Fezejet

  1 I    |         szomszédommá hogyan lett. ~- A lovag úr "szívességnek" kívánja
  2 I    |               röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt, megszerezvén
  3 I    |     teljhatalommal vagyok felruházva a lovag úr által; ... de az ördög
  4 I    |              hazamenni és megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos
  5 I    |              akadt össze; neki pedig a lovag azt adta megbízásul, hogy
  6 II   |              is költözött Ankerschmidt lovag családja, egy katonás tartású
  7 III  |                családja~ ~Ankerschmidt lovag, mint vértes őrnagy több
  8 III  |              birtokrészekhez jutni. ~A lovag nem is az az ember volt,
  9 III  |                igen sokat tudott meg a lovag, csak később fedezte fel
 10 III  |       táblabíró lakik, aki valamely, a lovag által fel nem fogható, törvénykezési
 11 III  |               jár és útban nincsen. ~A lovag még 48 előtt özvegyen maradt,
 12 III  |             ebédeljen velünk - mondá a lovag, kinek szigorú arca, katonás
 13 III  |    jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja
 14 III  |                 Tudom, tudom - szólt a lovag, kurtán végét szakítva az
 15 III  |             nők pillantásait sejti. ~- Lovag úr - szólt a boldogtalan,
 16 III  |        ezrednél szolgált ön? - kérdé a lovag gyanús orrhordozással. ~-
 17 III  |           mondjon ön! - kiálta közbe a lovag, türelme fogytán. - Tizenkét
 18 III  |            csendesen missz Natalie. ~A lovag nem volt ilyen nagyon meghatva.
 19 III  |               kiálta fel indulatosan a lovag, kit a jövevény elismerő
 20 III  |             szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét, hogy ott igen
 21 III  |          szándékoznak... ~Ankerschmidt lovag hevesen ugrott fel helyéről. ~-
 22 III  |            saját termeikbe vonultak; a lovag pedig átvezette vendégét
 23 III  |               észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban magyarázná
 24 III  |             aki legjáratosabb ottan. A lovag még délutáni álmát aludta,
 25 III  |               szabadult el? - kiálta a lovag, felszökve a pamlagról. ~-
 26 III  |        felszökve a pamlagról. ~- Uram, lovag úr, ez túlmegy minden mértéken.
 27 III  |               Innen? Tőlünk? - kérdé a lovag elbámulva. - Micsoda levél
 28 III  |                a katona! Minden íz egy lovag, minden íz egy hős. Engedje
 29 III  |               fogok odamenni - szólt a lovag mogorván, s indult kardját
 30 IV   |         fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja megcsörrent az ajtó
 31 IV   |          megcsörrent az ajtó előtt. ~A lovag fejéből az úton kissé kipárolgott
 32 IV   |           szokott elintézni. ~- Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy
 33 IV   |           állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt képzelte,
 34 IV   |         tudomása. ~- Hogyan? - szólt a lovag elkomorodva. - Tehát mégis
 35 IV   |                           Ankerschmidt lovag pedig ezalatt otthon tartá
 36 IV   |                a haditörvényszék elé a lovag úr magányszobájába. ~Rettenetes
 37 IV   |                személyben Ankerschmidt lovag maga. ~Nagyobb ünnepélyesség
 38 IV   |             Eliz kisasszony! - dörgé a lovag - Maradjon ott, ahol áll.
 39 IV   |       Hallgatás! - kiálta Ankerschmidt lovag, nagyot ütve öklével az
 40 V    |           végét. ~Például Ankerschmidt lovag gazdasága mindjárt oly remekül
 41 V    |               Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen
 42 V    |       információért a bíróságnál 9 Ft" lovag Ankerschmidtnek. ~No, azt
 43 V    |        expens-notái" közé Ankerschmidt lovag részére, mint nem tudom
 44 V    |               Hála Istennek - felelt a lovag keserű humorral. ~- A bizony.
 45 V    |           lehet - szólt engedékenyen a lovag. ~- S azóta a térdem barometrum. ~-
 46 V    |                neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember. ~Csak,
 47 V    |            számla, melyet Ankerschmidt lovag szó nélkül kifizetett, és
 48 V    |                a beszéd. Jól van. Ha a lovag úr ilyen sottise-okat mond:
 49 V    |                a yorkshire-iek. Lesz a lovag úrnak öröme, ha megtudja,
 50 V    |                nevették. ~Ankerschmidt lovag maga nevetett rajta legjobban,
 51 VI   |          asztalán, melyen Ankerschmidt lovag nevét olvasá, nehány plajbászvakarítással,
 52 VI   |             melyből az sült ki, hogy a lovag úr délután öt órakor el
 53 VI   |              Grisák, helyet foglalva a lovag úr mellett. ~- Bravó, hát
 54 VI   |                fel, mint folyamodás, a lovag által pártfogolva; holott
 55 VI   |  letisztáztatni. De csalódott. Amint a lovag végigolvasta a fogalmazást,
 56 VI   |             nem lehetett megmenteni. A lovag úr kezébe fogta, s azt többé
 57 VI   |            véletlen. ~Azzal megfogta a lovag a doktor karját, s tolta
 58 VI   |                győződve afelől, hogy a lovag hamarább le fogná őt hajítani,
 59 VI   |    háziasszonytól. Az kikíséri őket. A lovag állhatatosan ülve marad,
 60 VI   |             ugyan megtetszett itt.) ~A lovag hozzáfogott, hogy rumot
 61 VI   |          kimondva - szólt Ankerschmidt lovag - én intézkedni akarok,
 62 VI   |        asszonyi hang hallhatásaért. ~A lovag csak kavargatta csészéjében
 63 VI   |            összehajtá, s visszatette a lovag elé. És azzal hideg hangon,
 64 VII  |          Straff csakugyan ott maradt a lovag családjánál, zongoratanítói
 65 VII  |                vadászt magával vitte a lovag) már tizenegy órakor (staatsvisit
 66 VII  |               Derék kis fiú! Hisz ez a lovag úr kastélyából való cseléd." ~
 67 VII  |                Mármost mit csináljon a lovag ezzel a folyamodással a
 68 VII  |           alatt van? ~És akkor aztán a lovag nem bírta elhatározni magában,
 69 VII  |           közleni valója van velem? ~- Lovag úr - szólt a missz baljóslatú
 70 VII  |       örvendeni kezdett a hazaérkezett lovag láthatásán, aminek azonban
 71 VII  |              meg kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta,
 72 VII  |          Zsinórra a kéz! - ordítá rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni
 73 VII  |                kiabált türelmetlenül a lovag; mire Straff csakugyan jónak
 74 VIII |                szél azt a port, amit a lovag hintaja vert fel a falu
 75 VIII |               Sietnünk kellett, mert a lovag úr elutazott. ~- Értesülve
 76 VIII |                 missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá
 77 VIII |             semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint
 78 VIII |               tett, hamis értelemben a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt
 79 VIII |                tisztában áll előtte. A lovag neje neki, mint egykori
 80 VIII |       hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van, addig annak
 81 VIII |     kétszeresen kell vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon. ~Eliznek
 82 IX   |          ismert. ~Ez volt Ankerschmidt lovag. ~Ankerschmidt azt képzelte,
 83 IX   |            nyers hangon a fogolytól. A lovag ezúttal katonai egyenruhát
 84 IX   |               Teringettét! - dühönge a lovag úr, a pipaszárat ívvé hajtogatva
 85 IX   |             erélyesen volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő módon
 86 IX   |       szolgáltatni. ~Odahajolt tehát a lovag úr füléhez, s bizalmas suttogással
 87 IX   |           vagyok az oka. ~Ankerschmidt lovag haragja annál jobban nőtt,
 88 IX   |               hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban a percben, amidőn
 89 IX   |          lesegíteni a leszálláskor. ~A lovag úr indulatosan utasítá el
 90 IX   |             kimenetelét, látva, hogy a lovag szép csendesen jön a karjára
 91 X    |           Engedte menni. ~Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét,
 92 X    |                lesz-e Aladár számára a lovag úr. ~Ezen pedig át kell
 93 X    |          köszönni való rajta - szólt a lovag nyers hangon, széket mutatva
 94 X    |                mondja meg ön - szólt a lovag, bizalmasabb mosolygással -,
 95 X    |                csak nem lett ön máltai lovag? Fiatal, harminc éves ember.
 96 XI   |               dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott magának
 97 XI   |                 szitkozódék mérgesen a lovag te ugyan a nyakamba imádkoztad
 98 XI   |          Haragszom! - szólt mogorván a lovag. ~- No hát ne haragudjál -
 99 XI   |          vánkosokon látta Ankerschmidt lovag fekünni betegen, eszméletlenül,
100 XI   |              nem alszik. ~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva
101 XII  |                fáradságot. Biztosítá a lovag urat, hogy csak menjen haza,
102 XIII |              naptól fogva Ankerschmidt lovag bárhová távozott volna is
103 XIV  |             önnel. ~Azzal megszorítá a lovag kezét, s puskáját szíjra
104 XIV  | visszatekintett, s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután ő is
105 XIV  |          siessünk! - nógatá kocsisát a lovag, s folyvást aggódva nézte
106 XIV  |               viszi - feddé az ifjút a lovag úr -, hogy még a nevét sem
107 XIV  |        beszéljen, erről - sürgeté őt a lovag, kit éppen csak leánya érdekelt. ~-
108 XV   |                Tenger biz ez - szólt a lovag, széttekintve a sík víz
109 XVI  |                kedves fiammal. ~- Ohó, lovag uram! - szólt Garanvölgyi; -
110 XVII |             tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak;
111 XVIII|        napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyetlen báj- és szellemdús