Fezejet

 1 I   | méltóztassék tataroztatni... ~- Dehogy! A baglyoknak és patkányoknak
 2 III |       az ítélet kimondása után? Dehogy. Tessék csak elképzelni!
 3 IV  |        csendesen mosolygott. ~- Dehogy bolond. Nincs ebben semmi
 4 VII |       amit meg kellett találni. Dehogy volt az. Mind két-háromszáz
 5 VII |    melletti ócska épület. ~- Ah dehogy! Garanvölgyi volna tán kompromittálva? ~-
 6 VIII|  nincsenek kígyók a kertben? ~- Dehogy, azok most téli álmukat
 7 VIII|     eltévedt a sötétben? ~- Ah, dehogy. Ne tessék aggódni. Én már
 8 IX  |         elnevette magát. ~- Ah, dehogy! Annyira nem vitte. ~- Uram -
 9 XI  |   valami vaskos perszóna? ~- Óh dehogy az. ~- Honnan tudod te? ~-
10 XI  |          s hazakergessen. ~- Óh dehogy - rebegé reszketve a lányka. -
11 XI  |    rebegé reszketve a lányka. - Dehogy imádkoztam ezért, dehogy.
12 XI  |        Dehogy imádkoztam ezért, dehogy. Istenem, Istenem. Ő az
13 XI  |         semmi baj sincs? ~- Óh, dehogy nincs - sóhajtá a leányka. -
14 XI  |         Éjszaka rossz az út. ~- Dehogy rossz. Hát a posta? Egész
15 XII |           Meg van ön őrülve? ~- Dehogy vagyok; sőt inkább nagyon
16 XIV |  megdicsérik. Már így értem. ~- Dehogy érti. Attól tartok, hogy
17 XV  |      rajtaesve a hallottakon. ~(Dehogy, nem - gondolá magában Ankerschmidt,
18 XV  |   helybenhagyás hiányzott még. ~Dehogy gondolt az elutazásra többé.