| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] erzsikére 1 erzsikét 4 érzületét 1 és 514 esdett 2 esedezést 1 esélyével 1 | Frequency [« »] 623 azt 528 volt 515 már 514 és 500 meg 494 van 491 én | Jókai Mór Az új földesúr IntraText - Concordances és |
Fezejet
1 I | megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy miért tovább, 2 I | szekerek, ökrök, lovak és birkák nélkül; házi bútorain 3 I | Legalább jobb étvágyam lesz. ~És azzal fölviteté a padlásra 4 I | családi klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék 5 I | kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember 6 I | Legalább jobban alszom. ~És azontúl nem nyúlt hozzá 7 I | legalább nem vesztek. ~És megtartotta fogadását. ~ 8 I | tehát ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább 9 I | fel a kocsival az úton. ~És azontúl nem ment tovább 10 I | akarja magát kitenni, ennyi és ennyi hüvelyk, vonal és 11 I | és ennyi hüvelyk, vonal és minőség meghatározását vegye 12 I | szaggatok több csizmát. ~És megtartá szavát. Azontúl 13 I | különbséget tenni kisebb és nagyobb bélyegilletmények 14 I | ezentúl nem fogok pörlekedni. ~És azzal összezsinegelé pöriratait, 15 I | felesel többet senkivel. ~És aki jártas az etnográfiában, 16 I | lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm, az a bizonyos, 17 I | tehát nem? Kár nagyon. - És itt keblébe dugva kesztyűs 18 I | azon számát, melyben ennyi és ennyi számú paragrafus alatt 19 I | jusst ád hozzá a paragrafus. És hát már most miben áll a 20 I | asszony az érintett épület és hozzá vezető útnak sohasem 21 I | birtokosa az említett útnak és kastélynak. ~- És valóban, 22 I | útnak és kastélynak. ~- És valóban, tekintettel volnának 23 I | csukat be, mint elégületlent és csendháborítót? ~Doktor 24 I | Ugyanott papír is volt és egy nagy fakalamáris, melybe 25 I | építkezni akar. ~- Igen, igen. És ő oda nagyszerű kastélyt 26 I | Dehogy! A baglyoknak és patkányoknak így is elég 27 I | hát csak tessék hazamenni és megmondani a lovag úrnak, 28 I | megmondom. Tehát utolsó és megmásolhatatlan véleményem 29 I | határidőn túl elhordassa. - És ezzel ajánlom magamat. ~ 30 I | már a méh is megcsípte. ~És sehol egy kertész vagy egy 31 II | a puskáját is meghozta, és azt a szorongattatás napjaiban 32 II | emlékszik-e még rá, hol és mikor találkoztunk mi Bécsben, 33 II | Arany báránynál" Petőfi és tekintetes Garanvölgyi Ádám 34 II | utolsó hangnyomatig szentnek és igaznak nem tartani, örök 35 II | baljával csendet intett, és megindult hangon közbeszólt: ~- 36 II | nevek nimbusza! Szégyen és gyalázat. Nemtelen kelepcét 37 II | fog jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz. 38 II | Megvetlek benneteket uraddal és rongy alamizsnátokkal együtt! - 39 II | a rongy alamizsnát jobb- és balkeze közé ragadván, hevesen - 40 II | hevesen - zsebébe dugta. ~És még egyszer végigtekintve 41 II | végtül végig bujdosom! ~És elrohant. ~Kampós uram úgy 42 II | megyékbe elvándorolni, jutalmat és méltánylatot keresve. ~" 43 III | III~A vén katona és családja~ ~Ankerschmidt 44 III | jellem, szokva küzdelemhez és parancsoláshoz, bízott az 45 III | könnyű, miután sehova sem jár és útban nincsen. ~A lovag 46 III | pillanatban készek sírásra és nevetésre; piciny száj, 47 III | vagy dalolni kell mindig, és amellett a legháladatosabb 48 III | szörnyű bölcs, tudományos és szenzitív, de amellett nagyon 49 III | látta jónak felsóhajtani. ~- És emiatt kell nekem száműzve 50 III | Azok is halva, megölve. - És itt a bujdosó jól dresszírozott 51 III | valószínűbbnek is tartottam. ~- És - méltóságod - mégis - megtűrheté? ~- 52 III | Azt érti ön, hogy tudtam és nem adtam föl? ~- Nemes 53 III | Áttért a beszéd színművekre és táncvigalmakra. Beszéltek 54 III | Beszéltek a Prófétáról és Fidesről. Ebéd végeztével 55 III | a jövevény megneheztelt és felállt, olyant nem szokott 56 III | maradtak, Ankerschmidt saját és vendége szájába egy-egy 57 III | akarja, félrevonulhat. ~És azontúl nem szólt bele, 58 III | hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából a kialudt 59 III | mellett Eliz kisasszony, és írt nagy sebtén valami levelet. 60 III | Richárd mindent jól látott és hallott. ~Amint Eliz eltűnt 61 III | Azért rejtse ön el jobban és semmisítse meg, ami féltenivalója 62 III | hogy önök megvetnek engem, és e megvetés megöl. Arcom 63 III | csatába. Három kastélyom volt és tizenkét falum. Az mind 64 III | mind az elveszett hazához! ~És itt könnyes arcát tenyereibe 65 III | hasznát venni. Keljen fel és törülje le könnyeit, nehogy 66 III | cselédek észrevegyenek valamit, és legyen arról meggyőződve, 67 III | szót sem tudott lengyelül. ~És azután letörülte könnyeit, 68 III | egyszerre missz Natalie és Hermine az ifjú oppozíció-tagra. - 69 III | árulkodásnak" szoktuk nevezni. És az olyant kivexáltuk magunk 70 III | Eliz rögtön letett tűt és ollót, elővette a grammaire-t; 71 III | hajoljak le érte, pimasz. És most takarodjál; ne merj 72 III | hogy nem tud németül. ~- És énnekem, a mennykőbe is, 73 III | kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy 74 III | rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra vonhassam e gyáva 75 III | senkinek. ~Bogumil hajlongott és elhátrált, a folyosón végig 76 IV | ön azt mondja "herein", és mégis azt állítja , hogy 77 IV | mikor engedelme nincs rá; és én engedelem nélküli engedelmes 78 IV | nagyon tisztelt uram, miben és mi által találja magát megsértve 79 IV | előttem a német tudomány és litteratúra; egy időben 80 IV | a lovaghoz. ~- Nagyságos és vitézlő uram; igen-igen 81 IV | már. El "kell" felejteni! És én el "tudtam" felejteni. 82 IV | kell azt már felejteni; és én el tudtam felejteni. 83 IV | kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet 84 IV | apjának: jószívű, derék, bátor és eszes, büszkeségem, gyámolom; 85 IV | el, míg én megmenekültem; és énnekem úgy tetszett sokáig, 86 IV | álmodom, s megfogom a kezét, és azt mondom: már most itt 87 IV | én addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni. 88 IV | szofizmát, mely az antecedens és consequens összeállításából 89 IV | amit titokban tartsak. És ezzel be volna fejezve e 90 IV | nélkül való, azt mondhatom. ~És itt nekiesett ököllel a 91 IV | legyűrve, felölté kabátját és megnyugodott. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~ 92 IV | megvesztegethetlen közvádló és hidegvérű végrehajtó bíróság: 93 IV | idehaza én parancsolok. ~És e szavaknál baljóslatú mozdulatot 94 IV | mosolyogni, fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi 95 IV | helyéről nagy elszántsággal és hidegvérrel, szigorú márványarccal 96 IV | vétségeért főbelövetném. ~- És minthogy leányod vagyok, 97 V | nincs is nagyon ragadva. És végtére, ha az egész esztendei 98 V | magyar ember oly tudatlan és babonás, hogy mikor kedvenc 99 V | indokolással szokta magát és vendégét rábiztatni a fogyasztásra, 100 V | időszak az a takarítás; cseléd és gazda korán kel, későn fekszik; 101 V | déli harangszóra; ember és állat izzad és siet; kasznár, 102 V | harangszóra; ember és állat izzad és siet; kasznár, tiszttartó 103 V | el. ~Két okos, kitanult és nagyerejű meklenburgi lett 104 V | elé fogva, tudományáról és lelki nyugodságáról hírhedett 105 V | lovakat megállították. ~És éppen valami lejtő következett. 106 V | már későn volt. A gépet és lovakat kísérő négy ember 107 V | aztán a nekiszilajult masina és lovai elkezdtek egymással 108 V | mindennap tojó tyúkjai és hat mázsára meghízható sertései. 109 V | negyvenre. Soha meg nem öletett és el nem adatott belőlük egyet 110 V | elloptak. Mind egyéves úrfiak és kisasszonyok voltak, a legkisebb 111 V | alól is. Azért van rend és törvényszék az országban, 112 V | telep őrzésére három vadászt és csőszt kellett kifogni a 113 V | mit csinál Bräuhäusel úr és dr. Grisák ennyi tenger 114 V | látva doktor Grisák igaz és nem való adatokkal, amikkel 115 V | hogy a vállalkozó napszám és anyag drágasága mellett, 116 V | meg a behozatott tanúkról és gyanús emberekről, és hogy 117 V | tanúkról és gyanús emberekről, és hogy ez gonoszul komplikált 118 V | kevesebb nyomra akadtak, és ezalatt Ankerschmidt repcéje 119 V | szóba sem lehetett állani. ~És ezen az általános izzadás 120 V | szomszéd falvakat munkásokért, és minden este maga tért haza. ~ 121 V | hogy az nagy kár volna, és parancsolatot adott, hogy 122 V | meg a magunk szekereivel és béreseivel hordassuk be 123 V | köszönöm, nagyon köszönöm. És azt is mondja meg neki, 124 V | adva Kampós uram térdének, és megérkezett egy hosszú ügyvédi 125 V | megérkezett egy hosszú ügyvédi és bírói számla, melyet Ankerschmidt 126 V | lovag szó nélkül kifizetett, és senkinek sem mutogatott, 127 V | felőlük - felelt értelmesen és vigyázva. - Gyanítom, hogy 128 V | Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban vagyok. Tetszik 129 VI | Ez sem mindennapi eset. És tökéletes udvaronc. Ezzel 130 VI | bálkirálynéja Pajtay Corinna és senki más. ~Következik a 131 VI | találnom. Álnév van aláírva; és én azon gondolkodom, ki 132 VI | doktor Grisák. Nagy tévedés és százados félreértés gyászos 133 VI | cselszövényeket szőni, törvényes és törvénytelen úton, sőt ami 134 VI | élni. ~Tehát ok is van. ~És végre kedvező körülmények 135 VI | Az asszonyság elég szép és fiatal, s úgy látszik, maga 136 VI | nevét. ~Tehát az ál-Petőfi és a többi, amivé átváltozott 137 VI | Straff Péter, senki más: és ez doktor Grisák bérence 138 VI | ami e szép, ragyogó szemű és mosolygó szájú asszonyt 139 VI | engedély megszerzése sok időt és utánjárást vett igénybe. 140 VI | contumaciam semmiseknek és felbontottaknak nyilatkoztatnak." ~- 141 VI | meg nem jelenhet egy év és nap alatt, az az ő hibája; 142 VI | törvény előtt az nem kifogás. És akkor egy év múlva, hogy 143 VI | fogalmazást, szépen összehajtotta és a zsebébe tette. ~- Kérem 144 VI | sok szerencsét kívántak, és egymást biztosíták afelől, 145 VI | minket ősz, szürke, félig és egészen kopasz "meglett" 146 VI | mindenkit visszautasít, és ennek senki sem találja 147 VI | nyújthatják egymásnak kezeiket. És nagysád titkolja bánatát, 148 VI | meginni. ~Corinna zavartan és közönyösen hebegé: ~- Nem 149 VI | azt a fatális kérvényt. ~És ezt ő sajátkezűleg írja 150 VI | ő sajátkezűleg írja le! ~És ő maga járjon utána annak, 151 VI | visszatette a lovag elé. És azzal hideg hangon, de tört 152 VI | önnek" útjában ne legyen. ~És ez egyúttal aztán kosár 153 VI | főhajtás után búcsút vett, és eltávozott. Doktor Grisák 154 VII | tudta játszani a zongorát és a lengyel menekültet, aminek 155 VII | hogy tárgyakat láthatókká és láthatlanokká tegyen, mint 156 VII | titkárja, írnoka, biztosa és megfelelő fegyveres asszisztencia 157 VII | legény az ajtónál marad, és senkit se ki, se be nem 158 VII | fölött. Titkos menetű egér- és patkánylyukak labirintjai 159 VII | százlábú titkos tenyészverme, és a pinceászka agglomeratív 160 VII | hivatalosan igen dohosnak és azonkívül egészen üresnek 161 VII | megint egy üres palack. És azután még egy. És azután 162 VII | palack. És azután még egy. És azután még vagy tizenöt 163 VII | hallgatott. Nem kérdezték. És ő hallgatott. Pedig ő mindjárt 164 VII | rejtekhelyek összeesküvők és vércsetojások számára, ócska 165 VII | egy nagy darab kenyérrel és sonkával látta el magát, 166 VII | egyet olyat, aki csak néz és néz, és falatozik hozzá, 167 VII | olyat, aki csak néz és néz, és falatozik hozzá, anélkül, 168 VII | pillanatban egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek, 169 VII | vaktában iramodott holt és eleven tárgyaknak, nem válogatva, 170 VII | felszalad. Lett iszonyú csata és tombolás; csizmasark, székláb, 171 VII | kifelé, hátrahagyva halottait és sebesülteit és menekülve 172 VII | halottait és sebesülteit és menekülve mindenféle lyukakba 173 VII | ezt már megvizsgáltuk? ~- És nem találtunk benne semmit. ~- 174 VII | előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó embernek 175 VII | rendületlen nyugalommal és elszántsággal nyújtá át 176 VII | hogy a kocsis a lovakkal és a csézával rukkoljon ide; 177 VII | szekrénykében van? ~- No, és? ~- S hátha abban a szekrényben 178 VII | ott felnyitják a zárt, és találnak benne egy nagy 179 VII | Garanvölgyi Ádám úr fogadott fia és rokona. ~- S micsoda levelek 180 VII | ott megvizsgálták kritikai és kémiai úton, nincs-e bennük 181 VII | mindezek megpecsételve és vidimálva láthatók a leveleken. ~ 182 VII | Valóban Bräuhäusel úr és vizsgáló társai egy betűt 183 VII | ide fárasztanak bennünket, és engednek kutatni reggeltől 184 VII | Azért ezennel komolyan és hivatalosan megintem önöket, 185 VII | együttes hatását a közrend és csend megszilárdítására, 186 VII | akadályozná; s ha ezúttal önök és vonatkozólag ön maga, minden 187 VII | minden egyéb tényleges és tettleges következményei 188 VII | azután Gyuszinak sok bámulni és észlelni valója maradt, 189 VII | jönni látá missz Natalie-t és a két házikisasszonyt. Bogumil 190 VII | semmi ismerős viszony közte és a vizsgálók között még csak 191 VII | kisasszonnyal, szemközt a levessel és azontúl Hermine kisasszonnyal 192 VII | Főleg az apró kolbászkás és gombóckás leves. Ez a szakács 193 VII | nem nyelt mást, mint port és gorombaságot. ~- Kellemetlen 194 VII | missz Natalie. ~- Azok is, és egy veszélyes ember arcképe. ~ 195 VII | észrevételeket összevissza a missz és Hermine tették; Bräuhäusel 196 VII | kettőnek igazat adott. ~- És e levelek itt? ~- Ezek nem 197 VII | semmit. ~Mit tudhatta ő, és mit tudhatták a ház őrei 198 VII | hogy kapták rajta ezen és amazon Kampós uramat; mi 199 VII | semmit. Ha rajtad kívül és azon, kit megbíztam, más 200 VII | Titkolnom kelle azokat és dugdosnom, mert ha magam 201 VII | azért átöleli a tört deszkát és úszik..." ~- Szabad kérnem 202 VII | pipázva hallgatá a panaszt, és nem talált számára vigasztaló 203 VII | tudta jól, hogy kasznár.) ~És azután ismét ivott a kulacsból, 204 VII | ültek rajta: elöl a kocsis és egy csendőr, azoknak háttal 205 VII | háttal a megvasalt betyár és egy másik csendőr, a hátulsó 206 VII | hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár. ~A kocsis lovai 207 VII | két csendőr is a betyár és a kocsis mellett. Mire a 208 VII | ráncigálni. ~A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb bámulva 209 VII | ilyen erővel. ~- Igen is, és teljes sikerrel. Méltóságod 210 VII | is vizsgálat alatt van? ~És akkor aztán a lovag nem 211 VII | mértékben ossza fel Pajtayné és Bogumil között; mert ha 212 VII | hogy arca még hosszabbnak és tragikaibbnak lássék. ~- 213 VII | vehessen búcsút áhítat- és lemondásteljes hajlongással; 214 VII | ki azt az urat az ajtón. ~És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig 215 VII | a köze, hogy ő politikai és csatatéri ellenfelem; s 216 VII | fiatal férfit ábrázolt, és idegen nyelven írt levelek. ~- 217 VII | bámulat, meglepetés, öröm és bosszúság visszásan váltakozó 218 VII | mesterkéletlen mondások ezek! ~És azután mellé tette a doctor 219 VII | legalázatosabb, legszárazabb és legunalmasabb alkalmatlankodás 220 VII | volt ez amahhoz képest! ~És amíg a fogoly menyasszonya 221 VII | ajkaihoz vonta apja kezét, és ott tartotta ismét sokáig, 222 VII | ott tartotta ismét sokáig, és ismét sokáig hallgattak 223 VII | Azt nagyon jól tetted és nagyon rosszul. Jól tetted 224 VII | fogoly, ki fog szabadulni és hazajön. Te pedig attól 225 VII | pedig attól fogva rab vagy és házamból ki nem léphetsz; 226 VII | jól van; már most kelj fel és csókolj meg. Arról, ami 227 VIII | kocsiba ült volna; a missz és Hermine lekísérték odáig; 228 VIII | volt szabad utána nézni és csókokat hányni felé, de 229 VIII | akkor talán megszelídül és eltanul tőled sok jót, amit 230 VIII | is visszainte egy búcsú- és bocsánatadó üdvözletet. 231 VIII | férfiúnak fehér mellénye és fehér nyakravalója volt, 232 VIII | gyorsasággal öltögetett, igen nagy és fontos életfeladatnak tartván, 233 VIII | Igen missz; hm, hm, missz; és Hermine kisasszony? ~- Óh, 234 VIII | sértve van az ő becsülete és a kegyedé. ~- Óh nagyon! - 235 VIII | kisasszony szobájába térhet és festőállványához ülhet. ~ 236 VIII | missz észrevétlen kimehessen és visszajöhessen a vakajtón, 237 VIII | estebéd is sokkal hamarább és gyorsabban ment végbe, mint 238 VIII | szolgáló volt Hermine-é és a nevelőnőé, ebből nyílt 239 VIII | óra alatt itt lehet a pap és a vőlegény; addig csak eltartja 240 VIII | Azonban az óra elmúlt és azután még egy óra elmúlt, 241 VIII | mondana a világ, hogy én - és ön - itt - együtt - a kastélyon 242 VIII | missz, most már bátorság és erő. ~- Uram, én nem állok 243 VIII | Lassan beszéltek előttem és franciául. ~- Hol vetted 244 VIII | Hol vetted fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda 245 VIII | fel a kocsira és mikor, és hogyan, micsoda körülmények 246 IX | kinek alakja csupa aether és napsugár. ~A legelső napsugár, 247 IX | belül van. - Egy dalos madár és egy árva repkényinda. ~Kinek 248 IX | látszik. Első a dalos madár és a repkény. ~A leányka egészen 249 IX | mellékszobában. ~A missz és Hermine ugyan soká alusznak. ~ 250 IX | porkoláb, a keményszívű missz, és mondani fogja: "Allez! zongora-sáncmunkát 251 IX | kigyógyulni. Atyám ma elűzte őt, és nem tudta, hogy engemet 252 IX | szeret, te olyan jó vagy: és nekem senkim sincs, aki 253 IX | legjobban tudod azt. Állj közénk és atyánk közé; a te jó szíved 254 IX | ezerszer. ~Hermine ~Ui. A missz és a direktor nem tudnak semmiről; 255 IX | összecsókolá, kebléhez szorongatta; és újra zokogott és sírt, mint 256 IX | szorongatta; és újra zokogott és sírt, mint a nyári zápor, 257 IX | sírt, mint a nyári zápor, és csókolta a levelet, meg 258 IX | Az bámulva nézett szét, és vállait vonogatta. Eliz 259 IX | Jó. Töltsd meg a puskádat és gyere vissza. ~A kis apróság 260 IX | levelet írni. ~Minő gyöngédség és minő erő kellett ahhoz, 261 IX | meghalt anyjának kegyence: és akiért most a könnyelmű, 262 IX | inte neki, hogy tegye le, és aztán menjen. ~És ismét 263 IX | tegye le, és aztán menjen. ~És ismét írt tovább. ~"Tudod, 264 IX | vagyok? Teremtette. Lövök és szúrok. ~Eliz már erre kinyitotta 265 IX | tikkadtan, lihegve megállt, és nem tudta, hogy mit kérdezzen. ~ 266 IX | olvasás alatt a missz arcán és homlokán szederjes veres 267 IX | foltok támadtak; mély harag és ijedtség tanújelei. Egészen 268 IX | szörnyűség, ez borzasztó. ~- És most olvassa ön e másik 269 IX | átkozott csábító az oka. És kegyed őt menti! ~- Mentem. 270 IX | levele végén: Missz Natalie és a direktor nem okai semminek. 271 IX | át Eliznek a levelet. ~- És most megbocsát, missz Natalie, 272 IX | szükségem van egy hiteles és gyanútlan személyre, aki 273 IX | hinni fog, mert gyermek és együgyű. Isten önnel. ~A 274 IX | Natalie garde-robe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába 275 IX | hidegvérrel beszélni, parancsolni és mindent a legjobb időben. ~ 276 IX | ott más, mint a kis madár és a repkény. ~Most már tudta 277 IX | volt az idő, tizenegy óra, és ő még papucsban és hálóköntösben. 278 IX | óra, és ő még papucsban és hálóköntösben. A segédek 279 IX | oldalzsebéből. - Még csak 10 óra és 57 perc. Mondjad nekik, 280 IX | kacagás, mert igen nagy és ritka fogai voltak. ~- Óh, 281 IX | előkap, bosszúját tölteni: lő és vág! Karmonádlit vág az 282 IX | használni? ~- Kérem: perről és orvosságról sohasem kell 283 IX | átkozott ember miatt. ~- És ön miatt. Mert ön hítta 284 IX | gondoltuk, hogy a vőlegény és a lelkész mindjárt jőni 285 IX | misszt; Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az ajtóban 286 IX | órakor. ~A missz búcsúzott és ment. ~Grisák úr azonnal 287 IX | meghatalmazást; így ni. És erre a másik papírra; kérem 288 IX | a mondott órában a missz és a direktor megjelentek lakásán, 289 IX | ki ezúttal fehér mellényt és nyakkendőt viselt -, én 290 IX | is. ~Egy óra múlva férj és feleség voltak. ~Egy óra 291 IX | újépület mind csak gimnáziumok és elemi tanodák hozzá képest; 292 IX | a ráncok felkiáltójelei és komoly pauzái, szemei derülten 293 IX | faragáshoz véső szükséges, és azt mind kérni kellene. ~- 294 IX | kellene. ~- Nos aztán? ~- És miután nekem úgy sincs egyéb 295 IX | Mikor aztán sokáig nevettek, és egyszer elhagyták, s egymás 296 IX | a foglyok mintléte felől és magukviseletéről tudomást 297 IX | elkezdett rögtön rá igen szépen és kitanult művészettel népdalokat 298 IX | meg nem ismerni a nőírást és észjárást. ~Aladár elgondolkozott, 299 IX | gondolta; - pedig nőírás; és minő természethű érzéssel 300 IX | senkivel sem közlé, mi dologban és merre jár, kétheti távolléte 301 IX | azzal aztán oda a parti! És ezt a szép mulatságot mind 302 IX | Hát hiszen leányokkal és gyermekekkel hogy gorombáskodnék 303 IX | legbizalmasabb emberei, a direktor és a gouvernante. ~- Hogyan? 304 IX | Hogyan? Maxenpfutsch és missz Natalie? Igaz, Eliz 305 IX | Ez is rendes dolog. ~- És rögtön eltávozott. ~- Ő 306 IX | bizonyosan találni fog. ~- És így méltóságod hajlandó 307 IX | egész állását bizalmasan. ~- És megnyugtatólag szólt felőle? - 308 IX | útravaló pogácsát sütött neki; és utoljára a komondorokat, 309 IX | után, melynek szabad áldani és verni, mely büntethet és 310 IX | és verni, mely büntethet és oltalmazhat, ahogy neki 311 IX | vizsgálatot tenni, ítélni és büntetni! Érti-e?! ~Eliz 312 IX | valódian színezve a tréfa és érzékenység szemrehányásával, 313 IX | mint hogy magához ölelje és összecsókolja leánykáját; 314 IX | legelöl, úgymint a kulcsárné és szobaleány, hátrább a férficselédség, 315 IX | amely tegnapi arcát mutatta; és ilyen - nagyon sok van a " 316 X | a címlapra Aladár nevét és lakását, s rábízta az inasára, 317 X | levelet adja fel a postára és rekomandírozza. Alig két 318 X | illetékes bélyegek-e lat és mérföldtáv szerint. ~- Hát 319 X | vissza! Vissza kell vinni és ráírni. ~A jámbor cseléd 320 X | Azt tehát magához vette és vivé haza. ~Az öreg Garanvölgyi 321 X | untersuchungshaftot, s hált a priccsen és evett porkolábkosztot. ~ 322 X | polgártárs annyi adomát és megtörtént dolgot e négy 323 X | mégis, hogy ismét láthatá hű és kedves emberét. Nagyon nélkülözte 324 X | borulnak egymás vállára, és úgy maradnak hosszasan, 325 X | kiürítése után a hírmondás és öröm elektrikus batteriáinak 326 X | Ezen pedig át kell esni, és azután végét szakítani. ~ 327 X | elrontani. Menjen ön hozzá és beszéljen vele maga. Én 328 X | a téren; én kapitulálok és magamat ajánlom. ~Kezet 329 X | válogatni látszott nevetés és sírás között.) ~- Éppen 330 X | nekem van, az a tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen, 331 X | jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni. ~ 332 X | szépen megcsókolta a kezét és eltávozott. ~Ez volt az 333 X | azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret. ~- Igen 334 X | viszony folytatását. ~- És kegyed? ~- Én a világért 335 X | Uram. Ön ma igen generózus és nagylelkű volt oly ügyben, 336 X | urat az öreg? ~- Oda, uram, és azt akarta hogy oltsam be 337 XI | miszerint minden udvariasság és bevett szokás ellen volna 338 XI | lődd meg, azt hagyd ott, és gyere haza. ~- No már ilyen 339 XI | szerencsétlensége közvetett és közvetlen okaira: a puskára, 340 XI | leányka, s odament apjához, és tréfásan enyelgésre akarta 341 XI | alszik. ~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva 342 XI | kérdezi: szereted-e? Szeretem. És te szereted-e? Szeretem. 343 XI | énekelnek a jókedvű cselédek. És utoljára mindig visszatér 344 XI | kettőjükkel van tele a világ. ~És ez így megy egyik éjjel, 345 XI | magát, arról mit mondanak? ~És azután, mikor fölébred, 346 XI | Nem lehet attól menekülni. És aztán mikor ismét aludni 347 XI | Ankerschmidt odalépve hozzájuk; és megtette, hogy jó kedvet 348 XI | haragjától? Az apa haragja méz és balzsam a sors haragjához 349 XI | Igaz, igaz - rebegé halkan, és azután lecsüggeszté fejét -, 350 XI | azután lecsüggeszté fejét -, és mi olyan későn tanuljuk 351 XI | forintot fog tőlem kapni. És most adjon papírt és tollat, 352 XI | kapni. És most adjon papírt és tollat, hadd írjak utalványt 353 XII | lármáz, mégpedig egyszerre, és hogy nem valami tréfás dolog 354 XII | nem tudja visszafizetni és még kacag! ~- Kérem, kérem - 355 XII | bolondnak adott jogot élet és halál fölött? ~- No de arra 356 XII | elégedve, ha az ötezer forintot és annak törvényes kamatjait 357 XII | procentot. ~- Vagy úgy! És mint gondolja ön, doktor 358 XII | meg Maxenpfutsch is. ~- És most vége minden értekezésnek; 359 XII | vagy asszonyt házamhoz. És most ne is vitatkozzék velem 360 XII | a katonaember praktikus és egyúttal szentimentális; " 361 XII | huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc forintot és két húszast letennék az 362 XII | aláírom. ~Doktor Grisák leült és extempo fogalmazott. ~- 363 XII | Utoljára lecsapta a tollat és felugrott. ~- Ejh, nem írom 364 XII | fájdalomban, szégyenben és megbosszulhatlan haragban 365 XII | megbosszulhatlan haragban érzett. És íme mindettől megmenekült 366 XII | bánt, mint egy ócska ruhát, és nem fog bántani többet. 367 XII | legjobb bandát. Az fogja húzni és megvendégelek minden embert, 368 XII | elmondott, nagyon erős Wertheim- és Wiese-féle szekrénybe kellett 369 XII | mi különbség van a közt és egy közönséges postai levél 370 XII | nekik atyjuk nélkül feltörni és elolvasni? ~Az osztrák büntető 371 XII | összeverekedve doktor Grisákkal és Maxenpfutschcsal, azt gondolta 372 XII | hányszor kereste azóta Grisák és Maxenpfutsch úr. ~A doktor 373 XII | krajcáros kolbászt hozassak-e és egy pohár sert, meg egy 374 XII | virslit, de két pohár sert és semmi stinkadorest?" ~"Pedig 375 XII | elsővel hátramenjen." ~"És hát legrosszabb esetben 376 XII | még ma kreuzerwirstli-e és hatvanezer forint, vagy 377 XII | vagy pedig negyvenezer és pompás vacsora?"... ~No 378 XII | akkor önt megint becsukják és így tovább. Tíz évig van 379 XII | van ön biztosítva koszt és kvártély felől, ha addig 380 XII | Egy firtli? Semmi több! És nem akar negyvenezer forintot 381 XII | ki a bérkocsiból Orestes és Pylades. ~A kapus, Vendelin 382 XII | Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel torzított arcot 383 XIII | Az a hant, mely ideköt~ ~És ha az élők el akarnák hagyni 384 XIII | Párosult abban a pompa és a gyász. Papok, énekesek 385 XIII | föld minden rónáiról; arany és selyem a koporsón, fáklyák 386 XIII | selyem a koporsón, fáklyák és lobogó címerek; csak a könny 387 XIII | hogy a sírdombra hajítsa. ~És ez a hant az, mely nem ereszt 388 XIV | bútor vagy holt ember? ~És a parton mindenki úgy dolgozik, 389 XIV | úrias alakjából a sok nap és éjen át rajta száradt sártól, 390 XIV | de annál sokkal rövidebb és költségtelenebb munka, meggyöngíteni 391 XIV | egy a nevemet tudakolta és azt, hogy innen lakom-e 392 XIV | Ki vizsgálhatja a szívek és vesék titkait? Ha az ily 393 XIV | teljesíti, megharagudott és elment. ~- Nem ígérte, hogy 394 XIV | ellenség - felelt rá Aladár. ~- És közös a féltenivaló. ~- 395 XIV | kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján. ~- 396 XIV | mihelyt e hírt megtudják, és igazuk lesz: mert mindegyiknek 397 XIV | sokáig ott maradt állva, és utána nézett mindaddig, 398 XIV | sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek lobogtak 399 XIV | vészfenyegette háznál. ~Az országút és a töltés közötti rét süppedékes 400 XIV | zöld volt. ~A rétek sárga és lilaszín virágszőnyeggel 401 XIV | lapályokon elszórt fehér és fekete nyájak legelésztek, 402 XIV | legelésztek, fehér tehenek és fekete bivalyok. ~S a felkelő 403 XIV | hogy ami most boldogság és poézis, az egy álomidő alatt 404 XIV | ne legyen más, mint sár és kétségbeesés? ~Pedig az 405 XIV | mentek, kocsisa visszafordult és figyelmezteté a patakra. ~- 406 XIV | volna telve zavaros vízzel és fordult irányban haladna. ~ 407 XIV | egész falkái a vadkacsáknak és liléknek, mintha nagy sietségük 408 XIV | panorámája volt. ~Távol és közel, száz meg száz helyen, 409 XIV | hogy forduljon vissza, és hajtson újra a tiszai gáthoz, 410 XIV | pocséta az úton felvett lovat és szekeret, úszva kellett 411 XIV | ahol félnap előtt sárga és lilaszín virág öntötte el 412 XIV | legelésztek már a fehér és fekete nyájak a lapályon, 413 XIV | a menedéktelen távolba. ~És Ankerschmidt arra gondolt, 414 XIV | vészkörnyezte ház ablakában és kiált segítség után, és 415 XIV | és kiált segítség után, és lobogtat fehér kendőt; és 416 XIV | és lobogtat fehér kendőt; és nincs, aki megmentésére 417 XIV | szeretnek ostobának hinni, és ő nem hitt neki; ahelyett, 418 XIV | kegyelmes a benne levőknek. ~És ő akkor ezt sem hitte neki, 419 XIV | büntetése, hogy mindent hisz, és maga előtt lát, midőn nem 420 XIV | volt ott egyéb, mint Aladár és mérnöki segédmunkásai s 421 XIV | nyújthassunk segélyt. ~A csónakok és dereglyék csoportja nemsokára 422 XIV | mintha ugyanazon házak és tanyák közötti tér, mik 423 XIV | kalászok, a kék búzavirágok és piros pipacsok között ott 424 XIV | zsellérekkel; nem veréb- és seregélyhad, hanem ürge-, 425 XIV | fogaival fölberzegetve hátán és oldalain az összecsapzott 426 XIV | odahinté a pici állat elé. És ez elfogadta a kínálást, 427 XIV | Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny veszendő gáton 428 XIV | mert az három napig tartana és addig a víz nem vár; hanem 429 XIV | élelmiszert, azután a leveleket és a hajószerszámokat, s csak 430 XIV | Legelőször az asszony- és gyereknépet kell átszállítani, 431 XIV | nagy árvíz után!" ~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél 432 XIV | felszíne ellepve nádgyökérrel és réti szénával. ~Valami távol 433 XIV | elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet, megint visszatért 434 XV | tér, melyet az udvar, park és szérűskertek képeztek, mint 435 XV | találkoztak össze a lovaggal és leányával. ~Ilyen szűk helyen 436 XV | amint e percben Erzsike és Aladár egymással egyszerre 437 XV | félénken húzta vissza kezét, és szemeit nem merte többet 438 XV | szabadított meg egy erőfeszítéssel és egy jó ötlet által. ~- Ah, 439 XV | megyek magam - szólt Aladár, és rögtön felugrott az asztaltól, 440 XV | sem várja, hogy megsüssük és kínáljuk vele; elébb eszik 441 XV | volt az, mely csak tenni és érezni tud, de nem enged 442 XV | pillantottak egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután 443 XV | ha kedvesükről álmodnak és fölébredtek, megfordítják 444 XV | akarok menni. ~- Menni? Hová és min? ~- A lélekvesztőn, 445 XV | írta volna azt is? ~- Igen. És én mármost többet tudok, 446 XV | amennyire szükségem van. ~- És most azért el akarod hagyni 447 XV | okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi 448 XV | körös-körül tenger van; és ha én mégis felhasználom 449 XV | ezt a szomorú helyzetet és itt maradok, nem jutok-e 450 XV | hogy ismét csónakra ül, és ha lehet, felevez Tiszadobig, 451 XV | nyelven, minden "teremtette" és "kreuzsakerment" után bocsánatot 452 XV | széttekintve a sík víz felett. - És most elmondhatjuk, ifjú 453 XV | önzésnek azt, ami szerelem. ~És boldoggá tette az a gondolat, 454 XV | Ankerschmidt leányával cseveg, és nem borzad a Karib-sziget 455 XV | ami nincs az nem kell! - És most egyszerre kapsz egy 456 XV | hanem az, hogy ha fáradni és küzdeni kell, lesz hol, 457 XV | küzdeni kell, lesz hol, és lesz kiért. ~Tudta ezt az 458 XV | panasztevő jobbágy: ön kihallgat és kegyeskedik tekintetbe venni. ~- 459 XV | mindkét oldalról az ifjú arcát és gyöngéden súgá: "Kedves 460 XV | neki az újrakezdettet. ~És ez a másik élet - jól kezdődik. ~ 461 XV | az egész mennyországot? ~És ha a némán is beszédes ajkakra 462 XV | ajkakra tekinte Aladár, és arra gondolt, hogy e tündérvilági 463 XV | azt csak igen-igen nagy és hatalmas urak engedhetik 464 XV | kedves tüneményt belélegezni, és viselni magában, mint lelket! ~ 465 XV | A csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet. 466 XV | tudott irányt tartani ma, és igen lassan evezett; hiszen 467 XV | szemet, amikbe nézni élet és álom együtt. ~ ~ 468 XVI | megadja magát a mulandóságnak: és íme, az új építmény hamarább 469 XVI | Következőleg a fiamuram és menyemasszony énnálam fognak 470 XVI | Minervae" asszonyi szavazat és az dönt. ~A két öregúr a 471 XVI | lapja Aladár arcképe volt, és alatta a levelek. ~- Ezeket 472 XVI | odaborult Garanvölgyi keblére, és bocsánatot kért tőle százszor, 473 XVII | hidakat mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem sietett 474 XVII | minisztériumot kell megkeresni, és végtére, ha hibásnak találtatnék 475 XVII | törvényszék a postakocsist és kalauzt fogatta el, mint 476 XVII | vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; 477 XVII | volna rá: én tehát meghalok és vallomásomat megerősítem; 478 XVIII| politikusoknak ugyan lehet és néha jutalmas is elébbi 479 XVIII| tudósítani egy levélkében, és kifejezni találkozási óhaját. ~ 480 XVIII| maga is mindent veszített és mindenről lemondott. De 481 XVIII| heves vérű, én nő vagyok és gyönge, azért hozzám jobban 482 XVIII| ön közelébe - meghalni - és elfelejtetni; s kinek egyedüli 483 XVIII| be, azért lehet gavallér és gentleman. ~Tehát Straff 484 XVIII| Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni, tehát szóljanak 485 XVIII| nevetni, mikor egyedül van és sohasem kinyitott szájjal, 486 XVIII| Straff folyvást tüszkölt és nevetett magában, amíg egy 487 XVIII| táblabíró levélcíme alá került. ~És végül Ankerschmidt és Aladár 488 XVIII| És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen 489 XVIII| megrendelt szállása, a legszebb és jobb, ami Füreden kapható; 490 XVIII| ötlete, mert ő gonosz szívű és gunyoros hangulatú. Tőle 491 XVIII| szerint, mikor, hányszor és mennyi ideig volt látogatáson 492 XVIII| már, egész a pincérekig és fürdőszolgákig. ~Holnap 493 XVIII| mint virággal az illat. ~És őneki eszébe jutott, hogy 494 XVIII| ártson az esti szellő. ~És most egyedül ő volt az, 495 XVIII| volna vele szenvedni, várni és szeretni! ~S milyen szerencsétlen 496 XVIII| sincs, akire gondolnia édes, és senkije, aki őreá szeretve 497 XVIII| Ankerschmidt lovag egyetlen báj- és szellemdús leányát, Erzsikét. - 498 XVIII| Erzsikét. - Százszoros áldás és üdvkívánás kíséri az ország 499 XIX | bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza 500 XIX | mi sorsunk"-ról beszél. És ez természetes. ~Nem varázslat