Fezejet

 1 I  |     kérdezni: mi újság odakinn. ~Az öregúr elég jókor vetődött még
 2 I  |              Lehetetlen! - szólt az öregúr, oly együgyű fejcsóválással,
 3 II |       családja, egy katonás tartású öregúr, két kisasszonyával. ~Gazdatiszteiket,
 4 V  |        rögtön tárgyaltatni, mert az öregúr nagy lármát tud csapni. ~-
 5 IX |            hogy hát amit most ez az öregúr elrontott, azt ővele magával
 6 X  |               No de nagyon örült az öregúr mégis, hogy ismét láthatá
 7 X  |             nagyon. ~Utoljára is az öregúr vállat vonított; valaki
 8 XI |          vitte a tettetést, hogy az öregúr azt kérdezte tőle: ~- Nos,
 9 XII|          napon minden embernek. ~Az öregúr azt is közölte leányaival,
10 XV |           Mi tartunk Aladárral. ~Az öregúr is ébren volt még, midőn
11 XV |        tehát essünk át ezen is. ~Az öregúr megrázta Aladár vállát,
12 XV |       bátyám. El fogom mondani. ~Az öregúr visszament Aladárral szobájába. ~-
13 XV |              Igazad van, eredj. ~Az öregúr megszorítá öccse kezét,
14 XV |     kicsónakázunk, az idő szép. ~Az öregúr puskát is akart magával
15 XV |        lopják! - gondolá magában az öregúr.) ~Bátran fogadhatott volna
16 XV |           lesz kiért. ~Tudta ezt az öregúr maga is. Úgy olvasott ő
17 XV | osztentációval kiporoltatá, mire az öregúr előjött szobájából, s tréfásan
18 XV |      csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak helyet. A lélekvesztőt
19 XVI|       kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással erősíté
20 XVI|         szavazat és az dönt. ~A két öregúr a nagy disputában a szobákon