Fezejet

 1 II |         első lépésre is, hogy lép eléje föltett kalappal. ~Egypár
 2 III|   segíteni, megnyugodott benne, s eléje építkezett. ~Meg is lehetett
 3 III|         kertajtóhoz ért, hirtelen eléje dobbant, mint a szakállas
 4 V  |           egy diagonális vonallal eléje kerülhessen a lovagló Ankerschmidtnek. ~-
 5 IX |   szobaleány visszarettent, amint eléje dobbant. ~- Hol van a missz? -
 6 IX |         Aladár hármas záraiban, s eléje lépett egyike azon nagy
 7 IX |           Aladár. ~A várkormányzó eléje ment, s megfogta jobbját;
 8 IX |        bántani senkit. Ő maga fog eléje lemenni. S addig nem engedi
 9 IX |           Eliz a fedett csarnokig eléje ment, ahol a kocsi megállt,
10 IX |         hátrább a férficselédség, eléje somfordáltak, s kézcsókolva
11 X  | találkozott, ki messziről kiabált eléje: "Nagy uram! Kasznár uram!
12 XI |      ittmaradt, abból küldhetnénk eléje; én sem viselhetem azokat;
13 XI |      Erzsike aggódó arccal futott eléje. ~- No te, rossz leány -
14 XII|          atyjuk mindennap kétszer eléje lovagolt az érkezendő telegramnak,
15 XII|     Erzsike, apja lépteit hallva, eléje sietett. ~- Mi történt? -
16 XII|          remegő ajakkal. ~Erzsike eléje mutatta a felbontott sürgönyt,
17 XII|          felesége. ~Azzal odaveté eléje a telegramot. ~"Hermine
18 XII|          ki a kocsiból, s sietett eléje. ~- Na? Na! Megvan? ~Midőn
19 XIV|           jegenyési erdőn túl már eléje került önnek az árvíz. ~-
20 XV |        szobájába, s örvendve jött eléje. ~- Hozott Isten! Hogy jöttél
21 XV |          szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett -, ha egészen elapad