Fezejet

 1 III|      visszahívta. ~- Megállj, Gyuszi. A kisasszony utánad küldött,
 2 III|      mért nem sietsz jobban? ~Gyuszi ijedten kapta le magas tetejű
 3 III|     nem tud németül - piszegé Gyuszi, nagyon örülve rajta, hogy
 4 IV |   árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi. Mindjárt megyek, megráncigálom
 5 V  |   mint Vendelin úr, meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette,
 6 VII|   illet meg. Annálfogva a kis Gyuszi (mert a vadászt magával
 7 VII|     kapnak enni." ~Le is jött Gyuszi az üzenettel a motozott
 8 VII| puskája végén van, mire aztán Gyuszi legelőször is megfutamodott,
 9 VII|     értse azt a nyelvet, amin Gyuszi beszél, levén ő becsületes
10 VII|  magát az ajtó mellé, s amint Gyuszi jött az ebédre hívással,
11 VII|       áttörni a vesztegzáron. Gyuszi rugdalódzott kézzel-lábbal. ~-
12 VII|       az eltakart gallérokról Gyuszi nem tudta elintézni, hogy
13 VII|  célja felé, míg ő maga a kis Gyuszi által vezetteté magát a
14 VII|     úti öltönyét, midőn a kis Gyuszi jött hozzá azzal a kéréssel,
15 VII|      ebben a pillanatban. Héj Gyuszi! ~A missz erre a szomszéd
16 VII|       a hintó, karsamadiner". Gyuszi! Küldd ide a zongoramestert! ~-
17 VII|       álló kis apródkához: ~- Gyuszi! Lökd ki azt az urat az
18 VII|     azt az urat az ajtón. ~És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig
19 IX |     utána nagyhirtelen beállt Gyuszi. ~Eliz szemei akkor már
20 IX |  jelszó? Mondja a jelszót! ~- Gyuszi, most mindjárt pofon ütlek. ~-
21 IX |      míg atyám hazajön. Mikor Gyuszi elhagyja a külső szobát,