Fezejet

501 XIV  |                 meg. Ha az árvíz kitör, azt mondják, szerencsétlenség;
502 XIV  |               ki bizonyíthatja be, hogy azt a mérnök előre látta? Ki
503 XIV  |                Ha Newton bebizonyította azt, hogy a földnek vonzereje
504 XIV  |          magától föl nem ébred, s akkor azt fogja neki mondani, hogy
505 XIV  |                ember behunyja a szemét, azt képzeli, hogy nappal van,
506 XIV  |            hangján. ~- Úgy segéljen, át azt. Láttam, ki volt az. Tudom
507 XIV  |            szekér sem jön utána. ~Kezdé azt hinni, hogy vaklárma elől
508 XIV  |                emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi van az erdőn túl. ~
509 XIV  |                 körülsáncolni, elhagyta azt, hogy tudomást szerezzen
510 XIV  |        keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta, hogy az egész
511 XIV  |                 csóválta a fejét, mikor azt meglátta. ~- Úgy hiszem -
512 XIV  |                   hogy mi mind a ketten azt akarjuk, hogy minél előbb
513 XIV  |            irányában akarunk haladni, s azt sem akarjuk bevárni, amíg
514 XIV  |              csónak visz minket, hol mi azt. Tehát, uram, ha van önnek
515 XIV  |              fáradt? Felváltsam? ~- Nem azt akartam vele mondani. Hanem
516 XIV  |             akartam vele mondani. Hanem azt, hogy minél jobban távozunk
517 XIV  |               mintha valamit keresne, s azt a sajátszerű cincogást hallatta,
518 XIV  |         képezett számára. ~Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy milyen
519 XIV  |          kérdésben, aki szót nem fogad, azt teketória nélkül főbe lövöm. ~
520 XIV  |                elhelyezte magát. ~- Hát azt teszi az angol, hogy az
521 XIV  |         lehetett belőle tákolni. Aladár azt is megmutatta, hogyan kell,
522 XIV  |          tutajhoz köté, s átkormányozta azt a töltésig. ~Nagyobb örömriadal
523 XIV  |                 meggondolta a dolgot, s azt mondta, hogy "biz igaz a!" ~-
524 XIV  |             öreg megcsóválta a fejét, s azt jegyzé meg: ~- No, ez sem
525 XIV  |                 oly hálaérzettel kérték azt. ~- Nem restelkedésből tettem
526 XIV  |                restelkedésből tettem én azt, hanem azért, mert a jámborok
527 XIV  |                órát eltöltöttünk itten, azt most éjszakával kell helyrepótolnunk. ~-
528 XIV  |            megfogadta, hogy lefeküdjék, azt ugyan erősen állítá, hogy
529 XIV  |                 aludja át ezt az időt. ~Azt az időt, ami alatt a csónak
530 XIV  |                percről percre közeledni azt a képet, mely a fényes holdvilágnál
531 XIV  |                 rom mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja
532 XIV  |               előtt, s már-már sikerült azt elhagynia, midőn az utcából,
533 XIV  |                  erősen szerencséltetve azt a felborulás minden esélyével. ~
534 XIV  |                a víz csónakázható lett, azt mondta az öreg úr: "No Kampós,
535 XIV  |         visszatértem a csónakkal, akkor azt mondá: "No Kampós; ez a
536 XIV  |          szállítani az ócska kastélyba; azt nem viszi el a víz." Azzal
537 XIV  |               keresztül: igen szép volt azt nézni. ~Míg Kampós uram
538 XV   |   Ankerschmidtet is magammal hoztam. ~- Azt ugyan jól tetted; a leánya
539 XV   |             agyonsírja magát apja után; azt meg én hoztam ide. Fáradt
540 XV   |         megkerültük, s nem látta sokáig azt a pusztulást. ~- A vacsora
541 XV   |               kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon szívesen
542 XV   |             szívesen hallotta volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet
543 XV   |               megrázta Aladár vállát, s azt dörmögé neki: ~- Képzeld,
544 XV   |              Garanvölgyinek, s megrázta azt emberül. ~- Uram, ön tudja
545 XV   |              emberül. ~- Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom
546 XV   |                 de most duplán. ~- Csak azt az egyet sajnálom, hogy
547 XV   |                már úgy illett volna. Én azt regényben mindig úgy olvastam.
548 XV   |    helyreigazítani a tudósítást. ~- No, azt elhallgatja fiatal barátunk,
549 XV   |       polgártárst; Erzsike megcirógatta azt sima kezecskéjével. ~- Hozzá
550 XV   |                 a kenyerünkön osztozik; azt sem várja, hogy megsüssük
551 XV   |          elkezdett a kezéből enni, hogy azt még az öregek is megnevették. ~-
552 XV   |         vendégem otthon van a házamban. Azt akarom, hogy önök idehaza
553 XV   |             egyet nem tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról
554 XV   |          visszaszerző folyamodást írta. Azt egyik sem sejtheté, hogy
555 XV   |         lehetetlen volt észre nem venni azt a megdöbbenést, mellyel
556 XV   |            Kedves bátyám, tegnap, midőn azt a levélkét megmutatta, én
557 XV   |             Eszerint e leány írta volna azt is? ~- Igen. És én mármost
558 XV   |              volna, örülnék rajta, mert azt mondhatnám neki: "Édesanyám!",
559 XV   |              öccse kezét, s még egyszer azt mondá neki: "eredj"; azzal
560 XV   |             számára van kötve. No iszen azt a spektáklit kell majd megnézni,
561 XV   |                  Hát a negyedik? ~- Az? Azt csak úgy kötöttem, véletlenül;
562 XV   |             menekült föld. Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié,
563 XV   |               ön ezt tudja, uram, akkor azt is tudni fogja, kinek köszönhetem
564 XV   |                igaz gavallér, jól tudta azt, hogy a birtok csak kötelezettség,
565 XV   |                nevezheti senki önzésnek azt, ami szerelem. ~És boldoggá
566 XV   |          megszeressék egymást, s valaki azt mondhassa, azért esdett
567 XV   |         vagyonának visszaadásáért, hogy azt saját leányának szerezze
568 XV   |                el magával. ~Garanvölgyi azt mondta rá, hogy jó lesz,
569 XV   |               eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget követé el,
570 XV   |             maradok egy hétig. ~- Ha én azt tudtam volna, hogy ön ily
571 XV   |            közönyt többé, hanem engedte azt olyan melegen szólni, amint
572 XV   |               többi szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak mind
573 XV   |              téns úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad.
574 XV   |               mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp nem engedte
575 XV   |              Kampós uramnak arról, hogy azt csak igen-igen nagy és hatalmas
576 XV   |                  mikor maga előtt látta azt a két szemet, amikbe nézni
577 XVI  |            magukat megrendíteni. ~Pedig azt beszélik már róla, hogy
578 XVI  |            minthogy útjában volt; akkor azt mondtam, hogy nincsen ára.
579 XVI  |                az építkezést. ~- Én nem azt gondoltam. Az összedűlt
580 XVI  |            fognak lakni. ~- Ah uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól
581 XVI  |              van! ~- Az igaz, mert csak azt fogadtam, hogy ki nem megyek,
582 XVI  |              nem lovagolok házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki nem
583 XVI  |             nekem előnyöm van ön felett azt követelni, hogy az ifjú
584 XVI  |                alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit rólunk, nélkülünk.
585 XVI  |                 érzéssel volt írva. Aki azt írta, az önt nagyon szerette. ~-
586 XVI  |              most is nagyon szereti. ~- Azt mondani könnyű. ~- Ne hirtelenkedjék!
587 XVI  |                 nem tud arról semmit." (Azt gondolta mindig, hogy asszonyról
588 XVI  |                   Nos, mi az? ~- Hogy ő azt, ki e szekrénykében foglalt
589 XVI  |           Aladárhoz. ~- S te megígérted azt? ~Aladár patetikus arccal
590 XVI  |                én írtam hozzád. ~Aladár azt akarta válaszolni, hogy
591 XVII |                 stb. stb. ~Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza van,
592 XVII |           ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos. ~
593 XVII |                valakit fölmenteni; csak azt nem lehete földeríteni,
594 XVII |       tartogatott eszközhöz folyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő
595 XVII |             kriminálitásba? ~Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesíték: ~-
596 XVII |              írva: ~"Méltóságos uraim! ~Azt mondják, hogy amely tanúvallomásra
597 XVII |               ítélet. Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó
598 XVII |                büntetés terhe alatt. Ha azt akarja, hogy be ne csukják,
599 XVII |              Beszélték azután egy ideig azt is, hogy a börtönben öngyilkossá
600 XVIII|          megtanult két dolgot. ~Először azt, hogy a börzén spekulálni
601 XVIII|                 arra, hogy valakit, aki azt hiszi, hogy pénze van, becsaljon
602 XVIII|         meghozza az ember "szerelmének" azt az "áldozatot", hogy ismét
603 XVIII|            Kedves Szellemfim! ~Orvosaim azt állítják, hogy mellemben
604 XVIII|           mellemben a baj: szívemben, s azt csak forrón imádott hazám
605 XVIII|              elvállalom az ügyvédséget. Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi
606 XVIII|              kezek! De nem, ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden
607 XVIII|               ott, még egyszer láthatná azt a nőt, ki ide jött - az
608 XVIII|                elhagyott sírja előtt; s azt fogja rebegni: ,E szegény
609 XVIII|            mulatság lesz annak a vége. ~Azt gondolta ki magában, hogy
610 XVIII|               lovagias védelem kéretik, azt bezárta Grisák levélborítékába. ~
611 XVIII|  megcseréltettek. ~Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegyben
612 XVIII|               is azonban kénytelen volt azt tapasztalni, hogy aki legkevésbé
613 XVIII|       reszketett a keze, majd elhullatá azt. ~Hogy eszerint Grisák is
614 XVIII|                 a sétányon minden ember azt fogja kérdezni: melyik az
615 XIX  |              széttekinteni a világban. ~Azt nézi, milyen idő van! ~Ha
616 XIX  |               nézi, milyen idő van! ~Ha azt látja, hogy szép napfényes
617 XIX  |          azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút,
618 XIX  |            erdőnek. ~Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja
619 XIX  |             kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem
620 XIX  |          körülötte olyan arc, amelyikre azt mondhatta: ezt szeretem
621 XIX  |                 egyszerű következmény. ~Azt, aki maga is nemes szívet,
622 XIX  |                feszíték sarkaikat, hogy azt is kivessék helyéből. -
623 XIX  |               nagyon furcsa történet és azt sem lehet rámondani: "régen