Fezejet

 1 I   |          gondol, uram, mennyiért mondom fel a szállást a baglyoknak,
 2 II  |       igényeit. ~- Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak neki bort,
 3 II  |         tetszik elhinni, hát nem mondom tovább. Pedig érzékeny dolog
 4 II  | küldöttségét. ~Kampós úr, igazán mondom, nagy zavarban volt. Ha
 5 IV  |         megfogom a kezét, és azt mondom: már most itt maradsz, hogy
 6 V   |     rövidséggel: ~- Emberek! Azt mondom, ezután vigyázzatok, hogy
 7 V   |      találna történni a kár; azt mondom, hogy kegyetlenül titokban
 8 V   |         egyéniség. ~- Hát én azt mondom kendnek, bátya - szólt Vendelin
 9 VI  |        nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak rövid időn
10 VI  |         akar vele? ~- No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen
11 VIII|         Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle hallottam. Nem
12 IX  |      magának, hogy akiről én azt mondom, hogy "barátom", annak hirtelen
13 IX  |       hangot adni. ~- No, én nem mondom, hogy nem becsülöm. ~- Ez
14 IX  |    mennykő! Ti semmirevalók! Azt mondom átkozom a lelkit, hogy ez
15 XI  |    hazajönnöd. ~- Szent Hubertre mondom! Nem jövök haza hamarabb
16 XI  |    gyermeknek, úgy zokog. No hát mondom már, hogy nem haragszom,
17 XI  |         nem hagyhatsz: ha én azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek,
18 XII |   bútorok? ~- Hát hisz én is azt mondom. ~- De így én ruinált ember
19 XII |        szólt az orra alá: ~- Azt mondom, doktor, hogy ahol húszezer
20 XII |       kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el! ~- Ejh,
21 XIV |    tetszik őt ismerni. ~- Én nem mondom, hogy készakarva ír valótlanságokat,
22 XIV |          alatta homok van; s azt mondom, hogy árvíz napján nem laknám
23 XIV |        nevét. ~- Ki volt? ~- Nem mondom meg. Ha megmondanám, az