Fezejet

 1 I    |           nagyon szomorú esztendőnek, midőn egynéhány millió ember abban
 2 I    |            kiálta fel a juris doctor, midőn körültekintett, s füleit
 3 II   |           könnycsepp képében, amiket, midőn kurta kezei bötykével eltörült,
 4 III  |                Éppen ebéd ideje volt, midőn egy tisztelt bujdosót bejelentének
 5 III  |           jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja
 6 III  |                Midőn a lovag elé lép, midőn meghajtja magát a társaság
 7 III  |         hangja tompa, hangja fulladt, midőn e szókat kell rebegnie: ~-
 8 III  | kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért,
 9 IV   |               befejezésén fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja
10 IV   |              használna az valamit, ha midőn róla álmodom, s megfogom
11 IV   |              kellett azzal érni, hogy midőn elment Kampós uram ablaka
12 VI   |            nagy számadásos könyvet, s midőn Tivadart meglátja, örvendve
13 VI   |           rosszat" gondoljon felőlem. Midőn férjem meghalt, az öreg
14 VI   |               az ajtót doktor Grisák, midőn Corinna ismét íróasztalához
15 VI   |               audiencia rendes óráit, midőn minden perc rohanó veszély. ~
16 VI   |               hogy eltávozott valaki, midőn a felöltönyt felsegíti rá.
17 VII  |              Éppen délre harangoztak, midőn ötvenedrészével elkészültek
18 VII  |           missz Natalie a derék urat, midőn az letevé kanalát, s száját
19 VII  |              attól sikert éppen most, midőn maga is vizsgálat alatt
20 VII  |            sem rakhatta úti öltönyét, midőn a kis Gyuszi jött hozzá
21 VII  |     ellenségének fogadott fia után, s midőn nemes tettet vélt elkövetni,
22 VIII |               vert fel a falu végéig, midőn Maxenpfutsch úr bekocogtatott
23 VIII |      kikerülése végett missz Natalie, midőn mindenki lefeküdt a kastélyban,
24 VIII |         Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek, átadá
25 VIII |               nem állok jót magamról, midőn ismerős lépteit meghallom;
26 IX   |            második findzsához fogott, midőn az inas két kliens névjegyét
27 IX   |               kedélyesen felkacagott, midőn a két jegyet megszemüvegezé;
28 IX   |            búcsúzott, még hajlongott, midőn a doktor csöngetett, az
29 IX   |                hogy kegyed már akkor, midőn alkalmat adott Straffnak,
30 IX   |            házassági szerződéseket; s midőn a mondott órában a missz
31 IX   |            mennyire meg volt lepetve, midőn egy vidám, kedélyes ifjút
32 IX   |       mindjárt be is vallom. Ugyanis, midőn nagybátyámtól, aki egy kissé
33 IX   |              az ebéd utáni sziesztát, midőn csakugyan csörömpölve nyíltak
34 IX   |   szökevényeket; s mint csodálkozott, midőn az ehelyett bénító fájdalommal
35 IX   |         tovább is főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét
36 IX   |            történt meg ez intézkedés, midőn az udvarra hajtó kocsi dörgése
37 X    |            előtt olvasgatá Tacitusát, midőn Kampós uram exiliumából
38 X    |              erősen meg volt lepetve, midőn az előleges hírnök kérdezősködött
39 X    |   Ankerschmidtnek is el kell ismerni, midőn kezet szorít vele, hogy
40 X    |              Aladár gondolta magában, midőn távozott, ez kellemetlen
41 XI   |               levelet kapott Pestről. Midőn azt magánszobájában elolvasta,
42 XI   |            még egyre töltötte kedvét, midőn az ablakon át megpillantá
43 XI   |        testvérének, s nem hisz nekik, midőn azok biztatják, hogy olyan
44 XII  |         Grisák kedélyesen mosolyogva, midőn jól kimulatta magát -, ha
45 XII  |             már - mondá reggelenkint, midőn leányát szobájában meglátogatta. -
46 XII  |           postaállomásról érkezett, s midőn a nehezen várt telegram
47 XII  |              reszketett volna a keze, midőn az első telegram borítékját
48 XII  |              hogy kigyulladt az arca, midőn azt kezében tartá! Ez hát
49 XII  |               hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron kapott férfiú
50 XII  |             csak akkor nyugodott meg, midőn látta őt belépni az ajtón.
51 XII  |               Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott
52 XII  |            eléje. ~- Na? Na! Megvan? ~Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel
53 XIII |   Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt. ~Éjjelét,
54 XIV  |             öt óra alatt megtörtént. ~Midőn az országútról lekanyarodva,
55 XIV  |            nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát
56 XIV  |             hídon túl negyedórányira, midőn ismét egy hídhoz értek,
57 XIV  |             dombos hely lejtőre vált, midőn egy új táj nyílt meg a szem
58 XIV  |             akkor ezt sem hitte neki, midőn védhette volna a házát,
59 XIV  |               védhette volna a házát, midőn segíthetett volna a bajon,
60 XIV  |              hisz, és maga előtt lát, midőn nem fordíthat el semmit! ~
61 XIV  |            feléjük a kis lélekvesztő, midőn dereglyére lett volna szükség. ~
62 XIV  |       dereglyére lett volna szükség. ~Midőn olyan közel ért a veszélyben
63 XIV  |            akkor fogja őt felkölteni, midőn nagybátyja házához értek,
64 XIV  |               sikerült azt elhagynia, midőn az utcából, melynek végén
65 XV   |             öregúr is ébren volt még, midőn öccse benyitott szobájába,
66 XV   |          vérét szívéhez érzé tódulni, midőn e levelet megpillantá; nem
67 XV   |                 Garanvölgyi elbámult, midőn jókor hajnalban fölkelve,
68 XV   |                Kedves bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta,
69 XV   |              elfogadjanak-e vagy sem, midőn az árvíz őket éppen hozzánk
70 XV   |         kezében tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte;
71 XV   |       keresztül, nem volt meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett
72 XV   |           kezét nyújtva Aladár elé, s midőn ezt megfogta, magához ölelé,
73 XV   |           lépett be, s elmosolyodott, midőn ugyanott Aladárt Erzsike
74 XVI  |        nászuram! - szólt Garanvölgyi, midőn az emlékezetes szobába értek,
75 XVII |                 Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesíték: ~-
76 XVIII|            meg volt magával elégedve, midőn azokat végigolvasta. ~Nro
77 XVIII|             gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta