Fezejet

 1 I    |            felé, nagy bölcsességgel mondá: ~- Ezt én mind elhiszem,
 2 II   |         tutela - (vétlen védelem) - mondá ilyenkor Kampós. ~Csakis
 3 II   |          reichsschatzscheint, s azt mondá nagy maláciával: ~- Jól
 4 II   |       bizonyára a tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha
 5 III  |          asztalnál ült, az inas azt mondá, hogy egy szerencsétlen
 6 III  |       jöjjön be, ebédeljen velünk - mondá a lovag, kinek szigorú arca,
 7 III  |          Eliz kisasszony, s susogva mondá: - Az angolkerten keresztül
 8 III  |          ajkaihoz, s azután zokogva mondá: ~- Igen, én nem vagyok
 9 III  |     lengyelül. ~- Őrizkedni fogok - mondá Bogumil, amit annyival könnyebben
10 V    |         hogy ez "point d'honneur" - mondá magában Ankerschmidt, ki
11 V    |          udvaron nem lesznek. El is mondá, hogyan jut hozzájuk. ~Kampós
12 VI   |         hangon, de tört lélegzettel mondá neki: ~- Uram, mielőtt önt
13 VII  |         lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel
14 VII  |             tekintélyes előlépéssel mondá: ~- Én vagyok a chef, fiam,
15 VIII |            tűzésekkel, s mosolyogva mondá, hogy "az igaz". ~- Tehát
16 VIII |      diadalmaskodni fog. ~- Ahán! - mondá Maxenpfutsch úr, s most
17 VIII |     parancsolni, én úgy tettem. Azt mondá direktor úr: "Anton, fogj
18 IX   |         észre. ~Azután tompa hangon mondá még: ~- E dolgot ne tudja
19 XI   |      gyakran kijárt a városból, azt mondá, hogy mélyen elhatalmasodott
20 XII  |        Hiszen semmi baj sincs már - mondá reggelenkint, midőn leányát
21 XII  |         kapus, Vendelin úr örömére, mondá, hogy a doktor itthon van;
22 XII  |         zsebébe dugta, elmosolyodva mondá magában: "Eszerint mégiscsak
23 XIV  |             még kulcsárnak szólít - mondá felcihelődve Kampós uram,
24 XIV  |          helyen lesz: szíveinkben - mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak
25 XIV  |        pedig visszafordulva e nevet mondá: ~- Az én nevem Weltumsegler
26 XIV  | visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: "No Kampós; ez a ház nem
27 XV   |            kezét, s még egyszer azt mondá neki: "eredj"; azzal karjába
28 XV   |       Sajnállak érte, szegény fiú - mondá rá az öreg keserűen. - Milyen
29 XVII |         magával ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő
30 XVII |        testvérét; elkeserült hangon mondá hozzá: ~- Bátyám, bátyám,
31 XVII |   írószereket kért Bárd Péter, mint mondá, a törvényszék elnökének
32 XVII |        saját fölmentését, könnyezve mondá, hogy pedig mégsem ő volt
33 XVIII|            elbízott könnyelműséggel mondá, hogy erre a szegény országra