Fezejet

 1 V    |    semmije sem törött el. ~Két okos, kitanult és nagyerejű meklenburgi
 2 V    |        pedig, amilyen csendes, okos faj békés előrehaladás korszakában,
 3 VI   |       magasztalni, hogy milyen okos, milyen takarékos asszony
 4 VI   |      magát kimenteni, mint más okos ember, inkább a más hibáját
 5 VI   | írásban. ~Grisák úr ezt nagyon okos szónak találta, mely eléggé
 6 VIII |       már nagyobb vagy, mindig okos voltál. Téged sohasem kellett
 7 IX   |      tartá a ház címerének, az okos, szerény leányt, kinek szavát
 8 IX   |       hibát előmozdíták. ~- Ön okos leány - sipegé a missz,
 9 X    |     már elégülten fekteté szép okos fejét Aladár térdére. -
10 XI   |   felügyelést megoszthatnám, s okos dolgokról beszélhetnék vele. ~-
11 XI   |         Az ám. Valami csendes, okos nő, akinek már megjött az
12 XII  |         értsük meg egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan
13 XII  |  nyernek, én ott játszom, ahol okos embereké a szerencse. Mi
14 XIV  |   eközben oly kérőleg tekintve okos, ragyogó szemeivel Aladárra. ~-
15 XIV  |  lucskosan, sebesen lihegve, s okos szemeivel folyvást Aladárt
16 XIV  |            Hahó! Van-e itt egy okos ember? Ha van, álljon elő,
17 XIV  | kalapját, s elvállalta, hogy ő okos ember. ~- Nem kell jajgatni,
18 XIV  |    ágbogas agancsai, az őzünők okos fejecskéi meg sem rebbentek
19 XV   |  nevezzen fiának. De egy szép, okos, értelmes gyermek és én:
20 XVIII|      ember, ki hű, mint az eb, okos, mint a róka, nem szentimentális,