Fezejet

 1 I    |        sohasem jutott hozzá, hogy valaha egy napszámra valót bírt
 2 II   |         magyar embertől, hogy még valaha szőlőt akar enni lágy kenyérrel! ~
 3 II   |          bitorolja. ~- Ismerte ön valaha Petőfit? - kérdé szomorúan
 4 II   | fűzfapoézis volt az, amilyen csak valaha szerkesztők kemencéjét bemelegítni
 5 II   |           ő nem emlékezik, mintha valaha személyére nézve Bécsben
 6 IV   |      volna. ~- Óh igen is, tudtam valaha. Sőt igen nagyra becsült
 7 IV   |       ember felejteni, - ha akar. Valaha e megyének választott kormányzója
 8 IV   |         én el "tudtam" felejteni. Valaha gazdag ember voltam; ha
 9 IV   |         Jobb, ha előre megmondom. Valaha egy szép duplapuskát kaptam
10 IV   |           aztán reméllettem, hogy valaha mégis csak lehet majd vadászni. ~-
11 IV   |       álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára akaszthassa a puskáját,
12 V    |          barbár létünkhöz.) ~Akik valaha gazdaságot láttak, tudják,
13 V    |       tartsátok azt, mert aki még valaha ki meri beszélni, hogy engem
14 VII  |  megtörténni, hogy te azon embert valaha meglásd, akit megszabadítani
15 X    |           is kell gondolnom, hogy valaha megházasodom, s a feleségemet
16 XII  |         éppen nem volt honn. ~Aki valaha távirati sürgönyt kapott,
17 XII  |        hogy őneki szabad lesz még valaha boldognak is lenni! ~Ki
18 XIV  |         Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor alatt fogunk bivouacozni -
19 XIV  |          is nyomta az álom. ~S ha valaha fog valamiért köszönettel
20 XV   |       ilyen tündértitkú könyv még valaha nyitva legyen előtte feledve. ~
21 XV   |      útközben hőstetteket amikről valaha regényt lehet írni; én is
22 XV   |        francia regényben olvastam valaha. ~A két kigúnyolt szerető
23 XVIII|         megismeri azoknak íróját. Valaha hozzá is érkeztek levelek