Fezejet

 501 VI   |         inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen elrejthesse magát
 502 VI   |                     én intézkedni akarok, hogy egy megkegyelmezési folyamodvány
 503 VI   |                  s kezeskedem a sikerért, hogy két hónap múlva Garanvölgyi
 504 VI   |                vonta elő. ~A doktor érzé, hogy el van veszve. ~- Ez egy
 505 VI   |      kezecskéjével fog letisztázni. Kell, hogy lássék rajta a szerető kéz
 506 VI   |                kell, s biztosítom felőle, hogy ha valami, úgy ez a kérvény
 507 VI   |                   Doktor Grisák úgy érzé, hogy két éles nyíl ahhoz a fotöjhöz
 508 VI   |               együgyű vén ember ahelyett, hogy kapna az alkalmon, amidőn
 509 VI   |             előidézni; s még azt kívánja, hogy ezt mint nagylelkűséget
 510 VI   |             érdemesek volnának mind arra, hogy egytül egyig mind be legyenek
 511 VI   |                 sem várt kevesebbet, mint hogy a szép özvegy sírva fog
 512 VI   |               vőlegényemet kiszabadítani, hogy "önnek" útjában ne legyen. ~
 513 VI   |               végig kell otthon gondolni, hogy micsoda paragrafusokkal
 514 VI   |               Corinna megtámadásai ellen, hogy kerüljön felül incattusból
 515 VI   |                  pedig csak az a feladat, hogy retirálhasson el szerencsésen
 516 VI   |                  No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen elásott fölösleges
 517 VII  |                  vállalták volna magukra, hogy majd védeni fogják a viharok
 518 VII  |               után mindent s eltávozott. ~Hogy e rendes negyedéves megjelenés
 519 VII  |                 lépve, elébb körülnézett, hogy jól be vannak-e vonva az
 520 VII  |                   Az kikerülte figyelmét, hogy az egyik ablak ónkarikája
 521 VII  |             függönyt annyira felemelheti, hogy a nyíláson át megláthassa,
 522 VII  |                  igen alkalmas volt arra, hogy tárgyakat láthatókká és
 523 VII  |           szekrénykét felnyitotta. - Kár, hogy úgy állt vele, miszerint
 524 VII  |                  kivenni. Annyi bizonyos, hogy amint a házat ismét elhagyta,
 525 VII  |                   elhagyta, nem látszott, hogy vinne magával valamit. ~
 526 VII  |               hivatalosan felszólíttaték, hogy haladéktalanul nyissa fel
 527 VII  |                 uramnak nem mondta senki, hogy mit keresnek, ő pedig nem
 528 VII  |           keresnek, ő pedig nem kérdezte, hogy mit akarnak megtalálni. ~
 529 VII  |             praktikus talentum, jól tudá, hogy a kemencék, kályhák, kandallók
 530 VII  |                  volt bennük semmi; azaz, hogy nagyon is sok korom volt,
 531 VII  |            fenekét beütve felfordították, hogy a víz egyszerre szétömöljön.
 532 VII  |           szétömöljön. Ez azért történik, hogy ha valahol el van ásva valami
 533 VII  |               buzgalmában akkorát lépett, hogy bokáig esett a tocsogóba. -
 534 VII  |             gyanússá tette magát azáltal, hogy éppen a veszélyes hely fölé
 535 VII  |                struflijait is legombolta, hogy jobban hozzáférjen. ~Valami
 536 VII  |                   abban a tulajdonságban, hogy semmi tartalom bennök nem
 537 VII  |               Pedig ő mindjárt kitalálta, hogy volt egyszer a tekintetes
 538 VII  |          pincemagányt arra használta fel, hogy bűntette néma tanújeleit,
 539 VII  |                   ő bizony ráért elnézni, hogy ülnek neki a vizsgáló urak,
 540 VII  |               elismerésre méltó buzgalom, hogy egy helyütt meglelve a kandalló
 541 VII  |               uramban volt annyi malícia, hogy vállat vonítson s azt felelje: ~-
 542 VII  |              készen volt arra a gráciára, hogy ha Kampós uram kérezkedni
 543 VII  |               Kampós uram kérezkedni fog, hogy már ebédelni kellene menni,
 544 VII  |                   nehezen megengedi neki, hogy őrizet alatt hazamehet,
 545 VII  |           meghiúsítá e szándokát azáltal, hogy amint a déli harangszót
 546 VII  |                   kezeit, s nézte tovább, hogy vizsgálnak egyik paksamétát
 547 VII  |                 falatozik hozzá, anélkül, hogy a dolgozóktól azt kérdezné,
 548 VII  |                 dolgozóktól azt kérdezné, hogy miben fáradnak; a kutatóktól
 549 VII  |               fáradnak; a kutatóktól azt, hogy mit akarnak feltalálni;
 550 VII  |                  valamelyiket megkínálná, hogy "nem tetszik egy korty ebből
 551 VII  |              méregtől veresen, jól látva, hogy így levelenkint nagyon soká
 552 VII  |           mindjárt neki is veté a vállát, hogy kiteremtse a földre az egész
 553 VII  |                 meglátta, mindjárt tudta, hogy mi lesz ennek a legközvetlenebb
 554 VII  |                elővigyázati rendszabálya, hogy nem volt indokolatlan, az
 555 VII  |                tárgyaknak, nem válogatva, hogy asztalláb-e vagy emberláb,
 556 VII  |                   nem esett más kár, mint hogy egy puskatussal Mikucsek
 557 VII  |               ütni hátulról a bal szemét, hogy mindjárt feldagadt a képe;
 558 VII  |                   biztos páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt
 559 VII  |               biztatta a tisztelt urakat, hogy van ám még itt egy irtóztató
 560 VII  |      indítványozóra. Azt nem gondolhatta, hogy a veszélyben forgó férfiúnak
 561 VII  |            papirosok közt már látni való, hogy semmi gyanúra méltó nincsen. ~-
 562 VII  |         tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a vén róka mégis tovább
 563 VII  |              annyira szubordinálta magát, hogy még a kendőt is fölemelte
 564 VII  |             kendőt is fölemelte szeméről, hogy jobban lásson. ~- Látja
 565 VII  |                   deszkák között. ~- Ugye hogy eltűnt a deszkák között?
 566 VII  |              Mikor már Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik
 567 VII  |               bútort, nem állhatá tovább, hogy meg ne kérdje: ~- Ugyan,
 568 VII  |             uraságok, nem mondhatnák meg, hogy mit akarnak itten találni? ~
 569 VII  |                     Bräuhäusel úr, látva, hogy áldozata már meg nem menekülhet,
 570 VII  |                   önök szemei előtt, csak hogy meg nem szólal. ~A keresett
 571 VII  |                 ki van téve az asztalra. ~Hogy emberi tévedését álcázza,
 572 VII  |                  Bräuhäusel úr. ~- Azért, hogy valamit bele ne tegyenek,
 573 VII  |                van uraságodnak a kezében, hogy nézze meg. ~- Kinek a tulajdona?
 574 VII  |                       Fogja ön. ~Azáltal, hogy bicskáját önként átszolgáltatá,
 575 VII  |                  elég biztosan fejezé ki, hogy védelmezni nem akarja magát. ~-
 576 VII  |                   bosszútöltő szentencia, hogy gyalog kísértesse be a refraktáriust;
 577 VII  |                  de azután eszébe jutott, hogy ezt a mulatságot a kísérők
 578 VII  |                 megengedé Kampós uramnak, hogy a tiszti lakba izenhessen,
 579 VII  |                  tiszti lakba izenhessen, hogy a kocsis a lovakkal és a
 580 VII  |             lelkére kötve az őrmesternek, hogy minden vagyonával felelős
 581 VII  |                Azért adtam oda a kulcsot, hogy bontsák fel; s ha már most
 582 VII  |                   majd meglássák az urak, hogy milyen nagy lármát csapok
 583 VII  |               gondol ön? ~- Azt gondolom, hogy elébb nézzék meg az urak,
 584 VII  |                 elébb nézzék meg az urak, hogy van-e abban a ládában valami,
 585 VII  |               Pesten sokat, s nem hiszem, hogy ennek a puszta fájáért fáradtak
 586 VII  |                    Akkor aztán megtudták, hogy van abban egy arckép, mely
 587 VII  |                  levelek borítékán látni, hogy azok mindennemű ellenőrségen
 588 VII  |       elmosolyodva. ~- Hát tetszik látni, hogy ezek a levelek valami idegen
 589 VII  |                  én uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel
 590 VII  |                    tehát azt, parancsolá, hogy dugjam el azokat valahol
 591 VII  |              hivatalosan megintem önöket, hogy jövőben minden olyan működéstől
 592 VII  |                Kampós uram annyit értett, hogy: ~- Eszerint tehát nem vagyok
 593 VII  |           leereszkedés mozdulatával inte, hogy fel van oldva. ~- Tehát
 594 VII  |                  tetszik? ~- Önök látják, hogy én már veszélyen kívül jutottam;
 595 VII  |                 már most tudják önök meg, hogy igenis van ebben a ládában
 596 VII  |                levelekbe írva. Én akarom, hogy ezt minél magasabb urak
 597 VII  |                   úrnak értésére adatott, hogy nem fog ugyan megvasaltatni,
 598 VII  |                   még a nagyságos urakat, hogy a kályhákat megint rakják
 599 VII  |                 ha érteni lehetett volna, hogy miért jelentette fel azokat
 600 VII  |        megmenekült rejtett iratokat; meg, hogy mi lehet azokba írva? -
 601 VII  |               bölcsességnek úgy tetszett, hogy a Bábel tornya építésekor
 602 VII  |             vendégeknek, valamint azt is, hogy a Hof-Schematismus szabályai
 603 VII  |              csillaguk van, tudtára adod, hogy az inspektor úrnál van számukra
 604 VII  |                csendőröknek is megmondod, hogy majd az ispánháznál kapnak
 605 VII  |                  az volt adva utasításul, hogy egy lelket se bocsásson
 606 VII  |                  előkészületeket tett rá, hogy közelítés esetében arra
 607 VII  |                  hazaszaladt, s elmondta, hogy őt nyársra akarták húzni. ~
 608 VII  |              visszaküldé azon paranccsal, hogy ha az őrhöz ér, tegye magát
 609 VII  |                  kezét, s mondja el neki, hogy miért jött, majd akkor beereszti. ~
 610 VII  |             azonban úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló csendőr ne értse
 611 VII  |                 előre fenyegette ököllel, hogy "gyere csak közelebb". ~
 612 VII  |                   a ház háta mögé került, hogy majd az ablakon kiált be
 613 VII  |                 majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik egy gesztenyefára
 614 VII  |         gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért küldték. De már ezen
 615 VII  |             nagyságos urak elé, jelentve, hogy itt fogott egy veszedelmes
 616 VII  |                 Szegény kis Gyuszival jó, hogy valami nem történt, amint
 617 VII  |                 oldalról azzal biztatták, hogy megeszik. Szerencséje, hogy
 618 VII  |               hogy megeszik. Szerencséje, hogy eszébe jutott, amiért jött. ~-
 619 VII  |                  a három haragos ábrázat; hogy megcirógatták a kis fickó
 620 VII  |         eszetlenségről stb."; szerencséje hogy nem értett belőle semmit.
 621 VII  |                 tán maig is töri a fejét, hogy mi megoldása lehet e rejtélynek. ~-
 622 VII  |                    hanem a missz küldött, hogy nem akarnak-e ebédelni? ~-
 623 VII  |             tudniillik a nagy munka után, hogy torokgyíkot ne kapjanak,
 624 VII  |               Gyuszi nem tudta elintézni, hogy kit hova hívjon. ~Bräuhäusel
 625 VII  |                   csendőr urakat a missz, hogy számukra a kastélyban van
 626 VII  |                azt megegyeztetni magában, hogy miféle csodálatos pénz lehet
 627 VII  |               lehet az, ami kicsiny híja, hogy aranyból nincsen, aztán
 628 VII  |                   mégis az van rá nyomva, hogy "egy krajcár". ~Bräuhäusel
 629 VII  |                elment a Tiszára vadászni, hogy jelenléte által semmi ismerős
 630 VII  |                meg elfogták; szerencsére, hogy interveniáltam, különben
 631 VII  |             fogságba kerül. ~- Reménylem, hogy küldetése mentségül szolgált -
 632 VII  |                szakács jól látszik tudni, hogy milyen levest kell olyankor
 633 VII  |                    sőt inkább alig várta, hogy valaki által e tárgyban
 634 VII  |                viseltetett Bräuhäusel úr, hogy szinte megkínálta a kezében
 635 VII  |                  aláírott névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám
 636 VII  |                 kétséget sem tartogatott, hogy e jó érzelmeiről ismert
 637 VII  |                tudhatták a ház őrei mind, hogy van egy tagja a lovagi családnak,
 638 VII  |               törekvésben működik régóta, hogy e nyájas, barátságos idegen
 639 VII  |              idegen nép nyelvét megértse, hogy Eliz kisasszony másfél évi
 640 VII  |    tudatlanságában senki sem ügyelt arra, hogy azalatt, míg missz Natalie
 641 VII  |                 magának Bräuhäusel úrral, hogy akadtak rá e rejtekre, hogy
 642 VII  |               hogy akadtak rá e rejtekre, hogy nyitották fel, hogy kapták
 643 VII  |             rejtekre, hogy nyitották fel, hogy kapták rajta ezen és amazon
 644 VII  |               puskával; nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett;
 645 VII  |                  e kabale felfedeztetett; hogy e kedélyes rémledezés alatt
 646 VII  |                    Ki sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is érti. ~
 647 VII  |                 vagy veszélyeztessem azt, hogy görcsösült kezem rászalad
 648 VII  |               eláruljam feljajdulásommal, hogy én vagyok benned százszorosan
 649 VII  |             benned százszorosan büntetve, hogy együtt ülök veled fogva,
 650 VII  |                  együtt ülök veled fogva, hogy ami neked hiányzik, magamtól
 651 VII  |                   magamtól is megtagadom, hogy amikor te egyedül vagy,
 652 VII  |                   a tenger közepén tudja, hogy ezer mérföld a part, hanem
 653 VII  |                 semmi sem ízlett többé; - hogy olyan nagy baj a szemben
 654 VII  |               küldik, azt se kérdik tőle, hogy falt-e már valamit. Egész
 655 VII  |                   szintén erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől
 656 VII  |                   el valaki? ~- Én tudom, hogy nem. ~A példálózásnak utóbb
 657 VII  |                  utóbb is az lett a vége, hogy amint a "Megitató" csárdához
 658 VII  |                   azt az indítványt tevé, hogy ha Kampós úrnak nem volna
 659 VII  |                   Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett kését felvegye,
 660 VII  |               káplár inte két legényének, hogy fegyvereiket tartsák kéznél.
 661 VII  |           észrevevé az intést. ~Láthatta, hogy itt most bajba jutott. ~-
 662 VII  |           becsuknak; de a héten olvastam, hogy ki van hirdetve a statárium,
 663 VII  |              megadom magamat, mert tudom, hogy könnyen elbánnak velem.
 664 VII  |                ingyen? ~A káplár átlátta, hogy igen jámbor ördöggel van
 665 VII  |                    s olyat húzott belőle, hogy megfogyott húsz percenttel. ~-
 666 VII  |            komiszárus? ~(Pedig tudta jól, hogy kasznár.) ~És azután ismét
 667 VII  |            kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benn méreg, sem altató. ~
 668 VII  |                kérte a csendőrök egyikét, hogy mármost hát húzza rá a kesztyűket
 669 VII  |                 arra kérve feldíszítőjét, hogy majd aztán, mikor megszomjazik,
 670 VII  |                   Európa-szerte hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett
 671 VII  |             annyira vitte a generozitást, hogy fagylaltot is parancsolt,
 672 VII  |                    No nagyuram; köszönöm, hogy idáig elhozott, már most
 673 VII  |               vonított; nem volt rábízva, hogy utána szaladjon. ~Nem is
 674 VII  |                 Nem is tett egyebet, mint hogy a köpenyegébe húzta magát,
 675 VII  |            saraglyában, s gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya
 676 VII  |               elébb bámulva nézett körül, hogy hova lett Szemes Miska,
 677 VII  |             gazember még arra vetemedett, hogy az üldöző hatalommal fizettesse
 678 VII  |     életfilozófiája mind a háromnak volt, hogy egy szóval sem hozta elő
 679 VII  |                Első gondolatra azt hitte, hogy a lengyeléért jártak ilyen
 680 VII  |            állapotba. ~- Jól van; örülök, hogy szerencsém volt, magamat
 681 VII  |                  elég keserű tapasztalás, hogy éppen azok hagyják el a
 682 VII  |                bírta elhatározni magában, hogy nemes méltatlankodását mily
 683 VII  |                  elkövetni a másik ellen, hogy arról azalatt megfeledkezett. ~
 684 VII  |              megfeledkezett. ~Alig várta, hogy hazaérjen. ~A legelsőhöz,
 685 VII  |          zongoramester? ~Miután megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról
 686 VII  |                   hozzá azzal a kéréssel, hogy tiszteli a missz a méltóságos
 687 VII  |                   anglaise fürtei voltak, hogy arca még hosszabbnak és
 688 VII  |                    Uram, gondolja meg ön, hogy családjának jó híre megőrzendő. ~-
 689 VII  |               ugyan nem engedem mondatni, hogy Ankerschmidt házánál olyan
 690 VII  |                   ma. Kiadom a parancsot, hogy, ha még egyszer az udvarba
 691 VII  |             kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért.
 692 VII  |                házat; majd megmutatom én, hogy micsoda statárium tudok
 693 VII  |                hívta Hermine kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját
 694 VII  |              engedjék meg excellenciátok, hogy ha valaki érdemetlenné tette
 695 VII  |            érdemetlenné tette magát arra, hogy velem egy födél alatt lakjék,
 696 VII  |            nyájasan megmondhassak annyit, hogy "édes lelkem, ott az ajtó,
 697 VII  |                      Őelőtte, hát persze, hogy őelőtte. Nem szoktam én
 698 VII  |                   az Isten akkora hangot, hogy az utcára is kihallik. Jön-e
 699 VII  |                  rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni akar. - Mit mondtam?
 700 VII  |               Jobbra át! ~Straff átlátta, hogy nincs haladék, azért hirtelen
 701 VII  |                most már csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút
 702 VII  |                   háza szentélyében, mint hogy azt ilyen könnyen kitéphetné. ~-
 703 VII  |                  S ha nekem bebizonyítja, hogy nem ez a csavargó volt az,
 704 VII  |                       Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai és csatatéri
 705 VII  |             ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt mondhassa felőlem, hogy
 706 VII  |               hogy azt mondhassa felőlem, hogy én kémnek jöttem ide mellé
 707 VII  |            mondhatni, méltóságos úr. Azt, hogy azért jött ide mellé lakni,
 708 VII  |                 öregnek, akinek udvarlok, hogy elvegyem? ~- Neki nincs,
 709 VII  |                gondolatra fog jönni ugye, hogy valamelyik leányomat az
 710 VII  |                   Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb volt, mint
 711 VII  |                     Méltóságod azt hiszi, hogy családjának tagjai nem tudnak
 712 VII  |                   Nem kívánja méltóságod, hogy én is jelen legyek? ~- Nem.
 713 VII  |                 semmije, kigondolta maga, hogy mit kellene tenni egy szegény
 714 VII  |                már bűnének súlyát, tudta, hogy bírája elé idéztetik; nem
 715 VII  |                 szabad annak megtörténni, hogy te azon embert valaha meglásd,
 716 VII  |           fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme közé nézhessen. ~-
 717 VII  |                  szemére vethesse valaki, hogy önérdekből járt ellenségének
 718 VII  |          Megfogadom. ~- Azt is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból
 719 VII  |            örömmel tért vissza szobájába, hogy íme, amit "az egyik" elhajított,
 720 VIII |          mindenkinek a háznál azt mondta, hogy Pestre megy, csupán Eliznek
 721 VIII |                 csupán Eliznek súgta meg, hogy másfelé viszi az útja. ~
 722 VIII |         leánykáját. ~- Önre bízom, missz, hogy a kimondott házi fogságot
 723 VIII |                 soha figyelmeztetni arra, hogy mit tégy, rendes, figyelmes
 724 VIII |             távozó hintó után, nem bánva, hogy senki sem ügyel rá. Egyszer
 725 VIII |             kihajolt a hintóból, s látva, hogy a többi kíséret eltávozott
 726 VIII |        Mindezekből előre lehet gyanítani, hogy a tisztelt úr nem tréfál. ~-
 727 VIII |             Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy méltóztattak aludni? ~-
 728 VIII |                    Már el is felejtettük, hogy aludtunk, olyan régen volt.
 729 VIII |                      Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán jövök, missz;
 730 VIII |            alkalmatlankodni. Óh én tudom, hogy mi a staatsvisitek (jó lesz "
 731 VIII |                  olyan prózai ember volt, hogy tarka hímvarrást értett
 732 VIII |           tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy "az igaz". ~- Tehát beszélhetek
 733 VIII |               vett elő, s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. ~-
 734 VIII |                  előttem, missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá
 735 VIII |                Nagyon kérem. ~- Megvallá, hogy ez semmi más, mint az, hogy
 736 VIII |               hogy ez semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint
 737 VIII |                 elég lyukacsos volt arra, hogy keresztüllásson rajta. ~
 738 VIII |                  elűzte a fiatalembert; s hogy őt kegyedre nézve is imposszibilissé
 739 VIII |                  lesütött szemmel sipogá, hogy mind úgy van. ~- Tehát jól
 740 VIII |                akarok uram, de nem tudom, hogy mit. ~- Majd azt is megmondom,
 741 VIII |                  kegyed csak feleljen rá, hogy "igen". Ez eset által sértve
 742 VIII |             állomásra. Ha ott megtudatik, hogy innen elűzetett. könnyen
 743 VIII |                  vagy talán azt gondolja, hogy Bogumilnak elég ideje van
 744 VIII |            folyosón hirtelen tudtára adá, hogy Ankerschmidt magaviselete
 745 VIII |               pengőt hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van,
 746 VIII |                 lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie az
 747 VIII |       világosságot érzett agyában afelől, hogy Bogumil miért van úgy beleőrülve
 748 VIII |                   további mondanivalókat. Hogy az esküvésnek még ma éjjel
 749 VIII |                 úr lakásán. ~Azért éjjel, hogy senkinek fel ne tűnjék,
 750 VIII |                 Bogumil rendelkezése alá, hogy azzal a szomszéd faluból
 751 VIII |                olyan eset adná elő magát, hogy valaki akkor akarna ott
 752 VIII |                   vezetőjéül ajánlkozik. ~Hogy azonban ismét ugyanazon
 753 VIII |               kulcsot hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök, ismét
 754 VIII |                  Óh bizonyosan mondhatom, hogy nem. Egy regényt kért tőlem
 755 VIII |            odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy reggelig fennmarad mellette. ~-
 756 VIII |                lesz. Ámbár én úgy hiszem, hogy tévedésből alighanem a nagynénémet
 757 VIII |                Natalie zokogva bizonyítá, hogy erre az áldozatra is kész. ~
 758 VIII |                 úr aztán csak arra kérte, hogy ne sokat zokogjon, mert
 759 VIII |                  Hermine nyakába borulva, hogy az alig győzte helyre vigasztalni. ~
 760 VIII |                       Senki sem sejtheti, hogy én mit érzek. Egyedül ön,
 761 VIII |             körülmények kényszerítenének, hogy e házat elhagyjam, ha talán
 762 VIII |               várfogoly alázatosan kérdi, hogy hány órai zongora-sáncmunkára
 763 VIII |                 rajzónt, reszketett érte, hogy ismét le kell azt majd tenni.
 764 VIII |                  lemásolni. ~Az bizonyos, hogy mikor rajztáblához engedik
 765 VIII |                  Hermine gondoskodni fog, hogy a missz észrevétlen kimehessen
 766 VIII |                visszajöhessen a vakajtón, hogy a háziak semmit meg ne tudjanak,
 767 VIII |             reakció nem várta nehezebben, hogy sötét legyen. Az estebéd
 768 VIII |                 cselédeknek meghagyatott, hogy jókor bezárjanak minden
 769 VIII |                  jel arra Vendelin úrnak, hogy idebenn rendben van minden. ~
 770 VIII |                  az összebeszélt jeladás, hogy általa egy kavics fog a
 771 VIII |               missz arra kérte Hermine-t, hogy tegye a szíve tájára a kezét,
 772 VIII |                   is eltakarta e percben, hogy fényt ne vessen ki a nyíláson.
 773 VIII |               visszavonhatlanul megígéré, hogy amint Bogumil meg fog érkezni,
 774 VIII |                   azon vette észre magát, hogy kelleténél többet ásít.
 775 VIII |            érkeznék, mit mondana a világ, hogy én - és ön - itt - együtt -
 776 VIII |                mind a ketten megegyeztek, hogy valóban annak, aki meg akar
 777 VIII |                   megérkeztek! Tudtam én, hogy nem nyeli el őket a cethal!
 778 VIII |                  azt képzelheti mindenki, hogy az ájulás előkészületeit
 779 VIII |             engedelmet kérni Natalie-től, hogy egy pillanatra egyedül hagyja
 780 VIII |             tessék, tessék. ~Csak azután, hogy közelebb lépett hozzá, s
 781 VIII |              külsetétséghez, vette észre, hogy saját köpenyegét hívogatja
 782 VIII |                    Hát aztán? Azt mondta, hogy köszönteti a direktor urat. ~-
 783 VIII |                 mondott? ~- Azt mondotta, hogy köszöni a nagyságos úr szíves
 784 VIII |               Igen, missz Natalie-nak. ~- Hogy mit "izent" neki? - Gyü,
 785 VIII |                  mit felelhetnék én arra, hogy mit izent a missznek? ~-
 786 VIII |                 De van. ~- Mi van? ~- Már hogy izenhetne az ember akár
 787 VIII |                misszt? ~- Csak tudom tán, hogy mi az a missz? Csak ösmérem
 788 VIII |            fátyolt, amit viselni szokott, hogy a nap el ne süsse; meg azt
 789 VIII |            mantilláját, csak tudom talán, hogy milyen az a missz? ~- Szent
 790 VIII |                 azután majd az megmondja, hogy hova vidd; azután akit még
 791 VIII |                   felveszed; ő megmondja, hogy kit. Úgy tettem. Megálltam
 792 VIII |                   s éppen en traine volt, hogy Morpheus később született
 793 VIII |                   rettenetes a sejtelmem, hogy kit?! ~ ~ ~
 794 IX   |              munkájában, észre sem vette, hogy a kis asztali óra finom
 795 IX   |           sikerült. Szinte látszik rajta, hogy milyen búbánattal énekel
 796 IX   |                 énekel ott, mintha tudná, hogy rabnak teszi. ~Eliz meg
 797 IX   |                 madárral; most már ideje, hogy félretegye a képet, mert
 798 IX   |                     Jó lesz már megnézni, hogy ébren vannak-e. ~Eliz sajátságos
 799 IX   |                 szokott azzal gyakorolni, hogy míg ő rendesen igen korán
 800 IX   |                   meg kell neki köszönni, hogy nem engedett tovább aludni. ~-
 801 IX   |                  voltak bontva; látszott, hogy senki sem feküdt bennök. ~
 802 IX   |                   is, vele mennék. Tudom, hogy ez őrültség; nem tudok belőle
 803 IX   |                  elűzte őt, és nem tudta, hogy engemet is vele együtt űz
 804 IX   |                   te jó szíved kitalálja, hogy mit tégy. Isten áldjon meg;
 805 IX   |                    oly zokogásba tört ki, hogy a könny két piros orcáján,
 806 IX   |               levelet, meg a kendőt; úgy, hogy a nagy zokogást meghallották
 807 IX   |           szobaleány jónak látta bejönni, hogy nincs-e rá valami szükség. ~
 808 IX   |                   minő erő kellett ahhoz, hogy egy ily fájó sebet bekötözni
 809 IX   |           hamupepejkének kell könyörögni, hogy legyen neki nagy vétkeért
 810 IX   |                 igazi hangot, s megsúgja, hogy másnak mi fáj, mi esik jól. ~"
 811 IX   |              reggelivel. ~Eliz inte neki, hogy tegye le, és aztán menjen. ~
 812 IX   |                 Eliz hallgatta egy ideig, hogy mi lesz odakünn. ~- Vissza!
 813 IX   |               ütlek. ~- Missz! Nem látja, hogy most katona vagyok? Teremtette.
 814 IX   |            lihegve megállt, és nem tudta, hogy mit kérdezzen. ~Eliz inte
 815 IX   |               kérdezzen. ~Eliz inte neki, hogy üljön le. Érezte, hogy most
 816 IX   |                    hogy üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.  -
 817 IX   |              Natalie-nak át kelle látnia, hogy verve van, lecsüggesztett
 818 IX   |                 írt. ~Feltűnt a missznek, hogy Eliz különösen sok szót
 819 IX   |                   szót vesztegetett arra, hogy atyját a csábító személye
 820 IX   |                   tetszett; ő azt akarta, hogy ez embert üldözzék, megöljék,
 821 IX   |             Hermine-t is; ő az oka annak, hogy kegyed most atyja haragját
 822 IX   |             semminek. Ebből én azt értem, hogy önök okai valaminek. Rám
 823 IX   |                valaminek. Rám van hagyva, hogy önöket védelmezzem. Én nem
 824 IX   |             felhoznom. Csak annyit tudok, hogy mentül hamarább kibékül
 825 IX   |                 ha tisztelettel felkérem, hogy szobámat ezentúl kerülje
 826 IX   |                bizonyságot tegyen afelől, hogy a rám szabott szigort elviseltem.
 827 IX   |                nem lehet. Láthatja missz, hogy már választottam is ajtóm
 828 IX   |      szobaleánynak azt az utasítást adta, hogy holmijait, ha már költözni
 829 IX   |               ablakon keresztül meglátta, hogy missz Natalie bőröndöstül,
 830 IX   |                közeit sötétre festé vele, hogy a rajzolt arckép egészen
 831 IX   |             repkény. ~Most már tudta azt, hogy nagy vétek egy arcot, amit
 832 IX   |                   57 perc. Mondjad nekik, hogy várjanak. Add ide a jegyeiket,
 833 IX   |                mindjárt. Mondd meg nekik, hogy még csak hálókabátban vagyok,
 834 IX   |                  elmondani, mintha félne, hogy különben nem hiszik el. ~-
 835 IX   |             teremben, miután meghallotta, hogy nagysád még hálókabátban
 836 IX   |            kincsével rá nem bírnám venni, hogy egy férfiúval beszéljen,
 837 IX   |                  neki az métierje: tudni, hogy mi illik, mi nem. Egyébiránt
 838 IX   |                  jegyezze meg ön magának, hogy akiről én azt mondom, hogy "
 839 IX   |                hogy akiről én azt mondom, hogy "barátom", annak hirtelen
 840 IX   |               Vendelin úr; azt hitte tán, hogy még elkaphatja, a kisasszonyt
 841 IX   |                   jó lesz. ~- Úgy hiszem, hogy azóta Bécsben van. Egyébiránt
 842 IX   |               göngyölgetve -, azt akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt
 843 IX   |             Megmondtam neki határozottan, hogy nekem a húszezer forintja
 844 IX   |                  prókátorhoz; azt mondta, hogy majd keres Bécsben. Hanem
 845 IX   |                tudnám? Mindent elmondott. Hogy a kisasszonyt elcsábíthassa,
 846 IX   |                    Végre önt szólítá fel, hogy mint násznagy, a misszt
 847 IX   |                pedig csak arra való volt, hogy míg a missz eltávozik, s
 848 IX   |             tréfát. ~Grisák úr észrevevé, hogy itt kellemetlen húrokon
 849 IX   |              húrokon játszik. ~- Az igaz, hogy ezzel most önöket igen kellemetlen
 850 IX   |                   Az az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt éppen hosszabb
 851 IX   |             eltávozott, nekem nem mondta, hogy hová. Pedig nálam van egy
 852 IX   |                 Az nagy szerencse önökre, hogy nincs idehaza. ~- Tehát
 853 IX   |                Tehát azt hiszi doktor úr, hogy későbben nem fog majd a
 854 IX   |                   ránk haragudni? ~- Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam,
 855 IX   |            szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem. ~- Tehát miért szerencse
 856 IX   |               miért szerencse ránk nézve, hogy nincs itthon? ~- Miért?
 857 IX   |              itthon? ~- Miért? Hát azért, hogy ha most itthon volna, önt
 858 IX   |        eloszlatott Vendelin úrnál afelől, hogy mi itt a legközelebbi teendő. ~-
 859 IX   |                    Semmi kétségem felőle, hogy ez a legjobb tanács. Ahogy
 860 IX   |                sohasem kell azt kérdezni, hogy fog-e használni? A páciens
 861 IX   |                éppen nem hiszi doktor úr, hogy a méltóságos úrral még ki
 862 IX   |             legkellemetlenebb a dologban, hogy neki ötezer forintja van
 863 IX   |                  hiszen mi azt gondoltuk, hogy a vőlegény és a lelkész
 864 IX   |              Sohasem fogja senki elhinni, hogy Straff csábította el Natalie-t,
 865 IX   |            Hermine-nel állt odább. ~- Hát hogy ki!? ~- Azt fogják mondani,
 866 IX   |                       Azt fogják mondani, hogy ön csábította el. ~- Én?
 867 IX   |           Maxenpfutsch. ~- Én nem hiszem, hogy úgy van - szólt nevetve
 868 IX   |            helyzet! ~Doktor Grisák látva, hogy már jó porhanyóra megpárolta
 869 IX   |              látta beleszúrni a villáját, hogy feldarabolja. Felkelt tehát
 870 IX   |                    érti? Akkor meglássuk, hogy mit lehet önért tenni. ~-
 871 IX   |                 kérte, s parancsot adott, hogy azután bocsássák be a misszt;
 872 IX   |                 bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell
 873 IX   |                   kiváltképpen még azért, hogy a tudvalevő ötezer forintot
 874 IX   |                  Annyit mondhatok csupán, hogy kegyed helyzetében alig
 875 IX   |               adom magamat, amit ön mond, hogy tegyem, tenni fogom; amit
 876 IX   |                    Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság. ~Doktor
 877 IX   |                       Nincs más mód, mint hogy vegye ön maga nőül a misszt! ~
 878 IX   |                  misszt! ~S igen jó volt, hogy fogta Vendelin úr gallérját,
 879 IX   |                 is vagyok arról bizonyos, hogy vajon ő akar-e? ~- Azt bízza
 880 IX   |              nyomatékos ellenvetést tevé, hogy kegyed már akkor, midőn
 881 IX   |                 alkalmat adott Straffnak, hogy növendékét elcsábítsa, okot
 882 IX   |              elcsábítsa, okot adott arra, hogy a stipulált 5000 forintot
 883 IX   |               Kénytelen vagyok azt hinni, hogy igaza van. ~A missz egy
 884 IX   |               fogok beszélni, átlátandja, hogy egy karakteres ember itt
 885 IX   |                  itt nem tehet mást, mint hogy akit önkéntelenül elejtett,
 886 IX   |                rám - legjobb barátjára -, hogy sorsa felől intézkedjem. ~
 887 IX   |             hölgyet, s igen szépen kérte, hogy délután hat órakor legyen
 888 IX   |             délután hat óráig utána járt, hogy a szükséges diszpenzációkat
 889 IX   |            érkezőnek bizalmasan megsúgva, hogy tökéletesen rendben van
 890 IX   |      összeboronálta. A jó mulatság mellé, hogy Maxenpfutschcsal elvetette
 891 IX   |                   kis nyereség is járult, hogy így a missz számára megmentett
 892 IX   |                különösnek a doktor úrnál, hogy ő, ki ilyen mulatságosan
 893 IX   |                záradék, mely azt rendeli, hogy ha a leányok valamelyike
 894 IX   |                Ankerschmidt azt képzelte, hogy egy halvány, beesett arcú,
 895 IX   |       Ankerschmidt inte a tömlöctartónak, hogy hagyja magukra, s az visszahúzódott
 896 IX   |                   fogságát. ~- Igaz uram, hogy súlyos dolog elítélve lenni,
 897 IX   |                 útra felfáradnának azért, hogy félóráig idegen emberek
 898 IX   |               azokat? ~- Bocsánat. Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem,
 899 IX   |                   Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem, mindjárt be
 900 IX   |                 elbúcsúztam, arra kértem, hogy valahányszor nekem levelet
 901 IX   |                 utóiratban megmagyarázta, hogy ezt az "adieu"-t menyasszonyom
 902 IX   |                amiből én aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom
 903 IX   |            Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő maga is kacag a fogoly
 904 IX   |                   kettő a másik szemében, hogy ott valami könny van. ~Olyan
 905 IX   |                  tréfálózni, hanem azért, hogy a foglyok mintléte felől
 906 IX   |               Egyet mondhatok önnek. Azt, hogy ön veszedelmes ember. ~-
 907 IX   |                 van ellenem? ~- Éppen az, hogy semmi sincs. A panaszkönyvben
 908 IX   |             legfőbb mulatsága. Szerencse, hogy ezt a mindig kész hangszert
 909 IX   |          keresztül. A börtönőr bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn
 910 IX   |                 azt igenis megszokta már, hogy pontosan szervíroznak. Amint
 911 IX   |                   elküldeni a börtönészt, hogy hozza el sietve a kardját.
 912 IX   |                  Tehát parancsolom önnek, hogy azonnal készüljön fel, jöjjön
 913 IX   |                 hívattam, s örülök rajta, hogy ön elfogadta. ~Aladár nagy
 914 IX   |             mégsem tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás után szabadon
 915 IX   |                 az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát visszanyeri? ~-
 916 IX   |                 meg volt felőle győződve, hogy ez a vitéz úr valami nagyon
 917 IX   |       várkormányzónak őket annyira vinni, hogy az asztalnál egymás mellé
 918 IX   |                  köszönheti szabadulását, hogy valami titkos pártfogója
 919 IX   |                    sőt mernék rá esküdni, hogy maga is fogalmazta. Az ide
 920 IX   |              várkormányzó inte segédének, hogy hozza elő a mondott iratot,
 921 IX   |                  betűje annak az írásnak, hogy évek múlva is rá fogna arra
 922 IX   |                   ötlet támadt a fejében, hogy hát amit most ez az öregúr
 923 IX   |                  Doktor Grisák azt várta, hogy a hadastyán fel fog ugrani,
 924 IX   |             átkozódni fog, kocsit rendel, hogy utánuk rohanjon, s meglövöldözze
 925 IX   |                   Grisák; erre nem tudta, hogy mit replikázzék. ~Ankerschmidt
 926 IX   |       ellenkezőleg, éppen az volt a hiba, hogy nagyon is engedékeny volt
 927 IX   |                leányokkal és gyermekekkel hogy gorombáskodnék egy férfi,
 928 IX   |           szeretett. ~- Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta ő
 929 IX   |                  amit húga ír e levélben, hogy ne haragudjam azon emberre,
 930 IX   |                  haragudjam azon emberre, hogy az végtére is lehet tisztességes
 931 IX   |               kell állni. ~- Kétségtelen, hogy a komplottba méltóságod
 932 IX   |                 de hát mi a patvarért? ~- Hogy ők ketten értették egymást,
 933 IX   |                okuk? Csak nem féltek tán, hogy meggátolom összekelésüket? ~-
 934 IX   |       összekelésüket? ~- Attól nem, hanem hogy Hermine kisasszony viszonyáért
 935 IX   |               méltóságod. ~- No, az igaz, hogy nagyon megszidtam volna;
 936 IX   |                  csak sok! ~- Úgy hiszem, hogy biztosították magukat a
 937 IX   |                 oly jól hiszi befektetni, hogy abból huszonötezer legyen.
 938 IX   |       visszautasítottam. Azóta megtudtam, hogy Maxenpfutsch úr ajánlkozott
 939 IX   |             Hogyan? Méltóságod nem tudná, hogy joga van a végrendelet szerint
 940 IX   |              gondol ön? Csak nem képzeli, hogy én bármily ürügy alatt leányaim
 941 IX   |      boldoguljanak. ~Doktor Grisák látta, hogy olyan ember áll előtte,
 942 IX   |                   azon a néven mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért
 943 IX   |             énnekem érdekemben áll tudni, hogy mint vesszük? Azt már csak
 944 IX   |                 csak megengedi doktor úr, hogy nekem kötelességem megtudni,
 945 IX   |                 elvette, mert attól függ, hogy mennyire érdemli ki utólagosan
 946 IX   |                  utólagosan becsülésemet, hogy magam elé eresszem-e vagy
 947 IX   |                hozott elő, cifra szárral, hogy elbarikádozza magát a támadás
 948 IX   |                  pipát, s arra használta, hogy előadása nyomatékossága
 949 IX   |                Grisák, ha azt nem akarta, hogy vagy a pipaszár, vagy az
 950 IX   |               adni. ~- No, én nem mondom, hogy nem becsülöm. ~- Ez nem
 951 IX   |             felelet. ~- Annyit mondhatok, hogy hivatalos állása van. ~-
 952 IX   |               tüzes dohányt összeseperni, hogy össze ne égesse a szőnyeget. ~-
 953 IX   |                  kérem, kényszerítem önt, hogy mondja meg nekem e titkot.
 954 IX   |                   önnek becsületszavamra, hogy soha senkivel nem fogom
 955 IX   |               fogta marokra a pipaszárat, hogy doktor úr beteltnek hivé
 956 IX   |                   volna fel, s nem tudta, hogy micsoda szót találjon legelőbb
 957 IX   |             pipaszárat úgy összehajtotta, hogy kettéreccsent s e "pálcatörés"
 958 IX   |          kardbojtom tisztaságára fogadom, hogy azt az embert soha fiamnak,
 959 IX   |                leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal a legszigorúbban
 960 IX   |                legszigorúbban élni fogok, hogy soha egy fillért, ha a haláltul
 961 IX   |                  azt. Köszönöm doktor úr, hogy ezt tudatta velem. ~Ankerschmidt
 962 IX   |       Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában felcsapta
 963 IX   |                  elég, ha én magam tudom! Hogy kerüljek azután saját szemem
 964 IX   |                  azután saját szemem elé? Hogy nézzek tükörbe? Vigye el
 965 IX   |                     Doktor! Azt gondolom, hogy meg kell változtatnom a
 966 IX   |                  Doktor úr azt mondta rá, hogy jól van, jól, csak most
 967 IX   |              kérdezte a jámbor fiútól: ~- Hogy fordítaná magyarra e nevet "
 968 IX   |               úton úgy járt a kocsisával, hogy keményen kérdőre találta
 969 IX   |              benevolizálásra azt felelné, hogy "a biz én voltam", hanem
 970 IX   |                    hanem ha érzi magában, hogy csakugyan ő volt, hát nagyot
 971 IX   |         kalendárium minden szent neveire, hogy fusson ki mind a két szeme,
 972 IX   |              lovat, gazdát, nem kérdezve, hogy miként utaznak tovább. ~
 973 IX   |                fellármázta a cselédséget, hogy "jön az úr!" két pisztoly
 974 IX   |                  utoljára a komondorokat, hogy mért nem ugattak. ~A házi
 975 IX   |                kevés kellett volna hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban
 976 IX   |                olvasta volna már valahol, hogy ilyen ostrom idején legelső
 977 IX   |              annyira vitte a cselédséget, hogy szavára együtt maradtak
 978 IX   |                előlegesen nyitva tartani, hogy amint az első lövés történik,
 979 IX   |              hajtó kocsi dörgése jelenté, hogy megérkezett az úr; itt a
 980 IX   |                   Vissza! Ki engedte meg, hogy a házból kilépj? Miért nem
 981 IX   |             érzékenység szemrehányásával, hogy Ankerschmidt abban a pillanatban
 982 IX   |                   nem tehetett mást, mint hogy magához ölelje és összecsókolja
 983 IX   |                   amíg én az után jártam, hogy neked ilyen örömöt szerezzek,
 984 IX   |                 No hát ha azt nem akarod, hogy ismét azt az arcomat lásd,
 985 IX   |                   nem tanított meg senki, hogy mit tesz dühösnek lenni,
 986 IX   |                 dolog kimenetelét, látva, hogy a lovag szép csendesen jön
 987 IX   |                   s kézcsókolva erősíték, hogy ők éppen nem okai semminek. ~
 988 IX   |                  mondom átkozom a lelkit, hogy ez többet meg ne történjék! ~
 989 IX   |               szobájába. Megengedte neki, hogy segítsen az átöltözésnél.
 990 IX   |                    hanem megmondom neked, hogy mire vigyázz. Egyik leányom
 991 IX   |                  ha valaki azt mondhatná, hogy másik leányom meg egy gazdag
 992 IX   |                  meg a börtönből azért, - hogy férjhez mehessen hozzá.
 993 IX   |                   szabad azt észrevennie, hogy ez adott szót megtartani
 994 IX   |                    Kérlek, szokjál hozzá, hogy ezután "Erzsikének" foglak
 995 IX   |                   Csak azt akartam tudni, hogy érted-e már? ~Erzsike vidám
 996 IX   |                 elbeszélé a cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: "
 997 X    |              doktor Grisáktól a Jób-hírt, hogy vőlegénye kiszabadult. ~
 998 X    |                    Ez rettenetes csapás! ~Hogy nem lehetett megelőzni,
 999 X    |                  gondoskodni kell felőle, hogy utólagosan el lehessen venni
1000 X    |            fullánkját. ~Corinna azt hivé, hogy Aladár ezóta már otthon