Fezejet

 1 II  |    kérem alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy
 2 II  |         Hja, mert elváltoztatta ám azt is, hogy nyomára ne
 3 II  |    tovább. Pedig érzékeny dolog ám az, mikor valaki Bihartól
 4 III |       ütve magát Bogumil. ~- Az ám, azt izente, hogy nem tud
 5 IV  |       kérem alássan, más is van ám. ~- A patvart! Még más is? ~-
 6 V   |   pipára gyújtani. ~Nem így van ám az a míveltebb világban. ~
 7 VI  |   összeköttetésbe jöhetnek. ~Az ám; valóságos szellemi török
 8 VI  | kényelmetlenül feszengve. ~- Az ám - helyesli Ankerschmidt -,
 9 VII |       tisztelt urakat, hogy van ám még itt egy irtóztató lomtár,
10 VII |        most mindjárt szétszedik ám azt a tisztességes ócska
11 VII |          mert ilyen ládát kapni ám az esztergályosnál Pesten
12 VII |        Megijedtél nagyon? ~- Az ám. ~- A nagyságos úr küldött? ~-
13 VII |         mindjárt megyünk. ~- Az ám. De hát melyiknek van három
14 VII |       értette a kérdést. ~- Van ám itt az út mellett egy csárda,
15 VII |  odábbtalálok magam is. Aluszik ám ez mind a három. Dupla odúja
16 X   |    csinálta jobban. ~- Nem volt ám az olyan rossz, mint gondolják;
17 XI  |      Valami társalkodóné? ~- Az ám. Valami csendes, okos nő,
18 XI  |        Teringettét, nem fogadok ám szót. Holnap reggel Pesten
19 XII |   Végtére! Hanem én nem tágítok ám öntől. ~- Nem bánom, menjünk
20 XIII|         hosszant. ~- Úgy? ~- Az ám... Csodálatos, hogy ő azt
21 XIV |         szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik,
22 XIV |   menekülni mindenkinek. ~- Oda ám, uram - szólt fejét vakarva
23 XIV |         meg: ~- No, ez sem igaz ám, tisztesség nem esik mondván. ~
24 XIV |         kastély felé. Nagy volt ám már akkor a hiba. Mondtam