Fezejet

1001 X    |               otthon van. Nem képzelheté, hogy valaki, akinek azt mondják,
1002 X    |               valaki, akinek azt mondják, hogy szabad, jobban ne siessen,
1003 X    |               betűkkel írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen
1004 X    |                 Aladár! ~Vigyázz magadra, hogy egyik rabságból a másikba
1005 X    |                 ne essél. Nem tanácsolom, hogy a régi menyasszonyodra,
1006 X    |               minap is azzal dicsekedett, hogy a gavallérjaiból ötös fogatot
1007 X    |                 ha elvennéd. Azt se hidd, hogy gazdag, mert nagyon sok
1008 X    |                  régi jó cimborád vagyok, hogy sokkal jobban teszed, ha
1009 X    |                 láncot cserélsz. Hidd el, hogy sokkal szebb a független
1010 X    |                 azután borítékba zárta, s hogy még a pecsétről se jöhessenek
1011 X    |            lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet adja fel a
1012 X    |                  a sajátságos intézkedés, hogy ha valaki ajánlási vevény
1013 X    |                hazakergette a levélhozót, hogy írja fel otthon, amit elmulasztott.
1014 X    |                   a státusnak kell tudni, hogy ki küldi a levelet a saját
1015 X    |              státus éppen nem teheti föl, hogy akadhatnak maliciózus levélírók,
1016 X    |                 cseléd addig szabadkozik, hogy ne küldje vissza azzal a
1017 X    |                mérgesen a levelet, no hát hogy híják? ~- Nagyságos!... ~-
1018 X    |                  anonim" levél hátuljára, hogy abból egy betű sem marad
1019 X    |                 meg lehet arról nyugodva, hogy anonim levele okvetlenül
1020 X    |            okvetlenül kézhez fog jutni, s hogy aki azt kezéhez veszi, okvetlen
1021 X    |               okvetlen elébb fogja tudni, hogy ki írta a levelet, mint
1022 X    |                 írta a levelet, mint azt, hogy mit írt benne. ~Kampós uram
1023 X    |                   Bräuhäusel úr szájából, hogy az egész elővizsgálati ügy
1024 X    |                  a posta előtt egy szóra, hogy nincs-e az úrnak szóló levél.
1025 X    |             nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét láthatá hű és kedves
1026 X    |                    Nagyon nélkülözte már, hogy annyi idő óta nem hallá
1027 X    |                    Milyen boldog ez most, hogy négy hétig fogva volt, s
1028 X    |                  Corinna őnagyságától. ~- Hogy tudja, hogy tőle jön? ~-
1029 X    |              őnagyságától. ~- Hogy tudja, hogy tőle jön? ~- Rá van írva
1030 X    |                   Talán azért küldte ide, hogy majd én elküldöm neki. ~-
1031 X    |                 Nem úgy lesz az. Világos, hogy nagyságodnak szól. Hiszen
1032 X    |                    Hiszen az van odaírva, hogy "teljes tisztelettel". Már
1033 X    |                 akkor csak azt tenné oda, hogy "szeretettel". Nem igaz?
1034 X    |                 is itt van nagy betűkkel, hogy "sürgős", három felkiáltójellel. -
1035 X    |                 írhatja valaki a levélre, hogy "sürgős", mert azzal ugyan
1036 X    |         Garanvölgyit is meggyőzte afelől, hogy a menyecskének csakugyan
1037 X    |                  csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát az élc? ~Ezzel
1038 X    |                   Kampós barátom, tovább, hogy mit mondott Bräuhäusel úr.
1039 X    |                 is kértem, de azt mondta, hogy nem adhatja ide, a "belég"-
1040 X    |       műkiállításra? ~- De kérem alássan. Hogy azokra ott nagy szükség
1041 X    |            beszédet, szokták tudtul adni, hogy ők tudnak valamit, amit
1042 X    |        beszélgetve találta. ~- Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! -
1043 X    |                 úr nem akarja megengedni, hogy én hamarabb megéreztem a
1044 X    |                      Pedig azért is igaz, hogy én éreztem meg elébb! Hát
1045 X    |                  A sógorasszony megijedt, hogy el találom venni. ~Erre
1046 X    |                   történik. - Ritka eset, hogy egy asszony saját magát
1047 X    |              szólja le vőlegénye előtt, s hogy ez neked jutott, az nagy
1048 X    |               azzal lepé meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja
1049 X    |                  megérkeztét, s sejtette, hogy az udvariasság tartozását
1050 X    |                szobájába konszignáltatik, hogy még csak véletlenül se láthassák
1051 X    |                  midőn kezet szorít vele, hogy a légváltoztatás igen javára
1052 X    |                  jövök önnek megköszönni, hogy múltkori magányomban meglátogatott. ~-
1053 X    |                  Persze. Ha tudtam volna, hogy ön csak egy szakasz huszárral
1054 X    |            sikerült. - Ebből láthatja ön, hogy mi régi ellenségek vagyunk. ~-
1055 X    |                 Aladár. - Ne gondolja ön, hogy az egy helyben nem maradás
1056 X    |                emisszáriusnak; hanem azt, hogy látok valami munka után,
1057 X    |               volt, az meg nem gusztusom, hogy valami úri házhoz beálljak
1058 X    |             rokonai azt mondanák felőlem, hogy én nem szeretetből vagyok
1059 X    |                uram, minket úgy neveltek, hogy amikor semmink sincs a földön,
1060 X    |                  a helyzet hozza magával, hogy egy helyben nemigen maradok,
1061 X    |                   üstökét; félni kezdett, hogy nemcsak a leánya, de ő maga
1062 X    |               bizalmasabb mosolygással -, hogy fog egy ilyen szüntelen
1063 X    |               Aztán nem is titok előttem, hogy önnek igen érdemes, szép,
1064 X    |                szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható ifjú vagyok,
1065 X    |              ember, nagyon érdekel tudni, hogy hol támad megürült állomás
1066 X    |                      Uram. Ön azt mondta, hogy mi régi ellenségek vagyunk.
1067 X    |              legalább bebizonyítom önnek, hogy nem vagyok az. Ne vegyük
1068 X    |                   s önnek tudnia kellene, hogy még egy váltóhamisítótól
1069 X    |          elítélnék. Annál kevésbé hiszem, hogy gyakorlatban legyen Ó-Magyarországon
1070 X    |              egyik sem mondta a másiknak, hogy "viszontlátásig". ~Aladár
1071 X    |                   pedig igen jól történt, hogy e találkozás végbement,
1072 X    |                 oda kellett hozzá sietni, hogy egy székbe vezesse. A delnő
1073 X    |                rám. ~Aladár kérte szépen, hogy csak engedjen magának időt
1074 X    |             iróniát. - Higgye el, Aladár, hogy valahányszor leültem önhöz
1075 X    |                 oly szívnyomás fogott el, hogy nem bírtam azt véghez vinni.
1076 X    |                  Ha el kellett gondolnom, hogy ön micsoda helyzetbe jutott.
1077 X    |                  nem tréfálok. Nagyon jó, hogy így szoktattak; mert ennek
1078 X    |                   arra is kell gondolnom, hogy valaha megházasodom, s a
1079 X    |               kellett volna azt mondania, hogy iszonyú szívdobogása van,
1080 X    |              szívdobogása van, hanem azt, hogy "íme barátom, amim nekem
1081 X    |           hivatkozni. ~Corinna azt várta, hogy most mindjárt elő fogja
1082 X    |                  az alkalomra tartogatta, hogy egy rögtöni elájulással
1083 X    |                   elő. ~Megkérdezte tőle, hogy jár-e színházba, micsoda
1084 X    |               tanácsolta menyasszonyának, hogy ne engedje erőt venni idegein
1085 X    |                   megnyugodhatott felőle, hogy biz ennek a szerelemnek, "
1086 X    |               felbontani. ~Azt már tudta, hogy doktor Grisák Corinna ügynöke,
1087 X    |              jelenleg abban a helyzetben, hogy egy asszonynak, ki nőmmé
1088 X    |                 vele, s úgy vettem észre, hogy ő sem óhajtja e viszony
1089 X    |             enyémek? - Hát egyszerűen az, hogy adja vissza Garanvölgyiné
1090 X    |                kényszerítek egy nőt arra, hogy feleségemmé legyen? ~- De
1091 X    |                  a vagyonra nézve? ~- Ah! Hogy jószágot kapjak menyasszony
1092 X    |                vállat vonított. ~- Azért, hogy nem lopok, nem rablok? ~-
1093 X    |                      Szíveskedend ráírni, hogy semmi e szerződésből támadható
1094 X    |                 bizonyítványt adni arról, hogy én őrá, utolsó találkozásunk
1095 X    |            leülteté Aladárt, beleegyezve, hogy tehát egyszerűen cseréljék
1096 X    |             elmaradni. Emlékezzék meg ön, hogy doktor Grisák, az a pápaszemes
1097 X    |                  mondta önnek legelőször, hogy ön, tán hamarább, mint gondolná,
1098 X    |               volt, s nem fogja megbánni, hogy nagylelkűen kiadta kezéből
1099 X    |                   meg a figyelmét belőle, hogy: csakugyan a birkafejőre
1100 X    |                  Oda, uram, és azt akarta hogy oltsam be neki a himlős
1101 X    |                világért sem haragszom. ~S hogy bebizonyítsa, mennyire nem
1102 X    |              bírta elfojtani derültségét, hogy a doktort mint ültették
1103 XI   |                 jó nőt. ~- Jót? Csodálom, hogy Bécsben meg nem tartották. ~-
1104 XI   |                 vette el, mert azt hitte, hogy sok pénzt fog vele kapni. ~-
1105 XI   |                   történik. Hát újság ez? Hogy ezt minden asszony csak
1106 XI   |                   törvény előtt kiderült, hogy az apának joga volt neki
1107 XI   |                gavallérok. Azt gondolják, hogy mihelyt valaki öregember,
1108 XI   |               Igen, de még nem volt elég, hogy megverte; az asszony azt
1109 XI   |              eltűrte volna, hanem egyszer hogy részegen jött haza... ~-
1110 XI   |                amit az anyjától kapott, s hogy ezt nem adta neki, kitaszította
1111 XI   |                    No, úgy következtetem, hogy annak kell lennie, miután
1112 XI   |                 nem az. Ugye beleegyezel, hogy ide fogadjuk? ~- Jól van,
1113 XI   |                    nem bánom. De meglásd, hogy ha tejbe, vajba mártod is
1114 XI   |                    Írhatok dr. Grisáknak, hogy küldjön neki útiköltséget? ~-
1115 XI   |                Úgy találod? Dacára annak, hogy a leányát kitagadta? ~-
1116 XI   |              hinném. ~- Tehát megengeded, hogy ide fogadhatjuk. Köszönöm,
1117 XI   |                   megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára kénytelen volt
1118 XI   |                  volt meggyőződni felőle, hogy az a bizonyos szegény asszony
1119 XI   |             nehogy az észrevegye szemein, hogy sokat sírt. Nehányszor megindult
1120 XI   |         tökéletességre vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle: ~-
1121 XI   |                 is. ~- No, de engedd hát, hogy a fedett kocsiba fogassunk. ~
1122 XI   |              hüvelyknyi tarlót eresztett, hogy ez kénytelen volt átlátni,
1123 XI   |       szemöldöködet. Azt írja a barátném, hogy annak a szegény teremtésnek
1124 XI   |                  minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis annyi ruha van itt
1125 XI   |                  alacsony termetű? Tudod, hogy Hermine magas volt. ~- Azon
1126 XI   |               pohár bort is adatott néki, hogy tisztábban felfoghassa feladatát;
1127 XI   |             vadásza pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon nagyon bő szalonkaszüret
1128 XI   |                   elment a bokrok között, hogy rá nem bírtam találni, pedig
1129 XI   |              magának kárpótlást szerezni, hogy másnap reggel egy órával
1130 XI   |                   mérgében úgy szétlőtte, hogy nem volt érdemes a földről
1131 XI   |                  Csupán annak köszönheté, hogy szárazan megmenekült előle,
1132 XI   |              Éppen csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint
1133 XI   |                  meg, te boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez
1134 XI   |    boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez a zivatar rám jöjjön,
1135 XI   |                  Ennek semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg,
1136 XI   |                 meg, mint egy ürge; hanem hogy "az a szegény asszony" nem
1137 XI   |                 az egyiket úgy szétlőtte, hogy vadászhasé lett belőle;
1138 XI   |             pamlagán, s föltette magában, hogy sztoikus lesz, semmivel
1139 XI   |             megjavítani. ~Egyszer hallja, hogy valaki nyitja az ajtót csendesen.
1140 XI   |                  Ez Erzsike lesz. Persze, hogy az volt. ~Félénken dugta
1141 XI   |                   oly keservesen zokogni, hogy apja ijedten ugrott fel: -
1142 XI   |                 zokog. No hát mondom már, hogy nem haragszom, nem is haragudtam,
1143 XI   |             mondásokat kellett előhoznia, hogy Erzsikét a rendes életre
1144 XI   |                     No hát most mondd el, hogy mit akartál mondani? ~-
1145 XI   |             Csakhogy már egyszer itt van, hogy nem kell rá várni. Hát már
1146 XI   |                  De nem haragszol? ~- Már hogy haragudnám? ~- Megteszed,
1147 XI   |                   kell a meggyógyulására, hogy engem lásson, hát isten
1148 XI   |              Ankerschmidt rászánta magát, hogy felkeljen a pamlagról. Erzsike
1149 XI   |               beteg mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél
1150 XI   |                 bálványoztatik. Elmondja, hogy milyen legyen menyasszonyruhája,
1151 XI   |              látná, nem jelenhet meg úgy, hogy ő ölelve ne tartaná; egyedül
1152 XI   |                 Azt tartják az álomjósok, hogy amely leány halva álmodja
1153 XI   |             irtózik attól, amit álmodott, hogy panaszolja el testvérének
1154 XI   |               kényszeríteni foglak téged, hogy a te uradnak küszöbéhez
1155 XI   |                  én azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád
1156 XI   |                birtokomba, mert nem elég, hogy te azt mondjad: gyűlölsz!" ~
1157 XI   |              nekik, midőn azok biztatják, hogy olyan törvény nincs a világon;
1158 XI   |                  ismét aludni kell menni, hogy fél a bekövetkező álomlátásoktól! ~-
1159 XI   |              mélyen aludnom; amint látod, hogy nyugtalan vagyok, szólíts
1160 XI   |               álmodnom. Óh az rettenetes, hogy mindig álmodni kell! ~Az
1161 XI   |             kijárt a városból, azt mondá, hogy mélyen elhatalmasodott idegbaj
1162 XI   |                  ilyesmire, s elhatározá, hogy a válóper megindítása végett
1163 XI   |                 magához tért már Hermine, hogy szabad volt neki egy órára
1164 XI   |                  nyílnak - szólt Erzsike, hogy testvére eszméinek más irányt
1165 XI   |                 meg nem gyógyulnék. Most, hogy beteg vagyok, kíméletből
1166 XI   |           megbocsátott ő neked. ~- Tudom, hogy te addig nem nyugodtál,
1167 XI   |                 míg azt nem mondta neked, hogy nem haragszik rám többé;
1168 XI   |               éppen itt jő felénk, látod, hogy mosolyog rád, most is. ~
1169 XI   |      útkanyarulatnál. ~- Éppen nem látom, hogy mosolyogna; én azt látom,
1170 XI   |                 mosolyogna; én azt látom, hogy haragszik. ~- Azért látod
1171 XI   |               Hermine-nel, ő azt állítja, hogy te haragos vagy, én pedig
1172 XI   |               haragos vagy, én pedig azt, hogy mosolyogsz. ~- Hó? Persze,
1173 XI   |                mosolyogsz. ~- Hó? Persze, hogy mosolygok - szólt Ankerschmidt
1174 XI   |           odalépve hozzájuk; és megtette, hogy jó kedvet mutatott. ~- De
1175 XI   |                   s az tett rosszkedvűvé, hogy itt kell benneteket hagynom. ~-
1176 XI   |             benneteket hagynom. ~- Látod, hogy nekem volt igazam - suttogá
1177 XI   |                 addig megkérem az orvost, hogy maradjon idekinn. ~Hermine
1178 XI   |                   is? Úgy mondják diákul, hogy "periculum in mora". Látod,
1179 XI   |                 tehát pört akar indítani, hogy eltávozott feleségét hazatérésre
1180 XI   |              Tehát én megvallom őszintén, hogy én e lépésben semmi egyebet
1181 XI   |                   egyebet nem látok, mint hogy Straff úr pénzt akar méltóságodtól
1182 XI   |             kicsikarni. ~- Nagyon örülök, hogy ön ezen a véleményen van. ~-
1183 XI   |               indokul szolgálhasson arra, hogy egy nőt férjétől elválasszanak.
1184 XI   |                amíg Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét szereti, nem
1185 XI   |                   mehetni. ~- Tehát kell, hogy megvegyük tőle azt a szót,
1186 XI   |                megvegyük tőle azt a szót, hogy "gyűlöli" nejét. ~- Valóban -
1187 XI   |                  tudhatom, de úgy sejtem, hogy tízezer forintot rá kell
1188 XII  |                első tekintetre kitalálta, hogy hányadán van itt a dolog;
1189 XII  |             alkalmazva, ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak. ~Már
1190 XII  |              ajtón kívül hallá Grisák úr, hogy odabenn két ember nagyon
1191 XII  |                    mégpedig egyszerre, és hogy nem valami tréfás dolog
1192 XII  |              tanúja volt azon jelenetnek, hogy a két kedves ismerős oly
1193 XII  |                   feltette volna magában, hogy ellenfelének coůte gue coůte,
1194 XII  |                   ő nem akarja megérteni, hogy ámbár ő foglaltatta le legkorábban
1195 XII  |              hitelező bebizonyította azt, hogy ezek a nőm bútorai voltak,
1196 XII  |            megmondani, mikor elutasított, hogy azért nem vállalja el, mert
1197 XII  |               hagyja el! Ön tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak
1198 XII  |                 olyan embert ismerni. Jó, hogy még azt nem vetik szememre,
1199 XII  |                   azt nem vetik szememre, hogy szivaroztam is. ~- De ne
1200 XII  |                 az bosszantott leginkább, hogy adósa most is kabanoszt
1201 XII  |                  úr őméltósága megbízott, hogy kezdjek válópert ön ellen. ~-
1202 XII  |               összegecske? ~- Megérdemli, hogy összegnek neveztessék -
1203 XII  |            számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így "kell" következni.
1204 XII  |                 túzokot. Elébb szükséges, hogy ez az egész "affér" a lehető
1205 XII  |                   bizonyos vagyok afelől, hogy ha ma tízezer forintot ajánlanak,
1206 XII  |               tízezer forintot ajánlanak, hogy tőlem megszabadulhassanak,
1207 XII  |                   megtudni dr. Grisáktól, hogy vajon lehet-e reménye ennek
1208 XII  |                ennek a hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt még azt a nagy
1209 XII  |          regényért. ~Doktor Grisák látta, hogy praktikus emberrel van dolga,
1210 XII  |               szorított vele; azt mondva, hogy "no majd meglássuk". ~Odalenn
1211 XII  |                 tőle, vajon lehetséges-e, hogy úgy megdupláztassék az önkéntes
1212 XII  |               szemével, olyasmit mondott, hogy csak őrá kell azt hagyni,
1213 XII  |                  Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja várni Pesten,
1214 XII  |           támlájának dűlve. ~- Mondhatom, hogy nehezen tudtam kapacitálni -
1215 XII  |                   Úgy? ~- Elmondtam neki, hogy leánya szerencséje forog
1216 XII  |               forog kérdésben, elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember,
1217 XII  |                  milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló természetű,
1218 XII  |         köszönheti is, mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a
1219 XII  |                  tenyereit térdére rakva, hogy jobban megbámulhassa ezt
1220 XII  |                     Semmit sem mond arra, hogy én önnek megnyerem a hazárdjátékát,
1221 XII  |                       Azt mondom, doktor, hogy ahol húszezer forint volt,
1222 XII  |            azonban ő azt találja mondani, hogy már most nem ád semmit,
1223 XII  |               önnek - szólt dr. Grisák -, hogy imádkozzék, nehogy ma látott
1224 XII  |                   az előszobába. ~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura. ~
1225 XII  |             Ankerschmidtet. ~Azon kezdte, hogy rágyújtott szörnyen gazemberezni
1226 XII  |              szemfényvesztő, amint látta, hogy készek vagyunk húszezer
1227 XII  |              nagyon valószínűnek találom, hogy amidőn azt fogja ön mondani,
1228 XII  |              amidőn azt fogja ön mondani, hogy íme harmincezer forintra
1229 XII  |                    Doktor Grisák átlátta, hogy ez a katonaember praktikus
1230 XII  |            mondott szó esküvel egyértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan
1231 XII  |                   Biztosítá a lovag urat, hogy csak menjen haza, a legközelebbi
1232 XII  |               ábrázatjával kapacitálgatá, hogy érje be az eredeti tőkéjével,
1233 XII  |                  viszont magára vállalja, hogy Straffot inszinuálja a kontroverzia
1234 XII  |                   is vette Vendelin urat, hogy írásba adja, miszerint kész
1235 XII  |                     Ön ugyan elmondhatja, hogy burokban született! Kár
1236 XII  |                   azt kérdem legelébb is, hogy mit enged ön a harmincezer
1237 XII  |                    Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el! ~- Ejh, ne beszéljen
1238 XII  |             közöttük. Itt már látni való, hogy az egyezség tökéletesen
1239 XII  |                  ha ön oly megátalkodott, hogy nem akar harmincezer forintot
1240 XII  |             elfogadni, hát én megmutatom, hogy ön mégsem fog harmincezer
1241 XII  |                   ha valaki vigyázott rá, hogy e gömbölyű torzmosolygásból
1242 XII  |                 gömbölyű torzmosolygásból hogy nyúlt le négy másodperc
1243 XII  |                  képpé. Az jutott eszébe, hogy: "De ha tudtad azt, mi a
1244 XII  |                patvarért vettél rá engem, hogy tízezer helyett ötezerrel
1245 XII  |         kérdhetnők méltán a doktor úrtól, hogy ha látja, miszerint Straff
1246 XII  |                    ha eszünkbe nem jutna, hogy néha az eszélyesség parancsolja
1247 XII  |                 eszélyesség azt gondolni, hogy mikor Straff tíz procentot
1248 XII  |      szerkesztenünk, melyben ön elismeri, hogy neje iránt engesztelhetetlen
1249 XII  |                írni Elismerem először is, hogy őt verni szoktam. ~- Mivel,
1250 XII  |                 Majd lefestem én önt úgy, hogy maga is megborzad tőle. ~-
1251 XII  |               úrnak adta kezébe a tollat, hogy írja ő is oda a nevét. Az
1252 XII  |                 oly jókedvű volt odahaza, hogy "madarat lehetett volna
1253 XII  |                   Mint ki bizonyos arról, hogy a legjobban intézte el dolgát,
1254 XII  |               alatt annyira magához tért, hogy mindenki megcsodálta. ~Ő
1255 XII  |            kiválasztott tárgya. Látszott, hogy őkörüle forognak az eszméi. ~-
1256 XII  |           örvendetes hírt fogunk hallani, hogy ünnepet tartunk bele. Táncolni
1257 XII  |                azt is közölte leányaival, hogy egy telegramot vár Bécsből,
1258 XII  |                  elzárva tartania titkát, hogy abból Erzsike legalább annyit
1259 XII  |                   beleegyezik jó pénzért, hogy nejétől törvényesen elválasszák. ~
1260 XII  |                 az érkezendő telegramnak, hogy azt még a stafétás lovas
1261 XII  |                sürgönyt kapott, az tudja, hogy mi különbség van a közt
1262 XII  |                 tudása oly sürgetős volt, hogy a villámot kelle megkérni,
1263 XII  |                  villámot kelle megkérni, hogy vigye odább! Tudósítás,
1264 XII  |          sürgönyhozónak ki kell mutatnia, hogy hány percre érkezett meg;
1265 XII  |                   a sürgönyt ő vette át. ~Hogy dobogott a szíve, hogy kigyulladt
1266 XII  |                    Hogy dobogott a szíve, hogy kigyulladt az arca, midőn
1267 XII  |            visszaadja; ebben van megírva, hogy őneki szabad lesz még valaha
1268 XII  |                   sokat szenvedett nőtől, hogy egy ily hírt minél előbb
1269 XII  |                   másfelől meg valószínű, hogy Ankerschmidt nem fogja őket
1270 XII  |           ókonzervatív észrevételt tette, hogy ámbár a levélben foglalt
1271 XII  |                   Hermine azt veté ellen, hogy ő addig meghal nyugtalanságában,
1272 XII  |                mintha azt akarná mutatni, hogy a telegráfos oly sietségben
1273 XII  |                miszerint nem ér arra sem, hogy a tollát untalan a tintába
1274 XII  |                asztalka mellett, s látta, hogy Hermine arca e pillanat
1275 XII  |             Hermine arca e pillanat alatt hogy válik halálra; mintha egy
1276 XII  |                csak annyi ideje volt még, hogy a székéről aléltan lehanyatlót
1277 XII  |                  azzal a hírrel fogadták, hogy leánya ismét beteg lett,
1278 XII  |              postaállomáson megtudta már, hogy a sürgönyt elküldték. ~Sietett
1279 XII  |        Maxenpfutschcsal, azt gondolta ki, hogy két napig nem ment haza
1280 XII  |                  szólt be a házmesterhez, hogy hányszor kereste azóta Grisák
1281 XII  |                  Straff föltette magában, hogy még ma sem fog otthon hálni. ~
1282 XII  |     bankótöredékemnél s azon gondolkozom, hogy két pár krajcáros kolbászt
1283 XII  |              kellene a kezemet nyújtanom, hogy rögtön negyvenezer forint
1284 XII  |                 olyan traktát csaphatnék, hogy híre menne." ~"Negyvenezer
1285 XII  |           megtette az útnak, valószínűbb, hogy a harmadikát is előre teszi
1286 XII  |                  is előre teszi még, mint hogy a két elsővel hátramenjen." ~"
1287 XII  |                üres tárcát kell kinyitni, hogy berepüljön." ~"Tehát csak
1288 XII  |           karjának, ekként bizonyítva be, hogy e barátságos érintkezésből
1289 XII  |                    Ön nekem nem gyámapám, hogy oda vigyen, ahova nem akarok
1290 XII  |              mindjárt meg fogja ön tudni, hogy mije vagyok én önnek. ~-
1291 XII  |                    Tanácsot is adok neki, hogy mit csináljon velük. Ne
1292 XII  |             meglátom. ~- De nézzen utána, hogy rögtön meglássa, mert én
1293 XII  |                 Megfelezzük? Alig hiszem, hogy nálam kifussa. ~- Hát mennyi
1294 XII  |                 csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön be velem ezúttal
1295 XII  |                 képes volna kivakkantani, hogy az utolsó filléremnél vagyok,
1296 XII  |               Vendelin úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van; éppen
1297 XII  |                  tanulmányt talált abban, hogy este az utcai lámpásokat
1298 XII  |                  nézett, s azt mondta rá, hogy: ~- Szervusz! ~(- Üm, be
1299 XII  |                 doktor Grisák tetterejét, hogy midőn a frázisokból kifogyott
1300 XII  |                   s úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott bele. ~
1301 XII  |              Straff úr, meg nem állhatta, hogy hangosan fel ne kacagjon.
1302 XIII |                  bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott, vétkezett,
1303 XIII |                   jót tett vele az Isten, hogy magához vette, - de csak
1304 XIII |                 bizonyságot tesznek róla, hogy nem olyan könnyű elmúlni,
1305 XIII |               férfi, amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat vigasztalja
1306 XIII |               Köszönöm. ~- Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér... ~-
1307 XIII |                      Az ám... Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos
1308 XIII |          Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos úr kastélyának
1309 XIII |            alkalmatossággal, hanem azért, hogy megtudtuk, miképpen a nagyságos
1310 XIII |             tudtára esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében tetszik
1311 XIII |                azért küldött engemet ide, hogy erről beszélném le a nagyságos
1312 XIII |                   azt az ajánlatot teszi, hogy ha nagyságod sírboltot akar
1313 XIII |                   szabad megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel. ~
1314 XIII |              vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa. ~És
1315 XIV  |                   azon tanácskozott vele, hogy Erzsikét fiúsítsa. Ha nőül
1316 XIV  |                 köszönté Ankerschmidt. ~- Hogy van inspector úr? - kérdezte
1317 XIV  |                   ifjú teins úr azt írja, hogy e levél tartalmát tudassuk
1318 XIV  |                válaszolta erre a levélre, hogy az lehetetlen. ~- De ide
1319 XIV  |                     Itt van. ~- Elhiszem, hogy ott van; de azért lehet
1320 XIV  |               lehet nem igaz. ~- Micsoda? Hogy Aladár úrfi ne mondana igazat? -
1321 XIV  |                ismerni. ~- Én nem mondom, hogy készakarva ír valótlanságokat,
1322 XIV  |    Tisza-szabályozásnál; ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz a falunkban,
1323 XIV  |                  csak azt akarom mondani, hogy állhat egy folyó vize hat
1324 XIV  |                  Igen, de éppen az a baj, hogy az új gát nem erős, a pilóták
1325 XIV  |      nagymértékben hihetetlennek találta, hogy ez a sok szép zöld mező,
1326 XIV  |                    a mi házunkat az igaz, hogy csak idevaló pallér építette,
1327 XIV  |               mondhatom, mert ott voltam, hogy olyan téglából épült, mint
1328 XIV  |             milyen keveset ügyeltek arra, hogy a fundamentumot mélyebbre
1329 XIV  |                  homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján nem laknám
1330 XIV  |           Engedelmet kérek méltóságodtól, hogy így kimondom az igazat. ~-
1331 XIV  |                 tudósítást, s azt mondta, hogy majd személyesen fog meggyőződést
1332 XIV  |         mehetnékje támadt. Eszébe jutott, hogy holnap sürgetős megjelenési
1333 XIV  |                Ankerschmidt tréfált vele, hogy tán attól tart, hogy már
1334 XIV  |                vele, hogy tán attól tart, hogy már itt reked. ~Ő azonban
1335 XIV  |                  délfelé szánta rá magát, hogy lekocsizzék a Tiszára; ami
1336 XIV  |               irányát, messziről láthatá, hogy száz meg száz ember jön,
1337 XIV  |                embernek azon okoskodását, hogy mikor az elemekkel szükséges
1338 XIV  |                 kénytelen volt elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy
1339 XIV  |              tekintetre megértett annyit, hogy a munka legsürgősebb része
1340 XIV  |                  gát már annyira is ment, hogy csak a rőzseborítékot fonják
1341 XIV  |            levetve szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét
1342 XIV  |               szorítsa meg. - Úgy hiszem, hogy eleget láttam. Árad-e még
1343 XIV  |                   vette észre méltóságod, hogy kiállított őreim feltartóztatták? ~-
1344 XIV  |                 nevemet tudakolta és azt, hogy innen lakom-e vagy túl. ~-
1345 XIV  |                   bocsátotta fel a gátra, hogy megtudta ön kilétét. ~-
1346 XIV  |                   Csak nem tart ön attól, hogy a túlsó partról átjöjjenek,
1347 XIV  |                    hanem azt tudhatja ön, hogy nem azok a legveszélyesebb
1348 XIV  |                   egyéb szolgálatot, mint hogy itt vagy ott, ami hibát
1349 XIV  |    szerencsétlenség; ki bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta?
1350 XIV  |           elámítják, úgy tévútra vezetik, hogy egészen másutt erődít, mint
1351 XIV  |                 inkább a zsilipeket, mint hogy új töltést hánynak föl mögötte? -
1352 XIV  |               lábat. Ebből az a tanulság, hogy a zsilip cövekei öt lábbal
1353 XIV  |         takarékosság következése most az, hogy az áradás alul töri keresztül
1354 XIV  |                       Én is úgy gondolom, hogy még másoknak is fő emiatt
1355 XIV  |                       Semmi egyebet, mint hogy hagyjam abba ezt a munkát,
1356 XIV  |                   menjek védelmezni. ~- S hogy szabadult ön meg tőle? ~-
1357 XIV  |                  ő is; aztán mikor látta, hogy minden ember az én rendeleteimet
1358 XIV  |                 és elment. ~- Nem ígérte, hogy visszajön? ~- De nagyon
1359 XIV  |              tudatnom kell méltóságoddal, hogy szállásom, melyen éjszakára
1360 XIV  |                jelt mérföldről mérföldre, hogy a nappali munkának vége
1361 XIV  |                      Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor alatt fogunk
1362 XIV  |                 vágás akar lenni ellenem, hogy nekem meg csak birtokom,
1363 XIV  |                   e szavak mondva voltak, hogy az nem légre bízott frázis. ~
1364 XIV  |                Newton bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje okozza
1365 XIV  |                 férfi abban egyezett meg, hogy az éjjel felváltva fognak
1366 XIV  |                ült, s fát rakott a tűzre, hogy folyvást lángja legyen;
1367 XIV  |                   folyvást lángja legyen; hogy folyvást világítson, hogy
1368 XIV  |                 hogy folyvást világítson, hogy ő folyvást láthassa az alvó
1369 XIV  |                  azzal a szándékkal volt, hogy hold lementével sem fogja
1370 XIV  |                   azt fogja neki mondani, hogy éppen most ment le a hold. ~
1371 XIV  |           temetkezék. ~- S ön megérzette, hogy mikor megy le a hold? -
1372 XIV  |           behunyja a szemét, azt képzeli, hogy nappal van, a munkazaj miatt -
1373 XIV  |                 őrök bizonyosan alusznak, hogy még eddig rá nem lőttek. ~
1374 XIV  |              Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan csónak jő feléjük;
1375 XIV  |              múlva már ki lehetett venni, hogy egy ember ül benne, s két
1376 XIV  |               legyen az úrnak baja azzal, hogy én ki vagyok, hanem gondoskodjék
1377 XIV  |                   még dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, ahol annyian
1378 XIV  |            annyian mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál lesz.
1379 XIV  |                   vette kezébe a gyeplőt, hogy a part tekervényes utain
1380 XIV  |                széjjeltekinteni, s látta, hogy semmi szekér sem jön utána. ~
1381 XIV  |                  utána. ~Kezdé azt hinni, hogy vaklárma elől futott meg. ~
1382 XIV  |               lebocsátá lovait a patakba, hogy amíg azok nehány percig
1383 XIV  |              békülne ki azon gondolattal, hogy mindez egy nap, fél nap
1384 XIV  |                 elmúljon, semmivé legyen, hogy ami most boldogság és poézis,
1385 XIV  |                   kezdett lenni, s látta, hogy az út mellett levő árkok
1386 XIV  |                  tele vannak vízzel, amik hogy nemrég telhettek meg, látni
1387 XIV  |                 aggódva nézte szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái
1388 XIV  |                  Az volt a legaggasztóbb, hogy egy lélekkel sem találkozott
1389 XIV  |             emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl. ~Alig
1390 XIV  |                 szakadáshoz ért, megérté, hogy miért nem találkozott eddig
1391 XIV  |                   volt kivetve, tanúsítá, hogy akadtak merész próbálkozók,
1392 XIV  |           révedezőktől. ~- Örüljön az úr, hogy odaát lehet! - kiálta át
1393 XIV  |                  udvariasak.) - Köszönje, hogy jó dolga van! ~Egy kaputos
1394 XIV  |                  oly hirtelen jött a víz, hogy arrafelé lehetetlen volna
1395 XIV  |                dereglyével, s adjon hírt, hogy itt nagy a veszedelem, ha
1396 XIV  |                     Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot meg kell
1397 XIV  |                  szorongatott embereknek, hogy nemsokára csónakokkal fog
1398 XIV  |               parancsot adott kocsisának, hogy forduljon vissza, és hajtson
1399 XIV  |             futamodásból ki lehete venni, hogy senki sem tudja, honnan
1400 XIV  |                Ankerschmidt arra gondolt, hogy talán most az ő gyermeke
1401 XIV  |                  nem hitt neki; ahelyett, hogy rögtön éjjel-nappal sietett
1402 XIV  |              körülsáncolni, elhagyta azt, hogy tudomást szerezzen arról,
1403 XIV  |               kasznár, még azt is mondta, hogy az egész úri kastély rosszul
1404 XIV  |                most aztán az a büntetése, hogy mindent hisz, és maga előtt
1405 XIV  |            rendeletet, ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben
1406 XIV  |            emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet érünk,
1407 XIV  |                  hiszem - szólt Aladár -, hogy mi mind a ketten azt akarjuk,
1408 XIV  |                mind a ketten azt akarjuk, hogy minél előbb ott legyünk,
1409 XIV  |                 készen kell lennünk arra, hogy hol a csónak visz minket,
1410 XIV  |                 az egyre kérve útitársát, hogy maradjon szépen ülve a lélekvesztő
1411 XIV  |                  Ankerschmidt tapasztalá, hogy nagyon jó kis eszköz ez
1412 XIV  |                  vele mondani. Hanem azt, hogy minél jobban távozunk a
1413 XIV  |                 ráveté a fekvő állatkára, hogy ne dideregjen olyan nagyon;
1414 XIV  |             világban; s mint aki átlátta, hogy biztos helyre jutott, első
1415 XIV  |                 jutott, első gondja volt, hogy toalettet csináljon; parányi
1416 XIV  |                  én barátom, úgy látszik, hogy egészen itthon találja magát -
1417 XIV  |               oldalra fordítva az evezőt, hogy el ne riassza vele az ijedős
1418 XIV  |         Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen jó dolga van annak,
1419 XIV  |       szánakozónak. ~- Mikorra reméli ön, hogy hazaérünk? - kérdé saját
1420 XIV  |           veszélyben forgó néphez Aladár, hogy szavait megérthették, nekiereszté
1421 XIV  |                   kalapját, s elvállalta, hogy ő okos ember. ~- Nem kell
1422 XIV  |               vesztére. ~- Hát ki mondta, hogy itt hagyjátok? Azoknak is
1423 XIV  |            egyszerre ugrottak ötvenen is, hogy készek átmenni a tutajkészítésre. ~-
1424 XIV  |             Atyafiak, ezennel kijelentem, hogy amit a méltóságos úr parancsolni
1425 XIV  |                   Aladár Ankerschmidttől, hogy viseli magát a publikum
1426 XIV  |                  is magyar embernek való, hogy veszedelem idejében kiabáljon. ~-
1427 XIV  |                   Hát azt teszi az angol, hogy az égő hajóról előbb csónakra
1428 XIV  |              akkor annyi fa volt levágva, hogy két tutajt össze lehetett
1429 XIV  |               kormányos vigyázzon mindig, hogy a tutaj bal szegletét a
1430 XIV  |                fejét. ~- Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen mentséget
1431 XIV  |                   síkságot, s elgondolom, hogy ez tegnap még mind zöld
1432 XIV  |                víz alatt van; lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből
1433 XIV  |                viszi el az árvíz. Az ott, hogy is mondja a Kis Tükör: "
1434 XIV  |               hanem nyolc esztendeje már, hogy rajta van az árvíz, nem
1435 XIV  |                   a dolgot, s azt mondta, hogy "biz igaz a!" ~- No nem
1436 XIV  |             mostani szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak is meghagyhatnók,
1437 XIV  |                 megnyomta útitársa lábát, hogy hallgasson, ő pedig visszafordulva
1438 XIV  |              feddé az ifjút a lovag úr -, hogy még a nevét sem fedezé föl
1439 XIV  |                  Ah! Igen? Ön attól tart, hogy a hatóság megtudná önnek
1440 XIV  |            dicséretes tettét, s fél tőle, hogy valami kitüntetést kap,
1441 XIV  |                Dehogy érti. Attól tartok, hogy amint lefut a víz, meglátják
1442 XIV  |                   olvassák a paragrafust, hogy meg sem moccanhatok ellene,
1443 XIV  |                 hosszú sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni kellett,
1444 XIV  |                 már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik már
1445 XIV  |                tanácsolá Ankerschmidtnek, hogy még ne nézegessen hátra,
1446 XIV  |                  Ankerschmidt megfogadta, hogy lefeküdjék, azt ugyan erősen
1447 XIV  |                  azt ugyan erősen állítá, hogy azért nem fog elaludni,
1448 XIV  |                 ez azon tanácsadása lesz, hogy aludja át ezt az időt. ~
1449 XIV  |                  lakóhely felé közeledik. Hogy ne lássa percről percre
1450 XIV  |               aminőre jó szemei elláttak, hogy Ankerschmidt kastélyának
1451 XIV  |                    s Aladár örült nagyon, hogy egyik evezőnyomásról a másikra
1452 XIV  |            Nemsokára az is kivehető lett, hogy a vízár a földszint ablakain
1453 XIV  |           útitársról. Az volt a szándéka, hogy nem költi őt fel; elevez
1454 XIV  |             mielőtt inthetett volna neki, hogy maradjon veszteg, már késő
1455 XIV  |               örömében akkorát rikoltott, hogy arra minden alvónak fel
1456 XIV  |              kérdezte mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői csőszök lóháton
1457 XIV  |                 lóháton nyargalva jöttek, hogy már a határban a víz. No
1458 XIV  |                     Igenis. Tehát mondám, hogy azok bizonyosan úsznak.
1459 XIV  |          ereszteni a csónakot. (Ugyan jó, hogy ezt a csónakot előre küldte
1460 XIV  |              törte meg először fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolc
1461 XIV  |                Mondtam a nagyságos úrnak, hogy a bécsi pallér megérdemelné,
1462 XIV  |                bécsi pallér megérdemelné, hogy bezsindelyezzék a fejét.
1463 XIV  |                akkora repedések támadtak, hogy keresztül lehetett rajtok
1464 XIV  |                   senki sem látott utána, hogy valami módját keresse a
1465 XIV  |        kisasszonynak volt helyén a lelke, hogy egy nagy zongoratokot lehozasson
1466 XIV  |                  senki sem fogadott szót, hogy fölmenjen a padlásra, mind
1467 XIV  |                padlásra, mind attól félt, hogy a lépcső leomlik s ő ott
1468 XIV  |            lehordva, megparancsolá nekik, hogy legyen eszük; ami bár nehezükre
1469 XIV  |                   Azoknak megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték
1470 XIV  |                  ha félnek a házomlástól. Hogy harmadszor is visszatértem
1471 XV   |             aminek az volt a legfőbb oka, hogy az udvaron belöl folyvást
1472 XV   |              folyvást annyi volt a dolog, hogy éjfél tájon is talpon tartá
1473 XV   |                 lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra kösse,
1474 XV   |                   eléje. ~- Hozott Isten! Hogy jöttél ide? ~- Egy lélekvesztőn.
1475 XV   |                  vagy? A vacsora kész. ~- Hogy vártak vele ily későig? ~-
1476 XV   |                csónakkal körjáratot tett, hogy nincs-e valahol veszedelem
1477 XV   |                 Úgy tett, mint aki tudja, hogy otthon van. ~Aladár, míg
1478 XV   |             válogatna, elgondolá magában, hogy mégis szépen van az elintézve
1479 XV   |                   az elintézve a világon, hogy mikor egy embert minden
1480 XV   |               reggeltől estig izzad vele, hogy hazahozza, szárazra tegye,
1481 XV   |               szépen frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától megkérdezhesse: -
1482 XV   |                 volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához,
1483 XV   |             szárnyról jutni. Itt történt, hogy csaknem az ajtónál találkoztak
1484 XV   |          természete is úgy hozza magával, hogy a bemutatásokon hamar át
1485 XV   |                       Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom köszönni? ~-
1486 XV   |               valamit, úgy nem érdemelné, hogy egy ilyen tündértitkú könyv
1487 XV   |                 már észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni magát,
1488 XV   |               Csak azt az egyet sajnálom, hogy Aladár úrfi nem volt itthon
1489 XV   |         veszedelemkor. ~- Miért, öreg? ~- Hogy maga szabadíthatta volna
1490 XV   |                  öregek... ~Aladár látva, hogy ez most mindjárt veszedelmes
1491 XV   |                 ki szörnyen kapott rajta, hogy Aladárnak egyszer már a
1492 XV   |              elhallgatja fiatal barátunk, hogy a jegenyésen innen meg vagy
1493 XV   |                 majd itt a leányom előtt, hogy még jobban beleszerelmesítsem;
1494 XV   |                     Mondja tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt,
1495 XV   |                  Kampós uram; de ráfogta, hogy harap. Hát Aladárt mért
1496 XV   |                  tenyerébe fekteté. - Ni, hogy bámul a gyertyába. ~- Óh
1497 XV   |          Ankerschmidt pedig sajnálta már, hogy ezt a témát elő találta
1498 XV   |                  osztozik; azt sem várja, hogy megsüssük és kínáljuk vele;
1499 XV   |                 elkezdett a kezéből enni, hogy azt még az öregek is megnevették. ~-
1500 XV   |                    Gondold meg, leánykám, hogy most magunk is vendégek