Fezejet

 1 I   |   beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon
 2 I   |            Jól van - monda rá az öreg szittya -, tehát ezentúl
 3 II  |            Nem akarok találkozni öreg barátommal, nehogy kompromittálni
 4 III |        semmit. Hadd tudja meg az öreg kuruc, hogy leskelődnek
 5 V   |      Egyéb dolog meg nincs. ~Egy öreg paraszt jön be az udvarra,
 6 V   |        fordulónál a gépet kísérő öreg béres (pardon! - altknecht)
 7 V   |          osztott. ~- Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma nekem.
 8 VI  |          Garanvölgyi Aladár. ~Az öreg Garanvölgyi Ádám bizonyosan
 9 VI  |         Midőn férjem meghalt, az öreg Garanvölgyi Ádám addig mesterkedett,
10 VI  |          úrra visszaesik. Óh, az öreg nagy mester, igen ravasz
11 VI  |        tartva. ~- Úgy? Értem. Az öreg Garanvölgyi lesz a folyamodó? ~-
12 VI  |          lesz a folyamodó? ~- Az öreg Garanvölgyi? Ah, barátom,
13 VI  |         meglehet. Hanem azért az öreg szomszédnak hamarább nyakába
14 VII |          névből látható, hogy az öreg Garanvölgyi Ádám sajátkezű
15 VII |      mondaná: bolond vagyok; egy öreg ember, ki szerelmes leveleket
16 VII |        most ebből mi lesz? Ha az öreg Garanvölgyi valami ügyetlenségbe
17 VII |       Kivel adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi rávehető volna
18 IX  | mellőzvén lefirkantani, a tréfás öreg az agaram első lába körmei
19 X   |          vette és vivé haza. ~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt
20 X   |           Mutassa hát. ~Amint az öreg megnézi a levelet, fejet
21 X   |     Kampós - szólt tréfálózva az öreg Garanvölgyi, míg Aladár
22 X   |      ültette le a doktor urat az öreg? ~- Oda, uram, és azt akarta
23 XII |         ez kemény munka volt. Az öreg dühös volt, mint egy róka!
24 XII |       mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta azt a másik tízezer
25 XII |          ne okoljon ön. ~- Óh az öreg fogatlan oroszlán, egyiket
26 XIII|         helyen állt azok közt az öreg Garanvölgyié, másodikon
27 XIII|   egyenlő magas vonalban esik az öreg úr pádimentumával. ~- Szép. ~-
28 XIV |           szólt fejét vakarva az öreg -, de úszni nem tudunk;
29 XIV |         Jól van, uram - szólt az öreg -, én leszek hát az a hajóskapitány
30 XIV |    minden elkészülhet. Hát kend, öreg, mit sirat még? ~Az öreg
31 XIV |         öreg, mit sirat még? ~Az öreg elöljáró megtörlé veresre
32 XIV |       szememből a könny. ~- Jaj, öreg, a szegény tótokat odafenn
33 XIV |        tenyerét ne sajnálja. ~Az öreg meggondolta a dolgot, s
34 XIV |        Weltumsegler Jonatán. ~Az öreg megcsóválta a fejét, s azt
35 XIV |         a harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon volt;
36 XIV | csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: "No Kampós, mit csinálnak
37 XIV |          kormányzok!" - monda az öreg úr, s ekkor törte meg először
38 XIV |        leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva a veszedelmet,
39 XV  |      maga is odatalál azalatt az öreg úrhoz. ~Ankerschmidt kezet
40 XV  |         veszedelemkor. ~- Miért, öreg? ~- Hogy maga szabadíthatta
41 XV  |             igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. - Az én vendégem
42 XV  |  hajlítja, megóvni igyekszik egy öreg embert, akkoriban nagyon
43 XV  |         járványos veszélytől. Ez öreg embernek szeretett rokona
44 XV  |          elfelejtett, s kiért az öreg maga nem tehet semmit, mert
45 XV  |        szegény fiú - mondá rá az öreg keserűen. - Milyen szépen
46 XV  |     magával atyja szobájába. ~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha szavakat
47 XV  |         Ezt gondoltam - szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár elé,
48 XV  |     mennyiségű nagy adósság! ~Az öreg Garanvölgyi megsokallta
49 XV  |         jószívű szarkazmussal az öreg. ~Ankerschmidt felkacagott
50 XV  |        ez lesz a vége - szólt az öreg. - Erről a házasságról elmondhatjuk,
51 XIX |     kokárdákat hímzett, miket az öreg úr osztott elöl-utol találtaknak;