Fezejet

 1 I    |              De uram! - kiálta föl végre egész sértett önérzettel
 2 I    |         benőtt úton megsétáltatva, végre egy sajátságos alakú, suta
 3 III  |            Feláldoztam mindenemet. Végre életemet is. (Most már csakugyan
 4 III  |           Hernádon átvezetett; míg végre az ellenfél ágyúkat hozatott,
 5 IV   |    szemöldeit komolyan leráncolva. Végre, hirtelen odafordulva Garanvölgyihez,
 6 IV   |         ismerik-e még egymást, sőt végre még meg is csókolgatá, s
 7 V    |           jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani nem
 8 V    |               Nem használt semmit. Végre a hatodik levélre csakugyan
 9 VI   |        élni. ~Tehát ok is van. ~És végre kedvező körülmények is vannak.
10 VI   |          Nagyon nevettek ők ezen. ~Végre aztán egy kétemeletes ház
11 VI   |         találja ütni a guta! ~Most végre egypár női vendég közbejötte
12 VII  |       ládát, egyet kerül-fordul; s végre elhagyja a szobát. Letette-e
13 VII  |            göröngyöket a gödörből. Végre kezére akadt valami; kihúzta;
14 VII  |             szólítá meg a kasznárt végre elhatározott hangon a káplár. ~
15 VII  |        bámulatos precízióval hajtá végre a parancsolt műtételt. Magánybosszú
16 VII  |         sokáig hallgattak együtt. ~Végre mégiscsak meg kellett szólalni. ~-
17 VIII |           s nem érti a nyelvet. ~E végre szükséges missz Natalie-nak
18 IX   |        ütöttek ki a kisasszonynál. Végre önt szólítá fel, hogy mint
19 XV   |          magunk megvagyunk - szólt végre a hadastyán megnyugodva. -
20 XVII |            pontosan mind a kettő. ~Végre Bárd Péter, hogy a bírákat
21 XVIII| gondolkozik. ~Pajtayné" ~Az ötödik végre szólt Aladárnak. ~Tudni