Fezejet

 1 I   |          útnak és kastélynak. ~- És valóban, tekintettel volnának még
 2 III |         odább ásott. ~- Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi
 3 III |       illeti, annyi, mint semmi. Én valóban nem értem, minek szokták
 4 III |       nyáron pusztán az én lakásom" valóban gyönyörű dallamát. ~- Eliz
 5 III |             velem. ~- Dicső! Dicső! Valóban kilátszik a nemes ember
 6 IV  |        szelídséggel felelt: ~- Mert valóban nem tudok. ~- Ah pah! Ezt
 7 IV  |           bölcsős korától neveltem; valóban az volt nekem, ami egy fiú
 8 VI  |           Hahaha. (Ez jólesett.) Én valóban kénytelen vagyok bálruháimat
 9 VI  |        ifjakat észre sem vennének. ~Valóban igen szívesen is fogadák
10 VII |               A keresett szekrényke valóban ott hevert az asztal emelvényére
11 VII |    vidimálva láthatók a leveleken. ~Valóban Bräuhäusel úr és vizsgáló
12 VII |     fáradságba került megtalálnunk. Valóban furfangosan volt elrejtve.
13 VII |         három hölgy látni akarta; s valóban nemének nagy megtagadása
14 VII |      kifejezést ad ez arcnak. Nekem valóban félelmesnek tetszik. ~Ez
15 VIII|        buzdított e bátorságra, mert valóban sürgetős ügy, amiben járok,
16 VIII|            ketten megegyeztek, hogy valóban annak, aki meg akar halni,
17 IX  |          eresszem-e vagy sem. ~- Én valóban itt nem tudok tanácsot adni -
18 X   |        mégis én győztem meg önt. ~- Valóban ön maradt a téren; én kapitulálok
19 X   |            magát Aladár előtt. - Ön valóban nemes ember. ~Aladár vállat
20 XI  |            hogy "gyűlöli" nejét. ~- Valóban - ez így szokás. ~- Nagyon
21 XII |           volna igazság szerint. ~- Valóban? ~- No, de nem bánom, ha
22 XIV |             elismerni, hogy a Tisza valóban igen nagy úr. ~A fölháborodott
23 XIV |             azok őrök lettek volna? Valóban egy a nevemet tudakolta
24 XIV |         munkásokat ebédre hívja. ~- Valóban, nekem úgy tetszik, mintha
25 XIV | Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban úgy tetszett neki is, mintha
26 XIV |           került önnek az árvíz. ~- Valóban onnan tértem vissza. Egy
27 XIV |           megint következik a víz. ~Valóban furcsa kis "alkotmány" volt
28 XIV |          föl a jámborok előtt, akik valóban oly hálaérzettel kérték
29 XV  |          született. ~Kampós uramnak valóban halvány lett az arca e látványra,
30 XV  |         legterhesebb foglalkozás is valóban szinekúra; hanem boldoggá
31 Uto |      földesúr"-ban. ~Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem
32 Uto |            itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott le a szemünk
33 Uto |  évtizedekkel az ő születése előtt, valóban így történt meg. ~Hogy voltak