Fezejet

1001 IX   |     Maxenpfutsch úrnak az örömét, mikor az ablakon keresztül meglátta,
1002 IX   |                 kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának tart. ~Eliz
1003 IX   |              mártva, a megkezdett képen az ablakrostélyok közeit sötétre
1004 IX   |               csészéből; még jókor volt az idő, tizenegy óra, és ő
1005 IX   |                findzsához fogott, midőn az inas két kliens névjegyét
1006 IX   |            jegyeiket, hadd látom, kik? ~Az inas odatolta a tálcát. ~
1007 IX   |                Direktor Maxenpfutsch úr az. Egészen meggörbült a háta
1008 IX   |                Hát a missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van. ~- Igenis,
1009 IX   |               persze, ő igen sokat tart az illedelemre; - neki az métierje:
1010 IX   |             tart az illedelemre; - neki az métierje: tudni, hogy mi
1011 IX   |               illik, mi nem. Egyébiránt az mindegy, akár van ő is itt,
1012 IX   |         lábakkal a causeuse-ön. Önöknek az egész bajáról értesülve
1013 IX   |                a néven nem ismerik. No, az a bizonyos fiatalember,
1014 IX   |    Ankerschmidtéknál tartózkodott. ~- S az önnek barátja! ~- No, no,
1015 IX   |               akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen. ~-
1016 IX   |              azon esetre, ha elvállalom az ügyet; s kiperlem Ankerschmidttől
1017 IX   |           Hogyan? Húszezer forintot! ~- Az nem sok. A leányok anyai
1018 IX   |             ezer forintot: megérdemelné az áldozatot. ~- Átkozott ember! -
1019 IX   |          elrabolni; 250 ezer! 20 ezer! (Az utóbbit is rablásnak címezé
1020 IX   |                  de én nem vállaltam el az ajánlatot. ~- Nem vállalta
1021 IX   |         Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség volna tőlem, ha
1022 IX   |                  ily mocskot nem tűr el az én becsületem. ~Maxenpfutsch
1023 IX   |                forintja nem kell, vigye az ügyet más prókátorhoz; azt
1024 IX   |                 A missz kedvezései mind az ő javára ütöttek ki a kisasszonynál.
1025 IX   |         kellemetlen húrokon játszik. ~- Az igaz, hogy ezzel most önöket
1026 IX   |                Úgy hiszi, doktor úr? ~- Az az egy szerencséjük, hogy
1027 IX   |                 hiszi, doktor úr? ~- Az az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt
1028 IX   |              tudom, hova küldjem utána. Az nagy szerencse önökre, hogy
1029 IX   |                   sutty", odábbállani. ~Az a hang, amivel kiejté, s
1030 IX   |                a hang, amivel kiejté, s az a halfark alakú kézmozdulat,
1031 IX   |                 és vág! Karmonádlit vág az emberből. ~- De hát én ez
1032 IX   |              kártérítési pert. ~- S fog az nekem használni? ~- Kérem:
1033 IX   |           megtudja. ~- Persze: rá nézve az a legkellemetlenebb a dologban,
1034 IX   |                 gondol; reggeltől estig az ön házánál! ~- Az is igaz. ~-
1035 IX   |                 estig az ön házánál! ~- Az is igaz. ~- Volt-e még valaki
1036 IX   |            mindenből pert csinálnak. ~- Az is pert akaszthat a nyakamba? ~-
1037 IX   |                jó porhanyóra megpárolta az emberét, jónak látta beleszúrni
1038 IX   |              midőn a doktor csöngetett, az inas belépett, a doktor
1039 IX   |               úr és missz Natalie éppen az ajtóban találkoztak össze. ~-
1040 IX   |                úr e pert elvállalni? ~- Az ön kedveért, missz, igen
1041 IX   |              sok szót vesztegetnünk? Én az ön rendelkezése alá adom
1042 IX   |           otthon, félóra múlva elküldöm az aláírandó okmányokat, s
1043 IX   |                 által aláírandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem. ~
1044 IX   |               önt - szólt doktor Grisák az érkezőnek -, de amitől tartottunk,
1045 IX   |        keresetet fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt elveszendő
1046 IX   |        elveszendő ötezer forintért. Itt az ügyvédi megbízás részemre. ~
1047 IX   |                 úr megfogta a gallérját az érdemes férfiúnak, s homlokával
1048 IX   |              homlokával csaknem betörve az orrát, monda: ~- Nincs más
1049 IX   |             Vendelin úr gallérját, mert az hanyatt akart esni e szóra. ~-
1050 IX   |          veszteni, vagy ötezret nyerni, az tízezer forint különbség.
1051 IX   |                találta visszariasztónak az ajánlatot. Ha jól veszi
1052 IX   |                 ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a missz egészen az
1053 IX   |               az ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség. ~-
1054 IX   |                  itt a kezem. Legyek én az áldozat - szólt rezignációval
1055 IX   |              férfi. ~- Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak
1056 IX   |    íróasztalomnál; csak be kell tölteni az ügyvédi meghatalmazást;
1057 IX   |               4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még egyszer
1058 IX   |               esett előtte. ~- Uram! Ön az ártatlanok őrangyala. Vegyen
1059 IX   |               szerencséje ehelyütt; mit az erősen zokogva meg is ígért. ~
1060 IX   |                 biztosítá őt a missz. - Az én becsülésem ön iránt nagyon
1061 IX   |                 elvetette a misszt, még az a kis nyereség is járult,
1062 IX   |           végrendeletének végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt
1063 IX   |               sohasem is kezelte. ~Csak az az egy látszik különösnek
1064 IX   |            sohasem is kezelte. ~Csak az az egy látszik különösnek a
1065 IX   |             ellenére választana férjet, az minden igényét az örökséghez
1066 IX   |               férjet, az minden igényét az örökséghez elveszítse. ~
1067 IX   |           örökséghez elveszítse. ~Innen az a magán semmi foltot meg
1068 IX   |              ezekben végezte a kurzust, az ne is beszéljen; az csak
1069 IX   |            kurzust, az ne is beszéljen; az csak félig van értesülve. ~
1070 IX   |               félig van értesülve. ~Már az ötödik évet tölti Garanvölgyi
1071 IX   |               egy ágy, egy asztal. Csak az ajtókra nem lehet panasz,
1072 IX   |               ajtókra nem lehet panasz, az van három, mely egymásra
1073 IX   |             kedélyes ifjút lát fölkelni az asztal mellől, kinek életpiros
1074 IX   |           sietett megelőzni látogatóját az üdvözlésben. ~- Jó napot,
1075 IX   |                  hogy hagyja magukra, s az visszahúzódott az ajtók
1076 IX   |            magukra, s az visszahúzódott az ajtók közé. ~- Ön Garanvölgyi
1077 IX   |          Szeretek idebenn. ~- S nem árt az ön egészségének? ~- Sohasem
1078 IX   |               szórakozni? ~- Nem. Mivel az íráshoz toll, a festéshez
1079 IX   |             saját magam, szeretek azzal az emberrel, akivel együtt
1080 IX   |          magamat. ~- S nem óhajtozik ön az élet apró kényelmei után? ~-
1081 IX   |                 kényelmei után? ~- Nem. Az ember akkor legboldogabb,
1082 IX   |              minden fiatalembernek volt az. Asszony, agár s más afféle. ~-
1083 IX   |           legelső levélben már ott volt az "addio", de rendkívül iromba
1084 IX   |                 megmagyarázta, hogy ezt az "adieu"-t menyasszonyom
1085 IX   |             lefirkantani, a tréfás öreg az agaram első lába körmei
1086 IX   |               aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nemigen
1087 IX   |           okosan is tesz szegény; hanem az agaram még most is hű hozzám,
1088 IX   |                 mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni;
1089 IX   |               Olyan mulatságos történet az arról az agárról, "aki"
1090 IX   |            mulatságos történet az arról az agárról, "aki" a fogolynak
1091 IX   |               vád van ellenem? ~- Éppen az, hogy semmi sincs. A panaszkönyvben
1092 IX   |               népdalokat fütyülni onnan az alföldről; ez volt legfőbb
1093 IX   |                mindenüvé magával viheti az ember. ~Ankerschmidt még
1094 IX   |              Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon keresztül. A börtönőr
1095 IX   |                börtönőr bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn igen
1096 IX   |              hang figyelmeztetni szokta az ebéd idejére. Nemigen volt
1097 IX   |            pontosan szervíroznak. Amint az óra üt, a hármas ajtó kulcsai
1098 IX   |             hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd mégsem jött. ~(- Hm,
1099 IX   |         jókedvemet, s nem adnak ebédet. Az se nagy baj.) ~Azzal elővett
1100 IX   |             megebédelt, végigveté magát az ágyon. ~Még azonban el sem
1101 IX   |               el sem kezdhette jóformán az ebéd utáni sziesztát, midőn
1102 IX   |         csörömpölve nyíltak egymás után az ajtók, s nagy sietséggel
1103 IX   |              Keljen fel ön uram - szólt az ágyon fekvőhöz, odasietve
1104 IX   |              civilista, mert nincs kard az oldalán. ~- Igen, mert letettem
1105 IX   |                lenni ismét! Visszakapni az életet, a világot! ~A másik
1106 IX   |          mennykőbe, ön fődolognak veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy
1107 IX   |             veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát visszanyeri? ~-
1108 IX   |                őket annyira vinni, hogy az asztalnál egymás mellé üljenek. ~-
1109 IX   |             Nekem? Titkos pártfogóm? ~- Az, az; valami úrhölgy, valami
1110 IX   |                Titkos pártfogóm? ~- Az, az; valami úrhölgy, valami
1111 IX   |                hogy maga is fogalmazta. Az ide hozzám leérkezett okiratok
1112 IX   |       elgondolkozott, ki lehetett volna az más, mint mégis ő? Talán
1113 IX   |                 ő? Talán hát mégis mese az a levelezés a kutya körmével?
1114 IX   |               Nos? Ön kíváncsi ugye azt az írást látni? Megmutathatom.
1115 IX   |               fiatalember beletekintett az iratba, s azután fejet csóvált;
1116 IX   |                azután fejet csóvált; ez az írás nem azé, akiének ő
1117 IX   |                nem szabad ezt elolvasni az illetőnek! - kiálta mogorván
1118 IX   |         Ankerschmidt, s kikapta kezéből az iratot, s visszanyújtá a
1119 IX   |              maradt minden betűje annak az írásnak, hogy évek múlva
1120 IX   |                szemlátomást nagyot nőtt az orra e mondásra. Szépen
1121 IX   |                a vinkulumot elfoglalni, az lesz a legelső dolga; s
1122 IX   |                 semmi köze. Ördög vigye az ilyen katonaféle ember nagylelkűségi
1123 IX   |                 Grisák -, ha neked volt az én számomra meglepő híred,
1124 IX   |               ebből alkalmasint megérti az egészet. ~- Eliztől? Talán
1125 IX   |                 bolondságot követett el az a gyerek? ~- Óh, az nem.
1126 IX   |         követett el az a gyerek? ~- Óh, az nem. Nem ő követett el bolondságot.
1127 IX   |                azalatt doktor Grisáknak az a nem bolond ötlet támadt
1128 IX   |          fejében, hogy hát amit most ez az öregúr elrontott, azt ővele
1129 IX   |         házasulási tervét; Ankerschmidt az egyik leányával éppen nagyon
1130 IX   |            nagyon megjárta, nem volna-e az egészen színpadi igazságtétel,
1131 IX   |                mint csodálkozott, midőn az ehelyett bénító fájdalommal
1132 IX   |               Hermine megszökött. ~Erre az elegiakus hangulatra nem
1133 IX   |                 Sőt ellenkezőleg, éppen az volt a hiba, hogy nagyon
1134 IX   |           haragudjam azon emberre, hogy az végtére is lehet tisztességes
1135 IX   |                kellett engemet hagynia? Az apját! ~Tehát Eliz mentegeti
1136 IX   |           hitetlenül Ankerschmidt. No - az az ő dolga. Ez is rendes
1137 IX   |        hitetlenül Ankerschmidt. No - az az ő dolga. Ez is rendes dolog. ~-
1138 IX   |            éntőlem minden fehércselédet az ablakon visznek ki, nem
1139 IX   |             visznek ki, nem is kerülnek az ajtóra érte? ~- Úgy hiszem,
1140 IX   |                tenni méltóságod. ~- No, az igaz, hogy nagyon megszidtam
1141 IX   |          Elhagyni egy jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak
1142 IX   |         jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak sok! ~- Úgy hiszem,
1143 IX   |                 hagyományozott összeget az egybekelés után kifizettették. ~-
1144 IX   |            Nagyon helyesen tette. Hanem az mindössze ötezer forint.
1145 IX   |               szükséges a dologhoz. Ezt az ötezer forintot, bizonyosan
1146 IX   |           Persze csalódik nagyon. ~- Mi az? Mit talált fel? ~- Egy
1147 IX   |          miszerint méltóságod veje (már az, nem tehetünk róla), kinek
1148 IX   |          Átkozott furcsa név. ~- Bizony az. ~- Az én leányom! Jól van;
1149 IX   |            furcsa név. ~- Bizony az. ~- Az én leányom! Jól van; mondja
1150 IX   |                 mondja tovább. ~- Tehát az az úr azóta nálam járt,
1151 IX   |              mondja tovább. ~- Tehát az az úr azóta nálam járt, s nekem
1152 IX   |                 at 5-ért? S micsoda pör az? ~- Semmi egyéb, mint Straff
1153 IX   |             hozományát kívánja kiadatni az anyai örökségből. ~- De
1154 IX   |                 neki húszezeret kidobni az ablakon. ~- Hogyan? Méltóságod
1155 IX   |          akarata ellen megy férjhez, őt az örökségből kirekeszteni? ~-
1156 IX   |                akarata így volt. ~- Ah, az csak ijesztgetésnek volt
1157 IX   |                 uram; ami a gyermekeké, az a gyermekeké. Nekem van
1158 IX   |              lenni. Hanem még hátra van az Achilles-sark, hátra van
1159 IX   |                Achilles-sark, hátra van az utoljára hagyott mérgezett
1160 IX   |               haragosan Ankerschmidt. - Az én állásomban szokás "megbocsátani"
1161 IX   |               mi a patvarért volt ennek az embernek annyiféle neve? ~-
1162 IX   |                 származott. ~- Micsoda? Az az ember valami fontos személy
1163 IX   |              származott. ~- Micsoda? Az az ember valami fontos személy
1164 IX   |               kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat
1165 IX   |            kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat akaratom
1166 IX   |                   Csak nem kriminálista az az ember? ~- Óh, akkor tudnék
1167 IX   |                Csak nem kriminálista az az ember? ~- Óh, akkor tudnék
1168 IX   |                tudnék tanácsot adni, ha az volna. Au contraire. Tessék
1169 IX   |                 nagyokat ütögetett vele az asztalra. - Feleljen ön
1170 IX   |        egyenesen. Becsüli ön "maga" azt az embert vagy nem? ~Doktor
1171 IX   |               jobbra-balra. ~- De ugyan az Isten áldja meg, kapok választ? ~
1172 IX   |              hogy vagy a pipaszár, vagy az asztal meghasadjon, kénytelen
1173 IX   |             Bocsánatot kérek. Nekem ezt az illető kútforrás titokban
1174 IX   |                   Micsoda hivatal lehet az, amit titokban szokás tartani?
1175 IX   |                doktor úr beteltnek hivé az időt, melyben a kegyelemdöfést
1176 IX   |              odavetve a tört pipaszárat az asztalra. - Eleget tudok;
1177 IX   |          tisztaságára fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak, feleségét
1178 IX   |             annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában felcsapta
1179 IX   |              Elég, ha mi ketten tudtuk. Az ördögbe, elég, ha én magam
1180 IX   |            nézzek tükörbe? Vigye el önt az ördög ezzel a hírrel. Köszönöm,
1181 IX   |         eltávozott, s bevágta maga után az ajtót. ~Két perc múlva megint
1182 IX   |             azonban még tovább is főzte az ötletét, s midőn az irodában
1183 IX   |               főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét
1184 IX   |                e nevet "Ankerschmidt"? ~Az ifjú jogtudós hivatalos
1185 IX   |                   de annak is én vagyok az oka. ~Ankerschmidt lovag
1186 IX   |               közeledett hazafelé. ~Már az úton úgy járt a kocsisával,
1187 IX   |          kérdőre találta fogni, ki volt az a felkötni való akasztófa
1188 IX   |                 kocsisok közül, amelyik az urasági lovakkal elszállította
1189 IX   |             persze nincs a világon, aki az ilyen benevolizálásra azt
1190 IX   |              magasabbra fokozta dühét. ~Az elszökött kocsis pedig szaladt
1191 IX   |                a cselédséget, hogy "jön az úr!" két pisztoly van mind
1192 IX   |               mért nem vigyázott jobban az ajtón; meglövi a béreseket,
1193 IX   |              béreseket, mért nem jártak az udvaron: meglövi a szobaleányt,
1194 IX   |             semmiről. Maradjanak szépen az előszobában összegyűlve.
1195 IX   |                 szavára együtt maradtak az előszobában, hanem azért
1196 IX   |              nyitva tartani, hogy amint az első lövés történik, mely,
1197 IX   |          gyorsan menekülhessenek. Hanem az inkriminált kocsis csakugyan
1198 IX   |                meg ez intézkedés, midőn az udvarra hajtó kocsi dörgése
1199 IX   |               jelenté, hogy megérkezett az úr; itt a veszedelem. ~Eliz
1200 IX   |                minden epétől megfosztja az embert. ~- Te jó gyermek
1201 IX   |              írtál, oda, ahol használt. Az az ember már szabad. ~-
1202 IX   |                  oda, ahol használt. Az az ember már szabad. ~- Szabad?! ~-
1203 IX   |            ennek örülsz? Látod, amíg én az után jártam, hogy neked
1204 IX   |               szólj, ne szólj! - Láttál az elébb, milyen voltam Ugye
1205 IX   |              nem akarod, hogy ismét azt az arcomat lásd, azt a hangomat
1206 IX   |             lépcsőkön. ~A cselédek, kik az ajtónyíláson át lesték a
1207 IX   |                  új bizalmat merítettek az események folyamához, s
1208 IX   |          Megengedte neki, hogy segítsen az átöltözésnél. Azalatt elmondta
1209 IX   |                 még nagyobb gyász lenne az, ha valaki azt mondhatná,
1210 IX   |                 visszadugta fejecskéjét az ajtón. ~- Jól van - szólt
1211 IX   |               egy perc alatt megédesíté az egész háznép kedélyét. ~
1212 IX   |               háznép kedélyét. ~George, az inas, kinek hivatala volt
1213 IX   |          elbeszélé a cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: "Mi
1214 IX   |                 Nem engem többet, ebben az életben!" - felelt az úr. ~
1215 IX   |             ebben az életben!" - felelt az úr. ~A méltóságos úr szakállt
1216 IX   |           szakállt akar ereszteni! ~... Az ember meggyűlöli a múltat;
1217 X    |                 nem lehetett megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni
1218 X    |                 jobban ne siessen, mint az, aki kiszabadította. Ha
1219 X    |                Aladárnak. Különös módja az írásnak! Corinna ezúttal
1220 X    |                 írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen
1221 X    |                Corinnára gondolj. Ő nem az, akinek te képzeled. Ő egy
1222 X    |             nevét és lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet
1223 X    |               lépett életbe a postáknál az a sajátságos intézkedés,
1224 X    |                levelet bízni a postára, az a küldő nevét is tartozik
1225 X    |              Hiszen rajta a név - felel az ártatlanul. ~- De a másik
1226 X    |                 a keze alatt, nem kerül az nagy fáradságba; míg a levélketrec
1227 X    |               Khorin? ~- Nem. Nem zsidó az. Asszonyság. ~- Óh, ördög
1228 X    |            Nesze a toll, írd rá magad. ~Az inas aztán marokra a fogja
1229 X    |          nagyságú betűkkel úrnője nevét az "anonim" levél hátuljára,
1230 X    |            Bräuhäusel úr szájából, hogy az egész elővizsgálati ügy
1231 X    |                 egy szóra, hogy nincs-e az úrnak szóló levél. De bizony
1232 X    |            magához vette és vivé haza. ~Az öreg Garanvölgyi kandallója
1233 X    |                 ki négy hétig lakta meg az untersuchungshaftot, s hált
1234 X    |     közrebocsátani.  No de nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét
1235 X    |                beszélhet. Milyen könnyű az embernek "apró örömöket"
1236 X    |              kívül a borítékra. Most ez az új rend. ~- Szép rend. Mutassa
1237 X    |               rend. Mutassa hát. ~Amint az öreg megnézi a levelet,
1238 X    |                Bizonyosan tévedés lesz. Az asszonyságnak Aladáron jár
1239 X    |              asszonyságnak Aladáron jár az esze, s rá szaladt a keze.
1240 X    |                 keze. Nagyságodnak szól az bizonyosan. Hisz akkor nem
1241 X    |          elküldöm neki. ~- Nem úgy lesz az. Világos, hogy nagyságodnak
1242 X    |               nagyságodnak szól. Hiszen az van odaírva, hogy "teljes
1243 X    |       szeretettel". Nem igaz? Aztán meg az is itt van nagy betűkkel,
1244 X    |           láncot a másik után?" - Aztán az anonim aláírás; kívül meg
1245 X    |                 ez nagyon. ~Utoljára is az öregúr vállat vonított;
1246 X    |                csinálni; csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát
1247 X    |                ember, hogy mi benne hát az élc? ~Ezzel a gondolattal
1248 X    |            szekrénykémet? Csak legalább az arcképet adná haza, a helyébe
1249 X    |               Valami szekér robogott be az udvarra. ~Az agár hirtelen
1250 X    |                robogott be az udvarra. ~Az agár hirtelen fölemelte
1251 X    |            hiszi: a vadász jön, s viszi az ugarra. ~A Cicke azonban
1252 X    |            felugrott helyéről, megrázta az örvét a nyakán, fölemelte
1253 X    |           miktől a természet megtagadta az érzés mellé a beszédet,
1254 X    |                  s röptében végignyalta az ábrázatját; azzal aztán
1255 X    |                 ábrázatját; azzal aztán az ajtóhoz szökött, s elkezdte
1256 X    |              fél lábával kaparni, s míg az urak felé visszaforgatta
1257 X    |                 a hangot. ~Aztán kinyít az ajtó, s belépett a vendég. ~
1258 X    |             ajtó, s belépett a vendég. ~Az volt - Garanvölgyi Aladár. ~
1259 X    |             szólni? ~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva. Ugrál,
1260 X    |                 a hátát, a fejét, ahogy az agár példaadása után látja;
1261 X    |               látja; azután meg kirohan az udvarra, a pajtába, az istállóba,
1262 X    |          kirohan az udvarra, a pajtába, az istállóba, hirdetve embernek,
1263 X    |                perc alatt beszaladgálta az egész falut, s nem nyugodott
1264 X    |               Nem hallotta még? Megjött az Aladár úrfi!" Így kerüli
1265 X    |            Aladár úrfi!" Így kerüli meg az embert a tulajdon újdonsága. ~
1266 X    |               Kampós - szólt tréfálózva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár
1267 X    |                 elszomorodva Kampós úr, az agárra tekintve féltékeny
1268 X    |             levelet Aladár úr számára? ~Az öregúrnak csak most jutott
1269 X    |          fáskosárba vetett. ~- Igaz biz az! Neked valami jóakaród már
1270 X    |               mind a négyen nevettek. - Az agár is. ~- Itt van bátyámnál
1271 X    |                is. ~- Itt van bátyámnál az a házassági szerződés? -
1272 X    |                 s hogy ez neked jutott, az nagy szerencse. Két kegyelem
1273 X    |              nehéz" fogságot enged el. ~Az első nap a viszontlátás
1274 X    |       meglátogatni. ~- Elmehetsz hozzá, az derék ember. ~- Ő is meglátogatott
1275 X    |       nagybátyjánál ez engedékenységet, az pedig nem adott neki bővebb
1276 X    |           megérkeztét, s sejtette, hogy az udvariasság tartozását az
1277 X    |               az udvariasság tartozását az sietend leróni; mégis erősen
1278 X    |                 meg volt lepetve, midőn az előleges hírnök kérdezősködött
1279 X    |               negyvenkilencben éjfélkor az ágyamból kiugratott, majd
1280 X    |               kiugratott, majd elfogott az ezredem közepén. ~- Hogyan?
1281 X    |                   Hogyan? Ön lett volna az? ~- Persze. Ha tudtam volna,
1282 X    |              hosszú fegyverszünetre. ~- Az igaz. Verekednünk nem szabad,
1283 X    |        Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra, s csendes hangon,
1284 X    |                    Ne gondolja ön, hogy az egy helyben nem maradás
1285 X    |               kapitálisom sohasem volt, az meg nem gusztusom, hogy
1286 X    |            örökséghajhászásból? ~No, ez az én emberem - gondolá magában
1287 X    |                 a fiúba szeretni. ~- De az nagyon sok viszontagsággal
1288 X    |                 már aztán Aladáron volt az elkomorodás sora. ~- Az
1289 X    |                 az elkomorodás sora. ~- Az nekem nincs. ~- No de csak
1290 X    |             ismerhetni. ~- Elmúlt dolog az már - szólt Aladár könnyű
1291 X    |     bebizonyítom önnek, hogy nem vagyok az. Ne vegyük el mi egyikünk
1292 X    |                vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat. ~- Van
1293 X    |               nem elég ok a szakításra. Az írott betű sokszor ad félreértésre
1294 X    |                avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok;
1295 X    |                  No ennek örülök. Tehát az első asszónál mégis én győztem
1296 X    |                 ez nem jön ide többet. ~Az pedig igen jól történt,
1297 X    |                Aladár látása. ~- Ah! Ön az? - Megbocsát, de olyan szívdobogást
1298 X    |             vezesse. A delnő közel volt az elaléláshoz.  - Ez a meglepetés!
1299 X    |           mennyire meg vannak gyengülve az idegeim, mióta önt utoljára
1300 X    |           sóhajta a delnő, nem értve el az iróniát. - Higgye el, Aladár,
1301 X    |         kedélyesen tudott összeborzadni az asszonyság, ami neki igen
1302 X    |         csinálta jobban. ~- Nem volt ám az olyan rossz, mint gondolják;
1303 X    |             napra egy prófunt, nem elég az egy embernek? ~- Ah! kérem.
1304 X    |                  De kérem ne tréfáljon. Az engem nagyon izgat. ~- Nem
1305 X    |             Minthogy újra kell kezdenem az életet, bizony eleinte alig
1306 X    |        Tisza-szabályozásnál. ~- De hisz az nagyon fáradságos. ~- Az
1307 X    |                az nagyon fáradságos. ~- Az biz a. Többnyire halászgunyhókban,
1308 X    |           nagybátyjánál? ~- Azért, mert az ember szeret maga ura lenni;
1309 X    |                barátom, amim nekem van, az a tied is; és én magam is
1310 X    |                 tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen, maradj
1311 X    |    szerződésileg is meg van kötve; erre az alkalomra tartogatta, hogy
1312 X    |                 és eltávozott. ~Ez volt az utolsó kézcsók, amit Corinna
1313 X    |              szokás fogadni azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret. ~-
1314 X    |              Grisák.) ~- Beszélt kegyed az asszonysággal? ~- Találkoztam
1315 X    |              mik önnek a feltételei? ~- Az enyémek? - Hát egyszerűen
1316 X    |               enyémek? - Hát egyszerűen az, hogy adja vissza Garanvölgyiné
1317 X    |               adja vissza Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom
1318 X    |               írásomat, s én visszaadom az övét. ~- S ön nem akar semmi
1319 X    |          menyasszony nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem. ~-
1320 X    |               nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem. ~- Uram! -
1321 X    |               nagyon röviden áteshetünk az egyezkedésen. A kérdéses
1322 X    |             kegyed a párját? ~- Itt van az is. ~- Szíveskedend ráírni,
1323 X    |               írok biz én semmit, hanem az én írásomat, ha megengedi,
1324 X    |       kandallóban; kegyetek is tegyenek az enyimmel hasonlóan, s azzal
1325 X    |              bocsáthatá ki körmei közül az alkalmat, s ismét leülteté
1326 X    |                 ön, hogy doktor Grisák, az a pápaszemes doktor Grisák,
1327 X    |                 nevetett e beszédnek, s az ragadta meg a figyelmét
1328 X    |                ültette le a doktor urat az öreg? ~- Oda, uram, és azt
1329 XI   |                                     XI.~Az a bizonyos szegény asszony~ ~-
1330 XI   |                 Valami társalkodóné? ~- Az ám. Valami csendes, okos
1331 XI   |             okos nő, akinek már megjött az esze. ~- No, olyan asszonyra
1332 XI   |               ellen ment férjhez, aztán az apja kitagadta. ~- Azt -
1333 XI   |              férje azután pört indított az apa ellen neje hozománya
1334 XI   |            törvény előtt kiderült, hogy az apának joga volt neki semmit
1335 XI   |             Elhiszem azt! Másutt is van az embereknek eszük. Ezt nem
1336 XI   |                 már lába szárába szállt az esze. ~- A csúnya rossz
1337 XI   |                 téged vert. ~- De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt
1338 XI   |               asszonyt megverni! ~- Már az igaz. Hanem ha te minden
1339 XI   |             kelj fel, mert nem jössz ki az idővel. ~- Igen, de még
1340 XI   |               volt elég, hogy megverte; az asszony azt eltűrte volna,
1341 XI   |            részegen jött haza... ~- Még az is? ~- Igen a korcsmából,
1342 XI   |          ékszerét is elkártyázta, akkor az asszonytól azt a gyűrűt
1343 XI   |                azt a gyűrűt kérte, amit az anyjától kapott, s hogy
1344 XI   |                 adta neki, kitaszította az ajtón az utcára, s a szegény
1345 XI   |             neki, kitaszította az ajtón az utcára, s a szegény asszony
1346 XI   |               küszöbön fekve. ~- Ejnye, az akasztófáravaló! ~- Ugye?
1347 XI   |           jutalma a könnyelműségnek. ~- Az én bécsi barátném nagyon
1348 XI   |                ki tudott állni. ~- Hja, az egészen más, azt te nem
1349 XI   |          valóságos hárpia. ~- No ez nem az, ez nem az. Ugye beleegyezel,
1350 XI   |                    No ez nem az, ez nem az. Ugye beleegyezel, hogy
1351 XI   |       tiszteletre méltó emberek voltak. Az anyja régen meghalt, hanem
1352 XI   |              anyja régen meghalt, hanem az atyja igen derék, kedves
1353 XI   |            megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen volt
1354 XI   |                meggyőződni felőle, hogy az a bizonyos szegény asszony
1355 XI   |           apjához ki mert jönni, nehogy az észrevegye szemein, hogy
1356 XI   |                 vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle: ~-
1357 XI   |               van oly jó kedved? ~- Hát az a bizonyos szegény asszony. ~-
1358 XI   |               olyan szépen megcirógatta az apja arcát, melyen már akkor
1359 XI   |                 arcát, melyen már akkor az új szakáll hüvelyknyi tarlót
1360 XI   |         hintóval hozatni el. Legyen hát az is. Kell-e még valami? ~-
1361 XI   |           vaskos perszóna? ~- Óh dehogy az. ~- Honnan tudod te? ~-
1362 XI   |                  Aki annyit szenvedett, az nem lehet kövér; az bizonyosan
1363 XI   |         szenvedett, az nem lehet kövér; az bizonyosan igen sovány. ~-
1364 XI   |                 De ebédre hazajössz? ~- Az ebédet viszem a tarisznyában. ~-
1365 XI   |                 azalatt meg fog érkezni az a szegény asszony. ~- Az
1366 XI   |                az a szegény asszony. ~- Az a "bizonyos szegény asszony".
1367 XI   |                szalonka odébbmegy, mert az vándormadár. Ugye pedig
1368 XI   |               hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor,
1369 XI   |       szalonkánál többet; azok közül is az egyiket mérgében úgy szétlőtte,
1370 XI   |            valami sokat törődött volna. Az ő csontjai nincsenek cukorból,
1371 XI   |           eleget. ~Éppen csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján,
1372 XI   |             dehogy. Istenem, Istenem. Ő az úton van; mi történik vele
1373 XI   |                  mi történik vele ebben az iszonyú viharban? ~- Ő?
1374 XI   |                  Ő? Kicsoda "ő"? ~- Ah, az a szegény asszony. ~- Az
1375 XI   |                az a szegény asszony. ~- Az a "bizonyos szegény asszony"?
1376 XI   |                 semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg, mint
1377 XI   |              mint egy ürge; hanem hogy "az a szegény asszony" nem lesz-e
1378 XI   |             válogatott szerencsétlenség az az életben, mikor az ember
1379 XI   |          válogatott szerencsétlenség az az életben, mikor az ember
1380 XI   |   szerencsétlenség az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen,
1381 XI   |            kettőt kapott, azok közül is az egyiket úgy szétlőtte, hogy
1382 XI   |            Hubertre, ki oly bosszúálló; az esőre, amire semmi szükség,
1383 XI   |            egyre töltötte kedvét, midőn az ablakon át megpillantá hazaérkező
1384 XI   |           bizonyosan agyonhajtotta most az a gazember kocsis. Ha kérdőre
1385 XI   |               meg sem jártathatja ebben az esőben. ~Ankerschmidt bosszúsan
1386 XI   |              hallja, hogy valaki nyitja az ajtót csendesen. Ez Erzsike
1387 XI   |              Erzsike lesz. Persze, hogy az volt. ~Félénken dugta be
1388 XI   |              már. Még megszakad a szíve az ostoba gyermeknek, úgy zokog.
1389 XI   |            mosolygás úgy tört keresztül az utolsó könnycseppeken, mint
1390 XI   |              van már. - Megérkezett. ~- Az a bizonyos szegény asszony?
1391 XI   |             bizonyosan meghűtötte magát az úton. ~- De nem haragszol? ~-
1392 XI   |                 ugyan mire kérhetsz? ~- Az a szegény asszony elébb
1393 XI   |                oda. ~- No, ha csakugyan az kell a meggyógyulására,
1394 XI   |          vezette őt azon lakrészig, hol az ő szobája volt. ~Az első
1395 XI   |                 hol az ő szobája volt. ~Az első szoba az volt Hermine
1396 XI   |            szobája volt. ~Az első szoba az volt Hermine egykori lakása,
1397 XI   |                 még azóta felvetetlen. ~Az ágyhoz vezette Ankerschmidt
1398 XI   |     Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az éjszakák e nap óta. Beteg
1399 XI   |             Elbeszél a násznépről, mely az oltárhoz kíséri; ott körülállja,
1400 XI   |                van, vele érez, vele él. Az nem járhat ott, ahol ő ne
1401 XI   |             mint a mással. ~Azt tartják az álomjósok, hogy amely leány
1402 XI   |             álmodja magát a koporsóban, az menyasszony fog lenni nemsokára;
1403 XI   |              lelkileg össze volt törve, az egy törvénykönyvet mutatott
1404 XI   |             bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád birtokomba, mert
1405 XI   |                  ne engedj álmodnom. Óh az rettenetes, hogy mindig
1406 XI   |              hogy mindig álmodni kell! ~Az orvos, ki gyakran kijárt
1407 XI   |                  Nehezen múlik, s mikor az elfog, akkor sárgának látom
1408 XI   |             napsugártól fázom. ~- Nézd, az ibolyák már nyílnak - szólt
1409 XI   |                el kell mennem Pestre, s az tett rosszkedvűvé, hogy
1410 XI   |           Pesten leszek, addig megkérem az orvost, hogy maradjon idekinn. ~
1411 XI   |             irtózol te apád haragjától? Az apa haragja méz és balzsam
1412 XI   |                szakad. ~- Éjszaka rossz az út. ~- Dehogy rossz. Hát
1413 XI   |             kérdé a jogok matadorja. ~- Az hozott ide. ~- Megértette
1414 XI   |                A polgári perrendtartás, az osztrák törvénykönyv... ~-
1415 XI   |               mit mondanak? Mit akar ez az ember azzal? ~- Világosan
1416 XI   |              éppen úgy meg van győződve az elsőről, mint a másodikról,
1417 XI   |           szokás. ~- Nagyon jó, mi lesz az ára? ~- Azt még előre nem
1418 XI   |               forintot rá kell szánnunk az egyezségre. ~- Megadatik.
1419 XI   |                  Megadatik. Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal;
1420 XII  |               ott. ~Doktor Grisák amint az előszobába lépett, már akkor
1421 XII  |              lépett, már akkor mindjárt az első tekintetre kitalálta,
1422 XII  |              itt hitelezők jártak. ~Már az ajtón kívül hallá Grisák
1423 XII  |           jobban meggyőződhetett, amint az ajtót kinyitá, s tanúja
1424 XII  |           ellenfelének coůte gue coůte, az orrával kell azt meghallani,
1425 XII  |                nőm neve is ott áll, hát az viteti el. Ez már csak természetes. ~-
1426 XII  |                 váltók, amikre én ennek az embernek tízezer forintot
1427 XII  |             ember vagyok! ~- Hát én nem az vagyok? ~- De én meg nem
1428 XII  |               én meg nem foghatom ennek az úrnak a jókedvét! Nekem
1429 XII  |             kegyed elkölteni? ~- No hát az ipam ellen indított peremre.
1430 XII  |                Ön tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak
1431 XII  |                 jurisnak csak köszön is az utcán, már az pénzbe kerül.
1432 XII  |                 köszön is az utcán, már az pénzbe kerül. Ha valaki
1433 XII  |             illően élnem is kellett. Mi az az egynehány ezer forint
1434 XII  |                 élnem is kellett. Mi az az egynehány ezer forint Bécsben
1435 XII  |          kártyáztunk is, ugyebár? ~- No az is. Hát ki nem kártyázik?
1436 XII  |                szivaroztam is. ~- De ne az enyimből szivarozott volna
1437 XII  |               Maxenpfutsch úr, kit csak az bosszantott leginkább, hogy
1438 XII  |                meg lehetne elégedve, ha az ötezer forintot és annak
1439 XII  |              gondolja ön, doktor úr? ~- Az egészen tisztelt barátomtól,
1440 XII  |                 semmi sem lesz, mert én az asszonyt haza kívánom. ~-
1441 XII  |               félvállról kérdezé: ~- Mi az a kerek összegecske? ~-
1442 XII  |              kigombolva kabátját. - Itt az utalvány nálam; tessék olvasni: "
1443 XII  |                Aztán mindjárt adjam oda az egész tízezer forintot önnek?
1444 XII  |               Ejh, menjen ön, ne rontsa az én üzletemet! - szólt Straff,
1445 XII  |          nincsen megérve. Én nem vagyok az a bolond, aki a mai verébért
1446 XII  |                Elébb szükséges, hogy ez az egész "affér" a lehető legkellemetlenebbé
1447 XII  |                Én hazárdjátékos vagyok. Az egész nyert tételt benn
1448 XII  |              nagy áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért. ~
1449 XII  |            okoskodom a kék levegőbe. Ha az egyezség az én ajánlatom
1450 XII  |                levegőbe. Ha az egyezség az én ajánlatom szerint fogadtatik
1451 XII  |             kötelezem magamat kegyednek az alkudott összegből tíz procent
1452 XII  |               forintnál kétezer forint. Az sem megvetendő honorárium
1453 XII  |                 s ennélfogva mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak
1454 XII  |                hogy úgy megdupláztassék az önkéntes kölcsön; mire dr.
1455 XII  |              lesz minden. ~- Óh, ha még az ötezer forintomat megkaphatnám
1456 XII  |                által, kedves doktor úr, az egész kamatot önnek engedném,
1457 XII  |            higgye el. ~- Ötszáz forint? Az is csak pénz. ~Doktor Grisák
1458 XII  |                pénz. ~Doktor Grisák ezt az ajánlatot is regesztrálta.
1459 XII  |                 pompás menetelén, s még az éjszakai vonattal visszatért
1460 XII  |                 Nagyon sietett Straffot az eredményről tudósítani.
1461 XII  |        mondhatom, ez kemény munka volt. Az öreg dühös volt, mint egy
1462 XII  |            előadást, hátratett kezekkel az egyik szék támlájának dűlve. ~-
1463 XII  |                 mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a másik
1464 XII  |            tízezer forintot is. Itt van az utalvány nálam. ~- Szép. ~-
1465 XII  |                jobban megbámulhassa ezt az embert. - Semmit sem mond
1466 XII  |                 a széken ült, így szólt az orra alá: ~- Azt mondom,
1467 XII  |              zárná le a zsilipet, mikor az aranyözön legjobb folyásában
1468 XII  |                esetben tessék hazahozni az asszonyt: engemet ne okoljon
1469 XII  |            engemet ne okoljon ön. ~- Óh az öreg fogatlan oroszlán,
1470 XII  |                 még csak ki sem kísérte az előszobába. ~Érezte, hogy
1471 XII  |                hogy most ő a helyzetnek az ura. ~Doktor Grisák hazaérve
1472 XII  |             egyértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan teljesen
1473 XII  |                 a legjobb hírrel, hanem az egyiptomi hét sovány tehén
1474 XII  |              hét sovány tehén egyikének az ábrázatjával kapacitálgatá,
1475 XII  |             kapacitálgatá, hogy érje be az eredeti tőkéjével, örüljön
1476 XII  |          Vendelin még nem tudott semmit az archimedesi csavarról, mely
1477 XII  |                   Óh a nagy lutrin csak az együgyűek nyernek, én ott
1478 XII  |                    Ejh, ne beszéljen ön az én ügyeimbe. Hagyjon békét.
1479 XII  |                ügyeimbe. Hagyjon békét. Az egészet vagy semmit. ~Doktor
1480 XII  |                 és két húszast letennék az asztalára, nem fogadná el
1481 XII  |            asztalára, nem fogadná el ön az egy húszas híjával? ~- Nem. ~
1482 XII  |                úr nagy buzgalmában majd az egyik, majd a másik úrnak
1483 XII  |               akarta markába nyomni azt az egy húszast, mely egyedüli
1484 XII  |                Itt már látni való, hogy az egyezség tökéletesen be
1485 XII  |       tárcájából elővont négy utalványt az asztalra. ~Maxenpfutsch
1486 XII  |                 duzzogó fancsali képpé. Az jutott eszébe, hogy: "De
1487 XII  |           eszünkbe nem jutna, hogy néha az eszélyesség parancsolja
1488 XII  |                 eszélyesség parancsolja az áldozatokat, márpedig eszélyesség
1489 XII  |       viseltetik; vele élni nem akar, s az elválásba beleegyezik. ~-
1490 XII  |                   Mivel, kérem? ~- Néha az óra pondusának a zsinórját
1491 XII  |          zsinórját csavartam kezemre, s az ólommal ütöttem. ~- Ah,
1492 XII  |                 láttára a szobaleánynak az ujjára húztam. ~- Ah. No
1493 XII  |         Legelébb doktor Grisák írta alá az okmányt mint tanú, azután
1494 XII  |             hogy írja ő is oda a nevét. Az is megtörtént. ~Akkor aztán
1495 XII  |                a székre; közelebb húzta az asztalhoz, végigfutotta,
1496 XII  |                fejét, mint aki helyesli az egészet. Akkor kezébe vette
1497 XII  |               alul! ~Azzal ízekre tépte az okmányt, s elszórta széjjel
1498 XII  |      negyvenezer forintért. Nem nagy ár az előtt, aki ért hozzá. ~Fel
1499 XII  |             cseléd, mindenkire elterjed az. ~De legbámulatosabban látszott
1500 XII  |         Látszott, hogy őkörüle forognak az eszméi. ~- Hiszen semmi