Fezejet

 1 III |       vissza. ~Neje bécsi bankár leánya volt, kinek halála után
 2 VII |             Óh nem. ~- Van talán leánya az öregnek, akinek udvarlok,
 3 VII |        Ankerschmidt rátevé kezét leánya fejére, s megsimogatta hajfürteit. ~
 4 VII |  Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme
 5 IX  |        méltóságod hajlandó lenne leánya elcsábítójával kibékülni? ~-
 6 X   |          kezdett, hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele
 7 XI  |         elővéleményt, mellyel őt leánya oly buzgón igyekszik behízelegni. ~
 8 XI  |          te. ~Ekként kiérdemelve leánya dicséretét, Ankerschmidt
 9 XI  |    Ankerschmidt lovagot kisebbik leánya. ~Ott félrehúzta a fehér
10 XI  |     Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva ott ülnek a beteg
11 XII |             Elmondtam neki, hogy leánya szerencséje forog kérdésben,
12 XII |          a hírrel fogadták, hogy leánya ismét beteg lett, elájult,
13 XIII|          hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt. ~Éjjelét, nappalát
14 XIII|        ér mellett választotta ki leánya örök fekhelyét, ahol a fűzfák
15 XIII|           egy hant, amit meghalt leánya sírjára hajított. ~ ~
16 XIV | kitaláljon kocsijával. ~Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki
17 XIV |     életéért aggódunk: kegyednek leánya, nekem nagybátyám. ~Furcsa
18 XIV |          a lovag, kit éppen csak leánya érdekelt. ~- Igenis. Tehát
19 XV  |          Azt ugyan jól tetted; a leánya agyonsírja magát apja után;
20 XV  |       Ankerschmidt egyik kezével leánya kezét fogta, másikat szívélyesen
21 XV  |          e szónál kénytelen volt leánya előtt tért nyitni, s amint
22 XV  |         egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
23 XV  |       nem volt meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett be
24 XVII|         most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni, az első