Fezejet

 1 I   |           átengedni nem tetszik. ~- Igenis. Azt valami régimódi ősöm
 2 II  |          köpcös úr. - Tőle jövök. - Igenis. Emlékezik a bécsi találkozásra.
 3 II  |            volt tele a feje.) Tehát igenis, 1848. szeptember 27-én
 4 II  |           világ túlsó végére, hanem igenis a falu túlsó végén levő
 5 III |             kis pátosz.) Szolgáltam igenis. (Két kanál leves.) Véremmel,
 6 IV  |          papának odamenni. ~- Nekem igenis. Ki mondja azt, hogy nem?
 7 V   |         leült a mutatott helyre. ~- Igenis tudok felőlük - felelt értelmesen
 8 VI  |             felfedezései által. ~Óh igenis: tudnak udvarolni, még táncolni
 9 VII |           úrhoz intézve szavait. ~- Igenis látom - szólt az, félszemével
10 VII | ernyőfödelet? Most ki van húzva. ~- Igenis. ~- Mostan pedig be van
11 VII |          most tudják önök meg, hogy igenis van ebben a ládában valami,
12 VII |        engem híttak a kastélyba? ~- Igenis, hiszen úgy mondtam. ~Ezzel
13 VIII|             bátran. Hol is kezdjem? Igenis. Bogumil úr az éjet nálam
14 IX  |           azt lelövöd; értetted? ~- Igenis értettem. ~- Tehát aszerint
15 IX  |           Az ő jegye is itt van. ~- Igenis, könyörgöm alássan. Ő kinn
16 IX  |      tartják marcipánnal; hanem azt igenis megszokta már, hogy pontosan
17 XI  |           is. Kell-e még valami? ~- Igenis, kell még. De ne húzd össze
18 XII |      tartunk bele. Táncolni fogunk! Igenis. Muzsika lesz a háznál.
19 XIII|             Mikor a Tisza kiönt? ~- Igenis. Minden ötödik-hatodik évben
20 XIV |            csak leánya érdekelt. ~- Igenis. Tehát mondám, hogy azok