Fezejet

3501 XII  |                   nem félek ettől a nemétől a fenevadaknak. Pereljen ön
3502 XII  |                önnek hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben, ebben
3503 XII  |              hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben, ebben küldöm
3504 XII  |                zsebemben, ebben küldöm mind a tíz váltót Ankerschmidtnek.
3505 XII  |                     hanem becsukatja magát. A hitelezőnek joga van önt
3506 XII  |                   Egy év múlva bepereli önt a másik váltóval, akkor önt
3507 XII  |                fenyegetés kivitelére, ahogy a szemei forogtak. ~- Akkor
3508 XII  |                  börtönébe nem parancsolják a feleséget a férje oldalához.
3509 XII  |                    parancsolják a feleséget a férje oldalához. Hát jön-e
3510 XII  |                     az engem megöl, ha vagy a pénzt nem viszem haza, vagy
3511 XII  |                 utolsó garasig hagyja menni a játékot. ~- Itt jön egy
3512 XII  |                 Grisákhoz; ön mindig rontja a maga spíszburgeres mohóságával
3513 XII  |                      fogadó előtt szállt ki a bérkocsiból Orestes és Pylades. ~
3514 XII  |            bérkocsiból Orestes és Pylades. ~A kapus, Vendelin úr örömére,
3515 XII  |                     úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van; éppen
3516 XII  |                   kísérte Straffot mindjárt a mondott numeróig, s csak
3517 XII  |                     az ajtón. Azután lement a bérkocsishoz, s elszánta
3518 XII  |              bérkocsishoz, s elszánta magát a bérkocsiban ülve várni meg
3519 XII  |                  köszönt az érkező. ~Grisák a vállán keresztül nézett,
3520 XII  |                bizalmassággal veté le magát a pamlagra, s diskurzust kezdett. ~-
3521 XII  |                    Erre hirtelen megfordult a sarkán a doktor, s üregeiből
3522 XII  |                hirtelen megfordult a sarkán a doktor, s üregeiből kikelt
3523 XII  |                    kikelt szemekkel meredve a kérdezőre förmedt rá: ~-
3524 XII  |                     Ma reggel meghalt önnek a felesége. ~Azzal odaveté
3525 XII  |              felesége. ~Azzal odaveté eléje a telegramot. ~"Hermine éjfél
3526 XII  |                  nem lehet-e ez mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére;
3527 XII  |                    aztán kihozta türelméből a jámbor Treboniánt: ~- Takarodjék
3528 XII  |      tizennégyezerötszáz forintot lopott ki a zsebemből, ami már benne
3529 XII  |                   ezúttal, még soha. ~Végül a düh, mely oroszlánokat szül,
3530 XII  |               Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott volna,
3531 XII  |         barátságtalan expedíció után, amint a lökés közben félszemére
3532 XII  |                magában: "Eszerint mégiscsak a kreuzerwirstlinél kell maradni!" ~
3533 XII  |                 Azzal fütyürészve haladt le a lépcsőn. ~Amint Vendelin
3534 XII  |                   úr megpillantá, ugrott ki a kocsiból, s sietett eléje. ~-
3535 XII  |                   fel ne kacagjon. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak,
3536 XII  |             kacagjon. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak, úgy kacagott
3537 XII  |                     férfiúnak, úgy kacagott a szeme közé: ~- Hahahaha,
3538 XII  |                   barátom. Az éjjel meghalt a feleségem. Agyiő negyvenezer
3539 XIII |                                     XIII~Az a hant, mely ideköt~ ~És ha
3540 XIII |                  élők el akarnák hagyni ezt a hazát, a halottak visszatartanák
3541 XIII |                 akarnák hagyni ezt a hazát, a halottak visszatartanák
3542 XIII |                  szerette leányát, mikor az a ravatalon feküdt már. ~Olyan
3543 XIII |                  nehéz azt elviselni. ~Mint a kétszerkettő négy, olyan
3544 XIII |               bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott, vétkezett,
3545 XIII |             hibázott, vétkezett, méltó volt a bűnhődésre: nem volt más
3546 XIII |                    nehezen fekszik az emlék a szíven örökké, s évek múlva
3547 XIII |                    doktorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák;
3548 XIII |                     egy könyvbe mindazoknak a neveit, kik a halottat meglátogatták,
3549 XIII |                   mindazoknak a neveit, kik a halottat meglátogatták,
3550 XIII |          meglátogatták, s albumot készített a levelekből, mik gyászjelentésére
3551 XIII |                   másodikon Aladáré. ~Mikor a sírbolttervet elkészíté
3552 XIII |                    keresni. ~Patak mellett, a zúgó ér mellett választotta
3553 XIII |                 leánya örök fekhelyét, ahol a fűzfák úgy szeretnek egymással
3554 XIII |                szeretnek egymással susogni. A szomorúfüzek nagyon fognak
3555 XIII |                   nagyon fognak ottan nőni. A patak mindig fogja dúdolni
3556 XIII |                     az aluvónak. ~Amely nap a sírbolt alapját elkezdék
3557 XIII |          Garanvölgyiék kasznárja. ~Elmondta a kegyes férfi, amit Isten
3558 XIII |                   amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat vigasztalja
3559 XIII |                   küldé. ~- Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi köszöntésével
3560 XIII |                   hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos úr kastélyának
3561 XIII |                    hogy megtudtuk, miképpen a nagyságos úr kriptát méltóztatik
3562 XIII |                  esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében tetszik építkezni;
3563 XIII |                     hogy erről beszélném le a nagyságos urat, mert azt
3564 XIII |                    nagyságos urat, mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt,
3565 XIII |                    mert azt a helyet, mikor a Tisza kiönt, kétölnyi magasan
3566 XIII |                     kétölnyi magasan ellepi a víz, s a drága hamvakat
3567 XIII |                     magasan ellepi a víz, s a drága hamvakat el fogná
3568 XIII |               kezdett rá figyelni. ~- Mikor a Tisza kiönt? ~- Igenis.
3569 XIII |                   évben el szokta venni azt a részt. ~- De hiszen most
3570 XIII |                    az hozzá, az ér mellékét a föld árja felveszi, az nem
3571 XIII |                    kedvenc eszméje volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton. ~-
3572 XIII |                    volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton. ~- Azért a
3573 XIII |                    a hűvös parton. ~- Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot
3574 XIII |                emeltetni, tessék elfoglalni a nyírdomb napkeleti felét,
3575 XIII |                 melynek napnyugati oldalába a Garanvölgyi család sírboltja
3576 XIII |            vízmentes hely, s olyan szép ott a szomorú nyírfák alatt. ~
3577 XIII |              ajánlatot, s elfogadta. ~Tehát a szomorú nyírfák alatt! ~
3578 XIII |                     szomorú nyírfák alatt! ~A domb egyik fele a régieké;
3579 XIII |                   alatt! ~A domb egyik fele a régieké; a másik fele az
3580 XIII |                  domb egyik fele a régieké; a másik fele az új földesúré.
3581 XIII |                     ő halottja fölött, amik a régen alvók szellemeivel
3582 XIII |                 kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége nagy. ~Egy
3583 XIII |                    Egy hét múlva ment végbe a temetés. Párosult abban
3584 XIII |                     temetés. Párosult abban a pompa és a gyász. Papok,
3585 XIII |                   Párosult abban a pompa és a gyász. Papok, énekesek messze
3586 XIII |                     messze földről; virágok a föld minden rónáiról; arany
3587 XIII |                   rónáiról; arany és selyem a koporsón, fáklyák és lobogó
3588 XIII |                     és lobogó címerek; csak a könny telt ki hazulról. ~
3589 XIII |                  temetésre vezényel. ~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé
3590 XIII |               vezényel. ~Mikor a gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a
3591 XIII |                    a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették az
3592 XIII |              leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották
3593 XIII |                     az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa. ~És ez
3594 XIII |                   sírdombra hajítsa. ~És ez a hant az, mely nem ereszt
3595 XIII |                  ereszt bennünket odább. Ez a göröngy tart bennünket idekötve,
3596 XIII |                     halottunkat takarja; ez a göröngy avatja fel a földet,
3597 XIII |                     ez a göröngy avatja fel a földet, melyet eddig csak
3598 XIII |                     térdelésünk szentel. Ez a göröngy magyaráz meg mindent,
3599 XIII |                   bárhová távozott volna is a föld kerekén, visszavonta
3600 XIV  |                                         XIV~A közös baj~ ~Az életben maradt
3601 XIV  |              szeretetében is. ~Ankerschmidt a temetés után ott marasztalá
3602 XIV  |             Grisákot, ki, ha nem csalódunk, a legőszintébb könnyeket sírta
3603 XIV  |                legőszintébb könnyeket sírta a halott felett; s azon tanácskozott
3604 XIV  |                  ellátogatott Kampós uram. ~A hőkeblű férfiú élénk piros
3605 XIV  |                szokottnál hevültebb, üstöke a rendesnél borzoltabb volt;
3606 XIV  |                      Tehát: "Kedves bátyám. A Tisza árja gyorsan emelkedik.
3607 XIV  |                     Ha még két lábnyira nő, a füzesi töltést éppen a zsilipnél
3608 XIV  |                      a füzesi töltést éppen a zsilipnél át fogja hágni,
3609 XIV  |                    át fogja hágni, ha ugyan a zsilip addig kiállja, miután
3610 XIV  |                 miután már eddig is inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre
3611 XIV  |                   inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre ez beláthatlan
3612 XIV  |                 beláthatlan baj lenne, mert a Nagykunság felől a túlparton
3613 XIV  |                     mert a Nagykunság felől a túlparton erős védgátak
3614 XIV  |               védgátak vannak emelve, s így a Tisza arra nem önthetvén
3615 XIV  |                      Ha pedig e gáton áttör a víz, bátyám szérűskertjéig
3616 XIV  |                    még egy láb emelkedéssel a juhaklokat is felveszi,
3617 XIV  |                      s két lábnyi áradással a szobákban van. Azért jó
3618 XIV  |        rendszabályokhoz nyúlni. Szerencsére a szérűskert erős fecskerakással
3619 XIV  |               fecskerakással van kerítve, s a ház előtti kőkerítés is
3620 XIV  |                 előtti kőkerítés is kiállja a próbát, három láb magas
3621 XIV  |                intézkedni tanácsos, mert ez a mi védgátunk nagyon rosszul
3622 XIV  |            védgátunk nagyon rosszul biztat. A kapukat trágyatöltéssel
3623 XIV  |                   lesz, amikor már híre fut a gátszakadásnak. Kérem efelől
3624 XIV  |                gátszakadásnak. Kérem efelől a szomszéd urat is rögtön
3625 XIV  |                     fekszik mélyebben, mint a bátyám laka, s neki sokkal
3626 XIV  |                  Grisák azt válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen. ~-
3627 XIV  |                   kérem alássan - bizonyítá a kasznár, végigsimítva tenyerével
3628 XIV  |                     végigsimítva tenyerével a levelet. - Itt van. ~- Elhiszem,
3629 XIV  |                   ember. Hiszen hol van ide a Tisza? ~- Hat mérföldnyire.
3630 XIV  |                  Hat mérföldnyire. Igen, de a tenger meg száz mérföldnyire
3631 XIV  |                   úrfi, hány lábbal fekszik a mi tornyunk gombja magasabban
3632 XIV  |                  tornyunk gombja magasabban a tenger színénél. Aladár
3633 XIV  |               forint fizetést kínáltak neki a Tisza-szabályozásnál; ha
3634 XIV  |                     mondja, hogy árvíz lesz a falunkban, hát akkor az
3635 XIV  |                   értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk Csehországban
3636 XIV  |             rettenetesen sértve érezte erre a szóra nemzeti büszkeségét. ~-
3637 XIV  |                     zápor esett, s elhordja a kis hidacskákat; másnap
3638 XIV  |                    sem akarom elvitatni ezt a dicsőséget Magyarországtól,
3639 XIV  |                   egy folyó vize hat lábbal a tér felett, melyet átszel,
3640 XIV  |                   felett, melyet átszel, ha a gátak erősek, semmi veszély
3641 XIV  |              támadhat. ~- Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem
3642 XIV  |                    hogy az új gát nem erős, a pilóták máris ingadoznak. ~
3643 XIV  |                    is - sietett bizonyítani a doctor juris azon jeles
3644 XIV  |                     Tudja, édes kasznár úr, a mérnök urak mind olyanok,
3645 XIV  |                    urak mind olyanok, egyik a másik munkáját mindig ócsárolja.
3646 XIV  |                    aki az előtte ottjártnak a munkáját elvetendőnek ne
3647 XIV  |                   megsértve hajtogatá össze a levelet, s eldugta zsebébe. ~-
3648 XIV  |                Engedelmet kérek, nem akarok a fiskális úrral disputálni.
3649 XIV  |                  vagy nem, az méltóságodnak a dolga. Mi részünkről már
3650 XIV  |          intézkedést. Most sietnem kell még a tanyákról felhajtatni a
3651 XIV  |                     a tanyákról felhajtatni a birkákat a majorsági udvarra. ~-
3652 XIV  |            tanyákról felhajtatni a birkákat a majorsági udvarra. ~- De
3653 XIV  |                   csak nem oly sürgetős tán a baj? - kérdé Ankerschmidt,
3654 XIV  |              hihetetlennek találta, hogy ez a sok szép zöld mező, ami
3655 XIV  |                   tarkabarkán terül, amerre a szem lát, pár nap alatt
3656 XIV  |                     uram türelmének ez volt a kegyelemdöfés. ~- Már hiszen
3657 XIV  |                     Már hiszen fiskális úr, a mi házunkat az igaz, hogy
3658 XIV  |                  olyan téglából épült, mint a porcelán, csak úgy pengett;
3659 XIV  |                 porcelán, csak úgy pengett; a vasat sem kíméltük annál,
3660 XIV  |                 vasat sem kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá a
3661 XIV  |                    a javát válogattuk hozzá a fenyőfának. Azt is láttam,
3662 XIV  |                     Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
3663 XIV  |                 híres bécsi architektus ezt a kastélyt emelte; láttam,
3664 XIV  |                 keveset ügyeltek arra, hogy a fundamentumot mélyebbre
3665 XIV  |                  nem laknám egy óráig ebben a kastélyban, ha ingyen nekem
3666 XIV  |        Ankerschmidtől, ki szépen megköszöné a hozott tudósítást, s azt
3667 XIV  |                   fog meggyőződést szerezni a veszély mekkoraságáról,
3668 XIV  |                    s még ma ki fog kocsizni a Tiszára. ~Grisák úrnak erre
3669 XIV  |                 Tiszára. ~Grisák úrnak erre a hírre rögtön nagy mehetnékje
3670 XIV  |               leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel. ~A doctor juris
3671 XIV  |                 sürgetős az a fiúvá létel. ~A doctor juris lázas sietséggel
3672 XIV  |                     magát, hogy lekocsizzék a Tiszára; ami jó négyes fogatával
3673 XIV  |                   országútról lekanyarodva, a töltés felé vette irányát,
3674 XIV  |                 hangzó kiáltozás mellett, s a réteken agyaggal terhelt
3675 XIV  |                    terhelt szekerek hordják a töltéshez valót egymás után. ~
3676 XIV  |                   valót egymás után. ~Amint a töltés elejéhez ért, egy
3677 XIV  |                  hanem felelt rá illően: ~- A munkát akarom megnézni. ~-
3678 XIV  |               szomszédja. Akkor leszállhat, a kocsi itt marad; annak nem
3679 XIV  |                     marad; annak nem szabad a töltésre jönni. ~- Kinek
3680 XIV  |                    töltésre jönni. ~- Kinek a parancsa ez? ~- Az ifjú
3681 XIV  |                     Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak fogadunk
3682 XIV  |                  szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik,
3683 XIV  |                    S ha megharagszik, annak a generális se parancsol,
3684 XIV  |                   egészen helyesnek találta a gubás embernek azon okoskodását,
3685 XIV  |                    szükséges küzdeni, akkor a mérnök vezényszavát fogadja
3686 XIV  |              kénytelen volt elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy
3687 XIV  |                Tisza valóban igen nagy úr. ~A fölháborodott szőke folyam
3688 XIV  |                  fölháborodott szőke folyam a közepén egészen kidomborodva
3689 XIV  |               nyílsebesen gátjai közt alá. ~A töltésen kívül maradt topolyfák
3690 XIV  |              topolyfák koronái, miknek csak a hegye látszott már ki a
3691 XIV  |                     a hegye látszott már ki a vízből, mutatták, mekkorát
3692 XIV  |                   nehány nap alatt áradni. ~A nagy száguldó víz színén
3693 XIV  |                 vadludak az égben, libegnek a kék víz fölött; terhes hajókat
3694 XIV  |                     gőzös füstje is jelt ád a távolból, míg a part mentében
3695 XIV  |                     jelt ád a távolból, míg a part mentében halászcsónakok
3696 XIV  |                    halászcsónakok vontatják a kivetett háló apacsúrját,
3697 XIV  |                   magasan áll ki fanyelével a vízből; - most mindez eltűnt.
3698 XIV  |               vízből; - most mindez eltűnt. A malmok összezúzva, letépve
3699 XIV  |             összezúzva, letépve láncaikról, a járművek partra vontatva,
3700 XIV  |                   még csak az egyik partról a másikra átjáró komp sem
3701 XIV  |                 átjáró komp sem próbálkozik a víz erejével. A kötél feszesen
3702 XIV  |                 próbálkozik a víz erejével. A kötél feszesen megdagadva
3703 XIV  |            megdagadva húzódik egyik parttól a másikig; a varjúk százával
3704 XIV  |                    egyik parttól a másikig; a varjúk százával ülnek rajta
3705 XIV  |                   között valami fekete, ami a vízből kétes alakú félrésszel
3706 XIV  |                  bútor vagy holt ember? ~És a parton mindenki úgy dolgozik,
3707 XIV  |                     aki mind nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza
3708 XIV  |                   rá most a beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát
3709 XIV  |                     beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát mossa. ~
3710 XIV  |           tekintetre megértett annyit, hogy a munka legsürgősebb része
3711 XIV  |                  annyira is ment, hogy csak a rőzseborítékot fonják még
3712 XIV  |                    még oldalára. ~- Ott jön a mérnök úr maga - szólt a
3713 XIV  |                    a mérnök úr maga - szólt a gubás ember, egy szemközt
3714 XIV  |             forgatva minden úrias alakjából a sok nap és éjen át rajta
3715 XIV  |                    öltözete megtépve, kopva a rőzseemelgetéstől, kalapja
3716 XIV  |                     esőtől, s hangja rekedt a kiabálástól. ~Kevés asszony
3717 XIV  |                    méltóságos úr! - üdvözlé a fiatal mérnök Ankerschmidtet. -
3718 XIV  |                     személyesen meggyőződni a baj felől. Tehát tessék
3719 XIV  |                   eleget láttam. Árad-e még a Tisza? ~- Ma csak öt hüvelyket
3720 XIV  |                    hüvelyket áradt; valahol a túlsó parton gátat kellett
3721 XIV  |                  ránk nézve könnyebbség, ha a túlsó parton ronthat gátat
3722 XIV  |                  túlsó parton ronthat gátat a víz? ~- Természetesen, mert
3723 XIV  |                    valamint amazoknak is az a menekülésük, ha minket önt
3724 XIV  |               menekülésük, ha minket önt ki a Tisza. ~- Tehát eszerint
3725 XIV  |                 Tehát eszerint mi most mind a két parton egyenlőn imádkozunk:
3726 XIV  |                imádkozunk: uram Isten, vidd a bajt a másik partra! ~-
3727 XIV  |                     uram Isten, vidd a bajt a másik partra! ~- Sőt többet
3728 XIV  |                   töltéseinket. ~- Az volna a leghelyesebb; de annál sokkal
3729 XIV  |                   lettek volna? Valóban egy a nevemet tudakolta és azt,
3730 XIV  |                  csak azután bocsátotta fel a gátra, hogy megtudta ön
3731 XIV  |                   is. Mind az innenső, mind a túlsó parton százezrek egész
3732 XIV  |                   mindene van kockára téve. A veszélyt egy hosszú földsánc
3733 XIV  |            választja csak el tőlünk. Ha ezt a földsáncot valamelyik oldalon
3734 XIV  |              oldalon áttörheti az ár, akkor a másik oldal Te Deumot énekelhet,
3735 XIV  |                oldalon aztán milliókra megy a pusztulás. A kétségbeesés
3736 XIV  |                 milliókra megy a pusztulás. A kétségbeesés pedig rossz
3737 XIV  |                     nem tart ön attól, hogy a túlsó partról átjöjjenek,
3738 XIV  |                     s puskás őrök cirkálnak a gáton, ameddig felügyelésem
3739 XIV  |                  tudhatja ön, hogy nem azok a legveszélyesebb merényletek,
3740 XIV  |                     itt vagy ott, ami hibát a mérnök észrevett, azt ne
3741 XIV  |                  bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta? Ki vizsgálhatja
3742 XIV  |                előre látta? Ki vizsgálhatja a szívek és vesék titkait?
3743 XIV  |                    szakértő tanácsadók, kik a járatlan mérnököt úgy elámítják,
3744 XIV  |                    ilyen embereket kergetni a tanyámról. Máskor jó emberek
3745 XIV  |               emberek ezek, jó pajtások, de a veszély rosszá, ravasszá
3746 XIV  |                      Tán én sem volnék jobb a többinél. ~- De miért nem
3747 XIV  |                     nem erősítik meg inkább a zsilipeket, mint hogy új
3748 XIV  |              hivatalosan. Íme itt feküsznek a partra kihúzott pilóták,
3749 XIV  |                cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból. Mindenikre
3750 XIV  |                    Mindenikre fel van vésve a rendelt hosszúság: négy
3751 XIV  |                 ölmértéket, s mérjük utána: a tetejétől az aljáig tesz
3752 XIV  |                     öl négy lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip
3753 XIV  |                   Ebből az a tanulság, hogy a zsilip cövekei öt lábbal
3754 XIV  |              mélységre vannak leverve, mint a tervben határozva van: itt
3755 XIV  |                  tervben határozva van: itt a vállalkozó takarékoskodott.
3756 XIV  |                  áradás alul töri keresztül a gátat, hiába volna minden
3757 XIV  |                   minden erősítés felülről, a pilótákat a mostani vízárral
3758 XIV  |              erősítés felülről, a pilótákat a mostani vízárral megerősíteni
3759 XIV  |                     új töltést húzatni azon a vonalon, amelyen e takaros
3760 XIV  |                   magában: "ezt pedig annak a mennykő Grisáknak a védence
3761 XIV  |                   annak a mennykő Grisáknak a védence készítette." ~-
3762 XIV  |                   még másoknak is fő emiatt a fejük, mint akik közvetlen
3763 XIV  |                  tulajdonképpen semmi közük a vízépítéshez. Többek között
3764 XIV  |                  mint hogy hagyjam abba ezt a munkát, s más fenyegetett
3765 XIV  |             egyszerűen; nem feleltem semmit a szavára, s úgy tettem, mintha
3766 XIV  |                     eltöltjük az éjszakát. ~A hadastyán könnyű léptekkel
3767 XIV  |                    könnyű léptekkel követte a mérnököt a leköltözött fasinákon
3768 XIV  |                léptekkel követte a mérnököt a leköltözött fasinákon keresztül
3769 XIV  |                 vadludak falkái tértek haza a vetésekről nádasaikba, s
3770 XIV  |                    vetésekről nádasaikba, s a távoli falvakból méla estharangszó
3771 XIV  |                     estharangszó tévedezett a Tiszáig; a töltés mentében
3772 XIV  |          estharangszó tévedezett a Tiszáig; a töltés mentében bükkfakéregtülök
3773 XIV  |                  mérföldről mérföldre, hogy a nappali munkának vége van;
3774 XIV  |            következik az éjjeli munka; mert a fáradságos küzdelem éjszaka
3775 XIV  |                      pihent kezek veszik át a letett ásót, kapát, s a
3776 XIV  |                     a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad tovább,
3777 XIV  |                     Ankerschmidt Aladárhoz, a fanyársra szúrt szalonna
3778 XIV  |                szalonna zsírját csepegtetve a ropogó tűz mellett pirított
3779 XIV  |               felelt rá Aladár. ~- És közös a féltenivaló. ~- Nem minden
3780 XIV  |                  egymás fölött; ha így árad a víz, holnap mind a kettőnk
3781 XIV  |                     árad a víz, holnap mind a kettőnk birtoka egy helyen
3782 XIV  |                    birtoka egy helyen lesz: a tenger fenekén. ~- De ez
3783 XIV  |                    tenger fenekén. ~- De ez a tengerfenék is egy helyen
3784 XIV  |                Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak
3785 XIV  |                    bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje okozza
3786 XIV  |                    földnek vonzereje okozza a pondus specificumot, miért
3787 XIV  |              specificumot, miért ne lehelne a "magyar földnek" oly specifikus
3788 XIV  |              specifikus vonzereje, mely oka a szívek "pondus specificumának"? ~
3789 XIV  |                    pondus specificumának"? ~A két férfi abban egyezett
3790 XIV  |                fognak őrködni. Aladár, mint a fáradtabb rész, előbb dűl
3791 XIV  |                 előbb dűl le pihenni; amint a hold lemegy, felkölti Ankerschmidt,
3792 XIV  |               köpenyébe burkolózva lefeküdt a puszta földre, fejét a rőzsekötegre
3793 XIV  |             lefeküdt a puszta földre, fejét a rőzsekötegre nyugtatva,
3794 XIV  |                  már elaludt. ~Ankerschmidt a rőzseköteg másik végén ült,
3795 XIV  |                     végén ült, s fát rakott a tűzre, hogy folyvást lángja
3796 XIV  |                   minden vonás megtér akkor a maga eredeti kifejezésébe;
3797 XIV  |                    nem tud tettetést. ~Néha a szél lekapta a köpenyt az
3798 XIV  |             tettetést. ~Néha a szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről;
3799 XIV  |                   betakarta újra, s zavarta a tűzben az üszköket. ~A félhold
3800 XIV  |              zavarta a tűzben az üszköket. ~A félhold éjfél táján aludni
3801 XIV  |                   ment már, az ezüst csónak a széles folyamárban látszott
3802 XIV  |           folyamárban látszott libegni, míg a habok egész az innenső partig
3803 XIV  |          fénybarázdáját; Ankerschmidt azzal a szándékkal volt, hogy hold
3804 XIV  |             lementével sem fogja felkölteni a fáradt ifjút, hanem virrasztani
3805 XIV  |                     hogy éppen most ment le a hold. ~Az ezüst csónak már
3806 XIV  |                    csónak már meg is merült a vízben, már csak fele állt
3807 XIV  |                   csak egy szikra volt már, a félhold hegye, aztán az
3808 XIV  |                 hegye, aztán az is elmerült a habon túl. ~Abban a percben
3809 XIV  |                elmerült a habon túl. ~Abban a percben talpra állt az alvó
3810 XIV  |                  fölébredt! ~- Most ment le a hold - szólt Aladár a még
3811 XIV  |                    le a hold - szólt Aladár a még fénylő égre mutatva,
3812 XIV  |                     melynek glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor
3813 XIV  |              megérzette, hogy mikor megy le a hold? - kérdé Ankerschmidt
3814 XIV  |                  aki meg nem érezné álmában a percet, melyre kötelezve
3815 XIV  |                  kötelezve van fölébredni. ~A hold lementével száz meg
3816 XIV  |                    száz fáklyafény gyulladt a töltés mentében, a munka
3817 XIV  |                 gyulladt a töltés mentében, a munka folyt, mint nappal;
3818 XIV  |                   munka folyt, mint nappal; a taligák nyikorogtak, a kallóverést
3819 XIV  |                      a taligák nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó
3820 XIV  |                        Ha az ember behunyja a szemét, azt képzeli, hogy
3821 XIV  |                   képzeli, hogy nappal van, a munkazaj miatt - monda Ankerschmidt,
3822 XIV  |             leheveredve. - Tudott ön aludni a kallózuhogástól? ~- Óh igen
3823 XIV  |                    hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld szívét
3824 XIV  |                   az ember a nagy édesanya, a föld szívét hallaná dobogni. ~-
3825 XIV  |              hallaná dobogni. ~- Éppen csak a déli harangszó hiányzik,
3826 XIV  |                    harangszó hiányzik, mely a munkásokat ebédre hívja. ~-
3827 XIV  |                  mintha harangszót hallanék a távolból. ~- Csak a füle
3828 XIV  |                hallanék a távolból. ~- Csak a füle cseng önnek; ennyi
3829 XIV  |            taligarívás közül ki ismerné fel a távoli harangszót? ~Aladár
3830 XIV  |                  látszott valamit vizsgálni a Tisza távoli tükrén. ~-
3831 XIV  |                     ha lát valamit, én csak a vizet látom. ~- Amott, a
3832 XIV  |                    a vizet látom. ~- Amott, a part mentében, ahol a lebotolt
3833 XIV  |                Amott, a part mentében, ahol a lebotolt fűzfák kiállnak
3834 XIV  |                    lebotolt fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri
3835 XIV  |                 vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat. ~- Valami tuskó
3836 XIV  |                    én látom az evező nyomát a vízen, az valami csónak.
3837 XIV  |                    jő feléjük; s azzal mind a két férfi hirtelen felkapta
3838 XIV  |                hirtelen felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak
3839 XIV  |              felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak elé mentek. ~
3840 XIV  |                közeledő csónak elé mentek. ~A Tisza sebesen hullámzott,
3841 XIV  |                   Tisza sebesen hullámzott, a csónak gőzerővel látszott
3842 XIV  |                benne, s két evezővel hajtja a ladikot, mely egy darab
3843 XIV  |                  fegyverét lövésre emelve. ~A csónakos visszakiáltott: ~-
3844 XIV  |                 átszakították odafenn D-nál a töltést. ~- Átszakították? -
3845 XIV  |          Átszakították? - kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján. ~-
3846 XIV  |                   Láttam, ki volt az. Tudom a nevét. ~- Ki volt? ~- Nem
3847 XIV  |                        Fordulj ide: köss ki a parton. Ha tovább mégy,
3848 XIV  |                         Csak tessék - monda a csónakos, s azzal végigfeküdt
3849 XIV  |                     végigfeküdt csónakában. A kis lélekvesztőt nyílsebesen
3850 XIV  |                       Uram, most jól hallom a harangszót. Ez vészharang.
3851 XIV  |                    ha D-nál keresztülvágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb
3852 XIV  |                  itt nem segít többé senki, a víz megkerül bennünket.
3853 XIV  |                     víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak szaladni,
3854 XIV  |                    önnel. ~Azzal megszorítá a lovag kezét, s puskáját
3855 XIV  |                   abban az irányban, merről a rejtélyes csónakos jött,
3856 XIV  |        visszatekintett, s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután
3857 XIV  |                eljutni. ~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban alvó kocsisát
3858 XIV  |                   kocsisát felköltötte, még a töltésen dolgozó nép között
3859 XIV  |                 között semmi nesze nem volt a vészlármának; a sulyok zuhogott,
3860 XIV  |                    nem volt a vészlármának; a sulyok zuhogott, a fáklyák
3861 XIV  |            vészlármának; a sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek
3862 XIV  |                  szurokszövétnekek lobogtak a part mentében. ~Ankerschmidt
3863 XIV  |                 lovait, s maga vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes
3864 XIV  |                vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes utain kitaláljon
3865 XIV  |                 lelkét, ki most egyedül van a vészfenyegette háznál. ~
3866 XIV  |                     háznál. ~Az országút és a töltés közötti rét süppedékes
3867 XIV  |                közötti rét süppedékes volt, a kerekek mélyen levágtak
3868 XIV  |                     kerekek mélyen levágtak a kaucsukként ruganyos tőzegben;
3869 XIV  |              kaucsukként ruganyos tőzegben; a hajnalcsillag is feljött
3870 XIV  |                     rohamban engedé fogatát a kavicson hazafelé rohanni. ~
3871 XIV  |                Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak
3872 XIV  |                  vaklárma elől futott meg. ~A hajnalhasadásnál egy érmentéhez
3873 XIV  |             pillanatra megállítá fogatát, s a hidat elkerülve, lebocsátá
3874 XIV  |                 elkerülve, lebocsátá lovait a patakba, hogy amíg azok
3875 XIV  |                  nehány percig szürcsölnek, a hídról széjjeltekintsen
3876 XIV  |                     hídról széjjeltekintsen a vidékre. ~Még minden zöld
3877 XIV  |                      Még minden zöld volt. ~A rétek sárga és lilaszín
3878 XIV  |                    virágszőnyeggel bevonva; a szántóföldek mindenféle
3879 XIV  |                    zöld táblákra hasogatva, a lapályokon elszórt fehér
3880 XIV  |              tehenek és fekete bivalyok. ~S a felkelő nap sugarával millió
3881 XIV  |                    millió gyémánt ragyogott a fűszálakon, s amint az ember
3882 XIV  |             körülötte fénylő nimbusz támadt a harmatos fűben. ~Milyen
3883 XIV  |                 Ankerschmidt vágtató fogata a hídon túl negyedórányira,
3884 XIV  |                     fölé volt építve; amint a hídon léptetve mentek, kocsisa
3885 XIV  |              visszafordult és figyelmezteté a patakra. ~- Nézze csak,
3886 XIV  |                   csak, méltóságos uram, ez a patak most visszafelé folyik. ~
3887 XIV  |                       Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban úgy
3888 XIV  |                    tetszett neki is, mintha a patakocska medre nagyon
3889 XIV  |              telhettek meg, látni való volt a nem vízben élő virágokról,
3890 XIV  |                   már mélyen elmerülve, míg a szálas kórók, mik magasan
3891 XIV  |                 kórók, mik magasan kiálltak a vízből, bámulva tekintének
3892 XIV  |               vízből, bámulva tekintének le a lábaikat mosó elemre, mely
3893 XIV  |                melletti réteket is elönték, a sekély víz itt-ott csillámlott
3894 XIV  |                     víz itt-ott csillámlott a zöld vetés között. ~Odább
3895 XIV  |                  itt-amott az úton is átért a víz, s ott némi lefolyás
3896 XIV  |                   némi lefolyás látszott, s a lapály csillámlott a távoli
3897 XIV  |                      s a lapály csillámlott a távoli kiöntéstől. ~- Siessünk,
3898 XIV  |                 siessünk! - nógatá kocsisát a lovag, s folyvást aggódva
3899 XIV  |               húzódnak az égen egész falkái a vadkacsáknak és liléknek,
3900 XIV  |              megtelepülni e tájon. ~Az volt a legaggasztóbb, hogy egy
3901 XIV  |                  útját, mely fodrokat verve a szellőben, terült egyik
3902 XIV  |            szellőben, terült egyik berektől a másikig, s tudomást sem
3903 XIV  |                 tudomást sem látszott venni a töltésről, mely közbe esik. ~-
3904 XIV  |                    parancsolá Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a vízbe,
3905 XIV  |          Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a vízbe, a lovaknak csaknem
3906 XIV  |                 kocsis belehajtott a vízbe, a lovaknak csaknem hasig ért
3907 XIV  |                     csaknem hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott;
3908 XIV  |                     melyet még nem vett fel a víz, ott egy kis erdő feküdt
3909 XIV  |                    oldalán; az erdő zengett a csalogánydaltól, rigófüttytől,
3910 XIV  |              csalogánydaltól, rigófüttytől, a jegenyék akkor hányták virággyapjaikat,
3911 XIV  |                     illatától át volt fűlve a meleg lég; emberi ideg nem
3912 XIV  |                   erdőn túl. ~Alig értek ki a sűrűből, hol a dombos hely
3913 XIV  |                     értek ki a sűrűből, hol a dombos hely lejtőre vált,
3914 XIV  |                  midőn egy új táj nyílt meg a szem előtt. Az már a vész
3915 XIV  |                    meg a szem előtt. Az már a vész panorámája volt. ~Távol
3916 XIV  |                 tükördarabokban csillámlott a napfény a kiöntött árban,
3917 XIV  |       tükördarabokban csillámlott a napfény a kiöntött árban, s az út
3918 XIV  |                    melyen zuhogva omlott át a túlnan jövő özön. ~E szakadáson
3919 XIV  |                    nép. ~Amint Ankerschmidt a szakadáshoz ért, megérté,
3920 XIV  |                      kik át akartak hajtani a keresztülomló zuhatagon;
3921 XIV  |                    irgalom nélkül elsodorta a vele kikötni merészkedőt,
3922 XIV  |                azután mindig odábbszaggatta a töltést. ~- Nem lehet-e
3923 XIV  |                        kérdezé Ankerschmidt a túlnan révedezőktől. ~-
3924 XIV  |                 beszélni. ~- Veszedelem van a hátunk mögött, uram; megkerült
3925 XIV  |                  lakunk, hajnal óta halljuk a harangszót, de oly hirtelen
3926 XIV  |            harangszót, de oly hirtelen jött a víz, hogy arrafelé lehetetlen
3927 XIV  |                   adjon hírt, hogy itt nagy a veszedelem, ha addig el
3928 XIV  |              Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot meg kell fogadni;
3929 XIV  |                     egyre sebesebben omlott a tóduló árvíz, sebesen terülve
3930 XIV  |                 árvíz, sebesen terülve szét a túlsó oldalon; itt nem volt
3931 XIV  |                    időzni tovább. Megígérte a szorongatott embereknek,
3932 XIV  |                     vissza, és hajtson újra a tiszai gáthoz, oda bizonyosan
3933 XIV  |                      amelyen jött. Most már a virágos kórók az út mellett,
3934 XIV  |                virágos kórók az út mellett, a nagy királydárdák sárga
3935 XIV  |                     voltak gyűrve; most már a kocsiderékig érő pocséta
3936 XIV  |                belőle kimenekülni; most már a gazdag árpavetésnek csak
3937 XIV  |                    gazdag árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből,
3938 XIV  |                    csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap előtt
3939 XIV  |                   lilaszín virág öntötte el a kövér mezőket, ott most
3940 XIV  |                    ég! ~Nem legelésztek már a fehér és fekete nyájak a
3941 XIV  |                    a fehér és fekete nyájak a lapályon, hanem bömbölve
3942 XIV  |                 futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál porfelleget
3943 XIV  |                dűlőutaknál porfelleget vert a szekerek szakadatlan sora,
3944 XIV  |              szekerek szakadatlan sora, mik a közelebbi falvakból menekvőket
3945 XIV  |              hordták minden irányban tova. ~A rendetlen futamodásból ki
3946 XIV  |                 senki sem tudja, honnan jön a veszedelem, merre kell előle
3947 XIV  |                     kell előle menekülnie. ~A körülfekvő falvakból egyre
3948 XIV  |                    falvakból egyre hangzott a vészharangszó, az égből
3949 XIV  |              szárnyas rekedt, zajgó hangja, a földről az a megnevezhetlen
3950 XIV  |                  zajgó hangja, a földről az a megnevezhetlen aggasztó
3951 XIV  |                    után. ~Egy-egy fehér ház a mezők közepén, valami magányos
3952 XIV  |                 körül volt már véve vízzel, a háztetőn valami asszonyok
3953 XIV  |                 lobogtattak fehér kendőkkel a menedéktelen távolba. ~És
3954 XIV  |                    az ő gyermeke is így áll a vészkörnyezte ház ablakában
3955 XIV  |                   mindezt megmondta neki az a bölcs ember, akit azért,
3956 XIV  |                  olyan becsületes képe van, a finom urak szeretnek ostobának
3957 XIV  |                     volna hinnie. ~Pedig az a keményfejű ember, a kasznár,
3958 XIV  |                Pedig az a keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta,
3959 XIV  |                  legyen irgalmas, kegyelmes a benne levőknek. ~És ő akkor
3960 XIV  |                  neki, midőn védhette volna a házát, midőn segíthetett
3961 XIV  |                     midőn segíthetett volna a bajon, most aztán az a büntetése,
3962 XIV  |                volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy mindent
3963 XIV  |                  semmit! ~Mire Ankerschmidt a zsilipgáthoz visszajutott,
3964 XIV  |                     mérnöki segédmunkásai s a készen tartott dereglyék
3965 XIV  |               tartott dereglyék legénysége. A többi menekült, amerre látott. ~
3966 XIV  |                  munkában volt; alig ért rá a visszaérkezett urat észrevenni,
3967 XIV  |                   éppen akkor kötöztette le a töltés karóihoz azokat a
3968 XIV  |                    a töltés karóihoz azokat a pilótákat, miket a víz eddig
3969 XIV  |                   azokat a pilótákat, miket a víz eddig abból a bizonyos
3970 XIV  |                     miket a víz eddig abból a bizonyos zsilipgátból kiemelgetett. ~-
3971 XIV  |             szolgálatára állok, csak ezeket a "dokumentumokat", miket
3972 XIV  |                 teszem addig biztosságba, s a mentő legénységnek adok
3973 XIV  |                     ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben levőknek
3974 XIV  |             legelébb nyújthassunk segélyt. ~A csónakok és dereglyék csoportja
3975 XIV  |                 irányban széledezni kezdett a folytonosan emelkedő ár
3976 XIV  |                 emelkedő ár ellen küzdve, s a félig zöld, félig kék síkon
3977 XIV  |                 síkon tekervényesen haladva a fenyegetett falvak tornyai
3978 XIV  |                  nyugtalanul járt alá s fel a gáton, s hosszú bajuszát
3979 XIV  |                     többé kocsin hazamenni? A jegenyési erdőn túl már
3980 XIV  |                     úsztunk is. ~- Már most a kocsit jó lesz Szolnok felé
3981 XIV  |                   Szolnok felé elbocsátani, a töltésen bizton eljuthat
3982 XIV  |              elbocsátott már. ~- Igen. Azok a legközelebb eső falvakba
3983 XIV  |        constitutióról beszélek, hanem erről a kis sütőteknőről idelenn;
3984 XIV  |                    annyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet
3985 XIV  |                      ahol megint következik a víz. ~Valóban furcsa kis "
3986 XIV  |                       Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor azt meglátta. ~-
3987 XIV  |                szólt Aladár -, hogy mi mind a ketten azt akarjuk, hogy
3988 XIV  |                    sík tenger lesz előttünk a róna, ami holnapig meglesz,
3989 XIV  |                 kell lennünk arra, hogy hol a csónak visz minket, hol
3990 XIV  |                   van önnek kedve rám bízni a lelkét, a gőzhajó fűtve
3991 XIV  |                   kedve rám bízni a lelkét, a gőzhajó fűtve van; harmadszor
3992 XIV  |                       dörmögé bajusza alatt a hadastyán; s azzal kocsisát
3993 XIV  |                 hadastyán; s azzal kocsisát a lovakkal együtt Szolnok
3994 XIV  |               haragja sem bírt kiforgatni. ~A hosszú, keskeny csónak tökéletesen
3995 XIV  |               emberrel; Aladár kezébe vette a csáklyát, s megindítá a
3996 XIV  |                     a csáklyát, s megindítá a járművet, csak arra az egyre
3997 XIV  |                   hogy maradjon szépen ülve a lélekvesztő orrában. ~Ankerschmidt
3998 XIV  |                eszköz ez hozzáértő kezében. A kis csónak madárkönnyűséggel
3999 XIV  |             madárkönnyűséggel siklott végig a víz tükre felett, nem mindenütt
4000 XIV  |              haladva, hanem keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök