~Egy kis tréfa a Cabinet Noirban~ ~Pajtayné
4685 XVIII|                  dolgot. ~Először azt, hogy a börzén spekulálni csak ahhoz
4686 XVIII|            könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra többé semmi
4687 XVIII|                  mint tőkepénzes fog élni. ~A bekövetkezett időszak pedig
4688 XVIII|               mindig rosszkor ugrott át hol a hosszra, hol a besszre),
4689 XVIII|                ugrott át hol a hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának
4690 XVIII|                    töredékeit menthette meg a csalóka tengerből. ~Másik
4691 XVIII|                 szakítani; de hölgyre nézve a harminc éven túli korszakban
4692 XVIII|                erősen kockáztatott vállalat a korábbi ismeretségeket mind
4693 XVIII|             pillanatjait". ~Tudnivaló, hogy a jó bolond magyar egy megtérő
4694 XVIII|                    napon elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy
4695 XVIII|                  szívdús honleány (ahogy őt a báli referensek szokták
4696 XVIII|           referensek szokták címezni), hogy a fürdői idényt Balatonfüreden
4697 XVIII|                embernek betegsége van, amit a világ minden fürdője meg
4698 XVIII|                     ember nem játssza ezért a bűnbánó megtérőt; csupán
4699 XVIII|                 keresztülesik, hozzászoknak a látásához; a régi imádók
4700 XVIII|                   hozzászoknak a látásához; a régi imádók megjelennek,
4701 XVIII|                 azokat ismét lábaihoz fűzi, a fürdőidény végén könyörögni
4702 XVIII|                  hogy ismét itt marad ebben a kiállhatatlan országban. ~
4703 XVIII|                     kell az illetőket, hogy a megjelenés napján Balatonfüreden
4704 XVIII|                 végigolvasta. ~Nro 1. szólt a falusi földesúrnak. ~"Kedves
4705 XVIII|                  fürdőt, mert olcsóbb, mint a külföldiek, s én nagyon
4706 XVIII|                  megnézem, hogy hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő
4707 XVIII|                  bárminő toalettben járhat; a fesztelen magyar kedély
4708 XVIII|                     tudja ön, mennyire unom a mai fiatalság mesterkélt
4709 XVIII|               fellengzését; rettegek, ha az a szegény poéta, aki Szellemfi
4710 XVIII|                    úgy fel szokott dicsérni a divatlapokban, ott talál
4711 XVIII|                    Mennyit nevettünk együtt a jámbor verseményein; ,együtt!'
4712 XVIII|               legyen oltalmazóm. ~Corinna" ~A nro 2. szólt annak a bizonyos
4713 XVIII|              Corinna" ~A nro 2. szólt annak a bizonyos poétának. ~"Kedves
4714 XVIII|                    állítják, hogy mellemben a baj, melyet csak a balatoni
4715 XVIII|                mellemben a baj, melyet csak a balatoni lég orvosolhat
4716 XVIII|                  meg. Igazuk van, mellemben a baj: szívemben, s azt csak
4717 XVIII|                   nem lesz álom. ~Corinna" ~A nro 3. németül volt írva
4718 XVIII|             szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak is kiadtam
4719 XVIII|                    már magyarul. ~Corinna" ~A 4. szám alatti íratott Ankerschmidt
4720 XVIII|                     mindenről lemondott. De a boldogtalanságok érintkezésében
4721 XVIII|                      hogy van egy barátnéja a távolban, ki mindennap önről
4722 XVIII|                    félreértések, miket csak a halál derít fel. Az én éltem
4723 XVIII|                      az lesz az én halálom. A külszín, a látszat sokaknak
4724 XVIII|                   az én halálom. A külszín, a látszat sokaknak megásta
4725 XVIII|                    még egyszer láthatná azt a nőt, ki ide jött - az ön
4726 XVIII|              rebegni: ,E szegény nőnek, ott a porban, én megbocsátok'. ~
4727 XVIII|               ügyelni, hogy mindegyik levél a neki szánt borítékba jusson;
4728 XVIII|                 látta az ember; ahol valaki a leveleket meg a borítékokat
4729 XVIII|                 ahol valaki a leveleket meg a borítékokat elcserélte.
4730 XVIII|                     ha például minden ember a másiknak szóló levelet kapná
4731 XVIII|               Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra előre mind
4732 XVIII|          levélborítékokra előre mind ráírta a címeket, s aztán jól megnézte,
4733 XVIII|                 bérkocsit hozatva, vivé fel a postára a leveleket, s maga
4734 XVIII|                 hozatva, vivé fel a postára a leveleket, s maga bocsátotta
4735 XVIII|                   maga bocsátotta be azokat a gyűjtőszekrénybe. S azzal,
4736 XVIII|                  vannak. ~De hátra volt még a "cabinet noir". ~Öt levél,
4737 XVIII|                      mely egyszerre csúszik a ládába, hasonló kézvonásaival
4738 XVIII|                szemet fogna szúrni. Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek
4739 XVIII|                     csakugyan érdekében áll a státusnak megismerni, mert
4740 XVIII|                     fonalaira fog vezetni. ~A cabinet noir, már tudjuk,
4741 XVIII|              embernek, hiába, élni kell! Ez a mai kor jelszava. ~Egyikünk
4742 XVIII|              jelszava. ~Egyikünk így szerzi a kenyeret, másikunk amúgy;
4743 XVIII|                  ember utcasepréssel keresi a kenyeret, akkor besározza
4744 XVIII|                   kenyeret, akkor besározza a ruháit, s annálfogva komisz
4745 XVIII|                   komisz ember; míg ha csak a jellemét sározza be, azért
4746 XVIII|                     előtt. Gyakorlott szeme a kéz vonásain megismeri azoknak
4747 XVIII|                    írónéjának szüksége volt a titkokra, mikért Straff
4748 XVIII|                 értesíteni, tehát szóljanak a lezárt ajkak. ~Straff úrnak
4749 XVIII|                   ínylése szerint választja a tálalást, s mindegyiknek "
4750 XVIII|                   érdekelteknek veszedelme, a távol nézőknek nevetsége
4751 XVIII|                    dühvel önté el epéjét. ~"A madám még engem üldöztetni
4752 XVIII|                 legolcsóbb portékának, akit a vén gyereknek játékszerül
4753 XVIII|                Harapós majmot választott ki a menazsériából! Ez még megkörmölheti
4754 XVIII|              meglássuk, melyikünk ért ehhez a mesterséghez jobban?" ~Majd
4755 XVIII|                     lámpalemezen megszárítá a lágy matrice-ot, mely a
4756 XVIII|                     a lágy matrice-ot, mely a levelek újra lepecsételéséhez
4757 XVIII|                    nagy mulatság lesz annak a vége. ~Azt gondolta ki magában,
4758 XVIII|             gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta
4759 XVIII|                     borítékaiba, először is a táblabírónak szólót, mely
4760 XVIII|                    borítékba pecsételé le. ~A zsurnalistához intézett
4761 XVIII|                    Grisák levélborítékába. ~A német nyelven írt levél,
4762 XVIII|                    társalkodó jelenléte: ez a vad táblabíró levélcíme
4763 XVIII|              Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó ifjút
4764 XVIII|               gondolat volt ez! ~Két héttel a levelek útbaindítása után
4765 XVIII|          alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a balatonfüredi megjelenésre.
4766 XVIII|                      Ezóta imádói már lesik a posta érkezését mindennap,
4767 XVIII|                 mindennap, s készen tartják a színházi vokálkvartettet
4768 XVIII|                     aki legkevésbé udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás. ~
4769 XVIII|                pedig elkezdve attól, amikor a Tigrisben felül a gyorskocsira,
4770 XVIII|                    amikor a Tigrisben felül a gyorskocsira, nem lát egyebet,
4771 XVIII|                     parasztasszonyokat, kik a felső szoknyájukat a fejükre
4772 XVIII|                    kik a felső szoknyájukat a fejükre kerítették. ~Legnagyobb
4773 XVIII|                      ha maguk ott várnák is a gyorskocsit a kávéház előtt,
4774 XVIII|                     várnák is a gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet
4775 XVIII|                 csakugyan nem támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér
4776 XVIII|              támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér meg fog érkezni,
4777 XVIII|                   este lesz, senki sem lesz a fürdőudvaron más, mint a
4778 XVIII|                    a fürdőudvaron más, mint a savanyúvizes emberek, kik
4779 XVIII|              emberek, kik akkor dugaszolják a palackokat. ~Egészen így
4780 XVIII|           palackokat. ~Egészen így történt. A gyorskocsi csengős fogatának
4781 XVIII|                  zaja alig csalt ki valakit a kávéház ajtajába; az is
4782 XVIII|           bátorkodott kijjebb az eresznél. ~A gyorsszekér fogadtatlanul
4783 XVIII|                    fogadtatlanul gördült be a nagy Horváth-ház udvarára. ~
4784 XVIII|                  előre megrendelt szállása, a legszebb és jobb, ami Füreden
4785 XVIII|               Füreden kapható; következőleg a legdrágább is. ~Alig helyezé
4786 XVIII|                   első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát fölkeresse. ~
4787 XVIII|                  munka, s nem találni közte a keresettek közül többet
4788 XVIII|                     az egy volt Szellemfit, a rímkészítő. ~A többi vajon
4789 XVIII|                  Szellemfit, a rímkészítő. ~A többi vajon hol késik? ~
4790 XVIII|                  még azon este fölkeresteté a postakiadót, hogy ha számára
4791 XVIII|               érkeztek, adja ide mindjárt. ~A füredi postakiadó igen jó
4792 XVIII|                     jó fiú; éppen tánc volt a vendéglő termében, éppen
4793 XVIII|                    vendéglő termében, éppen a csárdást járta, mikor az
4794 XVIII|                    még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra kész ifjú, megértve
4795 XVIII|             szolgálatra kész ifjú, megértve a veszedelmet, nem késett
4796 XVIII|                     veszedelmet, nem késett a "három a tánc" végét abbahagyni
4797 XVIII|            veszedelmet, nem késett a "három a tánc" végét abbahagyni s
4798 XVIII|                     abbahagyni s leszaladni a szállására, kikeresni a
4799 XVIII|                     a szállására, kikeresni a fiókból a Pajtayné asszonyság
4800 XVIII|             szállására, kikeresni a fiókból a Pajtayné asszonyság nevére
4801 XVIII|                    Azzal ment megint vissza a táncterembe. ~Corinna dobogó
4802 XVIII|                 Corinna dobogó szívvel vevé a leveleket. Tehát mind az
4803 XVIII|                  válaszolni. De vajon miért a verstakács is, ha személyesen
4804 XVIII|            személyesen itt van? Alkalmasint a levele korábban érkezett. ~
4805 XVIII|                   írásának adott előnyt. Ez a legjobb lábon álló a partik
4806 XVIII|                     Ez a legjobb lábon álló a partik közül. ~Amint felbontotta,
4807 XVIII|             kihullani. ~Hogyan? Visszaküldi a vett levelet is? Ez nagy
4808 XVIII|             vigyázzon rá, nehogy eltévessze a borítékokat. ~Ankerschmidt" ~
4809 XVIII|               Corinna kirántá saját levelét a borítékból, melyre világosan
4810 XVIII|              észrevételt sem írt mellé. ~Ez a két levél elcserélődött. ~
4811 XVIII|                  helyre teszi-e. ~Ejh! Ezek a férfiak egy faluban laknak;
4812 XVIII|                   elég lovagiatlanok voltak a kapott leveleket egymásnak
4813 XVIII|                   ők maguk gondolták ki ezt a tréfát, amivel egy nőt megsértsenek.
4814 XVIII|             megvigasztalta magát, s feltöré a harmadik levelet. Ez a táblabíróé
4815 XVIII|              feltöré a harmadik levelet. Ez a táblabíróé volt. ~Mintha
4816 XVIII|                   volna ölébe! E borítékból a doktor Grisákhoz írt levél
4817 XVIII|                    írt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel. ~
4818 XVIII|                levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel. ~A táblabíró
4819 XVIII|                   levél a német szöveggel. ~A táblabíró felelete masszakrírozó
4820 XVIII|                   az ájuláshoz volt közel. ~A negyedik levél feltörésénél
4821 XVIII|                 feltörésénél úgy reszketett a keze, majd elhullatá azt. ~
4822 XVIII|                     kétségtelen. S ha éppen a divaturacshoz intézettet
4823 XVIII|                   melyben róla van szó...? ~A feltört levél igazolá a
4824 XVIII|                     A feltört levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák
4825 XVIII|               Grisák is szépen küldé vissza a hozzá intézett levelet,
4826 XVIII|               levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez írott volt. ~
4827 XVIII|               mennyi ideig volt látogatáson a nagyságos asszonynál; a
4828 XVIII|                     a nagyságos asszonynál; a végén összeadva, summa summarum,
4829 XVIII|                    Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat, ezt aligha
4830 XVIII|                meglehet, hogy tréfára vette a cserét; van nála humorisztikus
4831 XVIII|                 nála humorisztikus hajlam. ~A feltört levél csakugyan
4832 XVIII|                     az utolsó imádó. ~Ezóta a verses gúnyirat bizonyosan
4833 XVIII|                  kézről kézre jár; olvassák a sétányon, a fürdőben, a
4834 XVIII|                   jár; olvassák a sétányon, a fürdőben, a kávéházban,
4835 XVIII|                     a sétányon, a fürdőben, a kávéházban, az arénában,
4836 XVIII|                    kávéházban, az arénában, a lövöldében, az egész környéken. ~
4837 XVIII|            lövöldében, az egész környéken. ~A nevetséget mindenki tudja
4838 XVIII|                   mindenki tudja már, egész a pincérekig és fürdőszolgákig. ~
4839 XVIII|                     fürdőszolgákig. ~Holnap a sétányon minden ember azt
4840 XVIII|                   fogja kérdezni: melyik az a delnő, akivel ilyen gonosz
4841 XVIII|                  menekülhetett többé. ~Künn a felhők felszakadtak, szép,
4842 XVIII|                  szép, tiszta éjszaka lett; a csillagfényes Balatonon
4843 XVIII|              fáklyafény mellett csónakázni; a tó közepén elkezdék dalolni
4844 XVIII|         népmelódiáknak, mik együtt teremnek a dallal, mint virággal az
4845 XVIII|               hallani vélte hangját, mintha a távolról felhangzó kvartettből
4846 XVIII|                    maga mellett ülve, amint a hajót kormányozá, s gyöngéden
4847 XVIII|               válasz nélkül küldte vissza. ~A többiek mind gyöngébben-erősebben
4848 XVIII|     gyöngébben-erősebben sérteni törekedtek a felfedett árulásért; egyedül
4849 XVIII|                  így, egy óra hosszat nézte a Balaton fekete tükrét, amelyben
4850 XVIII|                rezgő gondolatjeleket vontak a fényes csillagok visszképei;
4851 XVIII|                    tűzkígyóként úszott tova a fáklyás csónak, énekes hajósaival;
4852 XVIII|             fényeknek, mik sötét éjszakákon a víz fölött a szellő elől
4853 XVIII|                     éjszakákon a víz fölött a szellő elől végigfutnak. ~
4854 XVIII|                  Nem volt utolsó órája ez. ~A csónak megfordult, az énekhangok
4855 XVIII|                    kezdtek; Corinna bezárta a Balaton felőli redőnyöket,
4856 XVIII|                  felőli redőnyöket, s amint a csábító kép ki volt zárva
4857 XVIII|                   csábító kép ki volt zárva a sötét éjszakába: elhallgatott
4858 XVIII|                     éjszakába: elhallgatott a szív beszéde is. ~A gyertyák
4859 XVIII|            elhallgatott a szív beszéde is. ~A gyertyák fényénél visszatért
4860 XVIII|                    szólítá, meghagyva, hogy a holnap Pestre visszainduló
4861 XVIII|                    le se feküdjenek addig. ~A leveleken kívül még egy
4862 XVIII|                     kezdé - szokás szerint. A legelső sor, ami tekintetét
4863 XVIII|                      hogy van még egy ember a világon, ki szerencséjének
4864 XVIII|                      mint az eb, okos, mint a róka, nem szentimentális,
4865 XVIII|                 teremtett ember, kinek csak a kisujját kell mutatnia,
4866 XVIII|                      hogy fogva legyen. ~Ez a jeles utolsó férfi "in petto" -
4867 XVIII|                  reggel még mindenki alszik a kies fürdőhelyen, a gyorsszekér
4868 XVIII|                  alszik a kies fürdőhelyen, a gyorsszekér csengős öt lóval
4869 XVIII|               csengős öt lóval vágtat végig a hársfák között, benne egy
4870 XIX  |                                   XIX~Mikor a medve kijön a barlangjából~ ~
4871 XIX  |                     XIX~Mikor a medve kijön a barlangjából~ ~A medve igen
4872 XIX  |                medve kijön a barlangjából~ ~A medve igen nagy filozóf. ~
4873 XIX  |                    keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni
4874 XIX  |                     rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megy szolgálni,
4875 XIX  |                    nem megy szolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát
4876 XIX  |                  melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e
4877 XIX  |               passzív ellenállást: ő-e vagy a tél? ~Rendszerint a tél
4878 XIX  |                    vagy a tél? ~Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb
4879 XIX  |                    igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
4880 XIX  |               nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő
4881 XIX  |               brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor
4882 XIX  |                    hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon
4883 XIX  |                 fázik. ~Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő"
4884 XIX  |                    aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a
4885 XIX  |                     a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a
4886 XIX  |                    a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok
4887 XIX  |              feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére
4888 XIX  |                 hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön
4889 XIX  |                 odúját, kijön széttekinteni a világban. ~Azt nézi, milyen
4890 XIX  |                     szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék,
4891 XIX  |         elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak
4892 XIX  |                  tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig
4893 XIX  |            tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz
4894 XIX  |                  szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába,
4895 XIX  |                  tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a
4896 XIX  |                     a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma
4897 XIX  |            gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós
4898 XIX  |               zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak
4899 XIX  |                 förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a
4900 XIX  |                    a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált
4901 XIX  |                csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak
4902 XIX  |                 száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha
4903 XIX  |                   sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy
4904 XIX  |               tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk
4905 XIX  |              fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé
4906 XIX  |                 várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról;
4907 XIX  |                  zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén:
4908 XIX  |                 ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját,
4909 XIX  |                 jókedvvel az erdőnek. ~Mert a medve tudja azt jól, hogy
4910 XIX  |                   medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó
4911 XIX  |                annál hamarább vége lesz. ~S a medvének mindig igaza van. ~
4912 XIX  |                    igaza van. ~Honnan vette a medve e természettudományi
4913 XIX  |               tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek
4914 XIX  |                 hogy ismét földesúrrá lett, a munkavágyó ifjú hivatását,
4915 XIX  |                    volt nála, mint otthon. ~A hadastyán belekóstolt a
4916 XIX  |                     A hadastyán belekóstolt a politikába, mint minden
4917 XIX  |                  tíz esztendőt töltött ezen a mi földünkön. ~Ankerschmidt
4918 XIX  |            Ankerschmidt azok közé tartozott a politikában, akiket "szangvinikus"-
4919 XIX  |                 Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot. ~"Gyertyaszentelői
4920 XIX  |                momentumot megragadott, mely a "mi sorsunk" változását
4921 XIX  |                     ez úgy van. ~Az idegen, a megtelepült tíz év múlva
4922 XIX  |                megtelepült tíz év múlva már a "mi sorsunk"-ról beszél.
4923 XIX  |                    végül meghódít mindenkit a közös remény egy közös jövendő
4924 XIX  |                 szokás szerint ezekből lesz a legbuzgóbb hazafi. A következő
4925 XIX  |                   lesz a legbuzgóbb hazafi. A következő ivadékuk bizonyosan
4926 XIX  |                    Ankerschmidt úgy beszélt a magyar közügyekről, mint
4927 XIX  |                    valami táblabíró. Persze a lehető legnagyobb mértékben
4928 XIX  |             legnagyobb mértékben képviselte a legszélső baloldalt. ~Garanvölgyi
4929 XIX  |                  még nincs miért fölébredni a medvének. ~Aközben jött
4930 XIX  |         könnyenhivésnek leforrázta leveleit a dér, a szürke ködben csak
4931 XIX  |                  leforrázta leveleit a dér, a szürke ködben csak a vészhollók
4932 XIX  |                   dér, a szürke ködben csak a vészhollók károgása hangzott: "
4933 XIX  |                 szolgált, csak egy állta ki a rontás-bontás nehéz időszakát:
4934 XIX  |              rontás-bontás nehéz időszakát: a vallásszabadság; most a
4935 XIX  |                     a vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső
4936 XIX  |                   és nagyon hideg..." ~Erre a hírre Garanvölgyi közönyös
4937 XIX  |                 Akkor ez az az idő, melyben a medve elhagyja odúját." ~-
4938 XIX  |                 holnap utazunk Miskolcra, - a konventbe. ~S a vén táblabíró
4939 XIX  |                Miskolcra, - a konventbe. ~S a vén táblabíró újra megjelent
4940 XIX  |            megjelent ősz szakállával azokon a helyeken, ahol egy rendületlen
4941 XIX  |                    időben. ~Zúgott, förmedt a zivatar még azután; de utoljára
4942 XIX  |                  azután; de utoljára is - - a medvének van igaza. ~Később
4943 XIX  |       országgyűlésre való választások. ~Aki a környékben legádázabbul
4944 XIX  |                     hogy Garanvölgyi legyen a képviselő. ~Aladár váltig
4945 XIX  |                  úgy fognak állni, mint egy a száz ellen; hagyja menni
4946 XIX  |                    száz ellen; hagyja menni a dolgot: ez alkotmányos tusa;
4947 XIX  |                     megeszem. ~Meg is rágta a vitéz Garanvölgyi ellenfeleit
4948 XIX  |                   írmagul sem maradt. Sokon a szidás is fogott; vagy három
4949 XIX  |                   az ellenjelölt megkövette a kaszinóban, s az egész világ
4950 XIX  |                    csak egy név hangzott, s a megválasztottnak ő mondhatá
4951 Uto  |                  regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem
4952 Uto  |                  valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott
4953 Uto  |             küzdelem valóban itt folyott le a szemünk előtt, magunk is
4954 Uto  |                   szerepeltünk benne; ennek a komikuma és tragikuma mind
4955 Uto  |                    este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar ruhában,
4956 Uto  |                    darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb
4957 Uto  |           darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb magyar
4958 Uto  |                     confisciren!" Már akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi
4959 Uto  |                   földbirtokos volt. ~Ehhez a néhány szóhoz is magyarázat
4960 Uto  |                 darutollas túri süveggel." ~A Bach-korszakban annyira
4961 Uto  |             állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok öltözetére is kiterjedt.
4962 Uto  |                rendelet folytán betiltatott a széles szalagú kalapok viselése;
4963 Uto  |              kalapok viselése; de különösen a tollviselés a kalapok mellett.
4964 Uto  |                     különösen a tollviselés a kalapok mellett. E klasszikus
4965 Uto  |              országos vásárokon szedette le a kalapok mellől a tollakat;
4966 Uto  |                szedette le a kalapok mellől a tollakat; amiért aztán megörökíttetett
4967 Uto  |                Kecskeméten kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. Most
4968 Uto  |                   tollat ne hordozzák. Most a tollat kettő szedi, Amsli
4969 Uto  |                  kettő szedi, Amsli zsidó s a Bonyhády." ~Ebből aztán
4970 Uto  |            szakállbajuszos alak nyomott fel a tarkójára, aminő a rettegett
4971 Uto  |              nyomott fel a tarkójára, aminő a rettegett nevű cidevant
4972 Uto  |                 ebben az országban, ami ezt a pontiusi alakot a Golgotától
4973 Uto  |                   ami ezt a pontiusi alakot a Golgotától a Tábor-hegyéig
4974 Uto  |                pontiusi alakot a Golgotától a Tábor-hegyéig elvezette -
4975 Uto  |                   Tábor-hegyéig elvezette - a makkabéusok dac-váráig? ~
4976 Uto  |                    személyesítve, nem ennek a históriai személynek a képmása:
4977 Uto  |                ennek a históriai személynek a képmása: több hasonló ismerősből
4978 Uto  |                    egy-egy erős vonás, mint a tromfból jóltevés az üldözöttel,
4979 Uto  |              üldözöttel, ennél is megvolt. ~A börtönből kiszabadított
4980 Uto  |                     hősben rá lehet ismerni a szabadságharc legmerészebb
4981 Uto  |              vezérszerepet vitt, s utoljára a legrejtélyesebb módon eltűnt:
4982 Uto  |               legrejtélyesebb módon eltűnt: a Duna hullámai vetették ki
4983 Uto  |                   Duna hullámai vetették ki a szigetparton, keze-lába
4984 Uto  |                   ál-Petőfi alakja, s aztán a bevándorolt hivatalnokcsapat,
4985 Uto  |                 használó juris doctorokkal, a külhoni gazdászok, kiket
4986 Uto  |                    külhoni gazdászok, kiket a hibás tudományuk és ismeretlenségük
4987 Uto  |                  jégre visz, s azok mellett a kárörvendő hazafi, aki szövetséges
4988 Uto  |                 szövetséges társának tartja a szegénylegényt és az elemi
4989 Uto  |                  elemi csapást, s belekacag a pusztító zivatar süvöltésébe,
4990 Uto  |                     süvöltésébe, mind ennek a korszaknak a jellemalakjai. ~
4991 Uto  |                     mind ennek a korszaknak a jellemalakjai. ~Közel negyven
4992 Uto  |              negyven éve már annak, hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet
4993 Uto  |                   hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet lefest, akkor
4994 Uto  |             emlékezetben élt, ez magyarázza a hatást, amit akkor az olvasó
4995 Uto  |                   angolra. Minden angol lap a legkedvezőbb ismertetéseket
4996 Uto  |                   róla; az angolból ment át a svéd, dán, hollandi közönséghez,
4997 Uto  |                   kényelméről - azért, hogy a hatalomnak akadályt gördítsenek
4998 Uto  |                    egész nemzet érzelmeinek a megtestesülése voltak. ~
4999 Uto  |                    korszak, amikor áldottuk a sorsot azért hogy semmink
5000 Uto  |                   az alattunk levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk,