Fezejet

 1 III  |           is facsart rá. ~- Szegény ifjú! - sóhajtott csendesen missz
 2 III  |         missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. - Hogy
 3 III  |     Gondolja el ön! - szólt a derék ifjú. - Egy levelet vittem a
 4 V    |          mindig veszt. ~A szerelmes ifjú nem várja a légyott óráját
 5 V    |          szerelemféltés dolgozik az ifjú özvegynél. ~- Az ménkű dolog.
 6 VI   |            leláncolt sas egy fogoly ifjú, kinek a repüléshez a hiányzó
 7 VI   |      hízelegjetek magatoknak azzal, ifjú felbodorított hajú polgártársak,
 8 VII  |          egy szegény elítélt fogoly ifjú megkegyelmeztetéseért. ~-
 9 VIII |            sötét volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón. A
10 VIII |            előtt megálltunk, ott az ifjú úr kiszállt, relaist parancsolt;
11 VIII |             amilyen itt nem jár; az ifjú úr pedig egy papirosba tekergetett
12 IX   |     vasrostélyon belül egy halavány ifjú arc; künn a rostély előtt
13 IX   |           nevet "Ankerschmidt"? ~Az ifjú jogtudós hivatalos készséggel
14 X    |             ön, hogy én házasulható ifjú vagyok, özvegy ember, nagyon
15 X    |            történt. ~- Igen. ~- No, ifjú barátom, ez nem elég ok
16 XIV  |              mely igen sürgetős; az ifjú teins úr azt írja, hogy
17 XIV  |          Kinek a parancsa ez? ~- Az ifjú Garanvölgyi úré, az itt
18 XIV  |      szarvasbőr kesztyűjét, hogy az ifjú feltört tenyerét ne kesztyűs
19 XIV  |           szél lekapta a köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt mindannyiszor
20 XIV  |         percben talpra állt az alvó ifjú, s jó reggelt kívánt Ankerschmidtnek. ~-
21 XIV  |             halál lesz. Jó reggelt, ifjú úr! ~- Megállj! - kiálta
22 XIV  |            elbocsátva, elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt
23 XIV  | keresztülszelve a réteket, miken az ifjú mérnök bámulatos biztossággal
24 XIV  |          fel kelle riadni. ~- Hahó, ifjú ténsuram! Hahó! - kiálta
25 XV   |             a gyertya a szobájában; ifjú tensuram maga is odatalál
26 XV   |       búbájából nem értett volna az ifjú valamit, úgy nem érdemelné,
27 XV   |               És most elmondhatjuk, ifjú barátom, mindketten, hogy
28 XV   |      sietett hevesen tiltakozni. ~- Ifjú barátom, én kijelentem önnek,
29 XV   |           indul? - szólt jobbját az ifjú elé nyújtva. ~- Rég itt
30 XV   |           megragadva két kezével az ifjú kezét. ~- Maradjon ön itt
31 XV   |            Aladár jobbját, midőn az ifjú őt magához ölelte; azonban
32 XV   |      megcsókolá mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden súgá: "
33 XVI  |       felett azt követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen
34 XVIII|        kaphatja. A szolgálatra kész ifjú, megértve a veszedelmet,
35 XIX  |       földesúrrá lett, a munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el
36 Uto  |             börtönből kiszabadított ifjú hősben rá lehet ismerni