Fezejet

 1 IX |      enyelgéssel szökellt tova. ~- Erzsike! - hangzott utána Ankerschmidt
 2 IX |          tudni, hogy érted-e már? ~Erzsike vidám arca aztán egy perc
 3 X  |           azután végét szakítani. ~Erzsike ez órára szobájába konszignáltatik,
 4 XI |      szerezz egyet. ~Pár nap múlva Erzsike folytatta a felvett tárgyat. ~-
 5 XI |      Köszönöm, ezerszer köszönöm. ~Erzsike annyiszor megcsókolta apja
 6 XI |     behízelegni. ~Nehány nap múlva Erzsike levelet kapott Pestről.
 7 XI |         fedett kocsiba fogassunk. ~Erzsike olyan szépen megcirógatta
 8 XI |          küldj neki, amit akarsz. ~Erzsike aztán nem is mondatott magának
 9 XI |             villámlással vegyest. ~Erzsike aggódó arccal futott eléje. ~-
10 XI |      nyitja az ajtót csendesen. Ez Erzsike lesz. Persze, hogy az volt. ~
11 XI |             aztán ne sírj többet. ~Erzsike megfogadta a szót, s apja
12 XI |        hogy felkeljen a pamlagról. Erzsike átölelte mindkét kezével
13 XI |          órára a kertbe lemenni, s Erzsike karján a friss pázsiton
14 XI |        ibolyák már nyílnak - szólt Erzsike, hogy testvére eszméinek
15 XI |      szivaroknak, amiket ő szítt. ~Erzsike csodálta azt nagyon. Azokat
16 XI |         most kezdte - súgá Hermine Erzsike fülébe. (Még apjához egyenesen
17 XI |          Óh atyuskám! - szólt bele Erzsike. - Hova indulnál estefelé?
18 XII|        tartania titkát, hogy abból Erzsike legalább annyit ki ne vegyen,
19 XII|             S ha már ennyit tudott Erzsike, az megint nagy szívtelenség
20 XII|          bizonyosan maga Hermine. ~Erzsike ugyan azt az ókonzervatív
21 XII|            míg a papa megérkezik. ~Erzsike ugyan az ilyen neme ellen
22 XII|           csinálni. ~Dr. Grisák." ~Erzsike átellenben ült testvérével
23 XII|           keresztül hangzott elé. ~Erzsike, apja lépteit hallva, eléje
24 XII|            az apa remegő ajakkal. ~Erzsike eléje mutatta a felbontott
25 XIV|         marasztotta nagyon, hiszen Erzsike maradhat még egy ideig leánynak,
26 XV |          nyitni, s amint e percben Erzsike és Aladár egymással egyszerre
27 XV |          ne mondja - könyörge érte Erzsike -, én olyan szépnek találom. ~-
28 XV |         gyönyörű kis állat - monda Erzsike, gyermeteg örömmel kapva
29 XV |           hozzá a kis polgártárst; Erzsike megcirógatta azt sima kezecskéjével. ~-
30 XV |          engem a láz futna végig. ~Erzsike is érzett akkor valami delejes
31 XV |           az arca e látványra, míg Erzsike gyönyörködve tekinte a játékos
32 XV |   Megeszi-e a kenyeret? - tudakolá Erzsike, próbára egy falatot törve
33 XV |           kis jövevényt - könyörge Erzsike Aladárnak. ~- Szívesen. ~-
34 XV |            amiért visszautasítsam. Erzsike úgyis "bácsi"-nak híja már
35 XV |         kínálkozván vadászatra, de Erzsike lebeszélte róla. Minek az?
36 XV |          más vidéket is elöntött. ~Erzsike kijött atyja elé, kinek
37 XV |            az hét volt. ~Nemsokára Erzsike atyjához távozott, s azután
38 XV |         hiányzó árpaszálat valahol Erzsike imakönyvében, a rózsabimbót
39 XV |        lesz a stúdium?" Legfeljebb Erzsike ejtett olyan célzásokat,
40 XV |         Bizonyos volt felőle, hogy Erzsike már rég kész a toalettjével. ~
41 XV |            írva in bianco. Mi az? ~Erzsike most elereszté Aladár kezét,
42 XV |            Jöjjön, jöjjön! - szólt Erzsike karját Aladáréba fonva;
43 XV |             midőn ugyanott Aladárt Erzsike mellett látta ülni, kinek
44 XV | marasztottuk őt - minálunk - szólt Erzsike, vőlegényéhez simulva szerelmesen. ~-
45 XV |          lett a bámulatának, amint Erzsike jókedvűen kacagva tette
46 XV |      mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp nem engedte megtörténni,
47 XVI|           ott állt az íróasztalon. Erzsike rögtön ráismert, s arra
48 XVI|         szólt enyelgő mosolygással Erzsike Garanvölgyihez -, s legyen
49 XVI|     lehetett ebben ellentmondani. ~Erzsike a diadal első percében,
50 XIX|      hivatalát el nem hagyá; hanem Erzsike annál többet lakott nála,
51 XIX|             az Ankerschmidt volt. ~Erzsike egész nap nem csinált egyebet,