Fezejet

 1 V  |       nem kell az embernek az apja lelkét szidni! Csendes jojcakát
 2 VII|     megadta magát, odaborulva apja lábaihoz s piruló arcát
 3 VII|    két kezével ajkaihoz vonta apja kezét, és ott tartotta ismét
 4 IX |      ha a leányok valamelyike apja ellenére választana férjet,
 5 IX |    ellen, félénk nagy szemeit apja lángoló arcához emelve,
 6 XI |    Szerencsétlen nő, szegény, apja akarata ellen ment férjhez,
 7 XI |  ellen ment férjhez, aztán az apja kitagadta. ~- Azt - elhiszem. ~-
 8 XI |   Ismerőihez menni szégyellt; apja házához visszatérni nem
 9 XI | Erzsike annyiszor megcsókolta apja kezét, hogy az utoljára
10 XI |  bírta elfojtani. ~Hanem mire apja elé ért, mégis oly tökéletességre
11 XI |  olyan szépen megcirógatta az apja arcát, melyen már akkor
12 XI |    semmi gondja arra, hogy az apja nem ázik-e meg, mint egy
13 XI |       nem akar bánatot érezni apja szerencsétlensége fölött.
14 XI |    akarta fordítani a dolgot, apja keze után nyúlva. ~- Ejh,
15 XI |      keservesen zokogni, hogy apja ijedten ugrott fel: - Hát
16 XI |  Erzsike megfogadta a szót, s apja nyakát átfűzte karjaival,
17 XII|       hangzott elé. ~Erzsike, apja lépteit hallva, eléje sietett. ~-
18 XV |       leánya agyonsírja magát apja után; azt meg én hoztam