Fezejet

2001 XV   |             mellett volt Aladár kalapja az árpabokrétával s Erzsikéé
2002 XV   |                Garanvölgyi megszámlálta az árpaszálakat, kilencen voltak;
2003 XV   |         kilencen voltak; a rózsákat is, az hét volt. ~Nemsokára Erzsike
2004 XV   |           négyen összetalálkoztak ismét az ebédlőben. ~Garanvölgyi
2005 XV   |         Garanvölgyi megint megszámlálta az árpaszálakat: - csak nyolc
2006 XV   |               lopják! - gondolá magában az öregúr.) ~Bátran fogadhatott
2007 XV   |                  szegény fiú - mondá rá az öreg keserűen. - Milyen
2008 XV   |              hogy keveset álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még
2009 XV   |            hozzászoktál, hogy ami nincs az nem kell! - És most egyszerre
2010 XV   |               megszökött, anélkül, hogy az államnak haszonbért fizetett
2011 XV   |                juhnyájad, vérlovaid még az első bérnök elprédálta,
2012 XV   |               parkodat kimérte ölfának; az utolsónak már nem maradt
2013 XV   |              levő redőnyöket eladni. Ez az élelmes ember még az üvegházakon
2014 XV   |                 Ez az élelmes ember még az üvegházakon levő ablakokat
2015 XV   |             egérlyukkal minden szeglet. Az ablakokban négy-öt emeletet
2016 XV   |             plafonján keresztülcsurgott az eső. Most ezt a "prérit"
2017 XV   |                 sajnálkozásomat. ~- Nem az itt a főkérdés - szólt Aladár
2018 XV   |              vonítva. ~Persze, hogy nem az volt a főkérdés, hanem az,
2019 XV   |               az volt a főkérdés, hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni
2020 XV   |               és lesz kiért. ~Tudta ezt az öregúr maga is. Úgy olvasott
2021 XV   |            dolgot talált a faluban, hol az egyes házak itt-ott engedtek
2022 XV   |            egyes házak itt-ott engedtek az árnak, hogy dél vetette
2023 XV   |                munkából; délután eltölt az idő szelídebb tracírozással.
2024 XV   |          hiányzott még. ~Dehogy gondolt az elutazásra többé. Az ugyan
2025 XV   |            gondolt az elutazásra többé. Az ugyan jólesett volna neki,
2026 XV   |               jó lesz, majd süttet neki az útra pogácsát. ~Reggel fel
2027 XV   |        osztentációval kiporoltatá, mire az öregúr előjött szobájából,
2028 XV   |           Aladár alkalmasint eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget
2029 XV   |              már indul? - szólt jobbját az ifjú elé nyújtva. ~- Rég
2030 XV   |                akinek parancsolhatok: - az nem önnek való. Én csak
2031 XV   |              Alá van írva in bianco. Mi az? ~Erzsike most elereszté
2032 XV   |                tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, hogy az "
2033 XV   |       kérelmének az a színe lehet, hogy az "erőszakos körülmények"
2034 XV   |                s megragadva két kezével az ifjú kezét. ~- Maradjon
2035 XV   |             tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte;
2036 XV   |               magával atyja szobájába. ~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha
2037 XV   |                   Ezt gondoltam - szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár
2038 XV   |             megcsókolá mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden
2039 XV   |              nem szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait
2040 XV   |               szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait fennhangon
2041 XV   |         bevégzett élet után ő adta neki az újrakezdettet. ~És ez a
2042 XV   |           planétán élünk. ~Sok szép van az életben, amiről még nem
2043 XV   |                 angyal magával hozza le az égből az egész mennyországot? ~
2044 XV   |               magával hozza le az égből az egész mennyországot? ~És
2045 XV   |             tündérvilági bársony csókja az ő munkától barnult kezét
2046 XV   |               mennyiségű nagy adósság! ~Az öreg Garanvölgyi megsokallta
2047 XV   |             szólt jószívű szarkazmussal az öreg. ~Ankerschmidt felkacagott
2048 XV   |             hogy ez lesz a vége - szólt az öreg. - Erről a házasságról
2049 XV   |              elmondhatjuk, hogy nemcsak az "ég" akarta, hanem még a "
2050 XV   |            hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott
2051 XV   |       Ankerschmidt - lányomasszony lesz az, ki magának szemére vetheti,
2052 XV   |              senkit, s azt hallva, hogy az urak mind Ankerschmidtéknél
2053 XV   |                 apadását megtekinteni. ~Az ár még mindig tenger volt
2054 XV   |         Garanvölgyi. - Mienk ez a víz! ~Az indítvány általános pártolásra
2055 XVI  |                                     XVI~Az ócska ház~ ~Hja, biz az
2056 XVI  |                 Az ócska ház~ ~Hja, biz az ócska kastély még most is
2057 XVI  |               ugyan nem bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik
2058 XVI  |                a mulandóságnak: és íme, az új építmény hamarább összeroskadt,
2059 XVI  |                hamarább összeroskadt, s az ócska ház még most is dacol
2060 XVI  |             ócska ház még most is dacol az elemekkel, tanúságot téve
2061 XVI  |              melyről már akkor lefutott az apadó ár, vékony iszapréteget
2062 XVI  |                szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába értek,
2063 XVI  |                  Odaadom e kastélyt - s az ára, mint a népdal mondja: "
2064 XVI  |              kézszorítással erősíté meg az alkut. ~- E kastélyra önnek
2065 XVI  |                 szeme láttára vezetheti az építkezést. ~- Én nem azt
2066 XVI  |                   Én nem azt gondoltam. Az összedűlt kastély helyébe
2067 XVI  |              ahol szomszédaim: megfogni az ekeszarvát. Miután ön e
2068 XVI  |             pallókat, szőnyegeket belé, az ablakokat kissé magasabbra,
2069 XVI  |                 itt fogunk együtt lakni az én kedves fiammal. ~- Ohó,
2070 XVI  |              szólt Garanvölgyi; - ebből az sül ki, hogy ön a házat
2071 XVI  |                is meg akarja kapni, meg az árát is magánál tartani.
2072 XVI  |                 hisz ön íme itt van! ~- Az igaz, mert csak azt fogadtam,
2073 XVI  |              felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban
2074 XVI  |             követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen otthon. ~
2075 XVI  |             rólunk, nélkülünk. Mi itten az érdekelt felek nélkül határozunk.
2076 XVI  |              követi férjét", ezt mondja az írás. ~- Óh nem! A "votum
2077 XVI  |          Minervae" asszonyi szavazat és az dönt. ~A két öregúr a nagy
2078 XVI  |        végigjárva, észre sem vevé, hogy az érdekelt fél hátramaradt
2079 XVI  |   visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon. Erzsike rögtön
2080 XVI  |                 régi időkből.) ~- Pedig az sok érzéssel volt írva.
2081 XVI  |                volt írva. Aki azt írta, az önt nagyon szerette. ~-
2082 XVI  |             talán nagyon régen lehetett az. ~- Sőt még most is nagyon
2083 XVI  |              önhöz azon leveleket írta, az önnek kedvesebb még, mint
2084 XVI  |         nyugodtan tette szívére kezét: "az én lelkem nem tud arról
2085 XVI  |                  Ezalatt visszaérkeztek az öregurak. ~- Kedves bácsi,
2086 XVI  |            percben fogadott. ~- Nos, mi az? ~- Hogy ő azt, ki e szekrénykében
2087 XVI  |            öcsém, vigyázz magadra ezzel az oldalbordával, mert ebben
2088 XVI  |                a ketten. ~Azzal elővevé az óraláncára csatolt kulcsot,
2089 XVI  |             szerelmes levelek, de amint az elsőt félig elolvasá, nem
2090 XVI  |               elolvasá, nem tehette ezt az ellenvetést; egy fájó, szerető
2091 XVI  |        annyiszor vétett ellene. ~Aladár az első levél olvasta után
2092 XVI  |                meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek azzal
2093 XVI  |               ugye öcsém, milyen bolond az ember, mikor maga van". ~ ~
2094 XVII |                 Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként visszatért
2095 XVII |               utoljára undorral néz már az ember, mikor restell rajta
2096 XVII |              levest" csinálni. ~- Ha ez az árvíz nem lett volna, sohase
2097 XVII |                leánya boldog fog lenni, az első vasárnap mindjárt kihirdetteték
2098 XVII |           házasulandó párt, s öröm volt az öregeknek a fiatalokban
2099 XVII |               doktor Grisáktól, melyben az érdemes férfiú nagy prosopopoeiával
2100 XVII |             bűnös példásan fog lakolni. Az eddigi nyomozásokból azonban
2101 XVII |            eddigi nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy "egy kis
2102 XVII |              egy kis félreértés" okozta az egészet, mely Mikucsek úrral
2103 XVII |                 át megbízatását; azután az ő utasításait is rosszul
2104 XVII |              értették meg; tévedés volt az egész, ami annyival világosabb
2105 XVII |         károsultak, testén, lelkén, meg az esernyőjén kívül semmije
2106 XVII |            földön; majd kiheveri ezt is az ország, mint mást stb. stb. ~
2107 XVII |              éjszaka, egy lövés történt az ablakon keresztül, oly közelről,
2108 XVII |                 füstje egészen megfogta az üveget, a golyó egy kis
2109 XVII |             pisztolyt, hol húzódott meg az árokban. Teljesebb vallomást
2110 XVII |                 hogy ő volt a gyilkos. ~Az egyik följelentett neve
2111 XVII |                már most melyik volt hát az igazi gyilkos? ~A törvényszék
2112 XVII |               hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen a feleletük,
2113 XVII |              hogy testvérét megmentse. ~Az kétségtelen volt, hogy egyik
2114 XVII |                 a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt, hogy
2115 XVII |              volt, hogy a másik meg nem az. ~Valakit el kelle ítélni,
2116 XVII |           történt ez, de mindabból csak az derült ki, hogy a körülményeket
2117 XVII |           tudták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba? ~
2118 XVII |                akivel szóba eredtek? ~- Az én voltam! - vágott bele
2119 XVII |               beszélt ez a csónakos ott az uraknak? ~- Hát én hoztam
2120 XVII |                 adni; sötét volt, mikor az emberrel beszéltek, arcát
2121 XVII |            lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan nem tűnt ki. ~
2122 XVII |               Reggel aztán ott találták az ajtókilincsre felakasztva
2123 XVII |      felakasztva nyakkendőjénél fogva. ~Az asztalon hagyott levélben
2124 XVII |        tanúvallomásra halál következik, az olyan erős, mintha megesküdtek
2125 XVII |           bevégzett tényt. Aki meghalt, az volt a bűnös, aki meg élt,
2126 XVII |              volt a bűnös, aki meg élt, az az ártatlan. ~Ez értelemben
2127 XVII |                a bűnös, aki meg élt, az az ártatlan. ~Ez értelemben
2128 XVII |                Ez értelemben adatott ki az ítélet. Igazságos volt-e?
2129 XVIII|               pénze van, becsaljon abba az iskolába, ahol megtanítják
2130 XVIII|             bizony nincs. ~Egy év alatt az ügyetlen spekulációk oda
2131 XVIII|            Másik dolog, amit megtanult, az, hogy meglett korú politikusoknak
2132 XVIII|              dezavuálni, mert már ekkor az új pártalakítás erősen megnehezül. ~
2133 XVIII|             tanács, mint "vissza ismét, az imádott hazának szentelni
2134 XVIII|                jó ürügy belekötni ismét az imádott hazába. Az embernek
2135 XVIII|                ismét az imádott hazába. Az embernek betegsége van,
2136 XVIII|       gyógyíthat, egyedül Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért
2137 XVIII|              vissza; azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán
2138 XVIII|             azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán keresztülesik,
2139 XVIII|                  s akkor aztán meghozza az ember "szerelmének" azt
2140 XVIII|                 ember "szerelmének" azt az "áldozatot", hogy ismét
2141 XVIII|              most eleve értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés
2142 XVIII|          tárgyban írjanak; asszonyoknál az valódi élvezet. ~Corinna
2143 XVIII|                   Orvosaim rendeletéből az idényt Bfüreden fogom tölteni.
2144 XVIII|                hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő toalettben
2145 XVIII|              fellengzését; rettegek, ha az a szegény poéta, aki Szellemfi
2146 XVIII|                  hogy egyesek ármánya s az üldöző sors hazámat elhagyni
2147 XVIII|                  mint biztosan tudom, - az az ember, kit én nem kevésbé
2148 XVIII|               mint biztosan tudom, - az az ember, kit én nem kevésbé
2149 XVIII|               ön, s kinek tolakodásától az ön lovagiassága képes leend
2150 XVIII|       tanácsából Balatonfüredre megyek; az nem messze van Pesttől;
2151 XVIII|               cserében én is elvállalom az ügyvédséget. Azt tudni fogja
2152 XVIII|                 táblabírónak is kiadtam az utat. Jöjjön, ha csak lehet,
2153 XVIII|              osztom azon gyászt, melyet az ég az ön családjára mért;
2154 XVIII|               azon gyászt, melyet az ég az ön családjára mért; engedje,
2155 XVIII|                 régi barátnéja könnyeit az önéivel egyesítse. Hisz
2156 XVIII|     legkedvesebb tagját elveszíté, mint az, ki maga is mindent veszített
2157 XVIII|                gondolkozik. ~Pajtayné" ~Az ötödik végre szólt Aladárnak. ~
2158 XVIII|                  Kedves Aladár! ~Vannak az életben félreértések, miket
2159 XVIII|                 csak a halál derít fel. Az én éltem is egy ily talány,
2160 XVIII|                ön gondot nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín,
2161 XVIII|           gondot nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín, a
2162 XVIII|               ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden leszek;
2163 XVIII|                azt a nőt, ki ide jött - az ön közelébe - meghalni -
2164 XVIII|                 kinek egyedüli óhajtása az, hogy egykor ön meg fog
2165 XVIII|                 már vígjátékokban látta az ember; ahol valaki a leveleket
2166 XVIII|                 borítékokat elcserélte. Az szép lenne, ha például minden
2167 XVIII|               semmi tévedés nem történt az osztályozásban. ~Még arra
2168 XVIII|            szúrni. Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben
2169 XVIII|                 Magyarországra szólnak. Az ilyen gyanús közlemények
2170 XVIII|                ismét visszakerült oda. ~Az embernek, hiába, élni kell!
2171 XVIII|            másikunk amúgy; szégyen csak az éhenhalás. ~Aztán, ha az
2172 XVIII|                az éhenhalás. ~Aztán, ha az ember utcasepréssel keresi
2173 XVIII|                 régi ismerősünk, ott ül az öt levél előtt. Gyakorlott
2174 XVIII|               is megfizetteté. ~Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni,
2175 XVIII|          kinyitott szájjal, mindig csak az orrán keresztül. ~Szegény
2176 XVIII|       valamelyiket definitíve megfogni? Az is meglehet. ~Utoljára jutott
2177 XVIII|               jutott Straff körmei közé az Ankerschmidthez írt levél. ~
2178 XVIII|         Ankerschmidthez írt levél. ~Míg az elébbenieket csak úgy vette,
2179 XVIII|            titkok megtudásakor, amikből az érdekelteknek veszedelme,
2180 XVIII|              nevetsége ígérkezik: addig az utolsó levél ördögi dühvel
2181 XVIII|                  Velem akar versenyezni az árulkodásban? Hahaha! Hahaha!
2182 XVIII|             Szellemfi poétát ócsárolja, az utóbbinak rendelt borítékba
2183 XVIII|           melyben kontesztáltatik, hogy az anyanyelv elfeledése miatt
2184 XVIII|     útbaindítása után alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a balatonfüredi
2185 XVIII|               udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás. ~Azért kiállhatatlan
2186 XVIII|            udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás. ~Azért kiállhatatlan
2187 XVIII|                 esik, mindjárt sár van. Az ember Bécsben sohasem lát
2188 XVIII|       kerítették. ~Legnagyobb baj pedig az, hogy ilyen esőben az imádók,
2189 XVIII|             pedig az, hogy ilyen esőben az imádók, ha maguk ott várnák
2190 XVIII|             valakit a kávéház ajtajába; az is megsokallta az áldást,
2191 XVIII|             ajtajába; az is megsokallta az áldást, mely onnan felülről
2192 XVIII|                 nem bátorkodott kijjebb az eresznél. ~A gyorsszekér
2193 XVIII|             magát szobáiba, első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát
2194 XVIII|               nagyon szerény nyereség. ~Az az egy volt Szellemfit,
2195 XVIII|            nagyon szerény nyereség. ~Az az egy volt Szellemfit, a rímkészítő. ~
2196 XVIII|                 a csárdást járta, mikor az atilláját rángatni kezdték,
2197 XVIII|                 a leveleket. Tehát mind az öt sietett válaszolni. De
2198 XVIII|             ijedten ejté ki kezéből. Ez az Aladárhoz írt szöveg volt. ~
2199 XVIII|           világos. Hogyan történhetett? Az megfoghatatlan. Mikor ő
2200 XVIII|         Grisákhoz írt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel. ~
2201 XVIII|                Volt ott még több is, de az nem ide való. ~Corinna az
2202 XVIII|               az nem ide való. ~Corinna az ájuláshoz volt közel. ~A
2203 XVIII|              neki szánt levelet kapott, az kétségtelen. S ha éppen
2204 XVIII|            hozzá intézett levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez
2205 XVIII|             csak! Hogy egy szép asszony az imádójával töltött tête
2206 XVIII|                 meg nem fogja fizetni. ~Az ötödik levél felől kétség
2207 XVIII|               kétség sem lehetett, hogy az is cserepéldánnyá vált. ~
2208 XVIII|                 mégis eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen,
2209 XVIII|                variációt mutatott, mint az előbbi négy. ~Ebben egy
2210 XVIII|                volt, hogy miért jött el az utolsó imádó. ~Ezóta a verses
2211 XVIII|                 fürdőben, a kávéházban, az arénában, a lövöldében,
2212 XVIII|                 arénában, a lövöldében, az egész környéken. ~A nevetséget
2213 XVIII|              azt fogja kérdezni: melyik az a delnő, akivel ilyen gonosz
2214 XVIII|                 a dallal, mint virággal az illat. ~És őneki eszébe
2215 XVIII|                társaság közepett, azzal az ifjúval, ki őt akkor oly
2216 XVIII|                 hölgyének meg ne ártson az esti szellő. ~És most egyedül
2217 XVIII|                  És most egyedül ő volt az, aki levelét válasz nélkül
2218 XVIII|                  Közönyösen visszaküldé az eltévedt levelet. ~S milyen
2219 XVIII|              milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott volna
2220 XVIII|                  hogy milyen szép volna az eget mutató víztükör fenekén
2221 XVIII|               ez. ~A csónak megfordult, az énekhangok újra közelíteni
2222 XVIII|              még egy divatlap is feküdt az asztalon, azon lap volt
2223 XVIII|      Felbontotta, hogy unalmát elűzze. ~Az újdonságokon kezdé - szokás
2224 XVIII|              áldás és üdvkívánás kíséri az ország minden részéből e
2225 XVIII|                 alliance'-ot." ~Ez volt az utolsó ütés kőszívére. ~
2226 XVIII|                  egy ember, ki hű, mint az eb, okos, mint a róka, nem
2227 XVIII|                  amellett csinos ember, az utcán büszkén lehet vele
2228 XIX  |             nagy filozóf. ~Míg derültek az élet napjai, addig élvezi
2229 XIX  |             gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem
2230 XIX  |            szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától,
2231 XIX  |            vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
2232 XIX  |              nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik. ~Van aztán
2233 XIX  |                 feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére
2234 XIX  |          fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő
2235 XIX  |          napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék
2236 XIX  |               fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot
2237 XIX  |          szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve
2238 XIX  |             nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. ~Mert a medve tudja
2239 XIX  |             időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az
2240 XIX  |                az rég fel van jegyezve, az bizonyos. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
2241 XIX  |             annál többet lakott nála, s az öregurat mindennap jobban
2242 XIX  |            pedig Ankerschmidtet illeti, az többet volt nála, mint otthon. ~
2243 XIX  |                s mindent elhisznek, ami az újságban van. ~Garanvölgyi
2244 XIX  |            látszott. ~Mert ez úgy van. ~Az idegen, a megtelepült tíz
2245 XIX  |            magával ide, magához ragadja az új honfitársak egyező jelleme,
2246 XIX  |           következő ivadékuk bizonyosan az. ~Ankerschmidt úgy beszélt
2247 XIX  |           Garanvölgyi pedig nem mozdult az odújából. ~Még tél van,
2248 XIX  |        szokatlanul rossz kedéllyel jött az öregúrhoz Ankerschmidt,
2249 XIX  |                 kivessék helyéből. - És az idő nagyon kedvező rá, mert
2250 XIX  |             arca kigyulladt. ~"Akkor ez az az idő, melyben a medve
2251 XIX  |               kigyulladt. ~"Akkor ez az az idő, melyben a medve elhagyja
2252 XIX  |            igaza. ~Később bekövetkeztek az összehívott országgyűlésre
2253 XIX  |        legádázabbul tudott korteskedni, az Ankerschmidt volt. ~Erzsike
2254 XIX  |               kokárdákat hímzett, miket az öreg úr osztott elöl-utol
2255 XIX  |            kabátján viselte, s felfalta az embereket, akik kétségbe
2256 XIX  |                 hangnak sem elcsúfítani az általános kiáltást; semmi
2257 XIX  |            utoljára annyira vitte, hogy az ellenjelölt megkövette a
2258 XIX  |              megkövette a kaszinóban, s az egész világ előtt bocsánatot
2259 XIX  |          megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá vezetett választó
2260 Uto  |                                 Utóhang Az új földesúr-hoz~ ~Egy regényemben
2261 Uto  |          annyira híven ecsetelni, mint "Az új földesúr"-ban. ~Azok
2262 Uto  |                 új földesúr"-ban. ~Azok az alakok valóban mind itt
2263 Uto  |                 valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott
2264 Uto  |                tragikuma mind valóság. ~Az egésznek az eszméjét egy
2265 Uto  |              mind valóság. ~Az egésznek az eszméjét egy nevezetes ötlet
2266 Uto  |            Bach-korszakban annyira ment az állambölcsek figyelme, hogy
2267 Uto  |                 rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy magyar
2268 Uto  |           Bonyhádyra változtatta, s aki az országos vásárokon szedette
2269 Uto  |            amiért aztán megörökíttetett az országszerte énekelt népdalban: ~"
2270 Uto  |              ellendemonstráció lehetett az, mikor egy ilyen betiltott
2271 Uto  |        mindennek kellett történni ebben az országban, ami ezt a pontiusi
2272 Uto  |            dac-váráig? ~Ez azonban csak az eszmét költötte; az alak,
2273 Uto  |                csak az eszmét költötte; az alak, ki Ankerschmidt tábornokban
2274 Uto  |             több hasonló ismerősből van az összetéve, ámbár egy-egy
2275 Uto  |                mint a tromfból jóltevés az üldözöttel, ennél is megvolt. ~
2276 Uto  |               fogságában történt vele. ~Az ál-Petőfi alakja, s aztán
2277 Uto  |          hivatalnokcsapat, kíséretével, az új törvényt és rendet használó
2278 Uto  |              tartja a szegénylegényt és az elemi csapást, s belekacag
2279 Uto  |         magyarázza a hatást, amit akkor az olvasó közönségre gyakorolt.
2280 Uto  |               ismertetéseket írta róla; az angolból ment át a svéd,
2281 Uto  |               ma már szépen kell kérnem az olvasót, hogy higgye el
2282 Uto  |                 higgye el nekem hogy ez az egész regény, évtizedekkel
2283 Uto  |              egész regény, évtizedekkel az ő születése előtt, valóban
2284 Uto  |                 emberek, akik lemondtak az élet minden kényelméről -
2285 Uto  |            útjába. Nem különcök voltak: az egész nemzet érzelmeinek
2286 Uto  |       kereskedelmünk, se hitelünk: csak az alattunk levő föld, az a
2287 Uto  |             csak az alattunk levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk,
2288 Uto  |         alattunk levő föld, az a mienk; az a mi védelmünk, az, ami
2289 Uto  |               mienk; az a mi védelmünk, az, ami meghódítja a hódítót;
2290 Uto  |              országunkból, utoljára még az árvizet is ráereszté, hogy
2291 Uto  |              árvizet is ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje
2292 Uto  |                róla. És véges-végül még az égbejáró utat is el akarta
2293 Uto  |                 egyesíték buzgó imáikat az üldözöttekével, kitartásra
2294 Uto  |                 szép idők voltak! ~Hála az Égnek, hogy elmúltak! ~1895 ~