Fezejet

   1 I    |                nyomott geleitscheinnak; s dacára annak a muszka lándzsának,
   2 I    |               kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen
   3 I    |         harmadából sincsenek beszántva, s fundus instructusáról éppen
   4 I    |              rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg beesteledik.
   5 I    |               most kedvező alkalmaiban, s ez aztán egy kis "emócióra"
   6 I    |      fűhöz-fához folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik,
   7 I    |                fajnak passzírozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket
   8 I    |              legcsendesebb odújában is, s megtámadják a dohánydöböze
   9 I    |                teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét megkapják
  10 I    |             lehet csapra ütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek
  11 I    |            csakugyan igaz járatban van, s minden sisakos vitéznek
  12 I    |            vitéznek előmutatni az úton, s keze írását összehasonlíttatni
  13 I    |                 alakú föveget viselnek, s a gondviselés rendeleteibe
  14 I    |                csak a kertjében sétált, s ha beszorult, foglalkozott
  15 I    |               bíró előtti megjelenésre; s egyúttal megtanul különbséget
  16 I    |                a maga emberségéből élt, s sohasem jutott hozzá, hogy
  17 I    |                 pedig segítségére jött. s jó nagy procent mellett
  18 I    |             Egyik elhajtatta a birkáit, s elkótyavetyélte párját 2
  19 I    |                alul, a másik megszánta, s megvette számára ugyanazon
  20 I    |             forinttal a becsáron felül, s megint "rendben" volt minden. ~
  21 I    |            panaszkodott is e fátumáról, s úgy mellesleg felkérte,
  22 I    |                bérkocsi kanyarodott be, s megállva az úrilak tornáca
  23 I    |             homlokig simán elválasztva, s leszorítva a legfényesebb
  24 I    |                 két ujjával a virginiát s megemelve pálcás kezével,
  25 I    |              karon fogta a doktor urat, s mielőtt ez bővebb magyarázatokba
  26 I    |                kárával glaszé cipőinek, s beerőltetve a beteg birkák
  27 I    |            akkor beleesik a lábfájásba, s megfordítva, amelyiknek
  28 I    |                   kinek néz ön engem? - s mérgében úgy ütött orron
  29 I    |                 meg boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide
  30 I    |                ismét visszatevé orrára, s egyet villantva vele a táblabíró
  31 I    |          alapuló igényeket megszünteti, s egyúttal határidőt tűz ki,
  32 I    |               az vétetik tulajdonosnak, s a jogi pörcímen többé keresetet
  33 I    |         kiszabott határidő már lefolyt, s minthogy Garanvölgyi úr
  34 I    |        Reichsgesetzblattot nem járatta, s minthogy bélyegpapírra írni
  35 I    |                 aminthogy meg is tette, s már azon bizony semmi kutyabőr
  36 I    |                 igaza van. Kapitulálok, s elismerem önt doktornak.
  37 I    |                Rögtön küldök a postára, s megrendelem, s azontúl ez
  38 I    |                 postára, s megrendelem, s azontúl ez lesz az, amit "
  39 I    |                 régimódi ősöm építette, s nem akartam, hogy az özvegy
  40 I    |                 tettleges birtokába. ~- S ez talán alkalmatlan volna
  41 I    |           fölfogási tehetsége felett. - S ha mégis via facti elfoglalná
  42 I    |           Grisák. - Beperelhetné őt! ~- S nem lehetne attól tartanom,
  43 I    |            ilyen "ártatlan" kérdéseket, s sietett őt szárazon rendreutasítani. ~-
  44 I    |             Menjünk tehát az irodámba. ~S vezette aztán a doktor urat
  45 I    |          kinyitá: - Tessék elölmenni! - s betuszkolta rajta érdemes
  46 I    |           doctor, midőn körültekintett, s füleit gyanús zúgás kezdé
  47 I    |                 csendes stúdiumokkal. - S hogy bebizonyítsa szavai
  48 I    |       esztétikája; néhány gazdászati mű s egyéb afféle. Ugyanott papír
  49 I    |                 számba megy-e hát ő is. S leült a hárspadra, mely
  50 I    |             megszerezvén a jószágrészt, s a hozzá tartozó belső telket,
  51 I    |            elégülten doktor Grisák.) ~- S minthogy uraságod úgysem
  52 I    |           rozzant állapotban is van. ~- S nem is valószínű, hogy azt
  53 I    |         humorisztikus ötletnek találta, s úgy vélte, hogy az ilyesmit
  54 I    |                 a nyakacsigájára repült s fullánkjával tréfásan megcsiklandozá.) ~-
  55 I    |               baglyoknak, denevéreknek, s az ősanyák kísérteteinek? -
  56 I    |              uram, nagyon szép pénz. ~- S az épület nagyon rongyos. ~-
  57 I    |               nem rakatom, ha lehordja; s ha le talál dűlni, ott hagyom
  58 I    |                úr végigfeküdt a bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón
  59 II   |                 pedig mindenüvé elmegy, s a fináncoktól meg nem ijed.
  60 II   |                 összeáll a munkásokkal, s beszél velük az ország dolgairól.
  61 II   |                újságok nem közölhetnek; s távol legyen, hogy kétségbe
  62 II   |              mustra búzából a konkolyt, s átvételkor olyat követelt,
  63 II   |                 adta a spirituszpróbát, s rászedte egypár fokkal.
  64 II   |                  aki fátumát kerülgeti, s úgy húzza a napokat, ma
  65 II   |              bekocogtatni a hadbíróhoz, s azt mondani: "Megjöttem,
  66 II   |                ugrani az asztal mellől, s kérni fog, hogy vezessem
  67 II   |              ütött öklével az asztalra, s azután mélyen sóhajtott. ~
  68 II   |               papírra írt versezeteket, s elkezdé azokat olvasni. ~
  69 II   |             adomában a jelen esetre. ~- S valószínűnek találja ön,
  70 II   |                Tessék - a macskafiúk. - S azzal átnyújtá neki a pszeudoklasszikusokat. ~
  71 II   |                  mint aki fizetni akar, s a bankójára azt mondják,
  72 II   |               halottnak tettette magát, s nem bántották a kozákok.
  73 II   |               meg feladta az atilláját, s ugyan jól járt vele, mert
  74 II   |             megtudták, hogy az Petőfié, s a kozáknak levágták a fejét
  75 II   |              kivájta magát a föld alól, s az erdőn keresztül elmenekült.
  76 II   |               nem hallgatózik-e valaki, s azután száját félig eltakarva
  77 II   |                 beszél a tekintetes úr, s ezért bizonyos helyekről
  78 II   |          Bécsben, mely vendégfogadóban, s micsoda szóval váltunk el
  79 II   |              óra múlva kipirult arccal, s fáradságtól elfulladt kebellel,
  80 II   |       lélegzetet venni a hőkeblű férfi; s nehogy egy szót megmásítson
  81 II   |                annak sarkához szorítva, s míg ujjával a titkos sorra
  82 II   |                mögött álló karosszékbe, s reszkető ajkakkal fogja
  83 II   |           forintos reichsschatzscheint, s azt mondá nagy maláciával: ~-
  84 II   |           érdemes "armer rájzenderhez", s mondja meg neki, hogy Petőfi
  85 II   |              kezdett magához téregetni, s jól mérlegre vetvén a hallottakat,
  86 II   |           amerre a kolnának visz az út, s felnyitva annak ajtaját,
  87 II   |                 a "csendillá" ajtajába, s minden kockáztatás nélkül
  88 II   |      elfeledkezett föltett szándékáról, s olyan szépen lekapta a kalapját
  89 II   |              hogy kezet csókoljon neki, s bocsánatot kérjen tőle,
  90 II   |         Elengedem. ~Kampós úr elrémült, s legjobbnak találá engesztelésül
  91 II   |              összefonta karjait mellén, s fejét keserűen rázva, mély,
  92 II   |         megsajnáltátok a falat kenyért, s kaput zártatok előtte. Reszkessetek!
  93 II   |                 hirtelen rajta dobbant, s mellbe ragadá. ~- Valld
  94 II   |              forintot küldtek számomra, s te ötvenet eldugtál belőle! ~
  95 II   |          tekinte végig a kurta férfiún, s büszke önérzet hangján tromfolt
  96 II   |               alamizsnátokkal együtt! - s azzal a rongy alamizsnát
  97 II   |          folyosó ajtajánál még megállt, s észrevevén, hogy a jámbor
  98 II   |              még egyszer visszafordult, s tenyerét homlokára téve,
  99 II   |              ott hagyott ócska fövegét, s eltette a szekrénybe otthon. ~
 100 II   |              eléggé nem jutalmaztatott, s a megye népessége által
 101 III  |                 annak alföldi városait, s akkor igen jól érezte magát
 102 III  |                 alól fölmentesse magát, s a magányéletbe vonuljon
 103 III  |              rendezés vaskeménységében, s nem kevésbé saját hadvezéri
 104 III  |            ócska kastéllyali servitust, s miután azon nem lehetett
 105 III  |           segíteni, megnyugodott benne, s eléje építkezett. ~Meg is
 106 III  |           gyönyörű répa-, repcevetései; s hogy mindenből meglegyen
 107 III  |           ponton vonulni az őrseregnek, s netaláni vakmerő támadásokat
 108 III  |         ábrándos mélasággal fátyolozva, s annak a gödrös álla, csakhogy
 109 III  |               ajkkal jellemezvén magát, s azután meg igen eredeti
 110 III  |                 visszatartani keblében, s hangja tompa, hangja fulladt,
 111 III  |             siralomházi lakomához ülne, s gondja volt rá oly érdekes
 112 III  |                fedezni voltak rendelve, s egy huszárcsapat közeledtére
 113 III  |              ellenfél ágyúkat hozatott, s egy fáradt tizenkét fontos
 114 III  |                téríté át a beszédet. ~- S miért hagyta ön el Garanvölgyi
 115 III  |              vadásztam a hegyek között, s megláttam önt, amint a kolna
 116 III  |        kormánybiztos a magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek is
 117 III  |            forradalmi párthoz tartozom, s azért rejtegetett magánál. ~-
 118 III  |                 elárulá zeneképességét, s zongorához ült; eljátszotta
 119 III  |         kisasszony ült le a zongorához, s különféle "rêverie"-ket
 120 III  |                kezét annak két vállára, s így szólt hozzá katonás
 121 III  | haditörvényszékek vaskarjait kerülgeti, s minden egyéb, amit ön beszél,
 122 III  |             Richárd keblére tevé kezét, s égre emelt szivarral esküvék,
 123 III  |           lojális érzelmeinek áldozata, s honfitársai üldözése elől
 124 III  |             magát az egyik bőrpamlagon, s a bujdosó nemsokára azon
 125 III  |                 kinézett a kulcslyukon, s egy kis ökölnyi gyerkőcöt
 126 III  |              alig volt több hatévesnél, s olyan furcsa volt a magas
 127 III  |           néhány perc múlva visszajött, s egy levelet látszott kalapjába
 128 III  |              jött vele Eliz kisasszony, s susogva mondá: - Az angolkerten
 129 III  |              Gyuszit, a kis cseh inast, s visszahívta. ~- Megállj,
 130 III  |                 valaki észre ne vegyen, s várj, míg visszajövök. ~
 131 III  |                 nagy, tekintélyes úrra, s lehetetlennek tartá, hogy
 132 III  |           lehessen, mint ahogy mondják, s annálfogva minden vonakodás
 133 III  |                  Az ajtót magára zárta, s a levelet elővette. ~Valakinek
 134 III  |      morzsalékból össze szoktak gyúrni, s ami aztán olyan idomítható
 135 III  |        spanyolviasz szelíden felolvadt, s a boríték szegletei felváltak. ~
 136 III  |            ismét útban volt a levéllel, s ezúttal szaladt, helyrepótolni
 137 III  |         hirtelen végigfutotta szerepét, s erősnek érezve magát, felkészülten
 138 III  |                a vigyázatlan beszédtől, s azzal, amint látta, hogy
 139 III  |              hirtelen odament hozzájuk, s sietséges gyorsasággal,
 140 III  |               térdre roskadt a bujdosó, s egy kezével missz Natalie,
 141 III  |             felváltva szorítá ajkaihoz, s azután zokogva mondá: ~-
 142 III  |               ulánusezredet állítottam, s vezettem a csatába. Három
 143 III  |                Bogumil, - vagy kicsoda, s ujjai közül vizsgálá a hölgyek
 144 III  |                találta széttárni keblét s elszánt hangon így riadozni
 145 III  |              azután letörülte könnyeit, s áldani kezdte fönnhangon
 146 III  |                tragédiai jelenet alatt, s mosolyogva folytatá hímzése
 147 III  |                 kék könyv" rendben van, s azt minden percben leteheti
 148 III  |                engemet akar feláldozni, s ha nála maradok, elárul;
 149 III  |                   Eliz vállat vonított, s valami olyan csettenést
 150 III  |                érzetével vevé kalapját, s szemhunyó lemondással rebegé:
 151 III  |             Azzal kihátrált a szobából, s mindjárt futott le az angolkertbe,
 152 III  |              kiesett e szóra az öléből, s szétgurult valamennyi szék
 153 III  |      magyarokkal mindennap jövök össze, s aztán olyan furcsa, hogy
 154 III  |               köszönnek nekem az utcán, s én még csak el sem tudom
 155 III  |               nap azt dúdolom magamban, s a verset nem tudom hozzá.
 156 III  |               hozzá. Pedig olyan szép. ~S azzal elkezdé dúdolni szöveg
 157 III  |              Keljen ön fel a hímzéstől, s menjen tanulni a grammaire-t! ~
 158 III  |         grammaire-t; leült egy ablakba, s az elmés nyelvtani gyakorlatot
 159 III  |       büntetésül a zongoránál fog ülni, s folyvást "skálát" fog játszani. ~
 160 III  |                 kis gonosztevő felállt, s gonoszul mosolyogva fordítá
 161 III  |                ez fog fájni legjobban. ~S aztán mit tett? Talán meghunyászkodott
 162 III  |         elképzelni! Leült a zongorához, s egy óráig folyvást verte
 163 III  |     kötelességmulasztást már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz
 164 III  |                 házba a kurta nemeshez, s az nem fogadta el az általunk
 165 III  |          Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont homlokkal nézte
 166 III  |                megtudom, mert az férfi, s ha meg nem mondja, megverekszik
 167 III  |                 szólt a lovag mogorván, s indult kardját felkötni. ~-
 168 III  |              most menjen fel szobájába, s ne szóljon efelől senkinek. ~
 169 III  |                haladva kezeit dörzsölé, s polkalépésben kapkodva lábait
 170 IV   |                 ön maga is katona volt, s mint tudom, jó katona; ön
 171 IV   |            Garanvölgyi egyet sóhajtott, s közelebb húzódott a lovaghoz. ~-
 172 IV   |                évben újra megválasztva, s osztottam igazságot ismerős
 173 IV   |                  ha midőn róla álmodom, s megfogom a kezét, és azt
 174 IV   |              önhöz, hogy bontsa fel ön, s ha maga nem érti azt, mit
 175 IV   |           németül, olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse meg
 176 IV   |          Garanvölgyi, átvéve a levelet, s kivéve azt borítékjából,
 177 IV   |                hogy tréfálni akar vele, s még megagyalja. Ami szabad
 178 IV   |             háromféle színt is váltott, s mikor elhagyta, úgy tetszett
 179 IV   |                 mintha székek, pamlagok s a két földesúr is a pamlagon
 180 IV   |        Ankerschmidt némán inte fejével, s csak hosszú bajuszát morzsolgatta
 181 IV   |             alól, mert ott elrothad. ~- S nem lenne érte semmi bántásom? ~-
 182 IV   |                  egyet önnek átengedek, s mikor lejár, eszközlök önnek
 183 IV   |                 akaszthassa a puskáját, s úgy mehessen végig az ugaron
 184 IV   |            vette az útját a kolna felé, s ha látott valaki embert,
 185 IV   |        elhagyott pálinkafőző kéményéig, s abba lenyúlva elő nem húzá
 186 IV   |            végre még meg is csókolgatá, s azután vállára akasztotta,
 187 IV   |              azután vállára akasztotta, s csípőjére tett kézzel ment
 188 IV   |              elég volt, ha bámulhatták, s bejelenthették, hogy a másik
 189 IV   |                 riasztotta a svalizsér; s ott gyönyörködött benne
 190 IV   |              háládatlan ember volt ez! ~S még ő utoljára is eltette
 191 IV   |            szekrénye titkos rejtekéből, s letette maga elé az asztalra;
 192 IV   |           letette maga elé az asztalra; s levetve felső öltönyét s
 193 IV   |                s levetve felső öltönyét s felgyűrve ingujjait, tartott
 194 IV   |                  Rosszat akartál tenni, s jó lett belőle. Látod, ugye,
 195 IV   |                 kegyetlenül dögönyözni; s miután laposra verte, két
 196 IV   |            végtére pedig földhöz vágta, s sarkaival meggázolá. ~-
 197 IV   |                kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt
 198 IV   |                fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta önérzetével
 199 IV   |                 verítéket, nagyot fújt, s ingujjait legyűrve, felölté
 200 IV   |         gyertyát gyújtott meg asztalán, s az ott közszemlére kitett
 201 IV   |               is volt az asztalra téve, s kardja még folyvást oldalára
 202 IV   |                 Nagy léptekkel járt fel s alá: erősen kigondolta,
 203 IV   |                Eliz benyitott az ajtón, s táncolva, szökellve sietett
 204 IV   |                 mert árulkodnak ellene, s ha valami rejtegetni valója
 205 IV   |              drótcsövű pisztolyok felé. S csakugyan megérte azt a
 206 IV   |            fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi komoly
 207 IV   |               nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott
 208 IV   |                 elítélendő gonosztevőt, s megcsókolgatva két piros
 209 V    |              Tuileriák újévi köszöntőit s a londoni börzetelegramokat
 210 V    |                 csak kikel az új vetés; s ha egy évben mosolyog az
 211 V    |         kiheveri a múltak veszteségeit, s megint csak ott van, ahol
 212 V    |            magunk vetéséről a férgeket, s az övékére utasítom. Mondtam
 213 V    |              kis napfényért imádkozzék, s holnap paszulyt főzetek,
 214 V    | legkényelmesebben verandája alatt ülve, s szürcsölgetve mindennapi
 215 V    |              paraszt jön be az udvarra, s kérdezősködik a legalsóbb
 216 V    |              neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik. ~A vadember
 217 V    |             nyitott veranda lépcsőjére, s beköszönt egy jószívű "adjon
 218 V    |             magát kihozatni a sodrából, s csak folytatja szépen. ~-
 219 V    |                 hányan vannak lovastul, s mijük van? ~- No, mert csak
 220 V    |            megkapta a mándli gallérját, s egyet pöndörített rajta. ~-
 221 V    |               maga rendelt meg Bécsben, s mely a próbakaszáláson padlósima
 222 V    |             pipázva engedé őket fáradni s előre sietni, mint a jófutó
 223 V    |               szabályszerűen kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak
 224 V    |                sebesebben nekiindultak, s ha olyankor aztán az a bolondos
 225 V    |               az egyik, azután a másik, s vitték sebesen lefelé az
 226 V    |             levegőbe, mint egy macskát, s elhajítá tíz ölnyire a repcébe. ~
 227 V    |           lófejjel hamarább jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt
 228 V    |              rögtön vasútra lehet tenni s visszaküldeni Bécsbe ahhoz,
 229 V    |             Most engedjük őket izzadni, s beszéljünk egy kissé másról. ~
 230 V    |             kapu lakattal volt bezárva, s ha a kőfalon emelték át,
 231 V    |            üljön lóra egy lovászlegény, s vigye be a székvárosba ezt
 232 V    |                le van írva a tényállás, s kéretik a hivatalos eljárás
 233 V    |                kiküldött Bräuhäusel úr, s bevitette valamennyit a
 234 V    |                már a három óra közelít, s ugyan el legyen látva doktor
 235 V    |               nem, hogy mennyi ment le, s így egy harmadrészt még
 236 V    |           kakukkba is! Mindenre vártam, s semmi sem jött meg. ~- Tessék
 237 V    |                 burnótos szelencéjéből, s felszedte kártyáit. ~- Fatál;
 238 V    |          kliensem. Ő így kívánja tőlem, s én így működöm. E szerint
 239 V    |               dolgokat fedezett fel. ~- S azt nem tudja senki, hogy
 240 V    |                 Grisák nyúlt a zsebébe, s előadta a "felzetet", míg
 241 V    |         Bräuhäusel úr a keresetlevélbe, s figyelmesen látszott elmélyedni
 242 V    |                költségkönyvét elővenni, s különböző litterák alatt
 243 V    |            volna már magát Vendelin úr, s kapitulácionális föltételekkel
 244 V    |                 fel fogja őket költeni, s megitatja, ha szomjasok. ~-
 245 V    |                körüllovagolta birtokát, s látta a szép megérett kalászokat
 246 V    |            kalászokat veszendőbe menni, s számítgatta magában, hogyha
 247 V    |              húszezer forint veszteség, s ilyenkor aztán áldotta még
 248 V    |           repcéje most takarítatlan áll s azután - még más mindenféle
 249 V    |               megcsóválta erre a fejét, s szűrét félvállra vetve,
 250 V    |             folytak odabenn a városban, s Vendelin úr egyre járta
 251 V    |            siessen be rögtön a városba, s fizessen hatszor 45 krajcár
 252 V    |                levelet, rámába tetette, s odaakasztotta az íróasztala
 253 V    |                 meg. ~Felkapja a fejét, s íme Kampós uramat látja
 254 V    |              kifúrta a csurapém zsebét, s lecsúszott a bélésébe, de
 255 V    |                engedékenyen a lovag. ~- S azóta a térdem barometrum. ~-
 256 V    |                elejtett tárgynak utána, s majd megmutatja, hogy azért
 257 V    |            értsen egyet a zsiványokkal, s azután adja kézre őket.
 258 V    |               gombos kék pruszli rajta, s tulipánokkal kivarrt kurta
 259 V    |             ennek a szónak Vendelin úr, s már nyúlt a tárcája felé. ~-
 260 V    |            számadó kondása, Vak Mihály, s eszerint igen szavahihető
 261 V    |                 töltöttek a vályújokba, s mikor attól lerészegedtek,
 262 V    |                  aztán vette a süvegét, s szépen elhálálkodva eltávozott. ~
 263 V    |          elcsípnek az úton a zsandárok, s még magamat vernek vasra,
 264 V    |             Vendelin úr Kampós urammal, s dicsekedett neki, hogy megvannak
 265 V    |              kézre kerítette a tolvajt; s most megy a városházára
 266 V    |         kifizettem neki az öt forintot, s ő másodszor is ellopta hivatalosan,
 267 V    |           tolvajnak adott útiköltséget, s hogy háborítatlanul mehessen
 268 V    |         zsákmányával, még útlevelet is; s hogy az a Vak Mihály senki
 269 V    |            annak a nyomát Vendelin úr. ~S még az a bosszúsága is volt,
 270 V    |               nevetett rajta legjobban, s a legelső alkalommal, hogy
 271 VI   |              készen van a toalettjével, s igen meg van elégedve azzal
 272 VI   |          Corinna meg van vele elégedve, s nekünk mi közünk hozzá. ~
 273 VI   |              Komolyan házasodni készül, s nem megvetendő játszma. (
 274 VI   |              játszmá"-val adják vissza, s én különösen tréfásnak találom
 275 VI   |               Arany sasban" a társaság, s azt nem lehet elmulasztani. ~
 276 VI   |                nagy számadásos könyvet, s midőn Tivadart meglátja,
 277 VI   |           ujjaikat, ha tollhoz nyúlnak; s elcsukva a számadások unalmas
 278 VI   |         tanulmányozott még a fiatalság, s mindazok közt nagysád arca
 279 VI   |                 átengedi a tért másnak, s siet a tizenharmadik párbajt
 280 VI   |              Danó. ~Nro 3. fülig pirul, s azon észrevételt teszi,
 281 VI   |                 aranyszegélyű papírkát, s elszavalva belőle szörnyű
 282 VI   |            jószágrész tulajdonává lett, s azt eladhatta. Ezért neki
 283 VI   |       hálatartozásból, ügyvédi fáradság s egyéb expenzák hozzáadásával
 284 VI   |                 keresetet indítani meg, s azt mint házasságot egzekválni. ~
 285 VI   |                percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is hozhatnak.
 286 VI   |         asszonyság elég szép és fiatal, s úgy látszik, maga is hajlandó
 287 VI   |               csaknem mindennapos nála, s rendesen ott szokta magánál
 288 VI   |                 felőle értesülve lenni, s a törvény előtt az nem kifogás.
 289 VI   |           őhozzá küldött a szép özvegy, s úgy találta, hogy csakugyan
 290 VI   |                ismét íróasztalához ült, s egy finom illatos lila szín
 291 VI   |                 haragosan Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát
 292 VI   |               utcán, jó napot kívánunk, s odább megyünk. Azért nem
 293 VI   |                iparkodjék, én megvárom, s együtt elmegyünk az ön szállására.
 294 VI   |           juttatni; én zsebembe teszem, s aztán megyünk együtt az
 295 VI   |                 a feketekávét szaporán, s igyekezni vele haza a szállásra,
 296 VI   |                a szállásra, ott leülni, s addig föl nem kelni, amíg
 297 VI   |                Én el tudok rajta menni, s lediktálom neki magam. ~
 298 VI   |                A lovag úr kezébe fogta, s azt többé tőle semmi rohammal
 299 VI   |            hanem rögtön veszi kalapját, s indul dolga után. Doktor
 300 VI   |                 búcsút Ankerschmidttől, s miután kölcsönösen kezet
 301 VI   |          kölcsönösen kezet szorítottak, s egymásnak jó éjszakát, sok
 302 VI   |                  No én is arra megyek. ~S a másodszori búcsúzás után
 303 VI   |               örülök - szólt a doktor. ~S azzal mind a ketten majd
 304 VI   |             törekszik? No ez rendes. ~- S mi olyan szépen elbúcsúztunk
 305 VI   |                a lovag a doktor karját, s tolta őt nagy nyájasan maga
 306 VI   |                 titeket tüntetnének ki, s minket ősz, szürke, félig
 307 VI   |               mellé ült a teázás alatt, s engedte a társaság egyéb
 308 VI   |           előtáncos, a gazdász, a költő s egyéb imádók is, azok Corinna
 309 VI   |                bundát, meg a botosokat, s azután sorban búcsúzik a
 310 VI   |                az elfoglalt pozícióból, s már a hetedik csésze teát
 311 VI   |      elosontával szintén fölkerekednek, s kocsijaikat előrendelik.
 312 VI   |         kanalában. ~Corinna visszajött, s újra letelepedett mellé;
 313 VI   |               nagysád titkolja bánatát, s azt mondja, nem megy nőül
 314 VI   |             legjobban ajánlva eljusson, s kezeskedem a sikerért, hogy
 315 VI   |             Ankerschmidt zsebébe nyúlt, s doktor Grisák kétségbeesésére
 316 VI   |        valódisága. Ezt nagysád aláírja, s aztán együtt felmegyünk
 317 VI   |                  ahol megjelennie kell, s biztosítom felőle, hogy
 318 VI   |          micsoda zavart akar előidézni; s még azt kívánja, hogy ezt
 319 VI   |             elégedve a theater-couppal, s semmit sem várt kevesebbet,
 320 VI   |              sírva fog vállára borulni, s kezét megcsókolni törekszik,
 321 VI   |         jellemző arra nézve, mennyi erő s mennyi gyöngeség tud párosulni
 322 VI   |                  A kérvényt összehajtá, s visszatette a lovag elé.
 323 VI   |                mellékzsebébe az iratot, s begombolá kabátját. ~- Késő
 324 VII  |                bezárt maga után mindent s eltávozott. ~Hogy e rendes
 325 VII  |                közeledtét, utána osont, s míg az maga után bezárta
 326 VII  |                 ónkarikája ki van esve, s azon keresztül egy benyúló
 327 VII  |               vett elő mellényzsebéből, s azzal a szekrénykét felnyitotta. -
 328 VII  |            kezével megtörli két szemét, s azután ökölre szorítva markát,
 329 VII  |              vesz elő bekecse zsebéből, s azokat a szekrényke fiókjába
 330 VII  |           ujjáról pecsétnyomó gyűrűjét, s a ládikót lepecsételi. ~
 331 VII  |              ládát, egyet kerül-fordul; s végre elhagyja a szobát.
 332 VII  |               Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni készült. ~-
 333 VII  |           percben éppen pipára gyújtani s tűzkővel kicsiholni hozzá. -
 334 VII  |            műértelemmel fölbontogatták, s vizsgálatot tartának rejtekeik
 335 VII  |     szétfutottak a motozók lábai alatt, s nem álltak helyt a kérdőrevonatásnak;
 336 VII  |             meghordva rágott szalmával, s a százlábú titkos tenyészverme,
 337 VII  |              csákánnyal mehetett végbe, s nem piszkolta össze az embernek
 338 VII  |              tetejét ismét felsrófolni, s a protokollumot oldalzsebébe
 339 VII  |          azoknak fenekei felnyittattak, s belsejük hivatalosan igen
 340 VII  |                  azután lehengergették, s akkor fenekét beütve felfordították,
 341 VII  |               víz ott gyorsan összefut, s a taposott földről a porhanyóbb
 342 VII  |                 a porhanyóbb felé siet, s így a rejtekhelyet elárulja. ~
 343 VII  |      ászokgerendán, gyorsan összefutni, s egy nyilván besüppedő mélyedésbe
 344 VII  |             kiáltának egyszerre hárman, s Mikucsek úr buzgalmában
 345 VII  |           ászokgerendákat félreháríták, s gyorsan ásni kezdtek. Mikucsek
 346 VII  |                 ezt nem kérdezte senki, s ő bizony ráért elnézni,
 347 VII  |             ülnek neki a vizsgáló urak, s egy hordófenéken illő buzgalommal
 348 VII  |         repedésből a szemének repültek, s ha valami rejtélyes odúba
 349 VII  |                lebocsáttatá bele magát, s úgy jött vissza onnan, telepókhálózott
 350 VII  |           malícia, hogy vállat vonítson s azt felelje: ~- Biz én nem
 351 VII  |          nekiálltak a vizsgáló férfiak, s elkezdék a fakó iratok fülledt
 352 VII  |                akik régen porrá váltak, s olyan tintával, ami régen
 353 VII  |                 őrizet alatt hazamehet, s addig majd bezárják a szállást,
 354 VII  |               majd bezárják a szállást, s ők is felmennek a kastélyba
 355 VII  |            papirosba csomagolt valamit, s azt kibontva, nyilvánvalóvá
 356 VII  |               kését a csizmaszár mellé, s azután egy kis szalmás butykost
 357 VII  |        tenyereiről leverte a morzsákat, s szépen zsebbe dugta a kezeit,
 358 VII  |           szépen zsebbe dugta a kezeit, s nézte tovább, hogy vizsgálnak
 359 VII  |             nagyon soká lesznek készen, s néhány férfi mindjárt neki
 360 VII  |            legközvetlenebb következése, s nagy hirtelen felszedte
 361 VII  |              évek óta elfoglalva tartá, s magát benne egészen etablírozta,
 362 VII  |             riadt szét ősi fekhelyéből, s vaktában iramodott holt
 363 VII  |      haramiabanda tusáz a bennlevőkkel, s rohantak segítségökre, amint
 364 VII  |             kellett kötni azt a szemét, s már most csak egy szemmel
 365 VII  |                melynek olyan furcsa ki- s behúzható tetője volt, mint
 366 VII  |                 domború tetőt képeznek, s ha feltolatnak, valami nyíláson
 367 VII  |                 már meg nem menekülhet, s kénytelen megadni magát,
 368 VII  |           bekecsén az egyik leffentyűt, s így horkanta reá: ~- Azt
 369 VII  |             fehérvári bicsakot elővoná, s rendületlen nyugalommal
 370 VII  |            embert szállítani a városba, s ott őrizet alá teszi. ~-
 371 VII  |                 alá vevé a szekrénykét, s indult volna kifelé, ha
 372 VII  |        szekrénykében van? ~- No, és? ~- S hátha abban a szekrényben
 373 VII  |              kulcsot, hogy bontsák fel; s ha már most uraságod ezt
 374 VII  |           esztergályosnál Pesten sokat, s nem hiszem, hogy ennek a
 375 VII  |             pecsétet, fölnyiták a zárt, s feltárták a láda tetejét
 376 VII  |              fogadott fia és rokona. ~- S micsoda levelek ezek? ~-
 377 VII  |                főrendőr-igazgatósághoz, s az által kézbesíttettek
 378 VII  |             fogta, mindjárt hoztam ide, s tettem a ládába. Gondoltam,
 379 VII  |     misztériumot ilyen hitványságokból, s ide fárasztanak bennünket,
 380 VII  |       intézményeire zavarólag hathatna, s az államföltételek legfelsőbbikét,
 381 VII  |           előrehaladásában akadályozná; s ha ezúttal önök és vonatkozólag
 382 VII  |                az arckép porcelánlapja, s mögötte volt látható néhány
 383 VII  |          kályhákat megint rakják össze, s aztán mindent jól bezárjanak,
 384 VII  |                 bocsásson se ki, se be, s az Gyuszit is léleknek nézve,
 385 VII  |           rárivallt keményen: "Curukk!" s előkészületeket tett rá,
 386 VII  |             megfutamodott, hazaszaladt, s elmondta, hogy őt nyársra
 387 VII  |            állásba, sipkájához a kezét, s mondja el neki, hogy miért
 388 VII  |           meghúzta magát az ajtó mellé, s amint Gyuszi jött az ebédre
 389 VII  |                ragadta, jól felpofozta, s megtépte az üstökét. ~De
 390 VII  |             felmászik egy gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért
 391 VII  |          haragos vitéz lehúzta a fáról, s gallérjánál fogva bevitte
 392 VII  |             szempár vette kereszttűzbe, s minden oldalról azzal biztatták,
 393 VII  |         sáljaikat nyakukra tekergették, s így az eltakart gallérokról
 394 VII  |               nagyon tapintatos férfiú, s mindjárt tekintélyes előlépéssel
 395 VII  |               kémnek nézték szegénykét, s elébb elkergették, azután
 396 VII  |                midőn az letevé kanalát, s száját megtörülte. ~- Óh
 397 VII  |               Igen. Éppen azt kerestük, s nagy fáradságba került megtalálnunk.
 398 VII  |               három hölgy látni akarta; s valóban nemének nagy megtagadása
 399 VII  |                  ha kívánatuknak enged, s felnyitá előttük a szekrénykét. ~-
 400 VII  |                  az arckép kiemelkedik, s találjuk alatta e levélkéket
 401 VII  |           leveleket ír - egy arcképhez, s elküldözi leveleit - egy
 402 VII  |        melletted, hideg fekhelyed előtt s láncod egyik végét én hordozom?
 403 VII  |         megvannak-e. Egy sem hiányzott, s azután jónak látta azokat
 404 VII  |              visszatenni rejtekhelyükre s a ládikót elzárni. ~Hanem
 405 VII  |                  megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé,
 406 VII  |               engedett a közóhajtásnak, s betért három kísérőjével
 407 VII  |           öticcés kulacsból iszogatott, s falatozott paprikás szalonnát
 408 VII  |              folyvást feléje sandított, s észrevevé az intést. ~Láthatta,
 409 VII  |            szűre szíjából, ahol lógott, s ledobta az asztal alá. ~-
 410 VII  |                átmetszhetném a gégémet, s háromszáz forintja bánná.
 411 VII  |               egy csepp sincsen benne. ~S a felfordított kulacsból
 412 VII  |                 aki már meg akar halni, s veszkődtében humorizál,
 413 VII  |               Szemes Miska felkapá azt, s olyat húzott belőle, hogy
 414 VII  |              megtörülve a kulacs száját s odanyújtva elé. ~A káplár
 415 VII  |               kulacs száját ingujjával, s Kampós uramnak is tölte: ~-
 416 VII  |               tette két keze csuklóját, s engedte kegyesen összecsatoltatni;
 417 VII  |           érdemrend, hivatalos újságban s aztán Európa-szerte hirdetés,
 418 VII  |               visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek rajta:
 419 VII  |            kesztyű lett volna az rajta, s amint egy hídhoz értek,
 420 VII  |        keresztülvetette magát a lőcsön, s egy perc múlva eltűnt az
 421 VII  |                köpenyegébe húzta magát, s oldalt feküdt a saraglyában,
 422 VII  |            oldalt feküdt a saraglyában, s gondja volt rá, hogy mikor
 423 VII  |                  szintén megállapodtak, s leugrálva kocsijukról, odajöttek
 424 VII  |             veté magát hintaja ülésébe, s tovahajtatott. Ha az ócska
 425 VII  |             mint aki semmit sem gyanít, s örvendeni kezdett a hazaérkezett
 426 VII  |                 mellére tette tenyerét, s ujjait esküre emelve, valami
 427 VII  |            abbahagyott minden védelmet, s most már csupán azon volt,
 428 VII  |              még egyszer visszafordult, s fenyegető gúnnyal intézé
 429 VII  |       visszanyerte hadvezéri flegmáját, s önfeltaláló humorral fordult
 430 VII  |          gyorsan rohant neki Straffnak, s nekifeszítve két kezét amaz
 431 VII  |           elkékült ajkait összeszorítá, s oly dühvel nézett Ankerschmidtre,
 432 VII  |           háztól adhatta őt fel valaki. S ha nekem bebizonyítja, hogy
 433 VII  |                az, hát én utána megyek, s bocsánatot kérek tőle: "
 434 VII  |                és csatatéri ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt
 435 VII  |                 nincs, de van önnek. ~- S valaki arra a gondolatra
 436 VII  |           összehajtott iratot vett elő, s a lovagnak nyújtá. ~- Ez
 437 VII  |              amit ön nem sejtett előre, s mely az én éber szemeim
 438 VII  |               pedig leült az asztalhoz, s maga elé téve a lyánka folyamodását,
 439 VII  |              juris által fogalmazottat, s összehasonlítá vele. Micsoda
 440 VII  |            hullatja el. ~Az ajtó nyílt, s a vádlott belépett rajta. ~
 441 VII  |                odaborulva apja lábaihoz s piruló arcát annak térdére
 442 VII  |             folyvást amaz iraton tartá, s nézett hol arra, hol gyermekére. ~
 443 VII  |             rátevé kezét leánya fejére, s megsimogatta hajfürteit. ~
 444 VII  |              ahova azok intézve voltak, s bízom a jó sikerben; de
 445 VII  |         ellenségének fogadott fia után, s midőn nemes tettet vélt
 446 VII  |          megfogta a kezét leánykájának, s kivezetve őt a terembe,
 447 VIII |       Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s látva, hogy a többi kíséret
 448 VIII |             kivonta fehér zsebkendőjét, s ő is visszainte egy búcsú-
 449 VIII |                fehér nyakravalója volt, s a szokott vadászkalap helyett
 450 VIII |            cilinder a hóna alá kerítve, s nagy kaliberű nyílásával
 451 VIII |           térdei közé fogta cilinderét, s mintha annak fenekéről olvasna
 452 VIII |                Natalie Elizhez fordult, s édesanyai nyájassággal szólítá
 453 VIII |               biztosítani jelenlétéről, s olyan dolgot adni, melynek
 454 VIII |               tette térdére cilinderét, s öt ujjával kecsesen dobolgatott
 455 VIII |           másikán a kuszált tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy "
 456 VIII |           Hermine egy regényt vett elő, s azt affektálta, hogy ő most
 457 VIII |                megszégyenülten Natalie, s szemérmes arca elé kapta
 458 VIII |                méltó viszonyt értettem, s meg vagyok felőle győződve.
 459 VIII |             viszonyt botránynak találá, s azért elűzte a fiatalembert;
 460 VIII |            azért elűzte a fiatalembert; s hogy őt kegyedre nézve is
 461 VIII |      fájdalmasan elforgatott szemekkel, s szívére szorított kézzel
 462 VIII |          nyújtva kezét Maxenpfutschnak; s azután lelki támaszt keresve
 463 VIII |              most már letevé a könyvet, s hozzá lépett, mire az érzékeny
 464 VIII |              Natalie értette az intést, s a távozót kikísérve, künn
 465 VIII |                  mondá Maxenpfutsch úr, s most már világosságot érzett
 466 VIII |                 senkinek fel ne tűnjék, s azért ott, mert Bogumil
 467 VIII |            minthogy a helybeli máshitű, s nem érti a nyelvet. ~E végre
 468 VIII |                 várni fogja a direktor, s a kerten túli lakig vezetőjéül
 469 VIII |                 fogom a kulcsot hagyni, s megkérem, hogy mikor visszajövök,
 470 VIII |                neki való; most odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy
 471 VIII |             pedig egészen szükségtelen, s azzal násznagyi tisztét
 472 VIII |          felejtették a zongora mellett, s ő már kezdte erősen unni
 473 VIII |          amellett elült volna napestig, s ha kezébe vehette a rajzónt,
 474 VIII |    virágcsoportokat, felszelt dinnyéket s más afféle ártatlan tárgyakat
 475 VIII |                 semmit meg ne tudjanak, s még az éjjel fog írni atyja
 476 VIII |       felvilágosítja őt a történtekről, s engesztelődésre hangolja
 477 VIII |             Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek,
 478 VIII |                 missz gondjaira bízott, s ott még egyszer megölelve
 479 VIII |               ki a falhoz lapulva állt, s karját nyújtá az elrablandó
 480 VIII |              azután még egy óra elmúlt, s a vőlegény mégsem érkezett.
 481 VIII |               Tán a szekér árokba dűlt, s ő szerencsétlenül járt?
 482 VIII |              meg, ő hősileg védte magát s megöletett? Vagy eltévedt
 483 VIII |              beteghez hívták gyóntatni, s amiatt késik. Mert tudja
 484 VIII |                nem akartak hallatszani, s azt képzelheti mindenki,
 485 VIII |              látott annak végén állani, s messziről üdvözlé: ~Alászolgája
 486 VIII |             hogy közelebb lépett hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez,
 487 VIII |             rögtön postakocsit rendelt, s odább ment. ~- Postakocsit? '
 488 VIII |                lovat a födeles hintóba, s aztán üresen hajts ki, kerülj
 489 VIII |             kinyitotta a hintó ajtaját, s fölsegítette a misszt; én
 490 VIII |                 én meg visszafordultam, s most itt vagyok. ~Vendelin
 491 VIII |                 fejét a pamlagvánkosra, s éppen en traine volt, hogy
 492 VIII |              előre elhajítva, berohant, s képéből kikelve ordítá: ~-
 493 VIII |        elszöktetett egy más nőszemélyt, s rettenetes a sejtelmem,
 494 IX   |           fölkelt, pongyoláját fölvéve, s mielőtt őrei fölébrednének,
 495 IX   |       rajztáblára feszített képhez ült, s amit tegnap elkezdett s
 496 IX   |                 s amit tegnap elkezdett s amit álmában továbbgondolt,
 497 IX   |                 hangon már kilencet üt, s még semmi nesz a mellékszobában. ~
 498 IX   |                a szomszéd szobába Eliz, s egy víg kuplét kezde rá,
 499 IX   |         tördelte, kétségbeesve járt alá s fel a szobában; testvérének
 500 IX   |                meghallották a cselédek, s a szobaleány jónak látta