Fezejet

 1 I   |         doktor Grisák! ~- No hozta Isten! Ugyan jókor jött! - üdvözlé
 2 III |  féltenivalója van. Higgyen nekem. Isten önnel. Egy ismeretlen." ~
 3 III |       nekik visszamondani adjon az Isten hát nekik is egyszer egy "
 4 IV  |        ugye, de emberedre akadtál, isten nélkül való, azt mondhatom. ~
 5 V   |         hogy hetfőre verradóra, ha isten megéltet, lekaszálnók a
 6 V   |           Becsület dolga ez, uram. Isten megáldj! ~Teringettét! Nem
 7 VI  |     huncutkákkal rakva! ~Eredj már Isten hírével Nro 3.; várnak az
 8 VI  | szorítottak. ~- Sok szerencsét. ~- Isten önnel. ~- Merre tetszik
 9 VII |          itt most bajba jutott. ~- Isten jónap, vitéz uraim! - szólt
10 VII |       minden ember. Azért adott az Isten akkora hangot, hogy az utcára
11 IX  |          kitalálja, hogy mit tégy. Isten áldjon meg; csókollak százszor
12 IX  |           mert gyermek és együgyű. Isten önnel. ~A missz ugyan búcsúvétel
13 IX  |      kulcsot vegye mindig magához. Isten önnel, missz Natalie. ~A
14 IX  |            egyszer annyit fizetni. Isten neki! Veszett fejszének
15 IX  |       jobbra-balra. ~- De ugyan az Isten áldja meg, kapok választ? ~
16 XI  |   Megérkezett már Pestre. ~- Hozta Isten. Majd érte küldjük a kocsit. ~-
17 XI  |             hogy engem lásson, hát isten neki. ~Ankerschmidt rászánta
18 XIII|          életnek; jót tett vele az Isten, hogy magához vette, - de
19 XIII|      Elmondta a kegyes férfi, amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat
20 XIV |     sietségben jöhetett. ~- Fogadj Isten, jó barátom! Mi jót hozott? -
21 XIV |       tessék körülnézni. ~- Fogadj isten - szólt Ankerschmidt levetve
22 XIV |          egyenlőn imádkozunk: uram Isten, vidd a bajt a másik partra! ~-
23 XIV |           megyek torony irányában. Isten önnel. ~Azzal megszorítá
24 XIV |           söpör bennünket innen az isten haragja. ~Ankerschmidt átlátta,
25 XIV |       épülve; ha az árvíz nekijön, Isten legyen irgalmas, kegyelmes
26 XIV |           dolog után. Kiteremti az Isten; kinek mire szüksége van;
27 XIV |    méltóságos úr kastélya felől az Isten haragja, a házak az utcán
28 XV  |     örvendve jött eléje. ~- Hozott Isten! Hogy jöttél ide? ~- Egy
29 Uto |      árvizet is ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje róla.