Fezejet

 1 II  |       bötykével eltörült, megindult hangon rebegé a vallomást. ~- Ő
 2 II  |        csendet intett, és megindult hangon közbeszólt: ~- Ne mondja
 3 II  |       keserűen rázva, mély, bánatos hangon ily szemrehányást intéze
 4 III |         szólt hozzá katonás őszinte hangon: ~- Hallja ön! Én kitaláltam,
 5 III |          széttárni keblét s elszánt hangon így riadozni fel: ~- Én
 6 IV  |          Most már sokkal csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz. ~-
 7 V   |       szűrét félvállra vetve, feddő hangon tanítá az új földesurat
 8 VI  |           lovag elé. És azzal hideg hangon, de tört lélegzettel mondá
 9 VI  |          teáját? - szólt marasztaló hangon Corinna. ~- Köszönöm. "Elég
10 VII |         kasznárt végre elhatározott hangon a káplár. ~Kampós uram értette
11 VII |            szólt a missz baljóslatú hangon, minővel a hajdankor pythonisszái
12 IX  |       asztali óra finom pici csengő hangon már kilencet üt, s még semmi
13 IX  |        hozzá Eliz, olyan parancsoló hangon, mint egy tábornok. - Tudsz
14 IX  |             szolgáját" olyan vékony hangon tudja elmondani, mintha
15 IX  |                kiálta fel siránkozó hangon Maxonpfutsch úr. ~- Kezdhet
16 IX  |          Ankerschmidt katonás nyers hangon a fogolytól. A lovag ezúttal
17 IX  |             s keblébe tevé, csendes hangon kérdezé: ~- Mondja meg,
18 IX  |          vette észre. ~Azután tompa hangon mondá még: ~- E dolgot ne
19 IX  |             remegőkön, s mennydörgő hangon kiálta reájok: ~- Ördög,
20 X   |          azon a nyafogó, kényeskedő hangon szűkölni, amivel hasonló
21 X   |         rajta - szólt a lovag nyers hangon, széket mutatva a vendégnek. -
22 X   |         nézett az ifjúra, s csendes hangon, melyen a jóakarat lágysága
23 XI  |              kérdé gyermeteg siránk hangon. ~- Haragszom! - szólt mogorván
24 XIV |      Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak mondva
25 XVII| megfenyegetve testvérét; elkeserült hangon mondá hozzá: ~- Bátyám,