| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hölgyvendégszobába 1 hörgé 1 hof-schematismus 1 hogy 1767 hogyan 37 hogyha 2 hogyne 4 | Frequency [« »] ----- 5013 a 2294 az 1767 hogy 1332 nem 1150 s 830 is | Jókai Mór Az új földesúr IntraText - Concordances hogy |
Fezejet
1 I | semmit, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, 2 I | meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál 3 I | tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy 4 I | hogy miért, és különösen, hogy miért tovább, mikor a fű 5 I | Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok is legyenek 6 I | a kedélyállapotban volt, hogy nem szerette azt kérdezni: 7 I | még haza a hadjárat után, hogy tapasztalhassa, miszerint 8 I | köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne. ~ 9 I | bosszankodjál másodszülött olvasóm, hogy annyi latin mondást találsz 10 I | fajnak passzírozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket minden 11 I | azt mondák Garanvölgyinek, hogy egész tökéletességgel mégsem 12 I | hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is akcíza 13 I | arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget 14 I | rende úgy hozta magával, hogy reggel legyen. Garanvölgyinek 15 I | amelyben tudtul adatik, hogy ha vadászni akar, puskát 16 I | reverzálist ad maga felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát 17 I | Egyszer aztán azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba 18 I | tanú jótállása mellett, hogy csakugyan igaz járatban 19 I | azzal iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot 20 I | még egyszer aztán kijött, hogy ezentúl pörlekedni csak 21 I | etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond 22 I | magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, 23 I | arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel 24 I | dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön, 25 I | ismerőseivel összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az 26 I | összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az utcára kimenjen, az mind 27 I | mikor arra szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az 28 I | még azzal is fenyegették, hogy "personalhaft"-ot eszközölnek 29 I | foga: szerette volna tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a 30 I | s sohasem jutott hozzá, hogy valaha egy napszámra valót 31 I | hogyan tudná annyira vinni, hogy egy egész esztendeig eltartassa 32 I | csupán azon tudománya által, hogy nem tud megfizetni. ~No 33 I | birkák is azt gondolták ki, hogy ők megdöglenek. A szisztéma 34 I | úgy mellesleg felkérte, hogy ha be talál vetődni Pestre, 35 I | birkákon. ~Az ismerős ígérte, hogy nagyon szívesen teszi. ~- 36 I | Alig is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi úr udvarára 37 I | Garanvölgyi. - Ezt már szeretem, hogy ilyen gondos volt az öcsém, 38 I | ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte az urat. 39 I | tovább; az még furcsább, hogy amikor a szájfájás elmúlik 40 I | De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban van. ~- Az meglehet, 41 I | pantalonjához kezdte fenni, hogy mindjárt visszafelé keringett. ~- 42 I | értekeznünk. ~- Tessék elhinni, hogy nincs ott már semmi lefoglalni 43 I | okozni, hanem azért jövök, hogy uraságodat őméltósága Ritter 44 I | szívességre kér? Nem értem, hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez. 45 I | meg boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide nem tartozó 46 I | atyafiságos jóindulatból, hogy legyen neki miből élni. 47 I | Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott 48 I | magában eleget a doktor úr! Hogy mosolygott gúnyosan a balga 49 I | teljesíthetek? Már azt értem, hogy szomszédommá hogyan lett. ~- 50 I | Méltóztatik emlékezni, hogy amely cessziót uraságod 51 I | stipulálni, mely abból áll, hogy a jószág belső telkén levő 52 I | építette, s nem akartam, hogy az özvegy haszonbérlője 53 I | természetesen; azon oknál fogva, hogy magam valahonnan bemehessek 54 I | kormányozhatósága nem levén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson 55 I | pedig azért biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa 56 I | együgyű fejcsóválással, hogy a doktor kezdett kétségbeesni 57 I | lehetne attól tartanom, hogy azon esetben a bíró engemet 58 I | meg lehet ön győződve, hogy "itt" mindenkinek egyformán 59 I | humorral Garanvölgyi. - Talán, hogy nincsen bélyegpapírra írva, 60 I | bélyegpapírra írva, vagy talán, hogy a pecsét nem jó helyre van 61 I | jöttem önhöz konzultálni, hogy nekem tanácsokat adjon, 62 I | nekem tanácsokat adjon, hogy miként lehetne procedálni 63 I | udvaron; nem is ártott, hogy ő hátul ment, mert négy 64 I | feleslegesnek megjegyezni, hogy az ilyen nagy kutyákat kosár 65 I | csendes stúdiumokkal. - S hogy bebizonyítsa szavai valóságát, 66 I | volt arra a kísérletre, hogy megtudja maga felől, vajon 67 I | S nem is valószínű, hogy azt ki méltóztassék tataroztatni... ~- 68 I | ötletnek találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit tréfásan folytatni 69 I | ezt a méhet... azt hiszem, hogy tizenkétezer forintért az 70 I | igaz; sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer forintra 71 I | megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet 72 I | nekem meg van engedve, hogy ígérjek önnek húszezer forintig. 73 I | Grisák most kezdte átlátni, hogy micsoda kemény gyerekkel 74 I | lovag azt adta megbízásul, hogy ha a rozzant kastélyt megveheti " 75 I | mely azt fogja rendelni, hogy akinek rongyos vityillója 76 I | rá kellett szánni magát, hogy re infecta kitaláljon magára 77 I | készületet sem látszott tenni, hogy őt kikísérje. ~(Ez nagyon 78 I | meglepetéssel szemlélé, hogy a béresek ugyancsak szót 79 I | az egyének, úgy látszik, hogy tréfát űznek az emberből. ~ ~ 80 II | Hamar felépült, látszik, hogy építője könnyen bánik a 81 II | élhetett nyugodtan, anélkül, hogy valaki szomszédját emlegette 82 II | Nagyon köpcös volt már arra, hogy a dicsőséget keresse. Hanem 83 II | ellenkezőleg megmutatta, hogy csak azért is szűzdohányt 84 II | közölhetnek; s távol legyen, hogy kétségbe volna esve; sőt 85 II | inkább olyan bizonyos afelől, hogy ami el nem következett tavasszal, 86 II | szokta rendesen végezni, hogy: "Nono, eszem én még szőlőt 87 II | állítás az a magyar embertől, hogy még valaha szőlőt akar enni 88 II | követelt, ő meg azt tette, hogy máskor Icignek befagyott 89 II | Ádám úr a számadásokat, hogy ilyenféle represszáliák 90 II | gyakrabban egy-egy süldő malac. ~Hogy nevetnének ezen a külföld 91 II | étellel tartani! Ahelyett, hogy feljelentenék őket a kerületi 92 II | nélkül is jól sejtette, hogy a rubrikátus miféle osztályához 93 II | Elég siralom. Nagy kérdés, hogy nem jobb-e annál bekocogtatni 94 II | mégis orrolta a dologban, hogy akárki legyen is e nagyon 95 II | Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak neki bort, de 96 II | keresni. Hiszen azt mondanám, hogy inkább a magaméból adom 97 II | adom meg, ha nem tudnám, hogy a tekintetes úr nagyon megbánná, 98 II | majd egyszer tudtára esnék, hogy ki volt az, akinek ezt felpanaszolta. ~ 99 II | valakinek, aki azt állította, hogy ő Bem hadsegéde, aztán egy 100 II | egyszer kétségtelen vagyok, hogy ő az! ~- Kicsoda? ~- No, 101 II | asztal mellől, s kérni fog, hogy vezessem rögtön hozzá. ~ 102 II | elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek. ~- De 103 II | Az írást messziről látom, hogy nem Petőfié. ~- Hja, mert 104 II | elváltoztatta ám azt is, hogy nyomára ne jöjjenek róla. ~ 105 II | azokat olvasni. ~Persze, hogy a legrettenetesebb fűzfapoézis 106 II | áhítva várt már vissza, hogy újra keblébe varrhassa. - 107 II | valószínűnek találja ön, hogy valakinek oly tompa ínylése 108 II | oly tompa ínylése legyen, hogy a macskakölyköket meg ne 109 II | a bankójára azt mondják, hogy "hamis". ~Nehéz az embernek 110 II | az embernek azt elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében 111 II | szegre lehetne akasztani, hogy vannak még Ázsiában szkítamagyarok, 112 II | hidat építik a Boszporuszon, hogy átjöjjenek. Ez pedig több 113 II | minden viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából, 114 II | szabadult ki a csatából, hogy menekült tovább, hogy szinte 115 II | csatából, hogy menekült tovább, hogy szinte maga előtt látja 116 II | elégették, a versről megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak 117 II | elmenekült. Másnap már hallotta, hogy üldözik. Akkor egy patakot 118 II | Amerikába. ~- No, látom, hogy semmit sem tetszik elhinni, 119 II | Bihartól Borsodig úgy eljön, hogy nem eszik útközben egyebet, 120 II | ismerősöm volt, nem említette, hogy óhajtana velem találkozni? ~- 121 II | A napokban tudtomra adá, hogy ez a Ritter csak azért költözött 122 II | költözött ide a faluba, hogy megtudja, mit beszél a tekintetes 123 II | édes barátom, higgye el, hogy azok a bizonyos helyek annak 124 II | alig várhatta Kampós úr, hogy a számadásokat visszakaphassa, 125 II | bujdosóját táplálni szokta. ~Hogy mi helyen volt a titkos 126 II | kutassuk. ~Elég az hozzá, hogy a becsületes buzgó honfi 127 II | melynek az volt a kulcsa, hogy a magánhangzók l, 2, 3 stb. 128 II | kevesebbet nem várt, mint hogy Ádám úr e szavak hallatára 129 II | rájzenderhez", s mondja meg neki, hogy Petőfi írásban hagyta, hogy 130 II | hogy Petőfi írásban hagyta, hogy soha Bécs városába nem fog 131 II | történt, hanem annyi bizonyos, hogy mikor ismét fölemelte a 132 II | ismét fölemelte a fejét, hogy Ádám urat még bővebb magyarázatok 133 II | kérje föl, hát akkor látta, hogy már a kukoricaföldek mellett 134 II | ott is nagy kerülőt tett, hogy hátulról osonhasson be a 135 II | órát is ajándékozott neki, hogy tudhassa, mennyi az idő; 136 II | amiket oly bőven pazarolt rá. Hogy féltette! Mennyit aggódott 137 II | kalapját, ha eszébe jutott, hogy ő eddig mindannyiszor olyan 138 II | mindannyiszor olyan együgyű volt, hogy egy lábtón mászott fel a 139 II | lesz lepetve, ha meglátja, hogy eddigi bálványozója első 140 II | bálványozója első lépésre is, hogy lép eléje föltett kalappal. ~ 141 II | érezve a sáfrányillatot, hogy ebből a tudakozódásból aligha 142 II | akként vala felkészülve, hogy szükség esetében azonnal 143 II | találtassék: tudniillik, hogy mindazokat, amik a szobában 144 II | tekintélyes alak volt arra, hogy gyönge szívű embereknek 145 II | nyílt magyar arca van, hogy bizony akárkit is elszédítene 146 II | jegyzem fel Kampós úrnak, hogy amint ő ismét testi alakjában 147 II | lehetetlen volt elhinnie, hogy ez hazudás is lehessen; 148 II | éppen közel volt hozzá, hogy kezet csókoljon neki, s 149 II | tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha 150 II | egy üldözött honfi elé, hogy abban megejtsék. Ravasz 151 II | keresitek az alkalmat, hogy tőle megmenekülhessetek. 152 II | Akkor megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok 153 II | reszketés volt már. Úgy gondolá, hogy e szörnyű fenyegetés ellenében 154 II | oly dühös mozdulattal, hogy Kampós úr nem kevesebbet 155 II | kevesebbet várt tőle, mint azt, hogy menten rongyokká fogja azokat 156 II | Valld meg, hitszegő, hogy száz forintot küldtek számomra, 157 II | annyi lélekjelenléttel, hogy az asztalon levő két kalap 158 II | még megállt, s észrevevén, hogy a jámbor férfiú szemei most 159 II | Milyen méltósággal beszélt! Hogy fel volt indulva. Ez mégis 160 III | harcmezőn, okot adtak neki, hogy a további szolgálat alól 161 III | odavezette a hadastyánt, hogy legjobb lesz a pénzt valami 162 III | gyönyörű répa-, repcevetései; s hogy mindenből meglegyen a java, 163 III | azok póznákra szegezve, hogy a gyújtogatóknak elvegyék 164 III | tudomása volt a lovagnak, hogy abban valami mogorva kuruc 165 III | nevelőben hagyta; azután, hogy jószágbirtokossá lett, egy 166 III | tekintélyét azzal is növelni, hogy a kiborotvált szakállból 167 III | ült, az inas azt mondá, hogy egy szerencsétlen úrforma 168 III | más esetre nem emlékezem, hogy a testemhez közel lett volna 169 III | meglepé a szerencsétlent, hogy az éppen szájába dugott 170 III | méltóztatik? - kérdé elbámulva. ~- Hogy én hogyan tudom önnek ottlétét? 171 III | Vadászom aztán megmagyarázta, hogy ön kicsoda; hanem az úgy 172 III | hanem az úgy adta elő, hogy ön valami menekült honvéd 173 III | megtűrheté? ~- Azt érti ön, hogy tudtam és nem adtam föl? ~- 174 III | jövevény a lovag kedélyét, hogy ott igen sok rétegen kell 175 III | Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz 176 III | Engemet is felszólítottak, hogy vegyek benne részt; rám 177 III | azon kívánságát nyilvánítá, hogy szeretné tudni, milyen lehet 178 III | Hallja ön! Én kitaláltam, hogy ön kicsoda. Ön egy üldözött, 179 III | emelt szivarral esküvék, hogy ő nem alakoskodik, ő igazat 180 III | nemsokára azon vevé észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor 181 III | gondoskodva. ~Azon gondolkozott, hogy vajon mi lehet az, amit 182 III | kisasszony utánad küldött, hogy azt a levelet, ami a kalapodban 183 III | addig hajolj le itt a fűbe, hogy valaki észre ne vegyen, 184 III | s lehetetlennek tartá, hogy amit ilyen úr mond, az még 185 III | ráparancsolva a kis kölyökre, hogy jól elrejtse magát, míg 186 III | tudná, hát tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének 187 III | Sietek önt tudósítani, hogy ön nagy veszélyben forog. 188 III | keblén táplált, felfedezte, hogy ön összeesküvést tervez 189 III | kasznárjával Kampós úrral együtt; hogy hol vannak fegyverei, titkos 190 III | tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek utána. Ez annál 191 III | világosan felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel 192 III | kissé kétfelé szoktatva, hogy arcának némi négyszögletűséget 193 III | mintha azzal jelvényezné, hogy tartózkodnia kell a vigyázatlan 194 III | beszédtől, s azzal, amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik 195 III | bocsássanak meg nekem, hogy oly nyomorult szerepet játszottam 196 III | néhány órával ezelőtt. Érzem, hogy önök megvetnek engem, és 197 III | elárulhatta önök előtt, hogy nem mondok igazat. Nem viselhetem 198 III | sietett a lovagot biztosítani, hogy e háznál bizonyára senki 199 III | legyen arról meggyőződve, hogy bár ezelőtt egynehány esztendővel 200 III | vendégét. Csak arra vigyázzon, hogy a fővadász előtt ne találjon 201 III | ifjú oppozíció-tagra. - Hogy lehet oly gyöngédtelen?! ~ 202 III | tehette volna azt, amit "más", hogy a majoritás ily fényes bizalmi 203 III | de ő meg akarta mutatni, hogy nála a "kék könyv" rendben 204 III | az árulónak. Megtudtam, hogy saját nyomorú életének megmentéséért 205 III | képesek. Ezért megelőztem őt, hogy ha gonosz szándékú árulkodásával 206 III | akarja valakivel tudatni, hogy "óh be otromba óriási nagy 207 III | énvelem elhitetni", anélkül, hogy tulajdonképpen egy mondott 208 III | kétkedőre, Bogumil észrevehette, hogy itt Eliz kisasszonyra nagyszerű 209 III | szemhunyó lemondással rebegé: hogy igen idején látja egyelőre 210 III | azon meggyőződésre jutand, hogy jelenléte bárkire nézve 211 III | össze, s aztán olyan furcsa, hogy nem tudok velük beszélni. 212 III | énekelnek. Úgy szeretném tudni, hogy miről dalolnak, mert az 213 III | A gonosz lélek! Tudta, hogy ezért büntetik; tudta, hogy 214 III | hogy ezért büntetik; tudta, hogy ez fog fájni legjobban. ~ 215 III | kertek alá vezetett, tudva, hogy Gyuszinak azon az úton kell 216 III | mintha azt fejezné ki vele: hogy hiszen itt az üstököm, cibáld 217 III | csókolja a kezeiket, azt izeni, hogy "nix tájcs". ~- Mit izent, 218 III | gyereket. ~- Azt izeni, hogy visszaküldte a levelet - 219 III | Bogumil. ~- Az ám, azt izente, hogy nem tud németül - piszegé 220 III | Gyuszi, nagyon örülve rajta, hogy már egyszer magát kezdi 221 III | levelet! Csak nem várod hogy én hajoljak le érte, pimasz. 222 III | felőle senkinek beszélni, hogy hol voltál, mert nyársba 223 III | Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide. ~Ankerschmidt 224 III | Garanvölgyi azt izente, hogy nem fogadja el, mert nem 225 III | Csak nem képzeli ön, hogy én egy levelet fel fogok 226 III | értettem, kérem alássan, hanem hogy talán a kisasszony maga... ~- 227 III | megbántás, azt izenni vissza, hogy nem tud németül. ~- És énnekem, 228 III | Mondtam már egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja 229 III | Engedje meg méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz, 230 III | kartellvivő. Engedje méltóságod, hogy ez ügyben segédje legyek. ~- 231 IV | harag; elgondolta magában, hogy valamennyire kordiális, 232 IV | lehet" szót arra értve, hogy "herein", azzal a durcás 233 IV | tréfával nyitott be az ajtón, hogy: ~- Ah, ön azt mondja "herein", 234 IV | és mégis azt állítja , hogy nem tud németül. ~Ekkor 235 IV | Garanvölgyi -, én azt mondtam, hogy "lehet". ~- Ah. Tehát miért 236 IV | semmit, amíg meg nem nézem, hogy nincs-e az valamely paragrafus 237 IV | olvasatlanul, azzal az izenettel, hogy nem tud németül. ~- E vétség 238 IV | számában, az eddigiekben tudom, hogy nincs, mert azokat tanulmányoztam. ~ 239 IV | katona; ön tudni fogja, hogy vannak sérelmek, miket semmi 240 IV | lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes törvények mivel 241 IV | Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak azokhoz 242 IV | Kaptam. Nem tudtam, hogy cseléd; azt gondoltam szolgabíró, 243 IV | visszaküldte azzal az izenettel, hogy nem tud németül. ~Ankerschmidt 244 IV | részeltették; lehetetlen, hogy nyelvekre ne taníttatták 245 IV | Humorisztikusnak találja ön? ~- Hogy az ördögbe ne? Azt mondani, 246 IV | ördögbe ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett - ilyesmit: ~ 247 IV | sokszor jött, mintha álmodnám, hogy be kell mennem a székvárosba, 248 IV | ablakom alatt köszöngetni, hogy megyek megkérdezni, miért 249 IV | mondom: már most itt maradsz, hogy majd akkor ébren is itt 250 IV | bolondság az; nem élek én addig, hogy őt lássam, és én el tudtam 251 IV | nála csak az ragadt meg, hogy ellenfelének egy kedves 252 IV | börtönben bűnhődik; itt érzé, hogy szemei nedvesülnek. ~Most 253 IV | Távol legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni 254 IV | lépésre az kényszerített, hogy e levél borítékcímén, mely 255 IV | természetesnek fogja találni, hogy nekem, mint apának, kötelességem 256 IV | kötelességem megtudni azt, hogy gyermekeim, előttem ismeretlen 257 IV | leveleznek. Az hozzám nem illik, hogy e levelet magam bontsam 258 IV | visszahoztam ezt önhöz, hogy bontsa fel ön, s ha maga 259 IV | borítékjából, oda inté Kampóst, hogy olvassa el annak tartalmát. ~ 260 IV | katona úr azt gondolja, hogy tréfálni akar vele, s még 261 IV | rá kellett szánnia magát, hogy keresztül ötöl-hatoljon 262 IV | hibát a felolvasásban, mint hogy a ""-t mindenütt ""-nek 263 IV | fel. ~Ankerschmidt látva, hogy igazán nehezen megy neki 264 IV | borítékjába. ~- Megengedi, uram, hogy megtartsam e levelet? ~Ankerschmidt 265 IV | Én mégis nagyon szeretem, hogy ezt megtudtam, ön nem fog 266 IV | Én pedig viszont remélem, hogy derék pártfogónémra nézve 267 IV | Katonaságnál tanultam, hogy a feljebbvalónak az alattvaló 268 IV | házi fegyelemtartásban, hogy ott többnyire a nők a vezérek, 269 IV | ott Kampósnak hagyta meg, hogy kísérje tovább a nagyságos 270 IV | egy gondolatja támadt: az, hogy - tán lehetett volna az 271 IV | útját állta oly sietséggel, hogy a lovag már egyelőre azt 272 IV | már egyelőre azt képzelte, hogy valami merényletet tervez 273 IV | kerékbe törnek is; tudom, hogy az az áruló majd másutt 274 IV | rejteget? Mi célra? ~- Tudom, hogy végem van, de kimondom. 275 IV | hord, aztán reméllettem, hogy valaha mégis csak lehet 276 IV | Kampós uram azt sem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodik. 277 IV | ébren van-e, vagy álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára 278 IV | faluba. Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb, 279 IV | napra be kellett azzal érni, hogy midőn elment Kampós uram 280 IV | láthatta a ragyogó arcból, hogy ezzel ma nem beszélhet senki. ~ 281 IV | bámulhatták, s bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy 282 IV | hozott számára. ~Tudta már, hogy mi van abban. Bevonult szobájába. 283 IV | cselédek azt hitték odakünn, hogy Kampós uram valakinek kigázolja 284 IV | benyitottak az ajtaján, hogy elválasszák a küzdőket egymástól. ~ 285 IV | alá: erősen kigondolta, hogy mit fog elmondani neki. ~ 286 IV | kecses pukkerlivel jelezé, hogy érti. ~- Ne mosolyogjon! 287 IV | Nekem igenis. Ki mondja azt, hogy nem? De miért mentem oda? 288 IV | mit írtam? Tudattam vele, hogy vigyázzon magára, mert árulkodnak 289 IV | Meg fogom én azt mutatni, hogy idehaza én parancsolok. ~ 290 IV | csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig oly mély 291 IV | utoljára is azon vette észre, hogy keblére ölelve tartja az 292 IV | az intéssel bocsátja el. hogy csak "máskor is" legyen 293 V | V~Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~ ~" 294 V | Nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs!" ~Ugyan ki 295 V | istenadta föld. ~Az igaz, hogy biz ezzel igen "földhözragadt" 296 V | Hozzá még az a szerencse, hogy éppen ez idő tájon a világ 297 V | akkora táblán, nem hiszem, hogy nyolcezeret arasson. (Vendelin 298 V | rám, mikor mondtam neki, hogy vesse el jókor a repcét. 299 V | jókor a repcét. Azt mondta, hogy azt jobban tudja ő, mert 300 V | szakkermentírozott, mikor látta, hogy a földi bolha mind nekiesik 301 V | összejött velem, mindig szidott, hogy tudok valami babonát, amivel 302 V | utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje őket mihozzánk 303 V | fiatalabb vetést keresi. ~- Hát hogy lehet ennek örülni? ~- Mikor 304 V | hát csak intézkedni kell, hogy a dolog idejére minden rendében 305 V | beszélek a tiszteletessel, hogy a jövő vasárnap egy kis 306 V | holnap paszulyt főzetek, hogy kiürüljön a tál. ~(Elárultam, 307 V | kiürüljön a tál. ~(Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan 308 V | oly tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc étele van 309 V | rábiztatni a fogyasztásra, hogy "ha üres lesz a tál, holnap 310 V | remekül van berendezve, hogy az egész függetlenné van 311 V | kérdezősködik a legalsóbb cselédtől, hogy merre van az inspektor úr. 312 V | inspektor úr. Az mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik. ~ 313 V | Talán bizony beteg, hogy herbateát iszik? Jó is biz 314 V | folytatja szépen. ~- Hát, hogy éppen tizennyolcan volnánk, 315 V | is, mi közöm nekem ahhoz, hogy kentek hányan vannak lovastul, 316 V | No, mert csak azért, hogy hetfőre verradóra, ha isten 317 V | Bánom is én. ~- Mondók, hogy Garanvölgyi tekintetes úrnak 318 V | Ez a kópé, úgy látszik, hogy őt bolonddá akarja tartani. ~ 319 V | magamtoól is, csak azt mondják, hogy nem kell. Elmegyek én. Azért 320 V | én most tanulnám először, hogy mi az ára egy parasztnak. ~ 321 V | felesleges volt tartania, hogy még egyszer az a paraszt 322 V | uradalomnak annyi cselédje, hogy az maga egy kis divízió; 323 V | barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije sem törött 324 V | masina olyan jó masina, hogy nemcsak lekaszálja a repcét, 325 V | Vendelin úr meg akarta mutatni, hogy ért a mechanikához; elővette 326 V | sajátos belszervezete volt, hogy minél jobban tágultak a 327 V | egyszerre azt vette észre, hogy nem ők húzzák a szekeret, 328 V | Bécsbe ahhoz, aki csinálta, hogy készítse el újra. ~Hanem 329 V | kezéből szedte ki a kaszát, hogy kisegítse a rendes földmívelő 330 V | szolgaszemélyzetet. Elv volt, hogy azért a parasztra mégsem 331 V | egyet is. ~Képzelhetni, hogy ezeket a nagy urakat nem 332 V | fegyverezve szuronyos puskákkal, hogy netalántán vakmerő szándékkal 333 V | mankusokat, abból is kitetszik, hogy a beütött repceveszedelem 334 V | egyik disznóőr, jelentve, hogy az éjjel, hogyan, hogyan 335 V | törvényszék az országban, hogy ily vakmerő tett büntetését 336 V | melyben elrendeltetik, hogy terhes gyanú következtében 337 V | Bräuhäusel úr azt rendelé, hogy miután a kondások nem akarják 338 V | valamennyit a városba. Persze, hogy azokat is konfrontálni kellett 339 V | rabságnak. ~Mert tudni kell azt, hogy nincs viszony oly mélyen 340 V | játszótársáét. ~- Nem hiszem, hogy sok haszna legyen Schmerz 341 V | kallósulyokkal; alig hiszem, hogy a vállalkozó napszám és 342 V | bizottmány csak azt tudhatja meg, hogy mennyi áll ki a földből, 343 V | ki a földből, de azt nem, hogy mennyi ment le, s így egy 344 V | mindjárt kihítta, anélkül, hogy a 150-et felírná. ~- No, 345 V | Pajtayné asszonynak abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig 346 V | S azt nem tudja senki, hogy ki az a Straff? ~- Bellus 347 V | vigyáztam rájuk. Azt hiszem, hogy sértett hiúság vagy szerelemféltés 348 V | dolog. Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó kártyát rám 349 V | ideája van az öregúrnak, hogy szeretné megtudni, kik lopták 350 V | kíváncsiság. ~- Rám izent, hogy adjam be a keresetlevelet 351 V | Bräuhäusel úr, mégpedig úgy, hogy maccsban maradt. Nagy tévedés 352 V | tévedés volt tőle azt hinni, hogy a doctor juris maga fizesse 353 V | bizony ne gondolja senki, hogy ha a doctor juris a pörfelei 354 V | kerületi biztossal játszik, hát hogy azt senkinek sem szükség 355 V | tényeges változtatással, hogy Bräuhäusel úr délelőtt valami 356 V | megtromfoltatott. ~Persze, hogy a mai nap "defekt"-jét ezúttal 357 V | megsínyleni. ~Igaz ugyan, hogy az utolsó játszma vége felé 358 V | és gyanús emberekről, és hogy ez gonoszul komplikált história. 359 V | mindennap; még azzal is kínálta, hogy éjszaka is fel fogja őket 360 V | bírta őket megvesztegetni, hogy csak egy napot szakítsanak 361 V | maguknak is annyi dolguk volt, hogy azokkal szóba sem lehetett 362 V | Azt hitte egyébiránt, hogy a védetlen maradt telepből 363 V | vitte annyira a kíváncsiság, hogy Garanvölgyi kondását megszólítsa 364 V | Teringettét! Nem tudtam, hogy ez "point d'honneur" - mondá 365 V | naponkint jobban átlátni, hogy sok új dolog van még a nap 366 V | szitkozódott, fenyegetőzött, hogy felmegy a minisztériumhoz, 367 V | rettenetességet is felemlegeté, hogy kiíratja a dolgot minden 368 V | Csak legalább a kocsisait, hogy a már kinn heverő lekaszált 369 V | megnyugtatására olvasá benne, hogy miután hat rendbeli kérvényt 370 V | odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig ráláthasson; de azontúl 371 V | búzában, minden fű-fa érzé, hogy esős idő fog következni. ~- 372 V | segít. Hozzá még az is, hogy a repcetermésre előre szerződés 373 V | ugyancsak ügetni látszott, hogy egy diagonális vonallal 374 V | magyarázá Kampós nevetgélve -, hogy mikor mentünk, hát egy golyóbist 375 V | betettem a csurapém zsebébe, hogy majd elhozom emlékül. A 376 V | úgy megcsapta a térdemet, hogy majd koldussá lettem bele. ~- 377 V | tekintetes úrnak afelől, hogy méltóságod micsoda fatális 378 V | lesz; ő aztán azt mondta, hogy az nagy kár volna, és parancsolatot 379 V | és parancsolatot adott, hogy a jövő héten, ahelyett hogy 380 V | hogy a jövő héten, ahelyett hogy a rozshoz fognánk, álljunk 381 V | készséggel ajánlotta. Azt mondta, hogy ami a mezőn elvész, az az 382 V | lovagnak ezúttal eszébe jutott, hogy lováról lehajolva, nyílt 383 V | miután meggyőződött róla, hogy nem akar neki tán pénzt 384 V | Mondja ön meg földesurának, hogy ajánlatát köszönöm, nagyon 385 V | azt is mondja meg neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny 386 V | a kétheti vizsgálatnak, hogy ezek mind ártatlanok. ~Velük 387 V | meg rá Maxenpfutsch előtt, hogy ezen az áron egyenesen Angliából 388 V | mondom, ezután vigyázzatok, hogy valami kár ne történjék. 389 V | történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül titokban tartsátok 390 V | valaha ki meri beszélni, hogy engem megloptak, azt minden 391 V | utána, s majd megmutatja, hogy azért is elő kell kerülni 392 V | is meg lehet vesztegetni, hogy színleg értsen egyet a zsiványokkal, 393 V | Az egész alakon látszott, hogy ez valami igen rendes uraságnak 394 V | természetesen okoskodva, hogy ha az emberek között az 395 V | és vigyázva. - Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban 396 V | nyomukban vagyok. Tetszik tudni, hogy itt a Bükkségben a pandúr 397 V | hát én magam azt hiszem, hogy az ilyen különös formájú 398 V | adni, mind azt kérdezné, hogy jutottatok hozzá. Ha csak 399 V | Azért én azt gondolom, hogy ha magamforma ember menne 400 V | Hiszen látom az arcáról, hogy becsületes ember. ~- Nem 401 V | Én meg akarom mutatni, hogy jó járatban vagyok. - Azzal 402 V | megértheté Vendelin úr, hogy ez a mellette ülő tisztességes 403 V | férfiú vállára téve kezét -, hogy ha kikeríti a yorkshire-ieket, 404 V | csak azt szeretném tudni, hogy a patvarba tudták a falon 405 V | kocákat. ~- Úgy gondolom, hogy elébb pálinkát töltöttek 406 V | arra a tizenkét sertésre, hogy szabadon jöhessek velük 407 V | igazságot a derék közbenjárónak, hogy semmi baja ne történjék. 408 V | urammal, s dicsekedett neki, hogy megvannak már a yorkshire-iek. 409 V | Pesten - felelt Kampós -, hogy a tajtékpipámat ellopták, 410 V | ellopták, aztán kihirdettettem, hogy öt pengőt adok annak, aki 411 V | ember a pipámmal: mondja, hogy kézre kerítette a tolvajt; 412 V | kegyed ezen? ~- Azt értem, hogy ezúttal kegyed magának a 413 V | tolvajnak adott útiköltséget, s hogy háborítatlanul mehessen 414 V | zsákmányával, még útlevelet is; s hogy az a Vak Mihály senki sem 415 V | az a bosszúsága is volt, hogy akik megtudták a dolgot, 416 V | s a legelső alkalommal, hogy a városba bement, zöld vadászkalapja 417 VI | is egyéb feladata, mint hogy szép legyen. ~Nem vesződött 418 VI | elégedve azzal a sikerrel, hogy sikerült két roppant szőrhurkát 419 VI | asszonyokkal egy időben, hogy ez a hajuk közé kevert állatszőr 420 VI | jókor jön; megmondhatja, hogy kel a gyapjú?" Ennyiért 421 VI | mindig azon töri a fejét, hogy miben lehetne valamit megtakarítani. 422 VI | megcsalja, húzza; tudják, hogy nem ügyelhet semmire. ~Törkölyi 423 VI | győzi eléggé magasztalni, hogy milyen okos, milyen takarékos 424 VI | mert hölgyeknél az rendes, hogy betintázzák az ujjaikat, 425 VI | csak egy delnő interpellál, hogy mit tartok "Paradisa" legújabb 426 VI | megjelentek. Én erre azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa 427 VI | pipereárusnőnek megparancsoltam, hogy fejékemet senkinek se mutassa 428 VI | ilyet Taréjy Nándor? Persze, hogy el van a finom ízlés által 429 VI | megvívni azon téma fölött, hogy az idei farsang bálkirálynéja 430 VI | Fellegormi Danó. Látnivaló, hogy csinált név. Így ismerik 431 VI | lehet ő. ~Tudja nagyon jól, hogy az az "ő" Fellegormi Danó. ~ 432 VI | azon észrevételt teszi, hogy milyen boldogok a költők, 433 VI | szerencsében részesülnek, hogy szellemeik minden szép szellemmel 434 VI | lehet kivenni az értelmét, hogy gyermekvers-e, vagy aesopusi 435 VI | De meg ne ítéljen, tudom, hogy gyönge: "A leláncolt sas". ~ 436 VI | a gátló akadálya is van, hogy porkoláb vigyáz a lépéseire. ~- 437 VI | költemény! Engedje nagysád, hogy ezt elvigyem a "Holdvilág"- 438 VI | önmagába temetkeznie! ~A balga! Hogy tud honszerelemről beszélni 439 VI | azon balfelfogásban voltak, hogy a "doctor juris"-okat nem 440 VI | állítás, még arra is képesek, hogy egy bíró elé bocsátott ügyet 441 VI | eszességének köszönheti, hogy a vitalitiumképpen bírt 442 VI | Grisák maga legjobban tudja, hogy Pajtayné birtokviszonyai 443 VI | doktor úrhoz. Igaz ugyan, hogy több udvarlója is van, de 444 VI | természete is úgy hozza magával, hogy Corinna kénytelen a doctor 445 VI | szép özvegy azt bízta rá, hogy egy fiatal embernek, ki 446 VI | minden követ megmozdít, hogy a még hátralevő tíz évet 447 VI | Adatokat kell rá szerezni, hogy Ádám úr most is annyi rossz 448 VI | hajdan. Fel kell fedezni, hogy tervei vannak, miknek kivitelére 449 VI | volna tudni doktor Grisák, hogy tulajdonképpen mégis mi 450 VI | szájú asszonyt arra bírja, hogy ily kegyetlenül bánjék egy 451 VI | ily kíméletlenül sújtani? Hogy nagy okai lehetnek rá, arról 452 VI | mondanám; de önnek kell, hogy fölfedezzem, nehogy "valami 453 VI | mesterkedett, míg keresztülvitte, hogy engemet Aladár öccsével 454 VI | egyenesen az volt a célja ezzel, hogy ha én Aladárhoz megyek nőül, 455 VI | Grisákot rávitte a lelke, hogy ráhagyja, hogy "úgy van". ~- 456 VI | a lelke, hogy ráhagyja, hogy "úgy van". ~- Hanem én voltam 457 VI | voltam oly előrevigyázó, hogy mielőtt kezemet odaígértem 458 VI | később aztán hallottam hírét, hogy a huszársághoz lépett át; 459 VI | magyaroknál; ebből megítélheti ön, hogy micsoda könnyelmű ember 460 VI | vallotta; ebből láthatja ön, hogy milyen haszontalan ember. ~- 461 VI | Ebből aztán az lett, hogy elítélték fogságra. Ez még 462 VI | van kötözve vinkulumokkal, hogy amelyik fél fel akarja bontani, 463 VI | kérdése nem a beperlő dolga. Hogy a megidéztetés helyére meg 464 VI | És akkor egy év múlva, hogy minden további alkalmatlan 465 VI | gondoskodásban részesülnie, hogy mostani tartózkodása helyét 466 VI | kérem. Saját magamat. Igaz, hogy ez ránézve kisebb baj volna, 467 VI | hozzám? ~Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik. ~- 468 VI | nagy korrespondenciája van, hogy már azért magáért megérdemelné 469 VI | Csak nem képzeli ön, hogy férjemmel íratnám leveleimet? ~- 470 VI | szép özvegy, s úgy találta, hogy csakugyan nincs azokban 471 VI | plajbászvakarítással, melyből az sült ki, hogy a lovag úr délután öt órakor 472 VI | Még most is azt képzeli, hogy itt ezen a világon ügyvédnek, 473 VI | Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát leöntheté egy 474 VI | bizonyos lehet ön afelől, hogy akármikor kérni fog valamit, 475 VI | mennykőt! Most is annyi van, hogy nem tudom hol viselni. Aztán 476 VI | is szükség híresztelni, hogy én ebben lépéseket teszek, 477 VI | színpadi szerepet játszani, hogy énnékem tapsoljon a galéria 478 VI | vonatkozás nélkül. Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon 479 VI | Azért nem is az a tervem, hogy magam folyamodjam kiszabadításáért, 480 VI | semmiért. ~- Úgy tudom, hogy nagyon szerette unokaöccsét. ~- 481 VI | Nos; nem találja ön el, hogy kinek kell folyamodnia? ~ 482 VI | majd én aztán gondoskodom, hogy az illetővel, akinek folyamodnia 483 VI | megbízással terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható 484 VI | az a ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot 485 VI | egymást biztosíták afelől, hogy milyen nagy szerencse volt 486 VI | akkor - úgy tapasztalák, hogy mind a ketten egy felé akarnak 487 VI | lett volna győződve afelől, hogy a lovag hamarább le fogná 488 VI | között; tőle kérdezte meg, hogy mit zongorázzon; mellé ült 489 VI | untalan úgy ejteni a dolgot, hogy "harmadik lehessen a szövetségben", 490 VI | minden oltározó úgy osont el, hogy azt senki se tudja; nem 491 VI | mint falusi estélyeken, hogy elébb felveszi a bundát, 492 VI | legfeljebb az inas tudja meg, hogy eltávozott valaki, midőn 493 VI | megy haza? ~- Megvárom önt, hogy együtt menjünk. Én kocsit 494 VI | A lovag hozzáfogott, hogy rumot égessen cukorral a 495 VI | Sőt nagyon szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok 496 VI | azok, akik azt akarják, hogy megcáfoltassanak. ~- Tudom, 497 VI | Mégpedig olyan hosszú időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja 498 VI | nagyrabecsülöm. Én meglehet, hogy ellenség voltam, amíg verekedtünk; 499 VI | védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak rövid időn boldognak 500 VI | minden lehetőt elkövetett, hogy inggallérát oly magasra