Fezejet

 1 I    |             ezentúl pörlekedni csak oly módon lesz szabad, ha az
 2 I    |      Lehetetlen! - szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
 3 I    |        bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón kezde belőle tanulmányozni,
 4 II   |        tekintetes úr, ne tessék azt oly nagyon keresni. Hiszen azt
 5 II   |          találja ön, hogy valakinek oly tompa ínylése legyen, hogy
 6 II   |            De mikor, kérem alássan, oly elevenen elő tudta adni
 7 II   |         emberre nézve, ki mindenkit oly őszinte, buzgó, utolsóingodaadó
 8 II   |         keserves illúziókat, amiket oly bőven pazarolt rá. Hogy
 9 II   |             a tisztelt boldogtalan, oly kegyteljes leereszkedéssel,
10 II   |          nyújtott aranyos bankókat, oly dühös mozdulattal, hogy
11 III  |             szemöldei; csakhogy nem oly kegyetlenül összeráncolva;
12 III  |    lakomához ülne, s gondja volt rá oly érdekes arcot csinálni,
13 III  |           megölték. Két szép húgom. Oly virulók, oly szépek, mint
14 III  |            szép húgom. Oly virulók, oly szépek, mint a két kisasszony
15 III  |            az, amit Eliz kisasszony oly féltve ír a hideg vendégszobában.
16 III  |            lehetett vele nyomtatni, oly tökéletesen, mintha soha
17 III  |         bocsássanak meg nekem, hogy oly nyomorult szerepet játszottam
18 III  |       oppozíció-tagra. - Hogy lehet oly gyöngédtelen?! ~Bogumil
19 IV   |         Kampós hirtelen útját állta oly sietséggel, hogy a lovag
20 IV   |      diadalt, hogy négy másodpercig oly mély hallgatást idézett
21 IV   |          szép volt, összevont szája oly parányi, bámulón felnyílt
22 IV   |             bámulón felnyílt szemei oly ragyogók. ~Ez ünnepélyes
23 V    |      Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan és babonás, hogy
24 V    |            lovag gazdasága mindjárt oly remekül van berendezve,
25 V    |            ordításra, mert ezek nem oly kisasszonyok, akik némán
26 V    |             azt, hogy nincs viszony oly mélyen gyökerező, nincs
27 V    |           gyökerező, nincs barátság oly szilárd, nincs szerelem
28 V    |             szilárd, nincs szerelem oly plátói, mint a tárklijátszás
29 V    |          nem várja a légyott óráját oly nyugtalanul, mint szokta
30 VI   |            van". ~- Hanem én voltam oly előrevigyázó, hogy mielőtt
31 VI   |           mindenfelé. ~- Nagysádnak oly nagy korrespondenciája van,
32 VI   |             mégpedig az által, akit oly messze elveszettnek gondol. ~
33 VI   |        elkövetett, hogy inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen
34 VII  |          birtokába Garanvölgyi Ádám oly makacsul nem bocsáta senkit.
35 VII  |            tárgyra mutatva, melyhez oly figyelemmel viseltetett
36 VII  |          azalatt, míg missz Natalie oly hosszasan magyaráztatja
37 VII  |        kiejté kezéből az iratot. ~- Oly figyelemmel nézte, mintha
38 VII  |     elkékült ajkait összeszorítá, s oly dühvel nézett Ankerschmidtre,
39 VIII |               Kedves Elizem, legyen oly jó a zongoraóráját nehány
40 VIII |           folyosóról a szobába, ott oly sírást kezdett el Hermine
41 IX   |             e levelet végigolvasta, oly zokogásba tört ki, hogy
42 IX   |    hallatszott. "Szabad!" Ki lép be oly osonva? Direktor Maxenpfutsch
43 IX   |             Vendelin úr nem találta oly mulatságosnak a tréfát. ~
44 IX   |       forintja van a lovagnál, mely oly feltétellel van hagyományozva,
45 IX   |          mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni;
46 IX   |   bizonyosan tudom, Maxenpfutsch úr oly jól hiszi befektetni, hogy
47 IX   |           tudnom kell! ~Ez a "kell" oly erélyesen volt mondva, s
48 IX   |           volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő módon fogta
49 IX   |             neki tetszik. - Ne légy oly haragos. ~Ankerschmidt lelkében
50 IX   |           papa? ~E gyermeteg kérdés oly megkapó természetességgel
51 IX   |    természetességgel volt mondva, s oly valódian színezve a tréfa
52 X    |          önhöz levelet írni, mindig oly szívnyomás fogott el, hogy
53 X    |         generózus és nagylelkű volt oly ügyben, ahol a törvény menthetlenül
54 X    |      hamarább, mint gondolná, ismét oly gazdag lesz, mint volt,
55 XI   |     elővéleményt, mellyel őt leánya oly buzgón igyekszik behízelegni. ~
56 XI   |            mire apja elé ért, mégis oly tökéletességre vitte a tettetést,
57 XI   |             tőle: ~- Nos, miért van oly jó kedved? ~- Hát az a bizonyos
58 XI   |      dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott magának
59 XI   |          délután öt óra tájon pedig oly zivatart küldött rá, amilyent
60 XI   |      elhajtja a vadat; Hubertre, ki oly bosszúálló; az esőre, amire
61 XI   |            arcát eltakarva, elkezde oly keservesen zokogni, hogy
62 XI   |          visszatér őreá magára, aki oly délceg, oly szeretetreméltó,
63 XI   |             magára, aki oly délceg, oly szeretetreméltó, majd boldog,
64 XII  |           hogy a két kedves ismerős oly közelségből lármáz egymásra,
65 XII  |              miről vitatkoznak önök oly tudományos zélussal? - kérdé
66 XII  |            kimulatta magát -, ha ön oly megátalkodott, hogy nem
67 XII  |                        Ankerschmidt oly jókedvű volt odahaza, hogy "
68 XII  |     rejtélyes izenet, aminek tudása oly sürgetős volt, hogy a villámot
69 XII  |          mutatni, hogy a telegráfos oly sietségben van, miszerint
70 XII  |             indok volt. Akit otthon oly veszedelem vár, az nem gyakorolhat
71 XII  |        hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt tömegben, mint ezúttal,
72 XIV  |             udvarra. ~- De csak nem oly sürgetős tán a baj? - kérdé
73 XIV  |             egy ideig leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel. ~
74 XIV  |          lehelne a "magyar földnek" oly specifikus vonzereje, mely
75 XIV  |            halljuk a harangszót, de oly hirtelen jött a víz, hogy
76 XIV  |     kormányozva a vízben, s eközben oly kérőleg tekintve okos, ragyogó
77 XIV  |        jámborok előtt, akik valóban oly hálaérzettel kérték azt. ~-
78 XIV  |         csónak előtt hosszú sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni
79 XIV  |          mely a fényes holdvilágnál oly kísértőn emelkedik ki a
80 XIV  |               Aladár látta ezt már, oly messziről, aminőre jó szemei
81 XIV  |          látni. ~A holdvilágnál épp oly hamar ráismert Aladár a
82 XIV  |      esküdve bizonyítá Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel,
83 XV   |             méltóságos uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz magam
84 XV   |            azon arcra, melynek képe oly régóta él már szívében. ~
85 XV   |             melyet megraktak kővel, oly hevenyészett sarkantyút
86 XV   |          visszatértiben nem találta oly szemetesnek a víz felszínét,
87 XV   |              de már nem hullámzott, oly sík volt, mint a tükör. ~-
88 XVII |       történt az ablakon keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje
89 XVII |          elmondhatta, s azért tudja oly pontosan mind a kettő. ~
90 XVIII|        kapná meg. ~Azért is Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra
91 XVIII| kézvonásaival címzetén, s hozzá még oly gyanút gerjesztő címekkel,
92 XVIII|        tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen, csak diákul
93 XVIII|            hogy van szíve. ~Hiúsága oly mély megaláztatást szenvedett,
94 XVIII|             az ifjúval, ki őt akkor oly forrón szerette, s kit ő
95 Uto  |         állásukból, s tömlöcében is oly csuda jókedvvel viselte