Fezejet

 501 III  |                  sejti. ~- Lovag úr - szólt a boldogtalan, miután leveses
 502 III  |                     De egyék ön, mert elhűl a levese. ~- Köszönöm. (Következett
 503 III  |                    kanál leves.) Nem féltem a haláltól, nem rokonaim üldözésétől. (
 504 III  |               csakugyan meg kellett pihenni a boldogtalannak, miután sem
 505 III  |               ezrednél szolgált ön? - kérdé a lovag gyanús orrhordozással. ~-
 506 III  |                  Miféle szabadcsapatnál? ~- A Szirmaynál. ~- No azok engemet
 507 III  |                  esetre nem emlékezem, hogy a testemhez közel lett volna
 508 III  |                         Ott voltam - kiálta a boldogtalan, a körülhordott
 509 III  |                       kiálta a boldogtalan, a körülhordott marhahúsból
 510 III  |              társaim elpártoltak. Küzdöttem a túlnyomó ellenséggel, mint
 511 III  |                   egyedül egy fahídon, mely a mély Hernádon átvezetett;
 512 III  |                  mondjon ön! - kiálta közbe a lovag, türelme fogytán. -
 513 III  |                 fáradt volt már - magyarázá a jövevény. ~- Akármilyen
 514 III  |                    Akármilyen fáradt! Mikor a földön gurul is, még mikor
 515 III  |                    úr! Miért nem vesz abból a májas gombócból a hús mellé? ~
 516 III  |                     abból a májas gombócból a hús mellé? ~A hős csakugyan
 517 III  |                     gombócból a hús mellé? ~A hős csakugyan jónak látta
 518 III  |                    artilleriai tanulmányait a májgombócokkal folytatni,
 519 III  |                utolsó falatot meghengergeté a paradicsommártásban, akkor
 520 III  |                hazámban. ~- Hogyan? - kérdé a tábornok. - Hiszen a kormány,
 521 III  |                  kérdé a tábornok. - Hiszen a kormány, mint tudom, méltányos
 522 III  |                   virulók, oly szépek, mint a két kisasszony itt. Azok
 523 III  |                    halva, megölve. - És itt a bujdosó jól dresszírozott
 524 III  |                  két könnycsepp hullott alá a kotlettre, megette úgy,
 525 III  |                   csendesen missz Natalie. ~A lovag nem volt ilyen nagyon
 526 III  |                Valami más irányba téríté át a beszédet. ~- S miért hagyta
 527 III  |                     pártfogását? ~De már ez a kérdés csakugyan úgy meglepé
 528 III  |                kérdés csakugyan úgy meglepé a szerencsétlent, hogy az
 529 III  |                   egyszerűen: ott vadásztam a hegyek között, s megláttam
 530 III  |                      s megláttam önt, amint a kolna tornácán ült. Vadászom
 531 III  |                   honvéd vagy kormánybiztos a magyar táborból, s ezt én
 532 III  |                      kiálta fel indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő
 533 III  |                    indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő szemmeregetése
 534 III  |            medvékkel, de vizsla sohasem, ki a vadász számára foglyokat
 535 III  |                  kifakadásból szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét,
 536 III  |                    szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét, hogy ott
 537 III  |                   valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz tartozom,
 538 III  |                 iparkodék magát purifikálni a jövevény. - Ezért is hagytam
 539 III  |               örökösen konspirációkon törik a fejöket. Engemet is felszólítottak,
 540 III  |                    nem szabad hallanom. Ezt a témát ne hozza többet elő.
 541 III  |             denunciációnak hallatni magát! ~A "praesumtiv" Marczián Richárd
 542 III  |                    nem mulaszthatá el stb. ~A gouvernante igyekezett azután
 543 III  |               gouvernante igyekezett azután a társalgásnak szelídebb jellemet
 544 III  |                jellemet kölcsönözni. Áttért a beszéd színművekre és táncvigalmakra.
 545 III  |                   táncvigalmakra. Beszéltek a Prófétáról és Fidesről.
 546 III  |                 zongorához ült; eljátszotta a Radetzky-indulót, a Próféta
 547 III  |             eljátszotta a Radetzky-indulót, a Próféta nyitányát, Lucia
 548 III  |                     lehet egy csárdás. Arra a jövevény megneheztelt és
 549 III  |                olyant nem szokott játszani. A gouvernante megdorgálta
 550 III  |                     gouvernante megdorgálta a kisasszonyt: "quelle idée",
 551 III  |                 pedig trillázva szökdelt át a szomszéd szobába. ~Azután
 552 III  |                   Hermine kisasszony ült le a zongorához, s különféle "
 553 III  |                 semmi ütenyhez; kísérte azt a jövevény obligát ájuldozással. ~
 554 III  |               obligát ájuldozással. ~Később a hölgyek saját termeikbe
 555 III  |                   saját termeikbe vonultak; a lovag pedig átvezette vendégét
 556 III  |                    pedig átvezette vendégét a pipázószobába. ~Itt alighogy
 557 III  |                     menekvő forradalmár, ki a haditörvényszékek vaskarjait
 558 III  |                 menekül. ~- No - jó - szólt a háziúr. - Akkor hát maradjon
 559 III  |                    ön itt, ameddig tetszik. A vendégszoba fűtve van; a
 560 III  |                    A vendégszoba fűtve van; a folyosón balra fekszik 11.
 561 III  |                     az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó nemsokára azon vevé
 562 III  |                 legjobban magyarázná előtte a bányavárosi hadjáratot,
 563 III  |                  horkol, és elejti szájából a kialudt szivart. ~Ekkor
 564 III  |               kialudt szivart. ~Ekkor aztán a szivarládából vagy öt-hat
 565 III  |                 talált; addig azonban, amíg a folyosón a 11. számig végighaladt,
 566 III  |                    azonban, amíg a folyosón a 11. számig végighaladt,
 567 III  |                     számig végighaladt, még a közbeeső ajtók kulcslyukain
 568 III  |            lábhegyen is szokott járni, mint a macska. ~Látott is valamit.
 569 III  |                 macska. ~Látott is valamit. A 10. számban, mely szintén
 570 III  |                     nem volt, ami látnivaló a hideg kandallóról, ott ült
 571 III  |                     levelet. Gyakran lehelt a körmeire, mert meg voltak
 572 III  |                    szép csendesen benyitott a 11-be. (A kastélyban minden
 573 III  |               csendesen benyitott a 11-be. (A kastélyban minden szoba
 574 III  |                  volt.) Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az ágy
 575 III  |                   Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az ágy tisztán
 576 III  |                    az ágy tisztán felvetve, a vendég kényelméről gondoskodva. ~
 577 III  |                    kisasszony oly féltve ír a hideg vendégszobában. Jó
 578 III  |                   az ajtó; Richárd kinézett a kulcslyukon, s egy kis ökölnyi
 579 III  |                    gyerkőcöt látott belépni a 10. számba. ~A tacskó alig
 580 III  |               látott belépni a 10. számba. ~A tacskó alig volt több hatévesnél,
 581 III  |             hatévesnél, s olyan furcsa volt a magas kalapos, harisnyás
 582 III  |                  harisnyás egyenruhában. Ez a kisasszonyok "leib"-gárdistája.
 583 III  |                 nekik. ~Vajon hova küldik? ~A kis fickó néhány perc múlva
 584 III  |                 hallott. ~Amint Eliz eltűnt a folyosón, Richárd kijött
 585 III  |                 szobájából; sietve lehaladt a kastély lépcsőjén; az angolkertben
 586 III  |              angolkertben utolérte Gyuszit, a kis cseh inast, s visszahívta. ~-
 587 III  |            visszahívta. ~- Megállj, Gyuszi. A kisasszony utánad küldött,
 588 III  |                    utánad küldött, hogy azt a levelet, ami a kalapodban
 589 III  |                     hogy azt a levelet, ami a kalapodban van, add ide,
 590 III  |            visszahozom; addig hajolj le itt a fűbe, hogy valaki észre
 591 III  |                     várj, míg visszajövök. ~A kis talpacs gömbölyűre nyitott
 592 III  |           gömbölyűre nyitott szájjal bámult a nagy, tekintélyes úrra,
 593 III  |               nélkül ki is szolgáltatá neki a kért levelet, amit az gondosan
 594 III  |                   még egyszer ráparancsolva a kis kölyökre, hogy jól elrejtse
 595 III  |                  Azzal sietett vissza ismét a vendégszobába. Az ajtót
 596 III  |                    Az ajtót magára zárta, s a levelet elővette. ~Valakinek
 597 III  |                levelet elővette. ~Valakinek a lepecsételt levelét elolvasni,
 598 III  |          lepecsételt levelét elolvasni, ami a technikai nehézségeket illeti,
 599 III  |                    nem értem, minek szokták a leveleket lepecsételni,
 600 III  |                  aki akarja, hogyan szokták a leveleket legkisebb észrevehető
 601 III  |                tudná, hát tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének
 602 III  |                     levéltitok szentségének a magány-becsületérzésen kívül
 603 III  |               Richárd biztosítva érzé magát a meglepetéstől, elővett egyet
 604 III  |                     ebéd közben ujjaik közt a morzsalékból össze szoktak
 605 III  |              idomítható gyurmát képez, mint a viasz. ~Egy ilyen kenyérgalacsint
 606 III  |                   kenyérgalacsint rányomott a levél pecsétjére, mely ekként
 607 III  |                     pecsétjére, mely ekként a pecsét címerének lenyomatát
 608 III  |                 pecsét címerének lenyomatát a leghívebb mintában felvevé.
 609 III  |               felvevé. E pecsétmintát aztán a meleg kandalló párkányára
 610 III  |                    párkányára tette. ~Akkor a pecsételt levelet a kandalló
 611 III  |                   Akkor a pecsételt levelet a kandalló tüze elé tartá,
 612 III  |                 tüze elé tartá, amitől azon a spanyolviasz szelíden felolvadt,
 613 III  |          spanyolviasz szelíden felolvadt, s a boríték szegletei felváltak. ~
 614 III  |                     Mármost birtokában volt a levélnek. ~Sietve átolvasá
 615 III  |                      Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben töri
 616 III  |                    kis galambot, miben töri a fejét! ~No de jól van. Ez
 617 III  |                   fogja ingerelni. ~Azalatt a kenyértészta-lenyomat csontkeménnyé
 618 III  |                    csontkeménnyé szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított
 619 III  |                     szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított pecsétet
 620 III  |                   fel sem lett volna bontva a levél. Két perc múlva a
 621 III  |                     a levél. Két perc múlva a kis talpacs ismét útban
 622 III  |                    talpacs ismét útban volt a levéllel, s ezúttal szaladt,
 623 III  |              ezúttal szaladt, helyrepótolni a mulasztást. ~Annyit világosan
 624 III  |              felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel rózsákat
 625 III  |               rózsákat aratni nem lehet. Ez a család nagyon sok hajlammal
 626 III  |                     érzelgő magasztosságra. A hadastyán restelli üldözni
 627 III  |                     ellenfeleit békés úton, a kisasszonyok pedig nagyon
 628 III  |                  vannak. Itt fordítani kell a köpönyegen. Hiába, nem mind
 629 III  |                     felkészülten rontott át a delnők szobájába, délutáni
 630 III  |                      hogy tartózkodnia kell a vigyázatlan beszédtől, s
 631 III  |                    azzal, amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik
 632 III  |                dolgoznak, senki sincs jelen a szobában, hirtelen odament
 633 III  |                    elszántan térdre roskadt a bujdosó, s egy kezével missz
 634 III  |                     missz Natalie, másikkal a Hermine kezét ragadta meg,
 635 III  |                   hanem Varsó elővárosának, a szerencsétlen Varsóénak,
 636 III  |        ulánusezredet állítottam, s vezettem a csatába. Három kastélyom
 637 III  |                      s ujjai közül vizsgálá a hölgyek arcán tett hatást. ~
 638 III  |                 volt nevezhető. ~Ennélfogva a bujdosó, most már Bogumil
 639 III  |                       Missz Natalie sietett a lovagot biztosítani, hogy
 640 III  |                 törülje le könnyeit, nehogy a cselédek észrevegyenek valamit,
 641 III  |               ezelőtt egynehány esztendővel a háziúr maga is aprította
 642 III  |                    háziúr maga is aprította a feltámadt lengyeleket Halicsban,
 643 III  |          lengyeleket Halicsban, hanem azért a házába menekültet, akárki
 644 III  |                   Csak arra vigyázzon, hogy a fővadász előtt ne találjon
 645 III  |                    áldani kezdte fönnhangon a sorsot, mely őt ily védangyalok
 646 III  |          védangyalok körébe vezette. ~Hanem a védangyalok közt volt egy
 647 III  |                     kérdéssel interpellálni a bujdosót: ~- De hát a lengyel
 648 III  |         interpellálni a bujdosót: ~- De hát a lengyel harcos miért árulkodik
 649 III  |              lengyel harcos miért árulkodik a magyarra? ~- Ugyan Eliz! -
 650 III  |                 volna azt, amit "más", hogy a majoritás ily fényes bizalmi
 651 III  |                   akarta mutatni, hogy nála a "kék könyv" rendben van,
 652 III  |                     minden percben leteheti a ház asztalára. ~- Csak bevágtam
 653 III  |                   mert tessék elhinni, ezek a régi csökönös táblabírák
 654 III  |                    akar lépni, önmaga essék a kelepcébe. ~Eliz vállat
 655 III  |                baziliszk villámokat lövellt a kétkedőre, Bogumil észrevehette,
 656 III  |                  üdvös tanítást meggátolni. A visszafojtott fájdalom érzetével
 657 III  |                  jelenléte bárkire nézve is a háznál kellemetlenné lett,
 658 III  |               elpárologni. ~Azzal kihátrált a szobából, s mindjárt futott
 659 III  |                   futott le az angolkertbe, a visszatérendő Gyuszit elfogni. ~
 660 III  |             visszatérendő Gyuszit elfogni. ~A hátramaradtak közt rögtön
 661 III  |            hátramaradtak közt rögtön kitört a "jegyzékháború". ~- Eliz
 662 III  |                        Ugyan miért? - kérdé a kis rebellis, bátran fölemelve
 663 III  |                    nem képes megítélni. Azt a törvényes férfiak "vétlen
 664 III  |                     No, mi kis leánykák meg a nevelőben "csúnya árulkodásnak"
 665 III  |                    de én jobb szeretném, ha a francia leckéit tanulná
 666 III  |                    visznek Franciaországba, a franciákat sem hozzák ide
 667 III  |                    jó napot". Aztán odalenn a kertben a parasztleánykák,
 668 III  |                     Aztán odalenn a kertben a parasztleánykák, mikor gyomlálnak,
 669 III  |                     nagyon bús lehet; aztán a dallam megragad a fejemben,
 670 III  |                     aztán a dallam megragad a fejemben, egész nap azt
 671 III  |                     azt dúdolom magamban, s a verset nem tudom hozzá.
 672 III  |               elkezdé dúdolni szöveg nélkül a "Télen nyáron pusztán az
 673 III  |               parancsolá magas tekintéllyel a missz. - Keljen ön fel a
 674 III  |                    a missz. - Keljen ön fel a hímzéstől, s menjen tanulni
 675 III  |                 hímzéstől, s menjen tanulni a grammaire-t! ~Eliz rögtön
 676 III  |               letett tűt és ollót, elővette a grammaire-t; leült egy ablakba,
 677 III  |                   már elég! Most már teljes a mérték! Menjen ön ki rögtön
 678 III  |                 mérték! Menjen ön ki rögtön a terembe, egy óráig büntetésül
 679 III  |               terembe, egy óráig büntetésül a zongoránál fog ülni, s folyvást "
 680 III  |                      skálát" fog játszani. ~A kis gonosztevő felállt,
 681 III  |                     megalázhatlan fejét. ~- A tisztelt haditörvényszék
 682 III  |         haditörvényszék elítélhet; de azért a bujdosót nem tartom derék
 683 III  |                     tartom derék embernek! ~A gonosz lélek! Tudta, hogy
 684 III  |               Tessék csak elképzelni! Leült a zongorához, s egy óráig
 685 III  |                  folyvást verte rajta - nem a parancsolt hanglépcsőt -,
 686 III  |              hanglépcsőt -, hanem magát azt a veszedelmes, betiltott,
 687 III  |                    vigasztalja. Ne ügyeljen a rossz, maliciózus gyermekre;
 688 III  |                  gyermekre; majd megmondjuk a papának. ~- Ah Hermine! -
 689 III  |                       zokogá missz Natalie, a nagyobbik kisasszony nyakába
 690 III  |                                      Dacára a híves tavaszelői alkonyatnak,
 691 III  |                     tavaszelői alkonyatnak, a bujdosó megállta a lest
 692 III  |             alkonyatnak, a bujdosó megállta a lest az angolkert hátulsó
 693 III  |                     hátulsó ajtajánál, mely a kertek alá vezetett, tudva,
 694 III  |             visszajönni. ~Egy kicsit késett a fickó, mert útközben sok
 695 III  | kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért, hirtelen
 696 III  |                    messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért, hirtelen
 697 III  |                hirtelen eléje dobbant, mint a szakállas farkas, aki a
 698 III  |                     a szakállas farkas, aki a kis gyerekeket megeszi. ~-
 699 III  |                     tépázta. Ilyen alkalmat a cselédnép rendben tartására
 700 III  |               izentek vissza, te csavargó? ~A kis talpacs elébb fölfelé
 701 III  |              kicsinálta szépen. ~- Tiszteli a nagyságos úr a nagyságos
 702 III  |                     Tiszteli a nagyságos úr a nagyságos urat alázatosan,
 703 III  |                   urat alázatosan, csókolja a kezeiket, azt izeni, hogy "
 704 III  |              jobbról balról pofon legyintve a gyereket. ~- Azt izeni,
 705 III  |                    izeni, hogy visszaküldte a levelet - bömbölt a poronty,
 706 III  |            visszaküldte a levelet - bömbölt a poronty, kiejtve kalapjából
 707 III  |                 poronty, kiejtve kalapjából a levelet. ~- Hah! Visszaküldi? -
 708 III  |                 egyszer magát kezdi ütni az a nagy úr, nem őtet. ~- Hallatlan!
 709 III  |                      Hallatlan! Add fel azt a levelet! Csak nem várod
 710 III  |                  húzlak. ~Azzal zsebredugva a visszaküldött levelet, rohant
 711 III  |                     lovaghoz. ~Egyenesen be a szobájába, mint aki legjáratosabb
 712 III  |                    aki legjáratosabb ottan. A lovag még délutáni álmát
 713 III  |                 délutáni álmát aludta, csak a nagy lármára riadt fel,
 714 III  |                   Mi szabadult el? - kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. ~-
 715 III  |                   kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. ~- Uram, lovag
 716 III  |                 túlmegy minden mértéken. Ez a szemtelenség, ez az impertinencia. ~-
 717 III  |                       Tessék elképzelni. Az a hetyke, faragatlan táblabíró
 718 III  |                bámulni kezdek ezen embernek a bátorságán! ~- No de hát
 719 III  |             méltóságod egyik hű apródjával, a kis Gyuszival. Feltűnt előttem
 720 III  |                  Gyuszival. Feltűnt előttem a dühtől kilelt arc, melyben
 721 III  |                   melyben az ifjúság dacára a nemes szenvedély ereje lángolt.
 722 III  |                     Gondolja el ön! - szólt a derék ifjú. - Egy levelet
 723 III  |                  ifjú. - Egy levelet vittem a kastélyból abba a másik
 724 III  |                    vittem a kastélyból abba a másik házba a kurta nemeshez,
 725 III  |               kastélyból abba a másik házba a kurta nemeshez, s az nem
 726 III  |                      Innen? Tőlünk? - kérdé a lovag elbámulva. - Micsoda
 727 III  |                   ide. ~Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont homlokkal
 728 III  |             összevont homlokkal nézte rajta a címiratot, tompán dörmögve: ~-
 729 III  |                      Tehát annyival nagyobb a sérelem! Egy nő irányában
 730 III  |          Garanvölgyinek? - Dörgött, morgott a hadastyán, a levelet hol
 731 III  |               Dörgött, morgott a hadastyán, a levelet hol pecsétes, hol
 732 III  |                    Ankerschmidt, félrekapva a levelet. - Csak nem képzeli
 733 III  |                 törni, ami nem nekem szól? ~A kalandor kissé le volt forrázva
 734 III  |                   alássan, hanem hogy talán a kisasszony maga... ~- Ejh!
 735 III  |                          Ejh! Ön nem ismeri a kisasszonyt, az nem fogja
 736 III  |               Bogumil e nézetet, addig ütve a vasat, míg tüzes; - ez szörnyű
 737 III  |                     németül. ~- És énnekem, a mennykőbe is, meg kell tudnom,
 738 III  |                   kell tudnom, mi van ebben a levélben, amit az én leányom
 739 III  |              megtudom én attól, akinek szól a levél. ~- Hiszen a kisasszony
 740 III  |                     szól a levél. ~- Hiszen a kisasszony maga is... ~-
 741 III  |                    Dicső! Valóban kilátszik a nemes ember és a katona!
 742 III  |                  kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy lovag,
 743 III  |             méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra
 744 III  |                Magam fogok odamenni - szólt a lovag mogorván, s indult
 745 III  |                     Ketten leszünk! - szólt a hadastyán, kardjára ütve. -
 746 III  |                    hajlongott és elhátrált, a folyosón végig haladva kezeit
 747 III  |                fütyülve is csendesen mellé. A két öreget összeveszítenie
 748 III  |                segédnek, de így is bizonyos a siker. A táblabíró égető,
 749 III  |                    így is bizonyos a siker. A táblabíró égető, maró választóvíz
 750 III  |                 maró választóvíz szatírája, a hadastyán puskapor természete,
 751 III  |                  puskapor természete, ha ez a kettő összeakad, kétségtelen
 752 III  |                    Ezek jól összekerültek. ~A hadastyán kardja végigcsörtetett
 753 III  |            hadastyán kardja végigcsörtetett a lépcsőkön, a kalandor polkalépésben
 754 III  |                végigcsörtetett a lépcsőkön, a kalandor polkalépésben szökdelt
 755 III  |                polkalépésben szökdelt végig a vendégszobában, kedélyesen
 756 IV   |                     úr Kampós urammal éppen a gazdasági számadások befejezésén
 757 IV   |                 megcsörrent az ajtó előtt. ~A lovag fejéből az úton kissé
 758 IV   |                   az úton kissé kipárolgott a harag; elgondolta magában,
 759 IV   |                     rukkolni elő; amiért is a kocogtatásra belülről hangzó "
 760 IV   |                 értve, hogy "herein", azzal a durcás tréfával nyitott
 761 IV   |                         Ah. Tehát miért nem a régi magyar szokás szerint: "
 762 IV   |               szabad"? Lássa ön, én ismerem a magyart, én nem tagadom
 763 IV   |               Senkit sem bántok meg. Mindig a zsebemben van az osztrák
 764 IV   |                    ellen nincsen paragrafus a büntető törvénykönyvben,
 765 IV   |                   nem fog helyre pótoltatni a Reichsgesetzblatt valamelyik
 766 IV   |          Ankerschmidtnek megint kezdett már a fejébe tódulni a vér. ~-
 767 IV   |                kezdett már a fejébe tódulni a vér. ~- De uram, ön maga
 768 IV   |            biztatják azt, aki fegyvert vesz a kezébe, mikor engedelme
 769 IV   |                   kellett visszatartóztatni a rohamtól ez ingerkedésre.
 770 IV   |             ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak
 771 IV   |               hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak azokhoz a szarkazmusokhoz
 772 IV   |                ennek a táblabírónak azokhoz a szarkazmusokhoz olyan szelíd,
 773 IV   |                 nagyra becsült volt előttem a német tudomány és litteratúra;
 774 IV   |                     tehetséggel szaporodott a német irodalomban; hanem
 775 IV   |              sóhajtott, s közelebb húzódott a lovaghoz. ~- Nagyságos és
 776 IV   |               álmodnám, hogy be kell mennem a székvárosba, közgyűlés lesz;
 777 IV   |                    voltam; ha szüksége volt a népnek, mindig kenyeret
 778 IV   |                    mintha lépteire ismernék a folyosón; mintha használna
 779 IV   |                    róla álmodom, s megfogom a kezét, és azt mondom: már
 780 IV   |                    is itt fogom találni! Ez a hallucináció tartott legtovább;
 781 IV   |                Ankerschmidt nem vette észre a szofizmát, mely az antecedens
 782 IV   |                   csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz. ~- Távol legyen
 783 IV   |                   szólt Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve azt borítékjából,
 784 IV   |                    Ha ő is azt mondja, amit a földesúr mondott, a katona
 785 IV   |                    amit a földesúr mondott, a katona úr azt gondolja,
 786 IV   |                  még megagyalja. Ami szabad a földesúrnak, nem szabad
 787 IV   |                     földesúrnak, nem szabad a kasznárnak. Már csak rá
 788 IV   |                     keresztül ötöl-hatoljon a levélen. ~Szerencsére a
 789 IV   |                     a levélen. ~Szerencsére a kisasszonynak olyan finom
 790 IV   |                 finom szép írása volt, mint a metszés. Kampós úr nem is
 791 IV   |                  nem is csinált egyéb hibát a felolvasásban, mint hogy
 792 IV   |                    felolvasásban, mint hogy a ""-t mindenütt ""-nek olvasta,
 793 IV   |                    igazán nehezen megy neki a fordítás, minden tételt
 794 IV   |                  kezdett szó lenni, az majd a torkán akadt a jámbor férfiúnak;
 795 IV   |                      az majd a torkán akadt a jámbor férfiúnak; háromféle
 796 IV   |                   mintha székek, pamlagok s a két földesúr is a pamlagon
 797 IV   |                pamlagok s a két földesúr is a pamlagon táncolni kezdenének
 798 IV   |                     Garanvölgyi visszatette a levelet borítékjába. ~-
 799 IV   |                     rossz. Én igen köszönöm a drága kisasszonynak szíves
 800 IV   |                   de énnekem, úgy segéljen, a szívemet kivéve semmim,
 801 IV   |                 Katonaságnál tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló
 802 IV   |                  Csak az az egy alkalmatlan a házi fegyelemtartásban,
 803 IV   |       fegyelemtartásban, hogy ott többnyire a nők a vezérek, a férfiak
 804 IV   |                    hogy ott többnyire a nők a vezérek, a férfiak a közkatonák. ~
 805 IV   |                  többnyire a nők a vezérek, a férfiak a közkatonák. ~Ankerschmidt
 806 IV   |                    nők a vezérek, a férfiak a közkatonák. ~Ankerschmidt
 807 IV   |                 fúvatni. Sietett már haza. ~A tornácig elkísérte őt Garanvölgyi;
 808 IV   |                    meg, hogy kísérje tovább a nagyságos urat, mert ő nem
 809 IV   |                  urat, mert ő nem hagyja el a házát. ~- Még mindig fogadása
 810 IV   |          Ankerschmidt. ~- Nem annyira, mint a csúz a félfejemben. ~Azzal
 811 IV   |                    Nem annyira, mint a csúz a félfejemben. ~Azzal elváltak
 812 IV   |                   Azzal elváltak egymástól. A következő percben mind a
 813 IV   |                    A következő percben mind a kettőnek egyszerre egy gondolatja
 814 IV   |                     nem nyújtotta azt elébb a másik? ~Mielőtt azonban
 815 IV   |                Mielőtt azonban Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett
 816 IV   |                    Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett volna,
 817 IV   |                   pitvarba léphetett volna, a kíséretéül rendelt Kampós
 818 IV   |                  állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt képzelte,
 819 IV   |                    árulva. Ne tessék hinni. A tekintetes úr nem tud semmiről
 820 IV   |                   semmit. Egyedül én vagyok a vétkes; neki semmiről sincs
 821 IV   |                tudomása. ~- Hogyan? - szólt a lovag elkomorodva. - Tehát
 822 IV   |                jelentem fel magamat, nehogy a tekintetes úrnak, az én
 823 IV   |               valami baja miatta. Persze az a hamis ember tudja jól, mert
 824 IV   |                  jól, mert előtte rejtettem a présházban az ászok alá. ~-
 825 IV   |                 nagy aggódással. ~- Már, ha a fejemet veszik is, mi haszna
 826 IV   |               valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba, senki sem fog
 827 IV   |                  alássan, más is van ám. ~- A patvart! Még más is? ~-
 828 IV   |                    Még más is? ~- Amiről az a levél beszél. ~- Tán fegyverek? ~-
 829 IV   |              fegyverek? ~- Igen is, bizony. A kolna padlásán. ~- No, a
 830 IV   |                    A kolna padlásán. ~- No, a mennykőbe, ez rossz. Ön
 831 IV   |                     szép duplapuskát kaptam a tekintetes úrtól, igen becses
 832 IV   |                    adom fel magamat, nehogy a tekintetes úrra fogják,
 833 IV   |                   hát - szólt vállára verve a töredelmes bujtogatónak -
 834 IV   |          szenvedélyes vadász, hát menjen ki a kolnába, hozza haza a duplát;
 835 IV   |                    ki a kolnába, hozza haza a duplát; mire hazaér, én
 836 IV   |                  valaha vállára akaszthassa a puskáját, s úgy mehessen
 837 IV   |                   is messze kísérte ő aztán a lovagot, hanem amint jóéjszakát
 838 IV   |            kívánhatott neki, vette az útját a kolna felé, s ha látott
 839 IV   |                  vett lélegzetet addig, míg a kolna tetejére fel nem mászott,
 840 IV   |                  abba lenyúlva elő nem húzá a százféle ruhába pólált drága
 841 IV   |                 aztán örömében le is gurult a háztetőről; szerencséjére
 842 IV   |                    az orrát törte be. Bánja a patvar, csakhogy a puskának
 843 IV   |                    Bánja a patvar, csakhogy a puskának nem esett baja.
 844 IV   |                    esett baja. Az megmaradt a maga épségében, még rozsdafolt
 845 IV   |                     tett kézzel ment vissza a faluba. Szentül azt hitte,
 846 IV   |                   nagy diadallal mutatá fel a puskát. Ádám úr láthatta
 847 IV   |                    puskát. Ádám úr láthatta a ragyogó arcból, hogy ezzel
 848 IV   |                    ma nem beszélhet senki. ~A kis férfiú egyenesen hazament;
 849 IV   |                    kinek elmondania örömét. A cselédektől elég volt, ha
 850 IV   |                      s bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy bepecsételt
 851 IV   |                Bevonult szobájába. Az őzbőr a falon még most is ott volt
 852 IV   |                 álló szeggel, melyen máskor a puska szokott állni. Csak
 853 IV   |                     felakasztá régi helyére a becses útitársat, elválhatlan
 854 IV   |               Kassától Miskolcig riasztotta a svalizsér; s ott gyönyörködött
 855 IV   |                   lassankint felriadt benne a veszekedés nagymérgű kakasa.
 856 IV   |                 utoljára is eltette emlékül a jó ötforintos kalapjával
 857 IV   |                gyalázatos. Azért is ott van a puska! Rosszat akartál tenni,
 858 IV   |                    És itt nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül
 859 IV   |                      Nesze még ez is! Ez is a tied! Nesze istentelen.
 860 IV   |                   bosszúját kedve szerint. ~A cselédek azt hitték odakünn,
 861 IV   |                    uram valakinek kigázolja a lelkét most, s mikor már
 862 IV   |                    mikor már igen nagy volt a küzdelmi zaj, benyitottak
 863 IV   |                   ajtaján, hogy elválasszák a küzdőket egymástól. ~Kampós
 864 IV   |                     nem zavarodva emelé fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített
 865 IV   |                   önérzetével nyújtá azt át a vasvillahordozó hetesnek. ~-
 866 IV   |                  egy póznára, - tegyétek ki a borsóföldre - madárijesztőnek! ~
 867 IV   |                   letörlé izzadt homlokáról a verítéket, nagyot fújt,
 868 IV   |                  pedig ezalatt otthon tartá a kegyetlen aulodafét. A szigorú
 869 IV   |                tartá a kegyetlen aulodafét. A szigorú családi haditörvényszéket,
 870 IV   |                    van: az egyik parancsol, a másik engedelmeskedik. ~
 871 IV   |                 Eliz kisasszony idézve volt a haditörvényszék elé a lovag
 872 IV   |                  volt a haditörvényszék elé a lovag úr magányszobájába. ~
 873 IV   |                    Eliz kisasszony! - dörgé a lovag - Maradjon ott, ahol
 874 IV   |                  Maradjon ott, ahol áll. Le a kézzel! Ma nem tréfálunk. ~
 875 IV   |              Mindjárt megyek, megráncigálom a fülét. ~- Itt marad ön!
 876 IV   |                  marad ön! Mit írt ön abban a levélben? ~Eliz egyet vonított
 877 IV   |                       Ezek az ő titkai, nem a mieink. ~- Csitt! Egy szót
 878 IV   |                     mozdulatot tett kezével a drótcsövű pisztolyok felé.
 879 IV   |                     S csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig
 880 IV   |             hallgatást idézett elő, melyben a légydongás is hallható volt. ~
 881 IV   |                   tettem? - rebegé kétkedve a leányka. ~- Csitt! - Eliz
 882 IV   |                 érte! - vágott bele nevetve a pajkos gyermek, s a másik
 883 IV   |                 nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott csüngött
 884 IV   |                    percben már ott csüngött a kérlelhetlen bíró nyakán,
 885 V    |                         V~Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~ ~"
 886 V    |                     ki találta volna ki ezt a paradox mondást, ha nem
 887 V    |                   nincsen kereskedése, amit a világesemények tönkrejuttassanak,
 888 V    |              féltett üzletpapírjai, amikért a Tuileriák újévi köszöntőit
 889 V    |                Tuileriák újévi köszöntőit s a londoni börzetelegramokat
 890 V    |                      ha úgy maradt is, mint a fárul leesett veréb; másik
 891 V    |                    egy évben mosolyog az ég a földművesre, jó termés van,
 892 V    |                     jó termés van, kiheveri a múltak veszteségeit, s megint
 893 V    |                    esztendő volt az 185*-i, a gabona szépen ígért, a repce
 894 V    |                      a gabona szépen ígért, a repce is jól beütött, ez
 895 V    |                    repce is jól beütött, ez a megfordított uzsorása a
 896 V    |                     a megfordított uzsorása a magyar embernek, aki ezeres
 897 V    |                    aki ezeres kamatot fizet a kölcsönadott tőkétől. ~Hozzá
 898 V    |         kölcsönadott tőkétől. ~Hozzá még az a szerencse, hogy éppen ez
 899 V    |                     hogy éppen ez idő tájon a világ nagy urai jónak találták
 900 V    |                szomorújátékot rendezni, ami a termények árát fölrúgatta. ~-
 901 V    |                  árát fölrúgatta. ~- No, ha a repcét hiba nélkül betakaríthatjuk,
 902 V    |       betakaríthatjuk, akkor megint "eb ura a fakó"! Nem lát bennünket
 903 V    |                  délután izzadtan térve meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést
 904 V    |                     meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést végezteté,
 905 V    |                    rohamlépésben következik a repcetakarítás. ~- Mennyire
 906 V    |                kérdezé Garanvölgyi. ~- Lesz a vagy tízezer mérőcske. Vendelin
 907 V    |                   neki, hogy vesse el jókor a repcét. Azt mondta, hogy
 908 V    |       szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földi bolha mind nekiesik
 909 V    |                   földi bolha mind nekiesik a vetésnek. Hahaha! Valahányszor
 910 V    |                    babonát, amivel elküldöm a magunk vetéséről a férgeket,
 911 V    |                 elküldöm a magunk vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom.
 912 V    |               küldje őket mihozzánk vissza. A féreg persze mindig a fiatalabb
 913 V    |               vissza. A féreg persze mindig a fiatalabb vetést keresi. ~-
 914 V    |                      Mikor olyan nagyra van a maga tudományával! Mindent
 915 V    |                  csak intézkedni kell, hogy a dolog idejére minden rendében
 916 V    |                    felőle. Ma este beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő
 917 V    |             beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő vasárnap egy kis napfényért
 918 V    |                     főzetek, hogy kiürüljön a tál. ~(Elárultam, hogy a
 919 V    |                    a tál. ~(Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan
 920 V    |                magát és vendégét rábiztatni a fogyasztásra, hogy "ha üres
 921 V    |            fogyasztásra, hogy "ha üres lesz a tál, holnap szép idő lesz".
 922 V    |                micsoda mozgalmas időszak az a takarítás; cseléd és gazda
 923 V    |         megbecsülnek, konyhában üstökben fő a drága étel, amit pontosan
 924 V    |                gyújtani. ~Nem így van ám az a míveltebb világban. ~Ahol
 925 V    |                   az ember, válogatni lehet a munkásban öt garasért; aztán
 926 V    |                  egész függetlenné van téve a népszokásoktól. ~Maxenpfutsch
 927 V    |                      Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója,
 928 V    |          Ankerschmidt pénztára pedig győzte a tudományos kísérleteket. ~
 929 V    |           mindennapi teáját. Kövér vizslája a pad alatt hevert, kiöltött
 930 V    |                  kiöltött nyelvvel lihegve; a puska a szegletbe volt vetve;
 931 V    |                   nyelvvel lihegve; a puska a szegletbe volt vetve; meleg
 932 V    |                    udvarra, s kérdezősködik a legalsóbb cselédtől, hogy
 933 V    |                   mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik. ~A
 934 V    |                     a hűsön, s teát iszik. ~A vadember szépen leteszi
 935 V    |                     vadember szépen leteszi a kalapját a nyitott veranda
 936 V    |                   szépen leteszi a kalapját a nyitott veranda lépcsőjére,
 937 V    |                     hasrágása van, kivált - a friss bodza. ~- No, mit
 938 V    |                   Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen a szomszédból
 939 V    |                    Én meg a pajtásaim innen a szomszédból valók vagyoonk;
 940 V    |           szomszédból valók vagyoonk; innen a palócságból, de mi nem vagyoonk
 941 V    |              egynehányan vagyoonk pápisták, a többiek lutyéránosok. ~-
 942 V    |         lutyéránosok. ~- Hát mi nekem ezzel a bajom? - kérdi erre bámulva
 943 V    |                 erre bámulva az inspektor. ~A jámbor vállat von. ~- Nem
 944 V    |                  Nem vagyok én tilógus. Tán a nehézség töri? ~- Mit akar
 945 V    |                    rivall rá az inspektor. ~A vadember nem hagyja magát
 946 V    |                  nem hagyja magát kihozatni a sodrából, s csak folytatja
 947 V    |                 isten megéltet, lekaszálnók a tekintetes Garanvölgyi uram
 948 V    |                     csak az árpához, azután a búzához, hát közbe maradjon
 949 V    |                Garanvölgyi tekintetes úrnak a repcéje jobban meg volna
 950 V    |                 jobban meg volna érve, mint a tekintetes Akkorsincs úré,
 951 V    |            tekintetes Akkorsincs úré, annak a kaszálása egy héttel utóbbat
 952 V    |                 aztán? ~- Hát mivelhogy már a Garanvölgyi tekintetes úr
 953 V    |                    hát egy izzadsággal majd a tekintetes Akkorsincs úrét
 954 V    |              napszám; rozs, búza aratórész; a napszám ötven garas, egy
 955 V    |                 füstölt hús vagy aludt tej; a kalapoonk mellé egy csinyált
 956 V    |                   az minden kilencedik mérő a garmadából a mienk. ~Maxenpfutsch
 957 V    |                kilencedik mérő a garmadából a mienk. ~Maxenpfutsch Vendelnek
 958 V    |              Maxenpfutsch Vendelnek kialudt a tűz a pipájában e hallatlan
 959 V    |                     Vendelnek kialudt a tűz a pipájában e hallatlan beszédre!
 960 V    |                    e hallatlan beszédre! Ez a kópé, úgy látszik, hogy
 961 V    |                   pedig még folytatta volna a szövetség praeliminariáit,
 962 V    |                    nem vette tovább tréfára a dolgot, hanem felugrott
 963 V    |                     dolgot, hanem felugrott a padról, odaugrott az alkudozó
 964 V    |                   alkudozó félhez, megkapta a mándli gallérját, s egyet
 965 V    |                     Azzal ellökdöste onnan; a kalapját is utána dobta. ~
 966 V    |                   kalapját is utána dobta. ~A vadember pedig ment szép
 967 V    |               kívánok. ~- Ha még egyszer ez a szemtelen ember ide vetődik,
 968 V    |                  ide vetődik, ki kell dobni a kapun! - parancsolá az inspektor
 969 V    |                     parancsolá az inspektor a cselédeknek. - Ilyeneket
 970 V    |               tartania, hogy még egyszer az a paraszt visszajöjjön az
 971 V    |                 rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson padlósima
 972 V    |                    árpát. Mi lesz ezzel azt a nehány száz hold repcét
 973 V    |                    az ötödik napot izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva
 974 V    |                fáradni s előre sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát
 975 V    |                  sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát a mesében.
 976 V    |                 jófutó nyúl a tekenős békát a mesében. Hatodik nap ő is
 977 V    |                   Hatodik nap ő is kiszállt a síkra. ~Hat ökör vontatta
 978 V    |                   lapos keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget.
 979 V    |                   izzadt vele, míg beállítá a barázdába. Az volt a szerencse,
 980 V    |               beállítá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije
 981 V    |                  nagyerejű meklenburgi lett a gép elé fogva, tudományáról
 982 V    |                      Már most tehát rajta! ~A gép megindult általános
 983 V    |            általános hurrá kiáltás mellett, a kerekek gyönyörűen forogtak,
 984 V    |                kerekek gyönyörűen forogtak, a motollák pompásan kalimpáztak,
 985 V    |              motollák pompásan kalimpáztak, a hengerek fogai szabályszerűen
 986 V    |              ollóvasak siccegtek hatalmasan a szalmaszálakon. Öt perc
 987 V    |                     nap alatt kaszálna le. ~A fordulónál a gépet kísérő
 988 V    |                  kaszálna le. ~A fordulónál a gépet kísérő öreg béres (
 989 V    |                hoztak ide, fejét megvakarva a kalap alatt, így szólt az
 990 V    |          igazgatóhoz: ~- Kegyelmes uram, ez a masina olyan jó masina,
 991 V    |                     hogy nemcsak lekaszálja a repcét, de itt mindjárt
 992 V    |                    Ennek bizony igaza vari. A ménkűadta gép egészen másképp
 993 V    |               másképp dolgozott Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón:
 994 V    |              Hietzingben a padlón, mint itt a tarlón: ott is levagdalta
 995 V    |                 levagdalta ugyan az árpának a fejeit, de a repce bugáit
 996 V    |                     az árpának a fejeit, de a repce bugáit meg éppen kifejti.
 997 V    |                    akarta mutatni, hogy ért a mechanikához; elővette a
 998 V    |                    a mechanikához; elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot,
 999 V    |                      elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta,
1000 V    |                  megtágítgatta, megütögette a kerekeket, megolajozta a