Fezejet

 1 I    |         mely tízezer holdat foglal magában, tisztek, cselédek, ekék,
 2 I    |             Héj, nevetett is rajta magában eleget a doktor úr! Hogy
 3 I    |      alázatos iróniájával! Dühönge magában a doktor. ~- Talán hát lehetne
 4 II   |          panaszosan felhányta neki magában azokat a keserves illúziókat,
 5 III  |    négyszögletűséget kölcsönözzön, magában hirtelen végigfutotta szerepét,
 6 IV   |    kipárolgott a harag; elgondolta magában, hogy valamennyire kordiális,
 7 V    |    veszendőbe menni, s számítgatta magában, hogyha ez még nehány nap
 8 V    |           point d'honneur" - mondá magában Ankerschmidt, ki kezdte
 9 VI   |             Mi lehet ez? - kérdezé magában Corinna, míg dr. Grisák
10 VII  |           bírván azt megegyeztetni magában, hogy miféle csodálatos
11 VII  |        lovag nem bírta elhatározni magában, hogy nemes méltatlankodását
12 VII  |            kis lázadó" - triumfált magában missz Natalie.) ~Ankerschmidt
13 IX   |             Hanem hiszen - gondolá magában doktor Grisák -, ha neked
14 IX   |          én voltam", hanem ha érzi magában, hogy csakugyan ő volt,
15 X    |            az én emberem - gondolá magában Ankerschmidt -, dölyfös,
16 X    |  viszontlátásig". ~Aladár gondolta magában, midőn távozott, ez kellemetlen
17 X    |        Ankerschmidt pedig gondolta magában: ez kényelmetlenül érezte
18 XI   |            s újra egy verset sírni magában, mert nem bírta elfojtani. ~
19 XI   |         végig pamlagán, s föltette magában, hogy sztoikus lesz, semmivel
20 XII  |        mind a kettő feltette volna magában, hogy ellenfelének coůte
21 XII  |           asztalhoz, végigfutotta, magában dönögve, a sorokat ötödéből-hatodából;
22 XII  |         lehetett. ~Straff föltette magában, hogy még ma sem fog otthon
23 XII  |        együtt. ~A kalandor nevette magában a dolgot, amint az utcán
24 XII  |          dugta, elmosolyodva mondá magában: "Eszerint mégiscsak a kreuzerwirstlinél
25 XIV  |   tudomásra, s több ízben dörmögte magában: "ezt pedig annak a mennykő
26 XIV  |           Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen jó dolga van
27 XV   |   ruhatárában válogatna, elgondolá magában, hogy mégis szépen van az
28 XV   |         sem kívánt a kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon
29 XV   | pillanatban. ~Ankerschmidt gondolá magában: No ez a fiatalember szereti
30 XV   |              Dehogy, nem - gondolá magában Ankerschmidt, majd itt a
31 XV   |          egymást lopják! - gondolá magában az öregúr.) ~Bátran fogadhatott
32 XV   |         erős fogadást kelle tennie magában, hogy hosszú évek sora egyenlítendi
33 XV   |            belélegezni, és viselni magában, mint lelket! ~Annyi változást
34 XVIII|          egy szép napon elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy
35 XVIII|  végigbetűzése. ~Nagyokat nevetett magában. Szokása volt csak olyankor
36 XVIII|      folyvást tüszkölt és nevetett magában, amíg egy izzó lámpalemezen
37 XVIII|           a vége. ~Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket