Fezejet

4001 XIV  |               sokkal rövidebb volna. ~Néhol a csáklyát le kellett tenni
4002 XIV  |                   csáklyát le kellett tenni a kézből, s evezőhöz nyúlni. ~-
4003 XIV  |                        Sokkal gyorsabban nő a víz, mint gondoltam, s még
4004 XIV  |                     Aladár, erősen feszítve a lapátot. ~- Ön talán fáradt?
4005 XIV  |                  hogy minél jobban távozunk a Tiszától, annál mélyebb
4006 XIV  |                minél távolabb, annál régibb a veszély. ~Ankerschmidt szomorúan
4007 XIV  |            Ankerschmidt szomorúan nézett le a vízfenékre. A víz színe
4008 XIV  |                     nézett le a vízfenékre. A víz színe alatt, melyen
4009 XIV  |                     víz színe alatt, melyen a csónak átsikamlott, meglátszott
4010 XIV  |                    átsikamlott, meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág
4011 XIV  |          meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág még ott kéklett,
4012 XIV  |                  búzavirág még ott kéklett, a pipacs még ott piroslott
4013 XIV  |                  még ott piroslott közte, s a hajladozó kalászok, a kék
4014 XIV  |                     s a hajladozó kalászok, a kék búzavirágok és piros
4015 XIV  |                     között ott vickándoztak a tiszai apró halacskák százai. ~
4016 XIV  |                     apró halacskák százai. ~A vészharang zúgott minden
4017 XIV  |           vészharang zúgott minden faluból; a tornyok úszni látszottak
4018 XIV  |                     úszó fejecskéket, amint a vizet átszelték, nyugpontot
4019 XIV  |                 elkezdett párvonalban úszni a csónakkal, piciny orrát
4020 XIV  |                     orrát magasan feltartva a vízből, gömbölyű füleit
4021 XIV  |               terebély farkával kormányozva a vízben, s eközben oly kérőleg
4022 XIV  |                 evezőlapátot, s odatartotta a kis menekvőnek. ~Az abban
4023 XIV  |                   kis menekvőnek. ~Az abban a pillanatban felkapaszkodott
4024 XIV  |                    rúdján, onnan átcsúszott a csónak párkányára, s ott
4025 XIV  |               csónak párkányára, s ott mind a négy lábát elnyújtva, fáradtan
4026 XIV  |                     fáradtan lehasalt. ~Még a vadállatnak is bizalma van
4027 XIV  |           elmélkedék magának Ankerschmidt. ~A kis fenevad pedig csak feküdt
4028 XIV  |                   engem meg fog enni. ~- Ez a jámbor fickó csakugyan utasszállító
4029 XIV  |              kivette zsebkendőjét, s ráveté a fekvő állatkára, hogy ne
4030 XIV  |                  csak később dugta aztán ki a fejét, széttekintendő a
4031 XIV  |                     a fejét, széttekintendő a világban; s mint aki átlátta,
4032 XIV  |                   azután megint újra kezdve a mosdást, utoljára pedig
4033 XIV  |            szimatolva kezdé fejét emelgetni a menekült, mintha valamit
4034 XIV  |               mintha valamit keresne, s azt a sajátszerű cincogást hallatta,
4035 XIV  |                morzsákat tördelve, odahinté a pici állat elé. És ez elfogadta
4036 XIV  |                  állat elé. És ez elfogadta a kínálást, fölszedegette
4037 XIV  |                     kínálást, fölszedegette a morzsákat, mindegyiket külön
4038 XIV  |                   el, azután elégülten bújt a sátorba vissza, melyet Aladár
4039 XIV  |                  van annak, aki útjába esik a szánakozónak. ~- Mikorra
4040 XIV  |                   térve. ~- Most délre jár, a jegenyés erdő fele út, s
4041 XIV  |                 eljutottunk négy óra alatt, a másik felét az útnak három
4042 XIV  |                három alatt bevégezzük, mert a szakadáson túl nem ellenünk,
4043 XIV  |                  utunk irányában fog folyni a víz. ~- Vajon mi történhetett
4044 XIV  |                   az útra kiszorulva várták a szabadulást? ~- Bizonyosan
4045 XIV  |                   most is várják, mert ezen a környéken a dereglyének
4046 XIV  |               várják, mert ezen a környéken a dereglyének híre sincsen.
4047 XIV  |                  menni. ~- De hisz mi ezzel a kis lélekvesztővel meg nem
4048 XIV  |                 annyi száz embert. ~- Ezzel a lélekvesztővel nem; de talán
4049 XIV  |            mulatságra jár, s tréfának veszi a veszélyt. ~Félóra múlva
4050 XIV  |             veszélyt. ~Félóra múlva elérték a jegenyés erdőt, ahonnan
4051 XIV  |                  magányos sziget állt az ki a vízből; legszélső fái már
4052 XIV  |                   vízből; legszélső fái már a vízben áztatták lábaikat. ~
4053 XIV  |                     sokkal szomorúbb annál. A sík kitárultával új színhelye
4054 XIV  |                    új színhelye mutatkozott a vésznek. Az átszakasztott
4055 XIV  |                    út töltése most már mind a két oldalán sík tengertől
4056 XIV  |                  tengertől volt ostromolva, a hab széles fodrokban jött
4057 XIV  |                     Alig volt hatszáz ölnyi a száraz tér, mely még kiáll
4058 XIV  |                  száraz tér, mely még kiáll a vízből, s melyről előre-
4059 XIV  |          szabadulást kiáltott minden torok. A víz nőttön-nő; ha az éjjel
4060 XIV  |                   nem szabadulhatnak onnan, a reggel nem fog ott találni
4061 XIV  |               töltést. ~Ilyenkor, mint gúny a sorstól, kanyarodott feléjük
4062 XIV  |                sorstól, kanyarodott feléjük a kis lélekvesztő, midőn dereglyére
4063 XIV  |                       Midőn olyan közel ért a veszélyben forgó néphez
4064 XIV  |                   elő, hadd beszéljek vele, a többi meg fogja be a száját. ~
4065 XIV  |                  vele, a többi meg fogja be a száját. ~Erre csakugyan
4066 XIV  |                csónakát. - Mire való ott az a jegenyés erdő? Oda kell
4067 XIV  |                    tudunk; s ha tudnánk is, a sok asszonycselédet csak
4068 XIV  |                    hordhatok az erdőig ezen a ladikon, mert az három napig
4069 XIV  |                három napig tartana és addig a víz nem vár; hanem ha tízszer
4070 XIV  |                     fát, tutajt üt össze, s a tutajon áthordhatja az egész
4071 XIV  |                     csak nem visz el senkit a víz, míg érte jönnek. ~A
4072 XIV  |                    a víz, míg érte jönnek. ~A megrémült népnek tetszett
4073 XIV  |            megrémült népnek tetszett nagyon a mentő javaslat; egyszerre
4074 XIV  |                     is, hogy készek átmenni a tutajkészítésre. ~- Csak
4075 XIV  |            tutajkészítésre. ~- Csak sorjára a dolgot! Majd előbb a méltóságos
4076 XIV  |                sorjára a dolgot! Majd előbb a méltóságos úr kiszáll, mert
4077 XIV  |                    az evezőt pedig nem adom a kezemből, mert nem tud minden
4078 XIV  |                  nem tud minden ember ezzel a lélekvesztővel bánni, s
4079 XIV  |         hasznosabbnak látnám itt szállni ki a nép közé, legalább lenne,
4080 XIV  |               evezőnyomással parthoz állítá a csónakot, s ki hagyta lépni
4081 XIV  |               ezennel kijelentem, hogy amit a méltóságos úr parancsolni
4082 XIV  |               teketória nélkül főbe lövöm. ~A fenyegetés használt, a tolakodók
4083 XIV  |                      A fenyegetés használt, a tolakodók szépen távol maradtak,
4084 XIV  |                    kiválaszthatta csendesen a legmarkosabb legényt, kit
4085 XIV  |          Ankerschmidttől, hogy viseli magát a publikum a kivételes törvények
4086 XIV  |                     viseli magát a publikum a kivételes törvények alatt. ~-
4087 XIV  |                         De mikor úgy retteg a cselédség ettől a nagy víztől -
4088 XIV  |                    retteg a cselédség ettől a nagy víztől - jegyzé meg
4089 XIV  |                       Micsoda nagy víz? Hát a tenger nem nagyobb víz?
4090 XIV  |                    hajósok alatt meggyullad a hajó a tenger közepén, száz
4091 XIV  |                     alatt meggyullad a hajó a tenger közepén, száz mérföldnyire
4092 XIV  |                  közepén, száz mérföldnyire a parttól, mit csinálnak azok?
4093 XIV  |                     Ülj veszteg, öcsém, ott a ladik orrában, s ne félj
4094 XIV  |                    perc múlva megint átjött a ladik, Aladár folytatá beszédét
4095 XIV  |                folytatá beszédét addig, míg a harmadik legény elhelyezte
4096 XIV  |              asszonyokat, gyerekeket, aztán a férfi utasokat, azután az
4097 XIV  |               azután az élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat,
4098 XIV  |          élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat, s csak
4099 XIV  |                     s csak azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység,
4100 XIV  |               azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység, s aki utoljára
4101 XIV  |                utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány. ~- Jól van,
4102 XIV  |                    öreg -, én leszek hát az a hajóskapitány itt ezen a
4103 XIV  |                    a hajóskapitány itt ezen a vízen. ~Az erdőben minden
4104 XIV  |                     fejsze kezdett kongani; a nagy szálas jegenyefák egymás
4105 XIV  |             jegenyefák egymás után omlottak a földre, mire a tizedik legényt
4106 XIV  |                     omlottak a földre, mire a tizedik legényt is átszállítá
4107 XIV  |               tizedik legényt is átszállítá a csónak, már akkor annyi
4108 XIV  |            megmutatta, hogyan kell, mert ez a soha vizet nem látott nép
4109 XIV  |                     elrendelte, hogyan kell a tutajt a fahengereken a
4110 XIV  |            elrendelte, hogyan kell a tutajt a fahengereken a vízre ereszteni,
4111 XIV  |                     a tutajt a fahengereken a vízre ereszteni, s azután
4112 XIV  |                   maga mellé véve, csónakát a tutajhoz köté, s átkormányozta
4113 XIV  |                   köté, s átkormányozta azt a töltésig. ~Nagyobb örömriadal
4114 XIV  |                    Atyafiak! - szólt Aladár a parthoz érve. - Most már
4115 XIV  |             legjobban félnek, s szaporítják a bajt. Azután megint egy
4116 XIV  |                  lesz, akkor át lehet jönni a lábas jószágért, csak a
4117 XIV  |                     a lábas jószágért, csak a tutaj mellé kell kötni,
4118 XIV  |                    ragaszkodnia. Ugyanekkor a szekereket is fel lehet
4119 XIV  |                   Nem fog semmi itt veszni. A kormányos vigyázzon mindig,
4120 XIV  |            kormányos vigyázzon mindig, hogy a tutaj bal szegletét a víz
4121 XIV  |                  hogy a tutaj bal szegletét a víz folyása ellen tartsa.
4122 XIV  |                    talál, de ha elnézem ezt a gyönyörű síkságot, s elgondolom,
4123 XIV  |                lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből a könny. ~- Jaj,
4124 XIV  |                     ki ne essék a szememből a könny. ~- Jaj, öreg, a szegény
4125 XIV  |            szememből a könny. ~- Jaj, öreg, a szegény tótokat odafenn
4126 XIV  |                      Az ott, hogy is mondja a Kis Tükör: "él a szegénységnek
4127 XIV  |                     mondja a Kis Tükör: "él a szegénységnek zabkenyerével."
4128 XIV  |                    Kendteknek pedig idelenn a síkon ötven esztendeig jó
4129 XIV  |                      ha egyszer csapás éri, a másik esztendőben majd kiheverik,
4130 XIV  |           esztendőben majd kiheverik, azért a magyar ember csak nem megy
4131 XIV  |                ember csak nem megy koldulni a szomszédba. Nekem is van
4132 XIV  |             Magyarországon éhen senki, csak a két tenyerét ne sajnálja. ~
4133 XIV  |              sajnálja. ~Az öreg meggondolta a dolgot, s azt mondta, hogy "
4134 XIV  |                  azt mondta, hogy "biz igaz a!" ~- No nem sírunk hát többet.
4135 XIV  |               építődött Anno Domini hányban a nagy árvíz után!" ~Aladár
4136 XIV  |                Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban ültek, Aladár
4137 XIV  |               Jonatán. ~Az öreg megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg: ~-
4138 XIV  |                 esik mondván. ~Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot,
4139 XIV  |                 Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot, s a parton állók
4140 XIV  |                   vízbe nyomta a lapátot, s a parton állók üdvriadala
4141 XIV  |                     ismét az özönnek. ~- Ön a szerénységet egész a restelkedésig
4142 XIV  |                     Ön a szerénységet egész a restelkedésig viszi - feddé
4143 XIV  |        restelkedésig viszi - feddé az ifjút a lovag úr -, hogy még a nevét
4144 XIV  |                ifjút a lovag úr -, hogy még a nevét sem fedezé föl a jámborok
4145 XIV  |                  még a nevét sem fedezé föl a jámborok előtt, akik valóban
4146 XIV  |                   én azt, hanem azért, mert a jámborok szája eljár, s
4147 XIV  |                   szája eljár, s így azután a nevemet majd nemcsak az
4148 XIV  |                    unokák emlegetnék, hanem a bezirksvorstandok is. ~-
4149 XIV  |                   Igen? Ön attól tart, hogy a hatóság megtudná önnek e
4150 XIV  |               valami kitüntetést kap, s még a hivatalos lapban nyilvánosan
4151 XIV  |                    tartok, hogy amint lefut a víz, meglátják a sok levágott
4152 XIV  |                amint lefut a víz, meglátják a sok levágott fát a kamarális
4153 XIV  |                meglátják a sok levágott fát a kamarális erdőben, megidéznek "
4154 XIV  |            forstfrevel", s úgy rám olvassák a paragrafust, hogy meg sem
4155 XIV  |                      evezőt sohasem adok ki a kezemből. Különben most
4156 XIV  |                  már könnyebb munkánk lesz, a vízfolyás mentébe jutottunk. ~-
4157 XIV  |                 jutottunk. ~- Nem látni még a falu tornyát? ~- Nem. De
4158 XIV  |                   még fényes holdvilágnál. ~A csónak csakugyan sebesebben
4159 XIV  |                     amint az egyenesen jött a Tiszáról, felszíne ellepve
4160 XIV  |                vadaskert lakóit felverhette a víz, azok ott úsztak végig
4161 XIV  |                  víz, azok ott úsztak végig a csónak előtt hosszú sorban,
4162 XIV  |                Aladárnak várni kellett, míg a hosszú konvoj elhalad előttük;
4163 XIV  |                     konvoj elhalad előttük; a pompás szarvasok ágbogas
4164 XIV  |                    az emberi közelléttől, s a szarvascsorda közepén ott
4165 XIV  |                  csikasz farkas. ~- Ha ezek a jegenyésre menekülnek: az
4166 XIV  |                    perük - vadórság miatt. ~A nap jól lehaladt már, mire
4167 XIV  |                   mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik már
4168 XIV  |                     falu tornya látszik már a tenger látkörén. ~Hanem
4169 XIV  |                Hanem még az nagy messzeség. A síkság optikája csalárd. ~
4170 XIV  |                  jobb lesz, ha végigfekszik a csónakban, s megkísért egyet
4171 XIV  |                   amire nagy szüksége lehet a tegnapi álmatlan éj után. ~
4172 XIV  |                     minélfogva aztán, amint a fejét letette, csakugyan
4173 XIV  |                      Azt az időt, ami alatt a csónak a lakóhely felé közeledik.
4174 XIV  |                    időt, ami alatt a csónak a lakóhely felé közeledik.
4175 XIV  |                percről percre közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál
4176 XIV  |                 közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál oly
4177 XIV  |                   oly kísértőn emelkedik ki a vízből; egy összeomlott
4178 XIV  |            evezőnyomás, mely közelebb hozta a tárgyat, világosabbá tette
4179 XIV  |                  tárgyat, világosabbá tette a romlást; már a dűlt ablakok,
4180 XIV  |            világosabbá tette a romlást; már a dűlt ablakok, a szétvált
4181 XIV  |                romlást; már a dűlt ablakok, a szétvált falak repedéseit
4182 XIV  |                repedéseit lehete látni; már a leomlott szárnyak, a beszakadt
4183 XIV  |                    már a leomlott szárnyak, a beszakadt homlokzat romjai
4184 XIV  |                   hogy egyik evezőnyomásról a másikra nem látja ezt Ankerschmidt
4185 XIV  |                    tájt nagy csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő
4186 XIV  |                 foglalta el az egész síkot; a láthatáron két hold látszott
4187 XIV  |            közelíteni; egyik az égen, másik a vízen. ~E szomorú világításnál,
4188 XIV  |               jobban kitüntetve düledékeit. A félrecsúszott ablakok, a
4189 XIV  |                    A félrecsúszott ablakok, a lefordult tető felmeredő
4190 XIV  |                    tető felmeredő szarufái, a szétvált nyílás a tűzfalon,
4191 XIV  |                 szarufái, a szétvált nyílás a tűzfalon, a magára maradt
4192 XIV  |                 szétvált nyílás a tűzfalon, a magára maradt kémény, egy-egy
4193 XIV  |                   az is kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain
4194 XIV  |                 kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain át hatolt
4195 XIV  |                ablakain át hatolt be, amint a csónak végighaladt a homlokzat
4196 XIV  |                  amint a csónak végighaladt a homlokzat előtt, amint a
4197 XIV  |                    a homlokzat előtt, amint a kastély közepén be volt
4198 XIV  |              kétszeres igyekezettel feszíté a lapátot, s tekintetét le
4199 XIV  |                    alvó útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem költi
4200 XIV  |                    őt fel; elevez szótlanul a rom mellett, ne lássa ő
4201 XIV  |                    ki bizonyosan megfogadta a jókor küldött tanácsot.
4202 XIV  |                   bizonyosat fognak hallani a kastélyban voltak sorsa
4203 XIV  |                     megérzik, ha közelít az a nagy gond, mely lelküket
4204 XIV  |                     látja most Ankerschmidt a csónakban végigfekve, azokat
4205 XIV  |                csónakban végigfekve, azokat a halomra dűlt köveket, azokat
4206 XIV  |                  összereccsent gerendákat s a házán keresztülomló hideg
4207 XIV  |               csakhogy ő még többet is lát, a kövek közt gyermekének véres
4208 XIV  |                 gyermekének véres testét, s a fekete vízárban amint annak
4209 XIV  |            aggodalmas sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s már-már
4210 XIV  |                   az utcából, melynek végén a kastély állt, egy másik
4211 XIV  |                   csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól eddig nem
4212 XIV  |                  eddig nem lehetett látni. ~A holdvilágnál épp oly hamar
4213 XIV  |                   oly hamar ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra,
4214 XIV  |                    ténsuram! Hahó! - kiálta a lelkes úr csáklyája végére
4215 XIV  |               kiabáljon... - dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni. ~
4216 XIV  |                  amint szemeit felnyitotta: a legelső kép, amit meglátott,
4217 XIV  |          jégszemekkel, halott arccal nézett a rémképre; azután felugrott,
4218 XIV  |               Aladár jókor meg nem ragadja, a vízbe esik. ~- Leányom!! -
4219 XIV  |               Leányom!! - ordítá magánkívül a hadastyán. ~- Ott van nálunk!
4220 XIV  |                  erősen szerencséltetve azt a felborulás minden esélyével. ~
4221 XIV  |                   Mely kérdések mindegyikét a naptár minden szenteire
4222 XIV  |                   Ámbár elég orozva jött ez a gonosz veszedelem, éjnek
4223 XIV  |                     szerencsétlenség. Amint a harangot meghúzták, az öreg
4224 XIV  |                    mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői csőszök lóháton
4225 XIV  |                  nyargalva jöttek, hogy már a határban a víz. No hát akkor
4226 XIV  |                 jöttek, hogy már a határban a víz. No hát akkor be kell
4227 XIV  |                   az alsó utca végén, éppen a méltóságos úr kastélya felől
4228 XIV  |                     felől az Isten haragja, a házak az utcán végig mind
4229 XIV  |            emelkedett, de azokon felül nem. A mi töltéseink úgy állják
4230 XIV  |            körös-körül, mint egy vár. Amint a víz csónakázható lett, azt
4231 XIV  |               beszéljen, erről - sürgeté őt a lovag, kit éppen csak leánya
4232 XIV  |                     akkor le kell ereszteni a csónakot. (Ugyan jó, hogy
4233 XIV  |               csónakot. (Ugyan jó, hogy ezt a csónakot előre küldte Aladár
4234 XIV  |                 fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolc esztendő óta.
4235 XIV  |                    egy lábtóval megindulánk a kastély felé. Nagy volt
4236 XIV  |                      Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam a nagyságos
4237 XIV  |                   már akkor a hiba. Mondtam a nagyságos úrnak, hogy a
4238 XIV  |                     a nagyságos úrnak, hogy a bécsi pallér megérdemelné,
4239 XIV  |          megérdemelné, hogy bezsindelyezzék a fejét. Amint a pince megtelt
4240 XIV  |              bezsindelyezzék a fejét. Amint a pince megtelt vízzel, egyszerre
4241 XIV  |                félrement minden boltozat. S a falakon akkora repedések
4242 XIV  |            keresztül lehetett rajtok látni. A cselédnép jajveszékelve
4243 XIV  |                  hogy valami módját keresse a menekülésnek. Mint később
4244 XIV  |                 Mint később megtudtuk, csak a kisasszonynak volt helyén
4245 XIV  |                   kisasszonynak volt helyén a lelke, hogy egy nagy zongoratokot
4246 XIV  |                     zongoratokot lehozasson a padlásról, abból valami
4247 XIV  |               fogadott szót, hogy fölmenjen a padlásra, mind attól félt,
4248 XIV  |             padlásra, mind attól félt, hogy a lépcső leomlik s ő ott reked.
4249 XIV  |                     reked. Az öreg úr látva a veszedelmet, nekitámasztá
4250 XIV  |                   veszedelmet, nekitámasztá a lábtót az erkélynek, s maga
4251 XIV  |               belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen futkosó cselédet
4252 XIV  |                      de megfogadták. Azután a kisasszonynak nyújtá kezét,
4253 XIV  |                 nyújtá kezét, s lesegítette a csónakba. Utána a többi
4254 XIV  |               lesegítette a csónakba. Utána a többi leánycselédet, meg
4255 XIV  |                    többi leánycselédet, meg a kis Gyuszit. Akkor engemet
4256 XIV  |               engemet ott hagyott, s ő maga a házáig kormányozta a csónakot.
4257 XIV  |                   maga a házáig kormányozta a csónakot. Ott elhelyezve
4258 XIV  |                    csónakot. Ott elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet,
4259 XIV  |                 elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet, megint visszatért
4260 XIV  |              vászonnépet, megint visszatért a férfihadért. Szakács, kukta,
4261 XIV  |                ajtóragaszték alá, ha félnek a házomlástól. Hogy harmadszor
4262 XIV  |                  harmadszor is visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: "
4263 XIV  |                   azt mondá: "No Kampós; ez a ház nem állja sokáig, ha
4264 XIV  |                 kastélyba; azt nem viszi el a víz." Azzal ő maga minden
4265 XIV  |                  lepecsételt, s áthordatott a régi házba, ott állnak a
4266 XIV  |                    a régi házba, ott állnak a padláson, jó helyen; mindent
4267 XIV  |                    helyen; mindent megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel
4268 XIV  |                   az istállóból kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak
4269 XIV  |           kivezetteté a paripákat, s azokat a csónak után kötve átúsztattuk
4270 XIV  |               csónak után kötve átúsztattuk a magunk házáig; ott azután
4271 XIV  |                  úgy ugrattuk be az udvarra a töltésen keresztül: igen
4272 XIV  |                 rövid kivonatban iparkodott a nap eseményeit előadni,
4273 XIV  |                 eseményeit előadni, azalatt a két csónak megérkezett Garanvölgyi
4274 XIV  |                   elé, mely mint kis sziget a tenger közepén, feküdt az
4275 XIV  |                    vert falnak most tűnt ki a haszna; olyan volt az, mint
4276 XIV  |                 haszna; olyan volt az, mint a szikla; még három lábnyira
4277 XIV  |                  még három lábnyira állt ki a vízből. ~Az emlékezetes
4278 XV   |                 Akik egymást nem ismerték~ ~A csónakok megérkezését nem
4279 XV   |                   impromptu; aminek az volt a legfőbb oka, hogy az udvaron
4280 XV   |                   belöl folyvást annyi volt a dolog, hogy éjfél tájon
4281 XV   |                  talpon tartá az embereket. A roppant húsz holdnyi tér,
4282 XV   |                    egy körülkerített sziget a tenger közepén, el volt
4283 XV   |                  lovakkal, birkákkal, miket a tanyákról ide hajtottak
4284 XV   |                     tanyákról ide hajtottak a víz elől, a béresek egy
4285 XV   |                   ide hajtottak a víz elől, a béresek egy része azoknak
4286 XV   |                     foglalkozott, más része a cselédségnek rőzsekötegekkel
4287 XV   |                     rőzsekötegekkel erősíté a töltést, ahol félteni lehetett;
4288 XV   |              jóformán észre sem vette senki a vendégek érkeztét, az ispánon
4289 XV   |              lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra kösse,
4290 XV   |                 csónakokat lakatra kösse, s a lakatkulcsot a zsebébe tegye. ~-
4291 XV   |                     kösse, s a lakatkulcsot a zsebébe tegye. ~- Csakhogy
4292 XV   |                     uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz magam elvezetni;
4293 XV   |                     elvezetni; látom még ég a gyertya a szobájában; ifjú
4294 XV   |                      látom még ég a gyertya a szobájában; ifjú tensuram
4295 XV   |                kezet szorított Aladárral, s a folyosón kétfelé válva,
4296 XV   |                       Azt ugyan jól tetted; a leánya agyonsírja magát
4297 XV   |                         Tehát éhes is vagy? A vacsora kész. ~- Hogy vártak
4298 XV   |                  nincs-e valahol veszedelem a faluban. ~- Találkoztunk.
4299 XV   |                      s nem látta sokáig azt a pusztulást. ~- A vacsora
4300 XV   |                 sokáig azt a pusztulást. ~- A vacsora kész, de te válts
4301 XV   |                öltönyt, mert kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa. ~-
4302 XV   |                kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa. ~- Egy perc
4303 XV   |                     szépen van az elintézve a világon, hogy mikor egy
4304 XV   |                    kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét, akit
4305 XV   |                     akit előtalál, fölveszi a csónakjába, reggeltől estig
4306 XV   |              szomjasan szeretne végignyúlni a legelső szalmaágyon, akkor
4307 XV   |                    semmi rosszat sem kívánt a kisasszonynak magában; de
4308 XV   |                  izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához, mert migrénje
4309 XV   |                  jött. Az étel az asztalon, a vendégek híva vannak. ~Jól
4310 XV   |                        Képzeld, mintha abba a dalidóba mennél, amelyben
4311 XV   |                   dalidóba mennél, amelyben a branyiszkói nap után reggelig
4312 XV   |                     keresztül lehetett mind a két szárnyról jutni. Itt
4313 XV   |                   ajtónál találkoztak össze a lovaggal és leányával. ~
4314 XV   |                 jobb, merre van bal; de meg a dolog természete is úgy
4315 XV   |                     úgy hozza magával, hogy a bemutatásokon hamar át kell
4316 XV   |                egyszerre szemközt kerültek, a természethű gyermek hirtelen
4317 XV   |                     legyen előtte feledve. ~A másik percben már észrevette
4318 XV   |                másik percben már észrevette a leányka, hogy el hagyta
4319 XV   |                kedve hamar más irányt adtak a társalgásnak, ki is a bortól
4320 XV   |                 adtak a társalgásnak, ki is a bortól nemsokára jó kedvet
4321 XV   |                 Aladár úrfi nem volt itthon a veszedelemkor. ~- Miért,
4322 XV   |                     szabadíthatta volna meg a kisasszonyt. Ez már úgy
4323 XV   |                    fog pengetni, belevágott a beszédébe. ~- Óh azért én
4324 XV   |                  meg veszélyben forgó lényt a végső pillanatban. ~Ankerschmidt
4325 XV   |         Ankerschmidt gondolá magában: No ez a fiatalember szereti itthon
4326 XV   |                    szereti itthon elmondani a viselt dolgait, bizonyosan
4327 XV   |                  viselt dolgait, bizonyosan a megmentett népségről; ha
4328 XV   |                  hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából autentice
4329 XV   |                   egy hős kalandját. ~- Hát a jegenyésen túl - egy ürgét -
4330 XV   |                   hangzott több oldalról is a kedvetlen észrevétel. Maga
4331 XV   |                Ankerschmidt is megrestellte a dolgot, s sietett helyreigazítani
4332 XV   |                     sietett helyreigazítani a tudósítást. ~- No, azt elhallgatja
4333 XV   |           elhallgatja fiatal barátunk, hogy a jegenyésen innen meg vagy
4334 XV   |                 Kampós úr, nagyon rajtaesve a hallottakon. ~(Dehogy, nem -
4335 XV   |              magában Ankerschmidt, majd itt a leányom előtt, hogy még
4336 XV   |                       De vajon hova is lett a kis ürgénk? Egészen elfeledkeztem
4337 XV   |                  Egészen elfeledkeztem róla a nagy hevélyben - kérdezé
4338 XV   |                    Aladártól. ~- Ott alszik a köpenyem zsebében most is -
4339 XV   |                   ürgét? - kiálta felugorva a puritán férfiú. - Mondja
4340 XV   |                      elhozom; de egy ürgét! A nyavalya törne ki, ha hozzá
4341 XV   |                ahhoz fogható utálatos állat a nap alatt. ~- Óh ne mondja -
4342 XV   |                   lássa - biztatá Aladár -, a kisasszony szeretné látni. ~
4343 XV   |                kiálta Kampós uram nem látva a visszatérő kezében a fertelmes
4344 XV   |                  látva a visszatérő kezében a fertelmes fenevadat - nincs
4345 XV   |                Elszökött azóta, lyukat fúrt a ház alá, abba elbújt, már
4346 XV   |                 kastélyt. ~- Itt van biz az a kabátom ujjában - szólt
4347 XV   |                   fekteté. - Ni, hogy bámul a gyertyába. ~- Óh be gyönyörű
4348 XV   |                     gyermeteg örömmel kapva a tréfás állatocskán - milyen
4349 XV   |                 Aladár aztán odavitte hozzá a kis polgártárst; Erzsike
4350 XV   |                   szerencsétlenül jár - óvá a gyanútlan lelket a tapasztalt
4351 XV   |                      óvá a gyanútlan lelket a tapasztalt férfiú, Kampós. -
4352 XV   |                    olyan közel volna, engem a láz futna végig. ~Erzsike
4353 XV   |                delejes lázt átfutni idegein a közelléttől, - de nem az
4354 XV   |          közelléttől, - de nem az ürgétől. ~A bizalmas kicsi állat lassankint
4355 XV   |                   lassankint Aladár kezéről a cirógató kézre kapaszkodott
4356 XV   |                     onnan lassan felmászott a habzó muszlinon, fel egész
4357 XV   |                  habzó muszlinon, fel egész a válláig, ott a bámulatos
4358 XV   |                    fel egész a válláig, ott a bámulatos szép gömbölyű
4359 XV   |                 leült; be jól kiválasztotta a helyét az ördögtől született. ~
4360 XV   |                Erzsike gyönyörködve tekinte a játékos vadállatra; Aladár
4361 XV   |                pedig sajnálta már, hogy ezt a témát elő találta hozni. ~-
4362 XV   |                 találta hozni. ~- Megeszi-e a kenyeret? - tudakolá Erzsike,
4363 XV   |               kasznár úr. - Egész famíliája a kenyerünkön osztozik; azt
4364 XV   |                    belőle, mint mi magunk. ~A kis kenyérpusztító el is
4365 XV   |            kenyérpusztító el is vette mohón a falatot, s a szék támlájára
4366 XV   |                    vette mohón a falatot, s a szék támlájára szökve vele,
4367 XV   |                 bolyhos farkát, s elkezdett a kezéből enni, hogy azt még
4368 XV   |           megnevették. ~- Adja ön nekem ezt a kis jövevényt - könyörge
4369 XV   |                      mert ez keresztülrágja a tölgyfát is. ~- Ah! Ki tartaná
4370 XV   |                   Ah! Ki tartaná kalickában a vendéget. Nálam szabadon
4371 XV   |                    hínak, hogy "nálunk", az a víz alatt van. ~- Óh nem,
4372 XV   |                   Az én vendégem otthon van a házamban. Azt akarom, hogy
4373 XV   |                magukat nálam mindaddig, míg a kastélyukat újra fölépíthetik.
4374 XV   |           Leghamarább Ankerschmidt töré meg a csendet. ~- Igen köszönöm
4375 XV   |                   Óh, ön jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon
4376 XV   |                    Óh semmi. Tréfa - rebegé a gyermek szépen elpirulva. ~-
4377 XV   |                       Hogyan, uram? - szólt a hadastyán, poharát letakarva
4378 XV   |                    még most is megvan nálam a levél, melyet először nem
4379 XV   |               szomszéd uram le akarta vágni a fejemet, s melyet végtére
4380 XV   |                     végtére azóta is mindig a tárcámban hordozok. ~Azzal,
4381 XV   |                  stb. stb., onnan vette elő a gondosan megőrzött levélkét,
4382 XV   |                  megőrzött levélkét, melyet a gyermeklyányka írt hozzá
4383 XV   |                   titokban, hogy őrizkedjék a házi árulótól. ~A levelet
4384 XV   |                őrizkedjék a házi árulótól. ~A levelet Aladárnak nyújtá,
4385 XV   |                   levelet Aladárnak nyújtá, a többiek úgyis tudtak felőle. ~
4386 XV   |                      Hanem egyet nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár
4387 XV   |                írásáról rá fog ismerni arra a kézre, mely a szabadságát
4388 XV   |                  ismerni arra a kézre, mely a szabadságát visszaszerző
4389 XV   |               veszendő fogolyért. ~Tehát ez a kéz, ez a szív volt az,
4390 XV   |              fogolyért. ~Tehát ez a kéz, ez a szív volt az, mely csak
4391 XV   |                   arra jönni látja, az volt a valódi? ~- Nos, nem adod
4392 XV   |                        Nos, nem adod vissza a levelemet, vagy meg akarod
4393 XV   |                    volt észre nem venni azt a megdöbbenést, mellyel egyszerre
4394 XV   |                     Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
4395 XV   |                szólt Garanvölgyi visszatéve a levélkét ereklyés rejtekébe -
4396 XV   |           Garanvölgyi arra magyarázta, hogy a nap fáradalmai után nyugalomra
4397 XV   |                    vágyik, azért jelt adott a felkelésre, amit mindenki
4398 XV   |                 tudja, tán van valami abban a babonában, mit fiatal lyánkák
4399 XV   |                   fölébredtek, megfordítják a vánkost fejük alatt, s akkor
4400 XV   |                vánkost fejük alatt, s akkor a kedvesnek kell a lyánkáról
4401 XV   |                    s akkor a kedvesnek kell a lyánkáról álmodni. Az álom
4402 XV   |                     lábhegyen lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók
4403 XV   |                    juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt megtekintendő,
4404 XV   |                      Menni? Hová és min? ~- A lélekvesztőn, amin jöttem;
4405 XV   |                   bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta, én
4406 XV   |                 most azért el akarod hagyni a házat? ~- Mit tehetek mást?
4407 XV   |                 vagyok, fáradsággal keresem a kenyeret. Ezek gazdagok.
4408 XV   |                   én mégis felhasználom ezt a szomorú helyzetet és itt
4409 XV   |                  egy erkölcsi értékbe azzal a Karib-szigeti indiánnal,
4410 XV   |                 Karib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült hajótörteket
4411 XV   |              további intézkedéseket tenni. ~A cselédek tudósításai szerint
4412 XV   |                tudósításai szerint az éjjel a szél nagyon veszélyeztette
4413 XV   |                  szél nagyon veszélyeztette a töltéseket. ~Aladár rögtön
4414 XV   |            hevenyészett sarkantyút képezzen a töltés előtt, melyen a hullám
4415 XV   |             képezzen a töltés előtt, melyen a hullám rohama megtörjék;
4416 XV   |                   munka készen volt, eljött a reggelizés ideje; s ott
4417 XV   |             minthogy szökve nem mehetett el a háztól, búcsúzás fejében
4418 XV   |                    felevez Tiszadobig, ahol a romlás eredete van. ~- Mit
4419 XV   |                  reggel kirándulást teszünk a külső tanyákra. ~Ez marasztalás
4420 XV   |                   lőni. ~Aladár körülhordta a csónakot ezúttal az omlott
4421 XV   |                  tisztítja az embert; azért a magyar ember kedélye olyan
4422 XV   |                    megvagyunk - szólt végre a hadastyán megnyugodva. -
4423 XV   |            hadastyán megnyugodva. - Menjünk a mezőre, akarom mondani:
4424 XV   |                     mezőre, akarom mondani: a tengerre. ~Azzal zsebkendője
4425 XV   |                  észrevevé, hogy ugyanannak a másik három szeglete is
4426 XV   |                    mire való lesz az. ~- Ez a csomó, amit most kötöttem?
4427 XV   |                 barátommal összejövök annak a hajába kapok, s megkérdezem
4428 XV   |                derék emberrel építtette fel a kastélyomat. Ez a másik
4429 XV   |             építtette fel a kastélyomat. Ez a másik csomó amice Mikucseknek
4430 XV   |                 szól, hogy mi keresete volt a töltés hosszában a múlt
4431 XV   |                     volt a töltés hosszában a múlt éjjeleken. Ez a harmadik
4432 XV   |              hosszában a múlt éjjeleken. Ez a harmadik Bräuhäusel úr számára
4433 XV   |                     van kötve. No iszen azt a spektáklit kell majd megnézni,
4434 XV   |                   útján készült zsilipért. ~A negyediket elhallgatta. ~-
4435 XV   |              negyediket elhallgatta. ~- Hát a negyedik? ~- Az? Azt csak
4436 XV   |                    lehete csónakázni; néhol a határkő meglátszott a vízben,
4437 XV   |                 néhol a határkő meglátszott a vízben, ott Ankerschmidt
4438 XV   |                      az mint sziget állt ki a tengerből, ottan kikötött
4439 XV   |                     ottan kikötött Aladár. ~A domb árpával volt benőve,
4440 XV   |                     Azon elbizonyoztak mind a ketten, kié lehet az a menekült
4441 XV   |                 mind a ketten, kié lehet az a menekült föld. Ankerschmidt
4442 XV   |                    íme zöldet láttunk, mint a Noé galambjai. ~Azzal Ankerschmidt
4443 XV   |                  leszedett kilenc szálat, s a kalapja mellé tűzte. ~-
4444 XV   |                       Tenger biz ez - szólt a lovag, széttekintve a sík
4445 XV   |                 szólt a lovag, széttekintve a sík víz felett. - És most
4446 XV   |                  helyen vannak, az enyim is a tenger fenekén, mint az
4447 XV   |                sántít. Most én sem juthatok a földemhez, ön sem: ez homogén
4448 XV   |               akkorra ön is hozzá fog jutni a magáéhoz. ~- Hogy érti ön
4449 XV   |              nincsenek. ~Aladár megköszönte a tanítást, eleget tudott
4450 XV   |                eszméket öntött szívébe. Nem a birtok öröme volt az; Aladár,
4451 XV   |               gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség,
4452 XV   |           megszámlálhatatlan, s ahhoz mérve a legterhesebb foglalkozás
4453 XV   |                     hanem boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem
4454 XV   |             szerelem. ~És boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott
4455 XV   |                     hajlamból, hanem csupán a jóknak azon ösztönéből,
4456 XV   |             ösztönéből, mely az érző lelket a szenvedők felé hajlítja,
4457 XV   |                    eljár vele; meglátogatja a foglyot börtönében, ott
4458 XV   |                     mondhassa, azért esdett a trón előtt, ősz érdemeire
4459 XV   |              szerezze meg. Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás
4460 XV   |                 egymást megismerjék, hacsak a romboló árvíz egy kis szigetre
4461 XV   |                     találta oly szemetesnek a víz felszínét, mint eddig. ~
4462 XV   |                       Mit nyom az mind, ami a földön elveszett, ahhoz
4463 XV   |                elveszett, ahhoz mérve, amit a szív nyert? ~Délre haza
4464 XV   |                    annak, s még beleveszett a kasznárba, hogy mit tud
4465 XV   |                   karjába fűződve, ment fel a lakházba. Fején rózsaszín
4466 XV   |                    vadrózsabimbókkal, miket a kert sövényéről tépett. ~
4467 XV   |                   miket látott, kinn maradt a folyosón, s mintha se árvíz,
4468 XV   |             leányával cseveg, és nem borzad a Karib-sziget lakójának étvágyától,
4469 XV   |                    lakójának étvágyától, ki a hozzá menekült hajótöröttet
4470 XV   |                   árpabokrétával s Erzsikéé a vadrózsabimbókkal. Garanvölgyi
4471 XV   |              árpaszálakat, kilencen voltak; a rózsákat is, az hét volt. ~
4472 XV   |                   felkereste nagybátyját, s a csengettyű szavára mind
4473 XV   |                     csengettyű szavára mind a négyen összetalálkoztak
4474 XV   |                      csak nyolc volt, aztán a rózsabimbókat, - csak hat
4475 XV   |                  fogadhatott volna rá, hogy a hiányzó árpaszálat valahol
4476 XV   |               valahol Erzsike imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár
4477 XV   |                   Sok ilyen példabeszéd van a magyarban. Tudom, hogy keveset
4478 XV   |                    keveset álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még
4479 XV   |                 alatt négyféle bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon
4480 XV   |              bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon volt, hogy a jószágot
4481 XV   |                 mind a négy azon volt, hogy a jószágot elpusztítsa; három
4482 XV   |                    fizetett volna. Elég, ha a büdzsében ott figuráltak
4483 XV   |                    büdzsében ott figuráltak a tételek. - Szép mürzthali
4484 XV   |                     első bérnök elprédálta, a második elprédálta gonddal
4485 XV   |                    már nem maradt más, mint a házon levő redőnyöket eladni.
4486 XV   |                 ugar sem volt már hagyva, s a halomra gyűlt trágyát éppen
4487 XV   |                 trágyát éppen akkor adta el a bérlő szomszéd határbeli
4488 XV   |                határbeli parasztoknak. Benn a házban egy szék nem volt,
4489 XV   |                csináltak maguknak lyukakból a patkányok, úgy megszerették
4490 XV   |                 patkányok, úgy megszerették a helyet, s a címertermed
4491 XV   |                    megszerették a helyet, s a címertermed plafonján keresztülcsurgott
4492 XV   |          keresztülcsurgott az eső. Most ezt a "prérit" átveszed; mely
4493 XV   |                    persze senki sem fizette a kamatját. Legelső dolgod
4494 XV   |              forintig. Akkor aztán törheted a fejedet, hogy mit kezdj
4495 XV   |               szántó-vető állatokat végy-e, a házadat tatarozd-e, vagy
4496 XV   |                    házadat tatarozd-e, vagy a kamataidat törleszd, nehogy
4497 XV   |                 kamataidat törleszd, nehogy a tőkét felmondják. Azért
4498 XV   |              sajnálkozásomat. ~- Nem az itt a főkérdés - szólt Aladár
4499 XV   |                    Persze, hogy nem az volt a főkérdés, hanem az, hogy
4500 XV   |                     ő Aladár lelkében, mint a kinyitott könyvben. ~Aladár