Fezejet

1501 XII  |              hozatok, a legjobb bandát. Az fogja húzni és megvendégelek
1502 XII  |                 napon minden embernek. ~Az öregúr azt is közölte leányaival,
1503 XII  |               doktor Grisáktól, ami azt az örvendetes hírt fogja hozni. ~
1504 XII  |              már ennyit tudott Erzsike, az megint nagy szívtelenség
1505 XII  |               tudta a titkot, mint maga az apa, s éppen olyan nyugtalansággal
1506 XII  |            olyan nyugtalansággal vártak az érkezendő telegramra, mint
1507 XII  |        mindennap kétszer eléje lovagolt az érkezendő telegramnak, hogy
1508 XII  |                 a vad megjelen. Valahol az útban elkerülte a lovast,
1509 XII  |               távirati sürgönyt kapott, az tudja, hogy mi különbség
1510 XII  |          reszketett volna a keze, midőn az első telegram borítékját
1511 XII  |    beletekinteni? ~No, de e sürgöny nem az, amitől félni lehet. Ez
1512 XII  |              tudva, jósolva van már; ez az, amire vártak napokon át;
1513 XII  |                 sietni a rábízottal; ez az ő érdemeinek a versenytere. -
1514 XII  |                a szíve, hogy kigyulladt az arca, midőn azt kezében
1515 XII  |                 feltörni és elolvasni? ~Az osztrák büntető törvénykönyv
1516 XII  |            osztrák büntető törvénykönyv az idegen levelek feltörésére
1517 XII  |                 ha valakit érdekel, hát az legelsősorban bizonyosan
1518 XII  |             Hermine. ~Erzsike ugyan azt az ókonzervatív észrevételt
1519 XII  |                a levélben foglalt titok az ő tulajdonuk, tán mégis
1520 XII  |              megérkezik. ~Erzsike ugyan az ilyen neme ellen a terrorizálásnak
1521 XII  |                 letörülte volna arcáról az élet minden színét. ~Hirtelen
1522 XII  |           nyögés egy küzdő ajkairól már az ajtón keresztül hangzott
1523 XII  |                     Mi történt? - kérdé az apa remegő ajakkal. ~Erzsike
1524 XII  |      Ankerschmidt egy pillanatot vetett az átvett levélbe, s azután
1525 XII  |                otthon hálni. ~Pedig már az elmúlt két éjszakát is egy
1526 XII  |                 magában a dolgot, amint az utcán végig lőgérezett. ~"
1527 XII  |           markomban, s akkor beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát
1528 XII  |              sem marad belőle." ~"Hanem az mégis szép pénz." ~"Még
1529 XII  |               engedjük nőni a füvet." ~"Az az archimedesi csavar szép
1530 XII  |            engedjük nőni a füvet." ~"Az az archimedesi csavar szép
1531 XII  |              szép találmány." ~"Igen jó az, mikor az embert olyan nagyon
1532 XII  |         találmány." ~"Igen jó az, mikor az embert olyan nagyon utálják,
1533 XII  |             valaki kétharmadát megtette az útnak, valószínűbb, hogy
1534 XII  |                 már itt van; azért csak az üres tárcát kell kinyitni,
1535 XII  |               berepüljön." ~"Tehát csak az a kérdés még: vajon még
1536 XII  |                 félöröm, féldüh hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron
1537 XII  |                ön felől nyugodtan, mert az adósok börtönébe nem parancsolják
1538 XII  |                 Natalie férje vagyok, s az engem megöl, ha vagy a pénzt
1539 XII  |              otthon oly veszedelem vár, az nem gyakorolhat az utcán
1540 XII  |                 vár, az nem gyakorolhat az utcán irgalmat. ~- No -
1541 XII  |            utcán irgalmat. ~- No - hát, az ördög nevében - menjünk! ~-
1542 XII  |              van szállva dr. Grisák? ~- Az "Arany báránynál". ~- Odáig
1543 XII  |             pénz? ~- Óh, igen. Ámbár ez az ön kiadása volna igazság
1544 XII  |           csakugyan ördöngös egy fickó! Az utolsó garasig hagyja menni
1545 XII  |               bérkocsi. Aztán csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön
1546 XII  |               spíszburgeres mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember
1547 XII  |      mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell
1548 XII  |                volna kivakkantani, hogy az utolsó filléremnél vagyok,
1549 XII  |              vagyok, s még lealkudtatna az eddig megajánlott összegből. ~-
1550 XII  |                 Be nem megyek önnel. De az ajtóig elkísérem, amíg belép;
1551 XII  |               nincs. ~Nehány perc múlva az "Arany bárány" fogadó előtt
1552 XII  |                  midőn látta őt belépni az ajtón. Azután lement a bérkocsishoz,
1553 XII  |               Straff úr doktor Grisákot az ablak felé fordulva találta,
1554 XII  |                 talált abban, hogy este az utcai lámpásokat nézegesse. ~-
1555 XII  |                estét, doktor! - köszönt az érkező. ~Grisák a vállán
1556 XII  |              Nos doktor? Hát mit csinál az archimedesi csavar? Széna-e
1557 XII  |                 Straffnak legelőször is az jutott eszébe: nem lehet-e
1558 XII  |                mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére; hátha
1559 XII  |                ostoba, marha, gazember! Az ön veszett őrültsége tizennégyezerötszáz
1560 XII  |           nyakánál fogva, s úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott
1561 XII  |              úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott bele. ~Straff
1562 XII  |      mulatságosan járt, kedves barátom. Az éjjel meghalt a feleségem.
1563 XIII |                                    XIII~Az a hant, mely ideköt~ ~És
1564 XIII |               hant, mely ideköt~ ~És ha az élők el akarnák hagyni ezt
1565 XIII |                 szerette leányát, mikor az a ravatalon feküdt már. ~
1566 XIII |              világosan bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott,
1567 XIII |                  nem volt más megoldása az életnek; jót tett vele az
1568 XIII |               az életnek; jót tett vele az Isten, hogy magához vette, -
1569 XIII |                 de csak nehezen fekszik az emlék a szíven örökké, s
1570 XIII |              évek múlva is visszahozzák az álmok az eltűnt alakot,
1571 XIII |                is visszahozzák az álmok az eltűnt alakot, s bizonyságot
1572 XIII |               meghalni. ~Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: "te
1573 XIII |                Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: "te már nem
1574 XIII |          láttalak eltemetni"; nem ügyel az arra; újra eljön, tesz-vesz,
1575 XIII |                  ébren, s beleavatkozik az élet dolgaiba. ~Ankerschmidt
1576 XIII |           sírboltot építsenek neki; míg az el nem készült, addig nem
1577 XIII |              Első helyen állt azok közt az öreg Garanvölgyié, másodikon
1578 XIII |                 sírbolttervet elkészíté az építész, ő maga indult ki
1579 XIII |              patak mindig fogja dúdolni az örök álomdalt az aluvónak. ~
1580 XIII |                dúdolni az örök álomdalt az aluvónak. ~Amely nap a sírbolt
1581 XIII |                     Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér... ~-
1582 XIII |        indzsellér... ~- Tudom. ~- Ő ezt az egész határt összevissza
1583 XIII |               falu hosszant. ~- Úgy? ~- Az ám... Csodálatos, hogy ő
1584 XIII |                nagyságos úr kastélyának az erkélye éppen egyenlő magas
1585 XIII |             egyenlő magas vonalban esik az öreg úr pádimentumával. ~-
1586 XIII |           kriptát méltóztatik építtetni az Istenben boldogult Hermine
1587 XIII |                 mi csináltattuk... Elég az hozzá, az ér mellékét a
1588 XIII |          csináltattuk... Elég az hozzá, az ér mellékét a föld árja
1589 XIII |          mellékét a föld árja felveszi, az nem sírboltnak való. ~Ankerschmidt
1590 XIII |       Ankerschmidt kedvetlenül hallgatá az ellenvetéseket, neki olyan
1591 XIII |              olyan kedvenc eszméje volt az. A lombos fűzfák a hűvös
1592 XIII |               Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot teszi, hogy ha
1593 XIII |            család sírboltja van építve. Az egészen száraz, vízmentes
1594 XIII |                Ankerschmidt megköszönte az ajánlatot, s elfogadta. ~
1595 XIII |                 a régieké; a másik fele az új földesúré. Ugyanazon
1596 XIII |               fehér levelű fák susognak az ő halottja fölött, amik
1597 XIII |              alatt készen kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége
1598 XIII |              emberek előtt nem szabad. ~Az ő szaván nem volt szabad
1599 XIII |                a koporsót leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet
1600 XIII |                 kőfedelet rábocsátották az üreg nyílására, mikor az
1601 XIII |                az üreg nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott fölötte,
1602 XIII |            akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra
1603 XIII |        sírdombra hajítsa. ~És ez a hant az, mely nem ereszt bennünket
1604 XIV  |                       XIV~A közös baj~ ~Az életben maradt leány öröklé
1605 XIV  |                 viselje nevét, s utódai az apai név mellett az anyait
1606 XIV  |              utódai az apai név mellett az anyait is. ~Két nap foglalkoztak
1607 XIV  |            levelet, mely igen sürgetős; az ifjú teins úr azt írja,
1608 XIV  |             mint minket. ~- Mi lehessen az? - kérdé doktor Grisák kíváncsian
1609 XIV  |                  Engedelmével fel fogom az egész levelet olvasni. Tehát: "
1610 XIV  |                körös-körül visszatartja az árvizet. Efelől rögtön intézkedni
1611 XIV  |                 rögtön tudósítani, mert az ő kastélya éppen hetedfél
1612 XIV  |                neki sokkal több oka van az önvédelemre." ~Doktor Grisák
1613 XIV  |         válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen. ~- De ide van
1614 XIV  |             lesz a falunkban, hát akkor az lesz; mert Aladár úrfi azt
1615 XIV  |               is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás. Nálunk Csehországban
1616 XIV  |                 megint helyére megy. Mi az egy magyarországi árvízhez
1617 XIV  |              minálunk árvíz van! Tenger az, amin gályázni lehet. Aztán
1618 XIV  |             támadhat. ~- Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem
1619 XIV  |                 de éppen az a baj, hogy az új gát nem erős, a pilóták
1620 XIV  |                   Azon védműveket pedig az ön védence készítette. ~
1621 XIV  |         találtam olyan indzsellért, aki az előtte ottjártnak a munkáját
1622 XIV  |             figyelembe venni, vagy nem, az méltóságodnak a dolga. Mi
1623 XIV  |       kastélynak, mint méltóságodé, még az árvíz sem ártana meg. Egészen
1624 XIV  |                 ártana meg. Egészen más az olyan ős paloták sorsa,
1625 XIV  |              fiskális úr, a mi házunkat az igaz, hogy csak idevaló
1626 XIV  |        fenyőfának. Azt is láttam, mikor az a híres bécsi architektus
1627 XIV  |               láttam, hogyan rakták meg az oszlopok közeit törmelékkel;
1628 XIV  |        méltóságodtól, hogy így kimondom az igazat. ~- De ispán úr! -
1629 XIV  |              leánynak, nem oly sürgetős az a fiúvá létel. ~A doctor
1630 XIV  |                alatt megtörtént. ~Midőn az országútról lekanyarodva,
1631 XIV  |            vagyok Ankerschmidt. ~- Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr
1632 XIV  |                Ankerschmidt. ~- Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja.
1633 XIV  |                 Kinek a parancsa ez? ~- Az ifjú Garanvölgyi úré, az
1634 XIV  |                Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak
1635 XIV  |           generális se parancsol, hanem az indzsellér. ~Ankerschmidt
1636 XIV  |                 okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges küzdeni,
1637 XIV  |                 minden ember; - s amint az új töltésre felhágott, kénytelen
1638 XIV  |                 sorjában, mint vadludak az égben, libegnek a kék víz
1639 XIV  |               járművek partra vontatva, az egész víz színe járatlan,
1640 XIV  |                színe járatlan, még csak az egyik partról a másikra
1641 XIV  |              ülnek rajta sorban, mintha az ő számukra volna az csupán
1642 XIV  |              mintha az ő számukra volna az csupán ottan. Csak néha
1643 XIV  |             ottan. Csak néha rémlik meg az egymás hátára tolakodó hullámok
1644 XIV  |             alakú félrésszel kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne
1645 XIV  |            ember találgatja, mi lehetne az: darab fa, házból elhozott
1646 XIV  |                 sulyokbak pufogása több az emberzajnál, aki mind nem
1647 XIV  |      figyelmeztetik rá; annyira ki volt az forgatva minden úrias alakjából
1648 XIV  |    rőzseemelgetéstől, kalapja formátlan az esőtől, s hangja rekedt
1649 XIV  |                aki egyszer már szereti, az még jobban megszeretné. ~-
1650 XIV  |             szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét ne
1651 XIV  |           Tokajnál egy lábat nőtt. ~- S az ránk nézve könnyebbség,
1652 XIV  |              kap; valamint amazoknak is az a menekülésük, ha minket
1653 XIV  |           megerősíteni töltéseinket. ~- Az volna a leghelyesebb; de
1654 XIV  |    költségtelenebb munka, meggyöngíteni az átellenes part védműveit. -
1655 XIV  |                vagyunk vele. Nem csupán az elemmel van dolgunk; hanem
1656 XIV  |               hanem emberekkel is. Mind az innenső, mind a túlsó parton
1657 XIV  |            valamelyik oldalon áttörheti az ár, akkor a másik oldal
1658 XIV  |               mert ő megmenekült; hanem az elveszett oldalon aztán
1659 XIV  |               gátjaikat elszakítsák? ~- Az is megtörténhetik, hanem
1660 XIV  |                is megtörténhetik, hanem az ellen őrök vannak kiállítva,
1661 XIV  |         észrevett, azt ne lássa meg. Ha az árvíz kitör, azt mondják,
1662 XIV  |             szívek és vesék titkait? Ha az ily csábítót elutasítjuk,
1663 XIV  |              szükség van rá. Nem győzöm az ilyen embereket kergetni
1664 XIV  |          veszély rosszá, ravasszá teszi az embert, ha valami féltője
1665 XIV  |           Tessék ide nézni. E cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból.
1666 XIV  |                  három láb. Most vegyük az ölmértéket, s mérjük utána:
1667 XIV  |               mérjük utána: a tetejétől az aljáig tesz csak három öl
1668 XIV  |              három öl négy lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip
1669 XIV  |           takarékosság következése most az, hogy az áradás alul töri
1670 XIV  |               következése most az, hogy az áradás alul töri keresztül
1671 XIV  |                Ah! Ismerem. S mit akart az? ~- Semmi egyebet, mint
1672 XIV  |                látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
1673 XIV  |                kunyhót hevenyészünk. ~- Az pompás tanya. Hadjáratban
1674 XIV  |          Hadjáratban sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha
1675 XIV  |             sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna;
1676 XIV  |          köpönyegünk, könnyen eltöltjük az éjszakát. ~A hadastyán könnyű
1677 XIV  |          mehetnek pihenni, s következik az éjjeli munka; mert a fáradságos
1678 XIV  |            pirított kenyerére. ~- Közös az ellenség - felelt rá Aladár. ~-
1679 XIV  |                minden értelemben. Nekem az, amit védek, csak hazám;
1680 XIV  |              szavak mondva voltak, hogy az nem légre bízott frázis. ~
1681 XIV  |            légre bízott frázis. ~Bizony az nem lehetetlen! Ha Newton
1682 XIV  |                abban egyezett meg, hogy az éjjel felváltva fognak őrködni.
1683 XIV  |                 s azután reggelig ismét az virraszt. ~Aladár köszönettel
1684 XIV  |              Aladár köszönettel fogadta az ajánlatot, s köpenyébe burkolózva
1685 XIV  |                hogy ő folyvást láthassa az alvó arcát. ~Nagy tanulmány
1686 XIV  |              maga eredeti kifejezésébe; az alvó arc nem tud tettetést. ~
1687 XIV  |                a szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt
1688 XIV  |                újra, s zavarta a tűzben az üszköket. ~A félhold éjfél
1689 XIV  |            éjfél táján aludni ment már, az ezüst csónak a széles folyamárban
1690 XIV  |              libegni, míg a habok egész az innenső partig elhozták
1691 XIV  |             éppen most ment le a hold. ~Az ezüst csónak már meg is
1692 XIV  |                 csak fele állt ki, mint az égő promontor csúcsa; majd
1693 XIV  |              égő promontor csúcsa; majd az is lejjebb, lejjebb süllyedt;
1694 XIV  |                  a félhold hegye, aztán az is elmerült a habon túl. ~
1695 XIV  |             Abban a percben talpra állt az alvó ifjú, s jó reggelt
1696 XIV  |          glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor egy perc előtt
1697 XIV  |           bámulva. ~- Gonosz alvó volna az - felelt Aladár -, aki meg
1698 XIV  |                vontatott hangja elvette az éjszaka némaságát. ~- Ha
1699 XIV  |                éjszaka némaságát. ~- Ha az ember behunyja a szemét,
1700 XIV  |        kallózuhogástól? ~- Óh igen jól. Az úgy hangzik, mintha az ember
1701 XIV  |                  Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a
1702 XIV  |              lépésnyire eltávozva, ahol az éjjeli őrtűz világa nem
1703 XIV  |             tuskó lehet. ~- De én látom az evező nyomát a vízen, az
1704 XIV  |                az evező nyomát a vízen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan
1705 XIV  |                vízen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan alusznak,
1706 XIV  |            visszakiáltott: ~- Ne legyen az úrnak baja azzal, hogy én
1707 XIV  |                 át azt. Láttam, ki volt az. Tudom a nevét. ~- Ki volt? ~-
1708 XIV  |             mondom meg. Ha megmondanám, az urak becsukatnák börtönbe.
1709 XIV  |     lélekvesztőt nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei
1710 XIV  |            nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei elől.
1711 XIV  |              harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem
1712 XIV  |           harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott.
1713 XIV  |            keresztülvágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb lehet az
1714 XIV  |                 az árvíz hamarabb lehet az ön kastélya kapujánál, mint
1715 XIV  |            puskáját szíjra vetve, abban az irányban, merről a rejtélyes
1716 XIV  |                 vészfenyegette háznál. ~Az országút és a töltés közötti
1717 XIV  |            hajnalcsillag is feljött már az égre, mire Ankerschmidt
1718 XIV  |                 égre, mire Ankerschmidt az országútra tudott vergődni. ~
1719 XIV  |         ragyogott a fűszálakon, s amint az ember árnyéka messze elnyúlt,
1720 XIV  |               most boldogság és poézis, az egy álomidő alatt ne legyen
1721 XIV  |                 és kétségbeesés? ~Pedig az így volt már egyszer megírva. ~
1722 XIV  |            kezdett lenni, s látta, hogy az út mellett levő árkok mind
1723 XIV  |              vízben élő virágokról, mik az árkok fenekét megtölték;
1724 XIV  |                árkok fenekét megtölték; az apróbbak már mélyen elmerülve,
1725 XIV  |                Egy újabb negyedórányira az árkok már az út melletti
1726 XIV  |             negyedórányira az árkok már az út melletti réteket is elönték,
1727 XIV  |             Odább haladva már itt-amott az úton is átért a víz, s ott
1728 XIV  |               szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái a vadkacsáknak
1729 XIV  |            előbb megtelepülni e tájon. ~Az volt a legaggasztóbb, hogy
1730 XIV  |               sem gyalogos nem látszott az út hosszában sehol, mintha
1731 XIV  |              lovaknak csaknem hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott;
1732 XIV  |                 ott egy kis erdő feküdt az út két oldalán; az erdő
1733 XIV  |               feküdt az út két oldalán; az erdő zengett a csalogánydaltól,
1734 XIV  |                hányták virággyapjaikat, az ákácok illatától át volt
1735 XIV  |               sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl. ~Alig értek ki
1736 XIV  |                 nyílt meg a szem előtt. Az már a vész panorámája volt. ~
1737 XIV  |             napfény a kiöntött árban, s az út jobb oldala hosszú vonalban
1738 XIV  |             széles vízártól ostromolva; az erdőn túl alig ezer lépésnyire
1739 XIV  |             harminc ölnyi szakadás volt az úttesten keresztül, melyen
1740 XIV  |                 özön. ~E szakadáson túl az egész út el volt lepve keresztbe,
1741 XIV  |                eddig szemközt senkivel. Az elöntött falvak menekülő
1742 XIV  |                menekülő népe nem tudott az akadályon keresztül jönni. ~
1743 XIV  |                 szekér maradványa, mely az árok szélibe volt kivetve,
1744 XIV  |          keresztülomló zuhatagon; hanem az nem engedett magával megalkudni;
1745 XIV  |                révedezőktől. ~- Örüljön az úr, hogy odaát lehet! -
1746 XIV  |            mogorván; - (nagy veszélyben az emberek nem udvariasak.) -
1747 XIV  |               uram; megkerült bennünket az árvíz; menekednénk, ha volna
1748 XIV  |               nem söpör bennünket innen az isten haragja. ~Ankerschmidt
1749 XIV  |              tanácsot meg kell fogadni; az átszakított töltésen egyre
1750 XIV  |                 legkésőbben fog eljutni az árvíz. ~Tehát vissza ugyanazon
1751 XIV  |                  Tehát vissza ugyanazon az úton, amelyen jött. Most
1752 XIV  |                Most már a virágos kórók az út mellett, a nagy királydárdák
1753 XIV  |                  mik elébb kiemelkedtek az árból, az iszap alá voltak
1754 XIV  |            elébb kiemelkedtek az árból, az iszap alá voltak gyűrve;
1755 XIV  |                kocsiderékig érő pocséta az úton felvett lovat és szekeret,
1756 XIV  |             visszatükrözve látszott meg az ég, mindenütt az ég! ~Nem
1757 XIV  |           látszott meg az ég, mindenütt az ég! ~Nem legelésztek már
1758 XIV  |            hanem bömbölve futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál
1759 XIV  |               hangzott a vészharangszó, az égből az ezernyi vízi szárnyas
1760 XIV  |                 vészharangszó, az égből az ezernyi vízi szárnyas rekedt,
1761 XIV  |                 zajgó hangja, a földről az a megnevezhetlen aggasztó
1762 XIV  |                gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll a
1763 XIV  |            Pedig mindezt megmondta neki az a bölcs ember, akit azért,
1764 XIV  |            kellett volna hinnie. ~Pedig az a keményfejű ember, a kasznár,
1765 XIV  |                 még azt is mondta, hogy az egész úri kastély rosszul
1766 XIV  |          kastély rosszul van épülve; ha az árvíz nekijön, Isten legyen
1767 XIV  |               volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy mindent
1768 XIV  |         sodorgatta aggodalmában; mintha az volna mindennek az oka. ~
1769 XIV  |               mintha az volna mindennek az oka. ~Nemsokára visszatért
1770 XIV  |              túl már eléje került önnek az árvíz. ~- Valóban onnan
1771 XIV  |               sietek szegény bátyámhoz. Az én hivatalom három hétre
1772 XIV  |              csak annyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet
1773 XIV  |                ahol szárazföldet érünk, az ember vállára kapja, s elviszi
1774 XIV  |             furcsa kis "alkotmány" volt az: egyetlen faderékból vájt
1775 XIV  |               Lélekvesztőnek is nevezik az ilyen alkotmányt. ~Ankerschmidt
1776 XIV  |              felé elbocsátva, elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt
1777 XIV  |          kedélyéből semmi küzdelem, még az elemek haragja sem bírt
1778 XIV  |         megindítá a járművet, csak arra az egyre kérve útitársát, hogy
1779 XIV  |             tükre felett, nem mindenütt az út mentében haladva, hanem
1780 XIV  |        keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök bámulatos biztossággal
1781 XIV  |                közötti tér, mik mellett az imént kocsin jött el, így
1782 XIV  |                 Tiszától, annál mélyebb az ár; messziről került elénk,
1783 XIV  |                tornyok úszni látszottak az árban, mint mikor délibáb
1784 XIV  |            kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger
1785 XIV  |             csónaka felé tartott; amint az evező hordtávolába ért,
1786 XIV  |                s azzal nyugalomba hozta az evezőlapátot, s odatartotta
1787 XIV  |          odatartotta a kis menekvőnek. ~Az abban a pillanatban felkapaszkodott
1788 XIV  |             pillanatban felkapaszkodott az evezőre, s azután meg-meggondolt
1789 XIV  |             mintha mondaná: te nem vagy az, aki engem meg fog enni. ~-
1790 XIV  |           dideregjen olyan nagyon; amit az hálás köszönettel el is
1791 XIV  |         fölberzegetve hátán és oldalain az összecsapzott szőrt, utoljára
1792 XIV  |                szorgalmatosan fonni. ~- Az én barátom, úgy látszik,
1793 XIV  |                  túlsó oldalra fordítva az evezőt, hogy el ne riassza
1794 XIV  |                 hogy el ne riassza vele az ijedős természetű állatkát. ~
1795 XIV  |            hegedűt hordozna magával. ~- Az én barátom, úgy látszik,
1796 XIV  |                óra alatt, a másik felét az útnak három alatt bevégezzük,
1797 XIV  |               azon emberekkel, akik ott az útra kiszorulva várták a
1798 XIV  |            talán egy jó ötlettel. Támad az embernek, mikor nagy szüksége
1799 XIV  |                egy magányos sziget állt az ki a vízből; legszélső fái
1800 XIV  |               áztatták lábaikat. ~Amint az erdőt megkerülték, már messziről
1801 XIV  |        színhelye mutatkozott a vésznek. Az átszakasztott út töltése
1802 XIV  |                 s elsepréssel fenyegeté az egész ellenálló gátat. ~
1803 XIV  |              torok. A víz nőttön-nő; ha az éjjel meg nem szabadulhatnak
1804 XIV  |               csónakát. - Mire való ott az a jegenyés erdő? Oda kell
1805 XIV  |              uram - szólt fejét vakarva az öreg -, de úszni nem tudunk;
1806 XIV  |                 embert át nem hordhatok az erdőig ezen a ladikon, mert
1807 XIV  |             erdőig ezen a ladikon, mert az három napig tartana és addig
1808 XIV  |                 s a tutajon áthordhatja az egész társaságot az erdőbe;
1809 XIV  |         áthordhatja az egész társaságot az erdőbe; onnan aztán csak
1810 XIV  |                 mert hárman nem férünk; az evezőt pedig nem adom a
1811 XIV  |             előbb, uram, ha megengedné, az erdőnél megállanánk. ~-
1812 XIV  |                  aki rendet tartson. ~- Az még jobb lesz. - Aladár
1813 XIV  |              Aladár legelőbb szállítson az erdőig. ~Öt perc alatt kellett
1814 XIV  |                nagy víztől - jegyzé meg az ősz földmíves. ~- Micsoda
1815 XIV  |                 nagyobb víz? Hát még ha az megharagszik? Hát mikor
1816 XIV  |                 megharagszik? Hát mikor az angol hajósok alatt meggyullad
1817 XIV  |                 magát. ~- Hát azt teszi az angol, hogy az égő hajóról
1818 XIV  |                azt teszi az angol, hogy az égő hajóról előbb csónakra
1819 XIV  |                előbb csónakra szállítja az asszonyokat, gyerekeket,
1820 XIV  |                a férfi utasokat, azután az élelmiszert, azután a leveleket
1821 XIV  |                aki utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány. ~-
1822 XIV  |                   Jól van, uram - szólt az öreg -, én leszek hát az
1823 XIV  |                az öreg -, én leszek hát az a hajóskapitány itt ezen
1824 XIV  |        hajóskapitány itt ezen a vízen. ~Az erdőben minden fordulónál
1825 XIV  |             látott nép gyámoltalan volt az ilyen munkában; készített
1826 XIV  |              lesz semmi baj. Legelőször az asszony- és gyereknépet
1827 XIV  |          készítsenek, utoljára maradnak az öregek, akiknek legtöbb
1828 XIV  |                 tutaj mellé kell kötni, az átúszik, ha van mihez ragaszkodnia.
1829 XIV  |             kend, öreg, mit sirat még? ~Az öreg elöljáró megtörlé veresre
1830 XIV  |                   Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen mentséget
1831 XIV  |                 vetés volt, olyan, mint az áldás! S ma már víz alatt
1832 XIV  |                 Árvában sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja
1833 XIV  |               sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja a Kis
1834 XIV  |          esztendeje már, hogy rajta van az árvíz, nem is megy le róla
1835 XIV  |             látok dolog után. Kiteremti az Isten; kinek mire szüksége
1836 XIV  |              két tenyerét ne sajnálja. ~Az öreg meggondolta a dolgot,
1837 XIV  |            mondaná meg, hadd hirdetnénk az ismerőseinknek, ki szabadított
1838 XIV  |          szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak is meghagyhatnók,
1839 XIV  |                emlegessenek meg, amidőn az új házak mestergerendáin
1840 XIV  |          mestergerendáin olvasni fogják az "építődött Anno Domini hányban
1841 XIV  |        visszafordulva e nevet mondá: ~- Az én nevem Weltumsegler Jonatán. ~
1842 XIV  |            nevem Weltumsegler Jonatán. ~Az öreg megcsóválta a fejét,
1843 XIV  |               mellett vágott neki ismét az özönnek. ~- Ön a szerénységet
1844 XIV  |             restelkedésig viszi - feddé az ifjút a lovag úr -, hogy
1845 XIV  |           azután a nevemet majd nemcsak az unokák emlegetnék, hanem
1846 XIV  |               Nem. De azért jól ismerem az utat. Sötét éjjel is oda
1847 XIV  |              szemetes habarékban, amint az egyenesen jött a Tiszáról,
1848 XIV  |             szarvasok ágbogas agancsai, az őzünők okos fejecskéi meg
1849 XIV  |             fejecskéi meg sem rebbentek az emberi közelléttől, s a
1850 XIV  |                a jegenyésre menekülnek: az én embereimnek lesz ma vadpecsenyéjük,
1851 XIV  |             tenger látkörén. ~Hanem még az nagy messzeség. A síkság
1852 XIV  |           csakugyan rögtön el is nyomta az álom. ~S ha valaha fog valamiért
1853 XIV  |          valamiért köszönettel tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak,
1854 XIV  |                lesz, hogy aludja át ezt az időt. ~Azt az időt, ami
1855 XIV  |             aludja át ezt az időt. ~Azt az időt, ami alatt a csónak
1856 XIV  |               miként ő. ~Késő éjre járt az idő, az egész tájt nagy
1857 XIV  |                  Késő éjre járt az idő, az egész tájt nagy csend ülte:
1858 XIV  |             egész tájt nagy csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő
1859 XIV  |             csend ülte: az a csend, ami az ébrenlevő lelkét megnépesíti
1860 XIV  |                bántalmas gondolatokkal; az elhagyottság csendje. ~Pusztító
1861 XIV  |               Pusztító elem foglalta el az egész síkot; a láthatáron
1862 XIV  |           egymás felé közelíteni; egyik az égen, másik a vízen. ~E
1863 XIV  |              álomlátás közeledett egyre az Ankerschmidt-kastély romalakja,
1864 XIV  |                világosabban rajzolódtak az estderűnél. Nemsokára az
1865 XIV  |                az estderűnél. Nemsokára az is kivehető lett, hogy a
1866 XIV  |               perspektívben meglátszott az ősi alacsony kastély alakja,
1867 XIV  |                alacsony kastély alakja, az nem omlott össze. ~Aladár
1868 XIV  |                 tekintetét le nem vette az alvó útitársról. Az volt
1869 XIV  |               vette az alvó útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem
1870 XIV  |           voltak sorsa felől. ~De talán az álomra hunyt szemek is látnak
1871 XIV  |             szemek is látnak valamit, s az álmodók megérzik, ha közelít
1872 XIV  |            álmodók megérzik, ha közelít az a nagy gond, mely lelküket
1873 XIV  |            halomra dűlt köveket, azokat az összereccsent gerendákat
1874 XIV  |            selyemhaja végig-végigúszik. Az alvó homlokán nehéz veríték
1875 XIV  |           sikerült azt elhagynia, midőn az utcából, melynek végén a
1876 XIV  |              csónakosban Kampósra, mint az őreá, de mielőtt inthetett
1877 XIV  |               tűzve kalapját. ~- Csitt, az istenért, ne kiabáljon... -
1878 XIV  |                 késő volt. Ankerschmidt az első kiáltásra felriadt
1879 XIV  |           felugrott, maga elé kapott, s az őrület hangán kiálta fel: "
1880 XIV  |                őrült. ~- Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? Semmi
1881 XIV  |                 uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel, mintha
1882 XIV  |             Amint a harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon
1883 XIV  |               hát akkor be kell tömetni az utolsó kaput. Amint ez megvolt,
1884 XIV  |               már jött nagy harsogással az alsó utca végén, éppen a
1885 XIV  |            méltóságos úr kastélya felől az Isten haragja, a házak az
1886 XIV  |               az Isten haragja, a házak az utcán végig mind el voltak
1887 XIV  |            töltésekkel rekesztve, hanem az utca egyszerre víz alatt
1888 XIV  |              víz alatt állt, s ma estig az ablakok aljáig emelkedett,
1889 XIV  |           csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: "No Kampós, mit
1890 XIV  |   Ankerschmidték? Azok nem fogadták meg az intést." ~- Erről beszéljen,
1891 XIV  |              magam kormányzok!" - monda az öreg úr, s ekkor törte meg
1892 XIV  |         cselédnép jajveszékelve kiabált az ablakokon, s senki sem látott
1893 XIV  |           lépcső leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva a veszedelmet,
1894 XIV  |      veszedelmet, nekitámasztá a lábtót az erkélynek, s maga felmászva
1895 XIV  |               felmászva rajta, belépett az ingadozó házba, s a sok
1896 XIV  |           megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték alá, ha félnek
1897 XIV  |               zárva, át kell szállítani az ócska kastélyba; azt nem
1898 XIV  |            ezzel is elkészültünk, akkor az istállóból kivezetteté a
1899 XIV  |               csinálva, úgy ugrattuk be az udvarra a töltésen keresztül:
1900 XIV  |                a tenger közepén, feküdt az árvíz lepte téren. Az ősi
1901 XIV  |            feküdt az árvíz lepte téren. Az ősi vert falnak most tűnt
1902 XIV  |                 ki a haszna; olyan volt az, mint a szikla; még három
1903 XIV  |             lábnyira állt ki a vízből. ~Az emlékezetes óltetőből készült
1904 XIV  |             lehetett, mint egy dobogón, az udvarra lejutni. ~ ~
1905 XV   |             szcénázva impromptu; aminek az volt a legfőbb oka, hogy
1906 XV   |                volt a legfőbb oka, hogy az udvaron belöl folyvást annyi
1907 XV   |             éjfél tájon is talpon tartá az embereket. A roppant húsz
1908 XV   |                húsz holdnyi tér, melyet az udvar, park és szérűskertek
1909 XV   |              senki a vendégek érkeztét, az ispánon kívül, kinek erősen
1910 XV   |                maga is odatalál azalatt az öreg úrhoz. ~Ankerschmidt
1911 XV   |                  Mi tartunk Aladárral. ~Az öregúr is ébren volt még,
1912 XV   |                leszek - szólt Aladár, s az ismerős szoba kulcsát átvéve,
1913 XV   |          magában, hogy mégis szépen van az elintézve a világon, hogy
1914 XV   |                  megint kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét,
1915 XV   |               frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától megkérdezhesse: -
1916 XV   |           szavait, ki őt sürgetni jött. Az étel az asztalon, a vendégek
1917 XV   |               őt sürgetni jött. Az étel az asztalon, a vendégek híva
1918 XV   |               tehát essünk át ezen is. ~Az öregúr megrázta Aladár vállát,
1919 XV   |              súgá vissza Aladár. ~Ezzel az ebédlő felé siettek, melyhez
1920 XV   |               Itt történt, hogy csaknem az ajtónál találkoztak össze
1921 XV   |               kevesebb ceremóniát lehet az embernek egymással tenni,
1922 XV   |                hamar át kell esni, mert az ajtóban nem lehet megállni. ~
1923 XV   |              búbájából nem értett volna az ifjú valamit, úgy nem érdemelné,
1924 XV   |              már szívében. ~Szerencsére az estebéd zaja s Kampós uram
1925 XV   |             beszédessé válni. Máskor is az volt, de most duplán. ~-
1926 XV   |                most duplán. ~- Csak azt az egyet sajnálom, hogy Aladár
1927 XV   |          könyörgöm alássan, hogyan volt az, tessék elmondani! - szabódék
1928 XV   |            akkor csak inkább beszéljünk az ürgéről.) ~- De vajon hova
1929 XV   |           Aladárt mért nem harapja meg? Az más. Az neutrális; de őtet
1930 XV   |                nem harapja meg? Az más. Az neutrális; de őtet megismeri,
1931 XV   |        megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília kiirtására.
1932 XV   |             farkas is, fel se vette, de az ürge harapásától meghal. ~-
1933 XV   |             Aladár, és rögtön felugrott az asztaltól, s két perc múlva
1934 XV   |              alá, abba elbújt, már most az ott el fog szaporodni, s
1935 XV   |                szaporodni, s alámínázza az egész kastélyt. ~- Itt van
1936 XV   |                kastélyt. ~- Itt van biz az a kabátom ujjában - szólt
1937 XV   |                szólt Aladár, s elővette az ott magát rögtön elhelyezett
1938 XV   |                 a közelléttől, - de nem az ürgétől. ~A bizalmas kicsi
1939 XV   |              jól kiválasztotta a helyét az ördögtől született. ~Kampós
1940 XV   |            uramnak valóban halvány lett az arca e látványra, míg Erzsike
1941 XV   |                nézett oda: talán nem is az ürgére; Ankerschmidt pedig
1942 XV   |              kezéből enni, hogy azt még az öregek is megnevették. ~-
1943 XV   |               úgy hínak, hogy "nálunk", az a víz alatt van. ~- Óh nem,
1944 XV   |               uram! - igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. - Az én
1945 XV   |           helyre az öreg Garanvölgyi. - Az én vendégem otthon van a
1946 XV   |              nagy elhallgatás történt. ~Az ilyen percekben szokott
1947 XV   |                 ilyen percekben szokott az megtörténni, hogy mindazok,
1948 XV   |                 leszek-e rá. ~- Mi volt az? - kérdezé Aladár, Erzsikére
1949 XV   |                 nézve komoly dolog volt az - monda Garanvölgyi. ~-
1950 XV   |                ez a kéz, ez a szív volt az, mely csak tenni és érezni
1951 XV   |            messziről, hanem aki beteszi az ablakot, mikor arra jönni
1952 XV   |                 mikor arra jönni látja, az volt a valódi? ~- Nos, nem
1953 XV   |                 nélkül tanulni? - kérdé az elmélázottat Garanvölgyi. ~-
1954 XV   |                hasonlít - más valakinek az írásához. ~E pillanatban
1955 XV   |              levélke megmutatása által; az éjszakát jobban átábrándozta,
1956 XV   |               kell a lyánkáról álmodni. Az álom tündére bűbájos tündér. ~
1957 XV   |          lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók felzavarása nélkül
1958 XV   |         felzavarása nélkül juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt
1959 XV   |              bátyám. El fogom mondani. ~Az öregúr visszament Aladárral
1960 XV   |          elfogadjanak-e vagy sem, midőn az árvíz őket éppen hozzánk
1961 XV   |                     Igazad van, eredj. ~Az öregúr megszorítá öccse
1962 XV   |                fogódzott, s kiment vele az udvarra további intézkedéseket
1963 XV   |            cselédek tudósításai szerint az éjjel a szél nagyon veszélyeztette
1964 XV   |              elutasítani. ~- Nem sietős az utam; nem bánom, ha kicsónakázunk,
1965 XV   |                bánom, ha kicsónakázunk, az idő szép. ~Az öregúr puskát
1966 XV   |            kicsónakázunk, az idő szép. ~Az öregúr puskát is akart magával
1967 XV   |          Erzsike lebeszélte róla. Minek az? Vagy magát, vagy "valakit"
1968 XV   |          körülhordta a csónakot ezúttal az omlott kastély mellékén,
1969 XV   |            bocsánatot kérve útitársától az illetlen szóért. Aladár
1970 XV   |             biztatta, hogy csak tessék, az tisztítja az embert; azért
1971 XV   |               csak tessék, az tisztítja az embert; azért a magyar ember
1972 XV   |           kérdezze, hogy mire való lesz az. ~- Ez a csomó, amit most
1973 XV   |      elhallgatta. ~- Hát a negyedik? ~- Az? Azt csak úgy kötöttem,
1974 XV   |               úgy kötöttem, véletlenül; az nem jelent semmit. ~Délig
1975 XV   |                megjegyzé: "itt kezdődik az én földem." ~Egy helyen
1976 XV   |             szép dombos emelkedés volt, az mint sziget állt ki a tengerből,
1977 XV   |                 kalászait már kihányta, az egész tér lehetett ötven
1978 XV   |                mind a ketten, kié lehet az a menekült föld. Ankerschmidt
1979 XV   |           birtokaink egy helyen vannak, az enyim is a tenger fenekén,
1980 XV   |               is a tenger fenekén, mint az öné. ~- Minden hasonlítás
1981 XV   |            Minden hasonlítás sántít. ~- Az enyém nem sántít. Most én
1982 XV   |               homogén eset; amikorra én az enyimhez juthatok, akkorra
1983 XV   |                 Nem a birtok öröme volt az; Aladár, mint minden igaz
1984 XV   |         szinekúra; hanem boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem
1985 XV   |            szerelem. ~És boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott
1986 XV   |            jóknak azon ösztönéből, mely az érző lelket a szenvedők
1987 XV   |           mindenki elfelejtett, s kiért az öreg maga nem tehet semmit,
1988 XV   |             lépésével csak ártana neki; az idegen úr gyermeke titokban
1989 XV   |           titokban folyamodást ír érte, az apa nem haragszik ezért,
1990 XV   |              gorombáskodik vele, nehogy az sejtse, ki hozta el szabadulása
1991 XV   |            Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás után, s
1992 XV   |                  S nem is történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék,
1993 XV   |        felszínét, mint eddig. ~Mit nyom az mind, ami a földön elveszett,
1994 XV   |           legelébb is Kampós uram azzal az örvendetes hírrel fogadá
1995 XV   |             hogy míg odavoltak, azalatt az ár két hüvelyket apadt. ~
1996 XV   |               másutt új gátat szakított az ár, s más vidéket is elöntött. ~
1997 XV   |       megmentett paripáit mutogatta meg az akolban, s onnan atyja karjába
1998 XV   |             reggel volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna,
1999 XV   |         menekült hajótöröttet megeszi. ~Az ebédlőben az asztalra téve
2000 XV   |     hajótöröttet megeszi. ~Az ebédlőben az asztalra téve egymás mellett