| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avatkozni 1 avatva 2 avégett 1 az 2294 azalatt 19 azáltal 7 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 5013 a 2294 az 1767 hogy 1332 nem 1150 s | Jókai Mór Az új földesúr IntraText - Concordances az |
Fezejet
1 I | lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött; hanem 2 I | egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen, 3 I | kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen 4 I | is fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan 5 I | beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából 6 I | kérdezni: mi újság odakinn. ~Az öregúr elég jókor vetődött 7 I | nagy dolgok elvesztek! ~Az ember meghúzza magát a szobájában, 8 I | szobájában, néha átrándul az ismerőseihez, nagyokat iszik, 9 I | azért csak egyforma szegény az mind; egy-egy lengyel menekült 10 I | ha pedig senki nincs is, az se baj: rágyújt az ember 11 I | nincs is, az se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl, 12 I | ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a "favor 13 I | emócióra" is ad alkalmat: az emberrel legalább észreveteti, 14 I | köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne. ~ 15 I | azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon 16 I | mondani - - no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik 17 I | folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik, a halottakhoz 18 I | ellen semmiképpen sincs az ember azáltal biztosítva, 19 I | fogok, mert azok felkeresik az embert legcsendesebb odújában 20 I | házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét 21 I | hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, 22 I | jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül 23 I | pedig csak azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál 24 I | azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba 25 I | sisakos vitéznek előmutatni az úton, s keze írását összehasonlíttatni 26 I | Jól van - monda rá az öreg szittya -, tehát ezentúl 27 I | nem dűlök fel a kocsival az úton. ~És azontúl nem ment 28 I | mielőtt kalapjával kilépne az utcaajtón. ~- Ez is jó - 29 I | dolgok rendbejöttével, mint az ősszel elhullott légy, ha 30 I | oly módon lesz szabad, ha az ember elébb olyan papirost 31 I | akinek pedig ő ellene van, az hadd jöjjön, - ő nem felesel 32 I | senkivel. ~És aki jártas az etnográfiában, az tudni 33 I | jártas az etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor 34 I | hogy vadászni járjon, hogy az utcára kimenjen, az mind 35 I | hogy az utcára kimenjen, az mind elég nagy eset, de 36 I | hogy nem perlekedik többet: az már az "ultima Thule!" ~ 37 I | perlekedik többet: az már az "ultima Thule!" ~Hanem utoljára 38 I | nagyon meg találta adni az árát ennek a "passzív ellenállásnak". ~ 39 I | egykedvűséggel nem törődött. Az utóbbira éppen nagyon vásott 40 I | megfizetni. ~No de semmi. ~Az egyik uzsorás egzekválta, 41 I | nem tetszett-e nekik, vagy az árpaszalma-provizórium, 42 I | kamatszelvények helyett az egész nemzeti kölcsönt beadogatni, 43 I | tud segíteni a birkákon. ~Az ismerős ígérte, hogy nagyon 44 I | kanyarodott be, s megállva az úrilak tornáca előtt, abból 45 I | fogantyús pácikó lóbálódik. ~Ez az úri egyéniség ütközék Garanvölgyi 46 I | hogy ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte 47 I | öcsém, hogy mindjárt küldte az urat. Ugyan szükségük is 48 I | de csak hallgassa tovább; az még furcsább, hogy amikor 49 I | amikor a szájfájás elmúlik az egyiknél, akkor beleesik 50 I | hogy csalódásban van. ~- Az meglehet, nemigen értek 51 I | Egyébiránt - nem fárasztom az urat a szobámig, itt is 52 I | szólt a juris doctor, az ülhelyül kínált birkafejő 53 I | méltóságos uram! ~- Óh, az sem vagyok. ~- Engedelmet 54 I | még értesülve lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm, 55 I | úri kliensem és megbízóm, az a bizonyos, aki a hajnácsi 56 I | sógorasszonyától. ~- De iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem 57 I | iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem csak mint vitalitiumot 58 I | tönkrejutott, meghagytam az özvegynél atyafiságos jóindulatból, 59 I | legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom. ~ 60 I | legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom. ~ 61 I | akinek még most is azok az özönvíz előtti fogalmai 62 I | elhiszem, önnek egy szavára. Az meglehet. ~- De nem "meglehet", 63 I | hanem úgy van. Megmutathatom az okiratokat. ~- Sajnálom; 64 I | a birtokban találtatik, az vétetik tulajdonosnak, s 65 I | tulajdonává lett, következőleg az ezt el is adhatta; aminthogy 66 I | megrendelem, s azontúl ez lesz az, amit "versate diu", "versate 67 I | pedig semminemű használatra az özvegy asszonyságnak átengedni 68 I | építette, s nem akartam, hogy az özvegy haszonbérlője még 69 I | Szinte kivenni méltóztatott az uraságod kastélyától ama 70 I | ócska kastélyig vezető utat az árkon túl egy ölnyi szélességre. ~- 71 I | valahonnan bemehessek abba az enklávéba, még akkoriban 72 I | nem levén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson 73 I | valamely körülzárt területbe. Az út mellékét pedig azért 74 I | azért biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa 75 I | értelmében a nagyságos asszony az érintett épület és hozzá 76 I | Óh igen is, minthogy az okmányok világos szava szerint 77 I | uraságod tettleges birtokosa az említett útnak és kastélynak. ~- 78 I | tekintettel volnának még az ilyen ócska okmányokra? ~- 79 I | Lehetetlen! - szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással, 80 I | nem tudtam. ~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával! 81 I | formahibát felfedezni abban az okmányban - szólt irtózatos 82 I | elébbre kerülni. Menjünk tehát az irodámba. ~S vezette aztán 83 I | nagy előzékenységgel végig az udvaron; nem is ártott, 84 I | feleslegesnek megjegyezni, hogy az ilyen nagy kutyákat kosár 85 I | rögtön kiadá a parancsot az elősiető béreseknek: - Mindjárt 86 I | kössetek a szájukra ezeknek az ebeknek, ti semmirevalók! ~ 87 I | vásári sátorok eleje. ~Annak az ajtaját kinyitá: - Tessék 88 I | érdemes vendégét. ~- Mi az ördög ez!? - kiálta fel 89 I | Hisz ez méhes! ~- Ez az én dolgozószobám, uram - 90 I | megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára. A méhek 91 I | vezető úttal együtt. ~- Az természetes - helyeslé az 92 I | Az természetes - helyeslé az invektívákat Garanvölgyi -, 93 I | invektívákat Garanvölgyi -, miután az a kastély neki ottan csak 94 I | Mindjárt gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen 95 I | gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen darab egészen 96 I | gondoltam. Az egész lapályon az az egyetlen darab egészen úri 97 I | veszi jelenben hasznát annak az építménynek... ~- Biz az 98 I | az építménynek... ~- Biz az már nagyon rozzant állapotban 99 I | patkányoknak így is elég jó az. ~A doktor juris ezt humorisztikus 100 I | találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit tréfásan folytatni 101 I | Nem bizony, sem pedig az ősök kísértő szellemei. ~- 102 I | vándorolniok. Ezer villám! (Az utóbbi felkiáltás már nem 103 I | jajveszéklőt a háziúr. - Elmúlik az. ~De a doktornak már elmúlt 104 I | baglyoknak, denevéreknek, s az ősanyák kísérteteinek? - 105 I | a lovag úr által; ... de az ördög vigye el ezt a méhet... 106 I | hogy tizenkétezer forintért az a romnak induló épület jól 107 I | nagyon szép pénz. ~- S az épület nagyon rongyos. ~- 108 I | épület nagyon rongyos. ~- Az is igaz; sőt még az is igaz, 109 I | Az is igaz; sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer 110 I | méhcsípés.. ~- Nem adom el, mert az ősapám építette. ~- Ahá, 111 I | megmondtam. ~- De hisz az épület idővel összeszakad. ~- 112 I | fáradsága jutalmául, tehát az ügy nagyon sürgetős volt. ~- 113 I | Reichsgesetzblattban kijön az a paragrafus, mely azt fogja 114 I | azt hihesse, miszerint ezt az értekezést még stációnként 115 I | kertajtóbul a bérkocsiig defilál az ember, addig a komondorok 116 I | A cselédnép hahotázott az udvaron, még a pesti bérkocsis 117 I | bérkocsis is velök. ~Hm. Ezek az egyének, úgy látszik, hogy 118 I | látszik, hogy tréfát űznek az emberből. ~ ~ 119 II | esztendő múlva készen állt az új kastély a túlsó faluvégen. ~ 120 II | kasznárja, ki azalatt, míg az ifjabbakat elhordta jobbra-balra 121 II | Kassa alatt; szerencsésen az elsők között volt, akik 122 II | ellenállás embere volt, ő éppen az ellenkezővel tartott. Ha 123 II | színi! Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal 124 II | színi! Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem 125 II | munkásokkal, s beszél velük az ország dolgairól. Neki nem 126 II | dolgairól. Neki nem kell az, ami az újságokban van. 127 II | dolgairól. Neki nem kell az, ami az újságokban van. Ő különb 128 II | Európában történik, amit az újságok nem közölhetnek; 129 II | elkövetkezik ősszel, mint az egy halálról. Azzal szokta 130 II | micsoda rettenetes állítás az a magyar embertől, hogy 131 II | rászedte egypár fokkal. Az ilyenért aztán rendesen 132 II | magyar nép a nyomás alatt! Ez az őszinte, nyíltszívű faj 133 II | kissé alább hangolhatná az igényeit. ~- Hiszen én nem 134 II | ajándékoztam neki. ~- Még az is hozzá? Meg aztán bizonyos 135 II | tudtára esnék, hogy ki volt az, akinek ezt felpanaszolta. ~ 136 II | én egyszer meggyőződtem, az nem ámítás. ~- Ugyan hagyja 137 II | hagyja el! Nem odaadta-e az új köpönyegét is a minap 138 II | mint pincérre. ~- No, akkor az egyszer megtörtént, az igaz. 139 II | akkor az egyszer megtörtént, az igaz. De most az egyszer 140 II | megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen vagyok, 141 II | kétségtelen vagyok, hogy ő az! ~- Kicsoda? ~- No, ha megmondom, 142 II | egyszerre fel fog ugrani az asztal mellől, s kérni fog, 143 II | megint visszanyomta; azután az orrának került, azt csavarta; 144 II | rebegé a vallomást. ~- Ő az, ő az, a mi felejthetetlen 145 II | a vallomást. ~- Ő az, ő az, a mi felejthetetlen Petőfi 146 II | úr nagyot ütött öklével az asztalra, s azután mélyen 147 II | költő emlékezetének szólt, az ütés pedig annak, ki e bálványozott 148 II | alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek. ~- 149 II | oka van önnek úgy elhinni az ugyanazonságot? ~- Hát mikor, 150 II | mondani. Mindennap megír az huszonöt verset is, de az 151 II | az huszonöt verset is, de az egyik szebb a másiknál. ~- 152 II | költeményeket. ~- Mutassa ön. Az írást messziről látom, hogy 153 II | legrettenetesebb fűzfapoézis volt az, amilyen csak valaha szerkesztők 154 II | varrhassa. - Ismeri ön azt az adomát, mikor az egyszeri 155 II | ön azt az adomát, mikor az egyszeri ember sötétben 156 II | mondják, hogy "hamis". ~Nehéz az embernek azt elhinni, hogy 157 II | elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében ezüstöt 158 II | meggyőződésében ezüstöt képviselt, az ezentúl csak fidibusz. Eszerint 159 II | szinte maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor 160 II | eltemetni. Ő hirtelen lehúzta az egyik holt kozákról a bundát, 161 II | vette, arra meg feladta az atilláját, s ugyan jól járt 162 II | a szászok megvizsgálták az atillát, megtalálták benne 163 II | versről megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak levágták 164 II | kozáknak levágták a fejét az övé helyett. Őtet meg azután 165 II | kivájta magát a föld alól, s az erdőn keresztül elmenekült. 166 II | Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól Borsodig 167 II | olyan jól emlékezik rám az ön rejtélyes védence, szíveskedjék 168 II | úrnak ne kutassuk. ~Elég az hozzá, hogy a becsületes 169 II | toppant be ismét Ádám úrhoz. ~Az már el is felejtette az 170 II | Az már el is felejtette az egész esetet. Azt gondolta, 171 II | Vagy úgy? Törülje le elébb az izzadságot a homlokáról, 172 II | homlokáról, hiszen csorog az üstökéről. ~- Köszönöm alássan: 173 II | én voltak együtt Bécsben az "Arany báránynál" Petőfi 174 II | holmi jegyezve, melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók 175 II | még egyszer vissza ahhoz az érdemes "armer rájzenderhez", 176 II | azt, amit Ádám úr mondott, az utolsó hangnyomatig szentnek 177 II | irtóztató nagyokat tágítani az igazságtól. Eszerint őtet 178 II | igazságtól. Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá 179 II | igazságtól. Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá 180 II | minden lélek a háznál, vette az ételes kosarat, vitte a 181 II | neki, hogy tudhassa, mennyi az idő; de mindezt nem sajnálta 182 II | csak kerüljenek össze! Az ő jámbor hazafi lelkével 183 II | amerre a kolnának visz az út, s felnyitva annak ajtaját, 184 II | feledékenységből maradt volna az fenn. ~- Nos, uram, mi jó 185 II | minővel egy princ fogadja az üdvözlő város küldöttségét. ~ 186 II | veszélybe döntse, keresitek az alkalmat, hogy tőle megmenekülhessetek. 187 II | jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz. Akkor 188 II | megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok 189 II | olyan jó védelem, mint azt az ötven pengőt általadni. ~- 190 II | haragudni. ~- No, de hallja az úr, azt nekem ne mondja; 191 II | annyi lélekjelenléttel, hogy az asztalon levő két kalap 192 II | is vitte magával emlékül az elüldözöttnek ott hagyott 193 II | a szekrénybe otthon. ~De az a mondás: "Nagy a világ, 194 II | bujdosó azonban még abban az órában - nem bujdosott ugyan 195 III | mintegy félmilliót kapott. ~Az akkori pénzviszonyok meggondolása, 196 III | jószágokat lehete megszerezni. - Az országban egyszerre hetvenmillió 197 III | birtokrészekhez jutni. ~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos 198 III | jutni. ~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos 199 III | és parancsoláshoz, bízott az új rendezés vaskeménységében, 200 III | csak később fedezte fel az ócska kastéllyali servitust, 201 III | jószágfelügyelőtől kezdve az utolsó szolgalegényig mindennemű 202 III | bizonyos ponton vonulni az őrseregnek, s netaláni vakmerő 203 III | assicuratrice"-nek, még az asztagokon is láthatók voltak 204 III | finom metszéssel; annak az erős szemöldei; csakhogy 205 III | nem a borotvától, mint az öregúré, ki még aztán hosszú 206 III | 48-ban kezdett ereszteni, az ideig a tisztikar simára 207 III | bejelentének a Ritternél. ~A család az asztalnál ült, az inas azt 208 III | család az asztalnál ült, az inas azt mondá, hogy egy 209 III | Georg fog terítéket tenni az asztal végére. ~A szerencsétlen 210 III | előlépésében volt valami az üldözött világfájdalomból. 211 III | Szemeinek csendes lehunyása, az összeharapott ajk tanúsítá, 212 III | lovag, kurtán végét szakítva az önbemutatásnak. - Foglaljon 213 III | oldalán harcoltam. ~- Úgy? Az nagyon szép. De egyék ön, 214 III | kanál leves.) Harcoltam az igaz ügyért, utolsó leheletemig. ( 215 III | Hernádon átvezetett; míg végre az ellenfél ágyúkat hozatott, 216 III | eszméletlenül döntött le az árokba. ~- Teringettét! 217 III | golyó. Akit ez megtalál, az holt ember. ~- Nagyon fáradt 218 III | fontos golyó! Ördög lelke! Az igen nagy úr! Miért nem 219 III | találtatva sem esett el. Az így támadt néhány percnyi 220 III | fogadtatása miatt. ~Csak amint az utolsó falatot meghengergeté 221 III | mint tudom, méltányos volt az érdemesekkel. Nem kapott 222 III | meglepé a szerencsétlent, hogy az éppen szájába dugott falatot 223 III | hogy ön kicsoda; hanem az úgy adta elő, hogy ön valami 224 III | kell keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre 225 III | keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre talál. ~Tehát 226 III | Ezért is hagytam őt el. Az egy igen veszedelmes ember. 227 III | témát ne hozza többet elő. Az én házamnál nem szabad denunciációnak 228 III | kisasszonyt: "quelle idée", az pedig trillázva szökdelt 229 III | Marczián; kényelembe tevé magát az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó 230 III | kulcslyukain is benézegetett; az embernek jó, ha többet is 231 III | szítva a tűz a kandallóban, az ágy tisztán felvetve, a 232 III | gondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit Eliz kisasszony oly 233 III | hideg vendégszobában. Jó az embernek mindent megtudni. ~ 234 III | megtudni. ~Nemsokára nyikorgott az ajtó; Richárd kinézett a 235 III | kisasszony, s susogva mondá: - Az angolkerten keresztül menj. ~ 236 III | lehaladt a kastély lépcsőjén; az angolkertben utolérte Gyuszit, 237 III | hogy amit ilyen úr mond, az még másképp is lehessen, 238 III | neki a kért levelet, amit az gondosan keblébe rejtett, 239 III | vissza ismét a vendégszobába. Az ajtót magára zárta, s a 240 III | olyan helyen mondta ezt el az áruló, ahol ezt ön ellen 241 III | ismeretlen." ~Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben 242 III | árt semmit. Hadd tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek 243 III | köpönyegen. Hiába, nem mind arany az, ami - sárga. ~Nem is sokáig 244 III | halkan tette be maga után az ajtót; nyelve hegyét ajkai 245 III | Igen, én nem vagyok az, aminek kiadtam magamat; 246 III | volt és tizenkét falum. Az mind elveszett; de mi e 247 III | de mi e veszteség mind az elveszett hazához! ~És itt 248 III | hölgyek arcán tett hatást. ~Az kedvezőnek volt nevezhető. ~ 249 III | lengyel szót kiejteni, mert az tud lengyelül. ~- Őrizkedni 250 III | fejecskéjét gyakran rázogatta az elmúlt tragédiai jelenet 251 III | missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. - 252 III | asztalára. ~- Csak bevágtam az útját az árulónak. Megtudtam, 253 III | Csak bevágtam az útját az árulónak. Megtudtam, hogy 254 III | nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel 255 III | dorgálás várakozik. Nem akarta az üdvös tanítást meggátolni. 256 III | szobából, s mindjárt futott le az angolkertbe, a visszatérendő 257 III | árulkodásnak" szoktuk nevezni. És az olyant kivexáltuk magunk 258 III | Ez minden kis leánynak az ideálja. Aschenbrödelnek 259 III | haraszgombolyag kiesett e szóra az öléből, s szétgurult valamennyi 260 III | olyan szépen köszönnek nekem az utcán, s én még csak el 261 III | nekik visszamondani adjon az Isten hát nekik is egyszer 262 III | hogy miről dalolnak, mert az valami nagyon szép, valami 263 III | a "Télen nyáron pusztán az én lakásom" valóban gyönyörű 264 III | grammaire-t; leült egy ablakba, s az elmés nyelvtani gyakorlatot 265 III | elmés nyelvtani gyakorlatot az "il" használata fölött elkezdé 266 III | Talán meghunyászkodott az ítélet kimondása után? Dehogy. 267 III | dallamot: "Télen nyáron pusztán az én lakásom." ~Missz Natalie 268 III | bujdosó megállta a lest az angolkert hátulsó ajtajánál, 269 III | tudva, hogy Gyuszinak azon az úton kell visszajönni. ~ 270 III | útközben sok veréb volt az akáckerítéseken, azokat 271 III | ki vele: hogy hiszen itt az üstököm, cibáld meg, de 272 III | talpacs elébb fölfelé törülte az orrát, azután messzire felágaskodva 273 III | elkezdé mondani, ahogy az úton kicsinálta szépen. ~- 274 III | homlokon ütve magát Bogumil. ~- Az ám, azt izente, hogy nem 275 III | egyszer magát kezdi ütni az a nagy úr, nem őtet. ~- 276 III | riadt fel, amit Bogumil már az ajtóban elkezdett. ~- Hallatlan! 277 III | mértéken. Ez a szemtelenség, ez az impertinencia. ~- No, no, 278 III | impertinencia. ~- No, no, mi az? ~- Tessék elképzelni. Az 279 III | az? ~- Tessék elképzelni. Az a hetyke, faragatlan táblabíró 280 III | bátorságán! ~- No de hát mi az? Magyarázza meg ön. ~- Tessék, 281 III | dühtől kilelt arc, melyben az ifjúság dacára a nemes szenvedély 282 III | házba a kurta nemeshez, s az nem fogadta el az általunk 283 III | nemeshez, s az nem fogadta el az általunk küldött levelet, 284 III | elbámulva. - Micsoda levél lehet az? ~- Íme itt van. Kezembe 285 III | Íme itt van. Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide. ~ 286 III | mert nem tud németül. ~- Az ördögbe! De hát mit írhat 287 III | ördögbe! De hát mit írhat az én leányom Garanvölgyinek? - 288 III | nem ismeri a kisasszonyt, az nem fogja megmondani. Nekem 289 III | van ebben a levélben, amit az én leányom ír egy olyan 290 III | Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja e levél 291 III | de amattól megtudom, mert az férfi, s ha meg nem mondja, 292 III | felkötni. ~- De tanúk nélkül? Az veszedelmes. Hátha valami 293 III | kettő összeakad, kétségtelen az explózió! ~Ezek jól összekerültek. ~ 294 IV | lovag kardja megcsörrent az ajtó előtt. ~A lovag fejéből 295 IV | előtt. ~A lovag fejéből az úton kissé kipárolgott a 296 IV | mint egyszerre mindjárt az öregágyúkkal rukkolni elő; 297 IV | durcás tréfával nyitott be az ajtón, hogy: ~- Ah, ön azt 298 IV | ön engemet megbántott. ~- Az nem lehet, álmodni sem szoktam 299 IV | Mindig a zsebemben van az osztrák büntető törvénykönyv, 300 IV | nem nézem, hogy nincs-e az valamely paragrafus által 301 IV | visszautasított olvasatlanul, azzal az izenettel, hogy nem tud 302 IV | valamelyik későbbi számában, az eddigiekben tudom, hogy 303 IV | rohamtól ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy 304 IV | feltöretlen visszaküldte azzal az izenettel, hogy nem tud 305 IV | arcát: mit felelhet erre? ~Az pedig egy kvékerhez illő 306 IV | tudok. ~- Ah pah! Ezt higgye az ördög. Ön előkelő úr; szülői 307 IV | Humorisztikusnak találja ön? ~- Hogy az ördögbe ne? Azt mondani, 308 IV | ördögbe ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett - ilyesmit: ~ 309 IV | igen-igen nagy dolgokat el tud az ember felejteni, - ha akar. 310 IV | védelmeztem szóval, tettel, ami az országnak becses volt. Ez 311 IV | becses volt. Ez elmúlt. Az első évben sokszor jött, 312 IV | korától neveltem; valóban az volt nekem, ami egy fiú 313 IV | volt nekem, ami egy fiú az apjának: jószívű, derék, 314 IV | öregségem vigasztalása. Nem, az nem csalt meg, hanem Kufsteinban 315 IV | folyosón; mintha használna az valamit, ha midőn róla álmodom, 316 IV | felejteni, mert bolondság az; nem élek én addig, hogy 317 IV | észre a szofizmát, mely az antecedens és consequens 318 IV | összeállításából támad; nála csak az ragadt meg, hogy ellenfelének 319 IV | jöttem volna; e lépésre az kényszerített, hogy e levél 320 IV | emberekkel mit leveleznek. Az hozzám nem illik, hogy e 321 IV | magáról kezdett szó lenni, az majd a torkán akadt a jámbor 322 IV | semmi következménnyel. ~- Az már az én dolgom - szólt 323 IV | következménnyel. ~- Az már az én dolgom - szólt Ankerschmidt 324 IV | tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló szót fogadjon. ~- 325 IV | helyeslé Garanvölgyi. - Csak az az egy alkalmatlan a házi 326 IV | helyeslé Garanvölgyi. - Csak az az egy alkalmatlan a házi fegyelemtartásban, 327 IV | egyszerre egy gondolatja támadt: az, hogy - tán lehetett volna 328 IV | hogy - tán lehetett volna az elváláskor kezet is szorítani. 329 IV | szemmeresztve. ~- Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok árulva. 330 IV | kerékbe törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt is 331 IV | törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt is el 332 IV | nehogy a tekintetes úrnak, az én jó uramnak, legyen valami 333 IV | valami baja miatta. Persze az a hamis ember tudja jól, 334 IV | előtte rejtettem a présházban az ászok alá. ~- Mit? - kérdé 335 IV | Március Tizenötödikét. ~- Mi az ördög az? ~- Negyvennyolcadiki 336 IV | Tizenötödikét. ~- Mi az ördög az? ~- Negyvennyolcadiki újság. ~- 337 IV | Semmi más? Hát vegye ön ki az ászok alól, mert ott elrothad. ~- 338 IV | bántásom? ~- Bánja is valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba, 339 IV | patvart! Még más is? ~- Amiről az a levél beszél. ~- Tán fegyverek? ~- 340 IV | fogják, ha megtalálják, mert az ő neve van belevésve. Azt 341 IV | puskáját, s úgy mehessen végig az ugaron fényes nappal, azt 342 IV | kívánhatott neki, vette az útját a kolna felé, s ha 343 IV | egy helyett kettőt lép, az ő volt. ~Várhatta őt Garanvölgyi 344 IV | gimnasztikával fel nem húzta magát az elhagyott pálinkafőző kéményéig, 345 IV | venyigerakásra esett, csak az orrát törte be. Bánja a 346 IV | puskának nem esett baja. Az megmaradt a maga épségében, 347 IV | abban. Bevonult szobájába. Az őzbőr a falon még most is 348 IV | is ott volt felakasztva az üresen álló szeggel, melyen 349 IV | egy gyászos furkósbot volt az ágy mellé oda támasztva, 350 IV | veszekedés nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe. ~ 351 IV | rejtekéből, s letette maga elé az asztalra; s levetve felső 352 IV | Így mentél te árulkodni az ellen, aki téged táplált, 353 IV | küzdelmi zaj, benyitottak az ajtaján, hogy elválasszák 354 IV | csak egy paragrafusa van: az egyik parancsol, a másik 355 IV | Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen elnök, hidegvérű 356 IV | gyújtott meg asztalán, s az ott közszemlére kitett halálfőt 357 IV | Két pisztoly is volt az asztalra téve, s kardja 358 IV | elmondani neki. ~Eliz benyitott az ajtón, s táncolva, szökellve 359 IV | tréfálunk. ~Azzal ő maga leült az asztal mellé. ~- Ön - bírája 360 IV | ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt 361 IV | már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt 362 IV | titkot árult el! ~- Ezek az ő titkai, nem a mieink. ~- 363 IV | lovag, nagyot ütve öklével az asztalra. - Teringettét! 364 IV | benső titkokat árult el az ellenséges tábor előtt; 365 IV | hogy keblére ölelve tartja az elítélendő gonosztevőt, 366 IV | két piros orcáját, azzal az intéssel bocsátja el. hogy 367 V | V~Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~ ~" 368 V | neki minden gazdagsága az istenadta föld. ~Az igaz, 369 V | gazdagsága az istenadta föld. ~Az igaz, hogy biz ezzel igen " 370 V | igen "földhözragadt" úr az ember, de egyébhez azután 371 V | ragadva. És végtére, ha az egész esztendei aratást 372 V | esztendőben megint csak kikel az új vetés; s ha egy évben 373 V | s ha egy évben mosolyog az ég a földművesre, jó termés 374 V | alatt ért esztendő volt az 185*-i, a gabona szépen 375 V | kölcsönadott tőkétől. ~Hozzá még az a szerencse, hogy éppen 376 V | vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom. Mondtam 377 V | rendében legyen. ~- El van már az végezve, tessék megnyugodni 378 V | mikor kedvenc étele van az asztalon, azzal az indokolással 379 V | étele van az asztalon, azzal az indokolással szokta magát 380 V | micsoda mozgalmas időszak az a takarítás; cseléd és gazda 381 V | gyújtani. ~Nem így van ám az a míveltebb világban. ~Ahol 382 V | míveltebb világban. ~Ahol sok az ember, válogatni lehet a 383 V | kicsépli, fel is méri, amivel az óhitű táblabíró egy hétig 384 V | remekül van berendezve, hogy az egész függetlenné van téve 385 V | uramnak legjobban izzadt az üstöke, az inspektor úr 386 V | legjobban izzadt az üstöke, az inspektor úr porcelánpipáját 387 V | Egy öreg paraszt jön be az udvarra, s kérdezősködik 388 V | cselédtől, hogy merre van az inspektor úr. Az mutatja 389 V | merre van az inspektor úr. Az mutatja neki, hogy ott ül 390 V | jószívű "adjon Istennel", az inspektor úrhoz. ~- Talán 391 V | herbateát iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása 392 V | iszik? Jó is biz az, mikor az embernek hasrágása van, 393 V | Mondja röviden! - riad rá az inspektor. ~Persze, mintha 394 V | inspektor. ~Persze, mintha az nem sorjában jönne. ~- Hát 395 V | bajom? - kérdi erre bámulva az inspektor. ~A jámbor vállat 396 V | Mit akar kend? - rivall rá az inspektor. ~A vadember nem 397 V | gerebléje is. ~- De hát az ördögbe is, mi közöm nekem 398 V | hetfőhöz egy hétre kezdünk csak az árpához, azután a búzához, 399 V | vagy tokány; este kétféle, az egyik hús; ozsonnára füstölt 400 V | virág; ami meg rész, hát az minden kilencedik mérő a 401 V | felugrott a padról, odaugrott az alkudozó félhez, megkapta 402 V | Elmegyek én. Azért nem kell az embernek az apja lelkét 403 V | Azért nem kell az embernek az apja lelkét szidni! Csendes 404 V | dobni a kapun! - parancsolá az inspektor a cselédeknek. - 405 V | tanulnám először, hogy mi az ára egy parasztnak. ~Attól 406 V | tartania, hogy még egyszer az a paraszt visszajöjjön az 407 V | az a paraszt visszajöjjön az udvarába, mert azt ugyan 408 V | parasztzsarolás ellen. ~Volt az uradalomnak annyi cselédje, 409 V | uradalomnak annyi cselédje, hogy az maga egy kis divízió; aztán 410 V | Garanvölgyi kaszásai már az ötödik napot izzadták a 411 V | míg beállítá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig 412 V | szabályszerűen kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak 413 V | a kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz: ~- Kegyelmes 414 V | ott is levagdalta ugyan az árpának a fejeit, de a repce 415 V | A furfangos gépnek pedig az a sajátos belszervezete 416 V | nekiindultak, s ha olyankor aztán az a bolondos kettős golyó 417 V | körülforogni, akkor azután ment az a gép magától még azontúl 418 V | húzzák a szekeret, hanem az tolja őket. A meklenburgi 419 V | jut, éppen olyan haragos. Az első lökés után nekilódult 420 V | után nekilódult először az egyik, azután a másik, s 421 V | s vitték sebesen lefelé az ördögmalmot. ~- Állítsd 422 V | négy ember négyfelé hullott az első pillanatban; maga Konrád 423 V | két kézzel a súlykereket, az aztán feldobta őt a levegőbe, 424 V | csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt bevégző 425 V | oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani nem tudta, 426 V | beütött repceveszedelem alatt az ő három gondviselőjük nem 427 V | jön a tisztilakra Kristóf, az egyik disznóőr, jelentve, 428 V | disznóőr, jelentve, hogy az éjjel, hogyan, hogyan nem, 429 V | van rend és törvényszék az országban, hogy ily vakmerő 430 V | hatszáz angol mérföldre az utolsó emberlakta földtől. ~ 431 V | esti hét óráig, amidőn is az ügyvédi információk háborítatlanul 432 V | háborítatlanul folyhatnak. Az egyes tárgyak közötti időszüneteket 433 V | Akit egyszer megfogott, az aztán az ő foglya, az meg 434 V | egyszer megfogott, az aztán az ő foglya, az meg van kötözve, 435 V | megfogott, az aztán az ő foglya, az meg van kötözve, az le van 436 V | foglya, az meg van kötözve, az le van láncolva, az el van 437 V | kötözve, az le van láncolva, az el van ítélve ennyi meg 438 V | játszótárs iránt, - kivált az olyan iránt, aki mindig 439 V | adatokkal, amikkel kimentse az alibit, ha egy órával későbben 440 V | Igen. Ön képviseli ott az építő mérnököt. A bizottmány 441 V | sem láttam. ~Ott volt biz az hetedmagával doktor Grisáknál, 442 V | így egy harmadrészt még az anyagszereken is megtakaríthatni. ~ 443 V | kell is kezdeni, ki veszi az embereket elő? ~- Igaz. 444 V | adutt! Ide azzal a tízessel! Az utolsó ütés is az enyim. 445 V | tízessel! Az utolsó ütés is az enyim. Kivagyok! Ön; barátom, 446 V | nyolcas. ~- Kinőheti még az magát. - Biztatá őt a doctor 447 V | őt a doctor juris, kinek az első osztásra négy kilenc 448 V | négy kilenc akadt a kezébe, az egyiket mindjárt kihítta, 449 V | sohasem jönnek meg. - Vajon az értesítés felment-e már 450 V | együtt. Ugyan kérem, mi volt az első ütés? ~- Tessék valamennyi. 451 V | Azt én nem tudom. Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja 452 V | nem tudja senki, hogy ki az a Straff? ~- Bellus musicus. 453 V | szerelemféltés dolgozik az ifjú özvegynél. ~- Az ménkű 454 V | dolgozik az ifjú özvegynél. ~- Az ménkű dolog. Hanem azt bámulom, 455 V | Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó kártyát rám hagyta. 456 V | Ejnye terringettét! Egy ütés az enyim, a többi oda való. ~- 457 V | ismét osztott. ~- Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma 458 V | ügyes fickók lehettek. ~- Az az ideája van az öregúrnak, 459 V | ügyes fickók lehettek. ~- Az az ideája van az öregúrnak, 460 V | lehettek. ~- Az az ideája van az öregúrnak, hogy szeretné 461 V | hatvanöt, hetvenkilenc, az öné 82. Itt van a keresetlevél? ~ 462 V | hiba van. ~- Mi lehetne az? ~- A bélyeg nem elegendő. ~- 463 V | bélyeg nem elegendő. ~- Az lehetetlen. A 12 sertés 464 V | sertésekről van szó: azoknak az ára legalább 40 forint. 465 V | Bräuhäusel úrnak. ~- Kérem az Ankerschmidt ügyét rögtön 466 V | rögtön tárgyaltatni, mert az öregúr nagy lármát tud csapni. ~- 467 V | Másnap ismét így folyt az értekezlet, azzal a tényeges 468 V | megsínyleni. ~Igaz ugyan, hogy az utolsó játszma vége felé 469 V | szomjasok. ~- Ne lehessen az - felelt a palócok vezére -, 470 V | el legyünk már szegődve az egész aratásra. ~Semmi ígéret 471 V | lehetett állani. ~És ezen az általános izzadás napjain 472 V | malacok származtak, akik miatt az ő repcéje most takarítatlan 473 V | Garanvölgyi kondását megszólítsa az utcán, ki az erdőről akkor 474 V | megszólítsa az utcán, ki az erdőről akkor terelte haza 475 V | vetve, feddő hangon tanítá az új földesurat helyesebb 476 V | csúnya zsiványság volna az, ha valaki "azalatt" lopna 477 V | tetette, s odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig 478 V | következni. ~- No még ez kell. Az egész termés háromnegyede 479 V | mezőn boglyába rakva; ha azt az eső kinn éri, vége van; 480 V | senki sem segít. Hozzá még az is, hogy a repcetermésre 481 V | humorral. ~- A bizony. Elég kár az; már most még eső is talál 482 V | pedig bizonyosan lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi, 483 V | hát egy golyóbist leltem az útban; azt én betettem a 484 V | barometrum. ~- Így van biz az, de hát ki tehet róla? ~- 485 V | fatális bajban van. Ha még az eső is itt éri a termést, 486 V | eső is itt éri a termést, az egész semmivé lesz; ő aztán 487 V | ő aztán azt mondta, hogy az nagy kár volna, és parancsolatot 488 V | hogy ami a mezőn elvész, az az egész országnak kár. ~ 489 V | hogy ami a mezőn elvész, az az egész országnak kár. ~Mondott 490 V | országnak kár. ~Mondott biz az még valamit mást is, de 491 V | kezét Kampós uramnak; amit az, miután meggyőződött róla, 492 V | Velük együtt megérkezett az esős idő is, igazat adva 493 V | Maxenpfutsch előtt, hogy ezen az áron egyenesen Angliából 494 V | volna sertéseket hozatni az ellopottak helyébe. ~A visszabocsátott 495 V | Maxenpfutsch úrnak nem tetszett az a beszéd. Jól van. Ha a 496 V | magánbuzgalomból veti magát az elejtett tárgynak utána, 497 V | váratni. Egy este beállít az inspektor úrhoz egy derék 498 V | csüggött alá, karjára pedig az ólmos cifrázattal ékesített 499 V | kanászostor volt feltekergetve. Az egész alakon látszott, hogy 500 V | akarnék szólani azok végett az elveszett józsírból való