Fezejet

 1 I   |      elmúlt a nevető kedve. ~- Nos hát mit gondol, uram, mennyiért
 2 II  |       maradt volna az fenn. ~- Nos, uram, mi jó hozta önt ismét
 3 IV  |   Tessék kihallgatni engem. ~- Nos? - kérdé Ankerschmidt, szörnyen
 4 V   |     utóbbat következhetnék. ~- Nos aztán? ~- Hát mivelhogy
 5 VI  |       Ádámnak az öccse, tudja? Nos, mi a patvar lelte önt? ~-
 6 VI  | működni; vajon ki lehet az? ~- Nos; nem találja ön el, hogy
 7 VII |       uraim, még egy szóra. ~- Nos, mi tetszik? ~- Önök látják,
 8 VII |       meg fogja háborítani. ~- Nos, mi az? Csak egyenesen rohamra!
 9 VIII|      mondani, oda elvittem. ~- Nos. Hát aztán? ~- Hát aztán?
10 IX  |     azt mind kérni kellene. ~- Nos aztán? ~- És miután nekem
11 IX  |    Talán a nő mégis hívebb? ~- Nos? Ön kíváncsi ugye azt az
12 IX  |       felé, hanem Fehérvárnak. Nos, mi újság itthon? ~- Semmi
13 IX  |      tartogatta véleményét. ~- Nos, úgy, hát, ahogy vesszük. ~-
14 XI  |   öregúr azt kérdezte tőle: ~- Nos, miért van oly jó kedved? ~-
15 XII |   mondta el, ahogy történt: ~- Nos uram - szólt belépve hozzá -,
16 XII |    utalvány nálam. ~- Szép. ~- Nos, mit mond ön ehhez? ~- Semmit. ~-
17 XII |       s diskurzust kezdett. ~- Nos doktor? Hát mit csinál az
18 XV  |    látja, az volt a valódi? ~- Nos, nem adod vissza a levelemet,
19 XV  |        Aladárral szobájába. ~- Nos, mondd el hát, ki kerget? ~-
20 XVI |   nekem e percben fogadott. ~- Nos, mi az? ~- Hogy ő azt, ki