| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hölgyvendégszobába 1 hörgé 1 hof-schematismus 1 hogy 1767 hogyan 37 hogyha 2 hogyne 4 | Frequency [« »] ----- 5013 a 2294 az 1767 hogy 1332 nem 1150 s 830 is | Jókai Mór Az új földesúr IntraText - Concordances hogy |
Fezejet
1501 XV | vagyunk, s amit úgy hínak, hogy "nálunk", az a víz alatt 1502 XV | a házamban. Azt akarom, hogy önök idehaza találják magukat 1503 XV | szokott az megtörténni, hogy mindazok, akik úgy elhallgattak, 1504 XV | Óh, ön jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon 1505 XV | akkor még nem is tudta, hogy vajon érdemes leszek-e rá. ~- 1506 XV | poharát letakarva tenyerével, hogy Kampós uram orozva tele 1507 XV | tárcámban hordozok. ~Azzal, hogy állításáról mindenkit meggyőzzön, 1508 XV | gyermeklyányka írt hozzá titokban, hogy őrizkedjék a házi árulótól. ~ 1509 XV | nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról 1510 XV | Azt egyik sem sejtheté, hogy ő e folyamodást látta már 1511 XV | Garanvölgyi. ~- Azon gondolkozom, hogy ez írás úgy hasonlít - más 1512 XV | Garanvölgyi arra magyarázta, hogy a nap fáradalmai után nyugalomra 1513 XV | fiatal lyánkák tartanak, hogy ha kedvesükről álmodnak 1514 XV | lépdelt végig a folyosón, hogy az alvók felzavarása nélkül 1515 XV | Édesanyám!", s kérném, hogy nevezzen fiának. De egy 1516 XV | maradok, ahol nem őrajtuk áll, hogy engem elfogadjanak-e vagy 1517 XV | kergette, s nincs módjukban, hogy ha akarnak, elutasítsanak, 1518 XV | sem segíthetnek magukon, hogy itt hagyjanak, mert körös-körül 1519 XV | Aladár rögtön intézkedett, hogy nehány hombár, melyet megraktak 1520 XV | megmondá Ankerschmidtnek, hogy ismét csónakra ül, és ha 1521 XV | kérdé tőle Ankerschmidt, hogy ellenkezzék vele. ~- Semmit; 1522 XV | pedig arra számítottam, hogy ma reggel kirándulást teszünk 1523 XV | szóért. Aladár biztatta, hogy csak tessék, az tisztítja 1524 XV | kedélye olyan traktábilis, hogy kikáromkodja magát, nem 1525 XV | alkalommal Aladár észrevevé, hogy ugyanannak a másik három 1526 XV | kötve. Nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy mire 1527 XV | meg, hogy meg ne kérdezze, hogy mire való lesz az. ~- Ez 1528 XV | kötöttem? Ez arra emlékeztet, hogy legközelebb, amint Grisák 1529 XV | amice Mikucseknek szól, hogy mi keresete volt a töltés 1530 XV | Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié, Aladár Ankerschmidtének 1531 XV | haza belőle mutatványt, hogy íme zöldet láttunk, mint 1532 XV | ifjú barátom, mindketten, hogy birtokaink egy helyen vannak, 1533 XV | fog jutni a magáéhoz. ~- Hogy érti ön ezt? ~- Bizonyosan 1534 XV | ezt? ~- Bizonyosan tudom, hogy ön kegyelem útján vissza 1535 XV | Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár előtt többet talált 1536 XV | barátom, én kijelentem önnek, hogy kegyet csak annak köszönhet 1537 XV | gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség, 1538 XV | boldoggá tette az a gondolat, hogy többé nem nevezheti senki 1539 XV | boldoggá tette az a gondolat, hogy keresztüllátott egy család 1540 XV | vagyonának visszaadásáért, hogy azt saját leányának szerezze 1541 XV | történt volna az meg soha, hogy egymást megismerjék, hacsak 1542 XV | örvendetes hírrel fogadá őket, hogy míg odavoltak, azalatt az 1543 XV | beleveszett a kasznárba, hogy mit tud ezen úgy jubileálni, 1544 XV | kétségtelenül arra mutat, hogy másutt új gátat szakított 1545 XV | Garanvölgyinek mindjárt feltűnt, hogy Aladárnak jobb kedve van, 1546 XV | mint reggel volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna, 1547 XV | Bátran fogadhatott volna rá, hogy a hiányzó árpaszálat valahol 1548 XV | voltál már abban nyugodva, hogy "volt, nincs". - "Több is 1549 XV | van a magyarban. Tudom, hogy keveset álmatlanított az 1550 XV | álmatlanított az a gondolat, hogy hátha még egyszer lenne! 1551 XV | életben, s hozzászoktál, hogy ami nincs az nem kell! - 1552 XV | jószágodon, s elmondta, hogy miket tapasztalt. - Nyolc 1553 XV | mind a négy azon volt, hogy a jószágot elpusztítsa; 1554 XV | három megszökött, anélkül, hogy az államnak haszonbért fizetett 1555 XV | aztán törheted a fejedet, hogy mit kezdj vele előbb: szántó-vető 1556 XV | vállat vonítva. ~Persze, hogy nem az volt a főkérdés, 1557 XV | volt a főkérdés, hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni kell, 1558 XV | itt-ott engedtek az árnak, hogy dél vetette haza a nagy 1559 XV | szarkazmussal faggatta, hogy "Mikor indul már a vízár 1560 XV | ejtett olyan célzásokat, hogy azon a kis csónakon járni 1561 XV | maga is átlátta Aladár, hogy miután kimondá, hogy el 1562 XV | Aladár, hogy miután kimondá, hogy el fog menni, tovább csakugyan 1563 XV | kijelenté bátyja előtt, de úgy, hogy mellesleg a többiek is hallhatták, 1564 XV | a többiek is hallhatták, hogy holnap reggel csakugyan 1565 XV | Garanvölgyi azt mondta rá, hogy jó lesz, majd süttet neki 1566 XV | nagy vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett előbb 1567 XV | szerint. Bizonyos volt felőle, hogy Erzsike már rég kész a toalettjével. ~ 1568 XV | nem tudta elrejteni arcán, hogy várt reá. ~- Kegyed tehát 1569 XV | félénken, mintha attól tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, 1570 XV | kérelmének az a színe lehet, hogy az "erőszakos körülmények" 1571 XV | Arra akartam önt kérni, hogy - maradjon itt még egy nap. ~ 1572 XV | kelle biztatni. ~- Mondtam, hogy látatlanul alá van írva: - 1573 XV | gyémánton. - Most már bánom, hogy nem kértem - egy hetet. ~- 1574 XV | Ha én azt tudtam volna, hogy ön ily nagylelkű kedélyhangulatban 1575 XV | kellett volna kezdenem, hogy maradjon itt egy hónapig. ~ 1576 XV | Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból eldöntő ütközetbe 1577 XV | Tehette már azután Aladár, hogy visszacsókolja a kedves 1578 XV | nem hozhatta azzal helyre, hogy egy nőnek megengedte kezét 1579 XV | árulja, de gondolt arra, hogy ez embernek nagy joga van 1580 XV | nagy világban, s feledteti, hogy micsoda szerencsétlen planétán 1581 XV | világban! Lehetséges-e, hogy ily pici parányi kezek legyenek 1582 XV | halandót? Lehetséges-e, hogy ily átlátszó szemek legyenek 1583 XV | olvasható? Lehetséges-e, hogy egyetlenegy angyal magával 1584 XV | Aladár, és arra gondolt, hogy e tündérvilági bársony csókja 1585 XV | fogadást kelle tennie magában, hogy hosszú évek sora egyenlítendi 1586 XV | Garanvölgyi megsokallta utoljára, hogy öccse olyan sokáig búcsúzik 1587 XV | óra is elmúlt már azóta, hogy tőle eltávozott, s utoljára 1588 XV | utoljára rávette magát, hogy maga átmenjen a vendégeihez. 1589 XV | csónakot! ~- Tudtam én, hogy ez lesz a vége - szólt az 1590 XV | házasságról elmondhatjuk, hogy nemcsak az "ég" akarta, 1591 XV | hűteni fogja az a gondolat, hogy nem tudott másutt feleségre 1592 XV | magának szemére vetheti, hogy nem tudott másként férjhez 1593 XV | másként férjhez menni, mint hogy egy halálra ítélt rabot 1594 XV | szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak mind Ankerschmidtéknél 1595 XV | azon hírrel botlott be, hogy a víz reggeltől fogva egy 1596 XV | tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad. No ez... ~De 1597 XV | járult úrfia menyasszonyához, hogy annak most mindjárt kezet 1598 XV | hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét kezét eldugta Aladár 1599 XV | komolyan Kampós uramnak arról, hogy azt csak igen-igen nagy 1600 XV | alárendelt szolgáiknak, hogy nekik kezet csókoljanak. ~ 1601 XV | kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit a szabadba készte 1602 XV | uramnak becsületszavát vették, hogy nem fordítja fel a csónakot. ~- 1603 XVI | Pedig azt beszélik már róla, hogy összevissza van furdalva 1604 XVI | jóravaló zivatar kell neki, hogy halomra omoljon, s megadja 1605 XVI | elemekkel, tanúságot téve róla, hogy a hajdankor emberei nem 1606 XVI | emberei nem úgy építettek, hogy csak "tessék-lássék". ~Garanvölgyi 1607 XVI | volt; akkor azt mondtam, hogy nincsen ára. Most már engedékenyebb 1608 XVI | Garanvölgyi; - ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg akarja 1609 XVI | Ah uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól megváljak, 1610 XVI | volt. ~- Annál több ok, hogy most nálam legyen. ~- Lássa 1611 XVI | sietett e szóra protestálni, hogy de a tensúrtól, ha kiverik 1612 XVI | átjöhet hozzánk. ~- Feledi ön, hogy nekem fogadásom tartja, 1613 XVI | mert csak azt fogadtam, hogy ki nem megyek, ki nem kocsizom, 1614 XVI | házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki nem csónakázom. Márpedig 1615 XVI | mármost ön világosan láthatja, hogy nekem előnyöm van ön felett 1616 XVI | ön felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban 1617 XVI | alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit rólunk, nélkülünk. 1618 XVI | végigjárva, észre sem vevé, hogy az érdekelt fél hátramaradt 1619 XVI | nem gondolt egyebet, mint hogy Pajtayné hiábavalóságai 1620 XVI | Azt gondolta mindig, hogy asszonyról van szó. ) ~- 1621 XVI | bebizonyodnék ön előtt, hogy ezeknek írója méltó volt 1622 XVI | ezeknek írója méltó volt arra, hogy ön őt szeresse, akkor is 1623 XVI | ereklyére esküdni, fogadni, hogy elhagyna őérte mindent, 1624 XVI | fogadott. ~- Nos, mi az? ~- Hogy ő azt, ki e szekrénykében 1625 XVI | Aladár azt akarta válaszolni, hogy akkor ezek nem szerelmes 1626 XVI | jókedvét, hanem amint látta, hogy telnek meg Aladár szemei 1627 XVI | jelenetnek azzal vetett véget, hogy "ugye öcsém, milyen bolond 1628 XVII | törődött ő most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni, 1629 XVII | illető helyeken afelett, hogy kinek hibája vagy vétsége 1630 XVII | nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy "egy kis félreértés" okozta 1631 XVII | Galíciába tevődött át, s hogy konfrontáltathassék, elébb 1632 XVII | Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza van, biz azzal kár 1633 XVII | a papirost fogyasztani, hogy honnan eredt a szerencsétlenség; 1634 XVII | szerencsétlenség; elég, hogy megvan. ~Hanem eközben valami 1635 XVII | keresztül, oly közelről, hogy a lőpor füstje egészen megfogta 1636 XVII | lövést, rögtön úgy eltűnt, hogy nyomára nem lehetett akadni; 1637 XVII | magát a törvényszéknél, hogy ne üldözzenek semmi ártatlant: 1638 XVII | gyilkos ő volt. ~Elmondta, hogy bosszúból tevé a gyilkosságot, 1639 XVII | bosszúból tevé a gyilkosságot, hogy erre készült; leírta körülményesen, 1640 XVII | postakocsira sötét éjjel, hogy hágott föl a hintó lépcsőjére, 1641 XVII | szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos. ~Az egyik 1642 XVII | állítja a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az 1643 XVII | kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát 1644 XVII | magát akarja feláldozni, hogy testvérét megmentse. ~Az 1645 XVII | megmentse. ~Az kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos, 1646 XVII | az is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az. ~Valakit 1647 XVII | nem lehete földeríteni, hogy kit. ~Mikor szembeállt a 1648 XVII | érzékenyen tudta egymást kérni, hogy mondjon le szándékáról, 1649 XVII | faggatták: hogyan volt ez, hogy történt ez, de mindabból 1650 XVII | mindabból csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a 1651 XVII | kettő. ~Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utoljára 1652 XVII | folyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő tanúi vannak, 1653 XVII | bizonyítani fognak amellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni. ~ 1654 XVII | éppen nem tudták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk 1655 XVII | gátnál virrasztottak éjszaka, hogy egy csónakos jött el előttük, 1656 XVII | ha te voltál, mondd meg, hogy mit beszélt ez a csónakos 1657 XVII | Hát én hoztam hírül, hogy a d...i gát át van törve, 1658 XVII | van törve, s én mondtam, hogy valaki meg fog halni. ~- 1659 XVII | kétségbeesetten Péter. - Én esküszöm, hogy én voltam a csónakon. ~- 1660 XVII | kellett akkor lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan 1661 XVII | bátyám, te csak azon vagy, hogy magadat elöld miattam; de 1662 XVII | elöld miattam; de meglásd, hogy semmi sem lesz belőle. ~ 1663 XVII | Méltóságos uraim! ~Azt mondják, hogy amely tanúvallomásra halál 1664 XVII | fölmentését, könnyezve mondá, hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos. ~ 1665 XVII | terhe alatt. Ha azt akarja, hogy be ne csukják, hát ismerje 1666 XVII | csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan. ~Beszélték azután 1667 XVII | azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá 1668 XVIII| után elköltözött Pestről, hogy magát minden alkalmatlanságtól 1669 XVIII| két dolgot. ~Először azt, hogy a börzén spekulálni csak 1670 XVIII| elbízott könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra 1671 XVIII| különösen alkalmas volt arra, hogy valakit, aki azt hiszi, 1672 XVIII| valakit, aki azt hiszi, hogy pénze van, becsaljon abba 1673 XVIII| iskolába, ahol megtanítják rá, hogy de bizony nincs. ~Egy év 1674 XVIII| hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának csak töredékeit 1675 XVIII| dolog, amit megtanult, az, hogy meglett korú politikusoknak 1676 XVIII| pillanatjait". ~Tudnivaló, hogy a jó bolond magyar egy megtérő 1677 XVIII| referensek szokták címezni), hogy a fürdői idényt Balatonfüreden 1678 XVIII| végén könyörögni fognak, hogy ne menjen vissza Bécsbe; 1679 XVIII| szerelmének" azt az "áldozatot", hogy ismét itt marad ebben a 1680 XVIII| értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés napján Balatonfüreden 1681 XVIII| nehezen veszik rá magukat, hogy ilyen tárgyban írjanak; 1682 XVIII| külföldiek, s én nagyon megnézem, hogy hová teszem a pénzt. Ott 1683 XVIII| Orvosaim azt állítják, hogy mellemben a baj, melyet 1684 XVIII| nincs nyugtom, nincs örömem, hogy egyesek ármánya s az üldöző 1685 XVIII| vágyom egyéb után, mint hogy poraim egykor hazám földében 1686 XVIII| ügyvédséget. Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi Aladárral rég 1687 XVIII| szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak is kiadtam 1688 XVIII| családjára mért; engedje, hogy egy őszinte, régi barátnéja 1689 XVIII| ütött, én megmondhatom, hogy hol van. Ha találkozni kívánna 1690 XVIII| amikből ön látni fogja, hogy van egy barátnéja a távolban, 1691 XVIII| Aladárnak. ~Tudni kell pedig, hogy azután nagyon ne csodálkozzunk, 1692 XVIII| hallotta említtetni Grisáktól, hogy Aladár vissza fogja kapni 1693 XVIII| talány, melynek megfejtésére, hogy ön gondot nem fordított, 1694 XVIII| leszálltak oda, anélkül, hogy megértettek volna. Ön férfi, 1695 XVIII| azért hozzám jobban illik, hogy megalázzam ön előtt magamat, 1696 XVIII| kinek egyedüli óhajtása az, hogy egykor ön meg fog állani 1697 XVIII| csak arra kell ügyelni, hogy mindegyik levél a neki szánt 1698 XVIII| Corinna oly óvatos volt, hogy a levélborítékokra előre 1699 XVIII| levelet melyikbe teszi, hogy egy se tévedjen máshová. 1700 XVIII| Kétszer is kivette némelyiket, hogy meggyőződjék, nem cserélte-e 1701 XVIII| lehetett felőle győződve, hogy semmi tévedés nem történt 1702 XVIII| Még arra is óvatos volt, hogy saját maga bérkocsit hozatva, 1703 XVIII| Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben keltek, 1704 XVIII| cabinet noir, már tudjuk, hogy micsoda intézmény. ~Straff 1705 XVIII| keresztül. ~Szegény bolondok! Hogy engedik magukat lóvá tétetni! 1706 XVIII| Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta 1707 XVIII| melyben kontesztáltatik, hogy az anyanyelv elfeledése 1708 XVIII| Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó 1709 XVIII| ifjút hűtlen menyasszonya hogy iparkodik visszacsábítani; 1710 XVIII| pedig mulassa magát azzal, hogy egykori menyasszonya hogy 1711 XVIII| hogy egykori menyasszonya hogy törekszik azon, miszerint 1712 XVIII| kénytelen volt azt tapasztalni, hogy aki legkevésbé udvarias 1713 XVIII| Legnagyobb baj pedig az, hogy ilyen esőben az imádók, 1714 XVIII| szobáiba, első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát fölkeresse. ~ 1715 XVIII| írtak, melyben tudatják, hogy már útban vannak. ~Corinna 1716 XVIII| fölkeresteté a postakiadót, hogy ha számára levelek érkeztek, 1717 XVIII| atilláját rángatni kezdték, hogy valakinek gyors segélyre 1718 XVIII| Ankerschmidt" ~Egyebet semmit. ~Hogy van ez? Corinna kirántá 1719 XVIII| de Aladár olyan jó volt, hogy semmi kísérő észrevételt 1720 XVIII| Mikor ő kétszer is megnézte, hogy jó helyre teszi-e. ~Ejh! 1721 XVIII| keze, majd elhullatá azt. ~Hogy eszerint Grisák is nem neki 1722 XVIII| folyamodni. ~Ez kellett még csak! Hogy egy szép asszony az imádójával 1723 XVIII| felől kétség sem lehetett, hogy az is cserepéldánnyá vált. ~ 1724 XVIII| vatum"-nak. Azután meglehet, hogy tréfára vette a cserét; 1725 XVIII| Paszkvillról elég annyit mondani, hogy paszkvill. Tovább nem kell 1726 XVIII| Most már érthető volt, hogy miért jött el az utolsó 1727 XVIII| rövid óra, amelyben érezte, hogy van szíve. ~Hiúsága oly 1728 XVIII| megaláztatást szenvedett, hogy annak hideg oltalma alá 1729 XVIII| És őneki eszébe jutott, hogy egy évben ő maga is éppen 1730 XVIII| kormányozá, s gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének meg ne ártson 1731 XVIII| óráig gondolkozott azon, hogy milyen szép volna az eget 1732 XVIII| lelke hidegsége, átgondolta, hogy sokáig lehet élni, s kevés 1733 XVIII| Cselédjét szólítá, meghagyva, hogy a holnap Pestre visszainduló 1734 XVIII| utána talált. ~Felbontotta, hogy unalmát elűzze. ~Az újdonságokon 1735 XVIII| öngyilkolásról; eszébe juttatá, hogy van még egy ember a világon, 1736 XVIII| kisujját kell mutatnia, hogy fogva legyen. ~Ez a jeles 1737 XIX | nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább 1738 XIX | konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell 1739 XIX | váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a 1740 XIX | idő van! ~Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, 1741 XIX | napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; 1742 XIX | a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; 1743 XIX | Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó 1744 XIX | tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek 1745 XIX | elfoglalta munkaköre, mert azért, hogy ismét földesúrrá lett, a 1746 XIX | jobban meggyőzé afelől, hogy Aladárnak igen boldognak 1747 XIX | kőnek feszíték sarkaikat, hogy azt is kivessék helyéből. - 1748 XIX | akik kétségbe merték hozni, hogy Garanvölgyi legyen a képviselő. ~ 1749 XIX | Aladár váltig csitította, hogy mit izzasztja magát, hisz 1750 XIX | semmi malícia, aki látja, hogy nem megy, pusztuljon, mert 1751 XIX | Garanvölgyi ellenfeleit úgy, hogy azokból választás napjára 1752 XIX | utoljára annyira vitte, hogy az ellenjelölt megkövette 1753 XIX | előtt bocsánatot kért azért, hogy Garanvölgyi ellen föl mert 1754 XIX | megérte, amiért fáradt, hogy választás napján csak egy 1755 Uto | az állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok öltözetére 1756 Uto | Kecskeméten kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. Most 1757 Uto | Közel negyven éve már annak, hogy ez a regény íródott; a kor, 1758 Uto | kell kérnem az olvasót, hogy higgye el nekem hogy ez 1759 Uto | olvasót, hogy higgye el nekem hogy ez az egész regény, évtizedekkel 1760 Uto | valóban így történt meg. ~Hogy voltak emberek, akik lemondtak 1761 Uto | minden kényelméről - azért, hogy a hatalomnak akadályt gördítsenek 1762 Uto | megtestesülése voltak. ~Hogy volt egy korszak, amikor 1763 Uto | áldottuk a sorsot azért hogy semmink sincs, se vasútunk, 1764 Uto | a varégerek hadának. ~És hogy lehetett egy kormány, mely, 1765 Uto | az árvizet is ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje 1766 Uto | megtámadva a vallásszabadságot. S hogy ezen a merényleten összetört 1767 Uto | voltak! ~Hála az Égnek, hogy elmúltak! ~1895 ~Dr. Jókai