Fezejet

 1 II  |         kitudhatnók, kénytelenek vagyunk "teljes című Szerencsétlen
 2 III |       jókor jött, még a levesnél vagyunk. ~A bujdosó olyan hosszú,
 3 VI  |     adatott azt mondani: mi urak vagyunk. Nagyszerű helyzet ez! Azonkívül
 4 VI  |     útjában, míg így kénytelenek vagyunk őt szomorú sorsában továbbra
 5 VI  |     egyhuzomban. ~- Pedig nem is vagyunk egymásnak adósok. ~- Micsoda
 6 VII |     elfogadni. ~Bizonyosan közel vagyunk a rejtekhelyhez, azért akar
 7 VIII| lelkemnek fele; mi annyira egyek vagyunk; mint egy hímzésnek két
 8 VIII|       most odaadom, s biztosítva vagyunk, hogy reggelig fennmarad
 9 IX  |           de - de akar-e ő? ~Jól vagyunk már. ~- Azt bízza kegyed
10 IX  |          orra e mondásra. Szépen vagyunk! Mármost adieu szép özvegy!
11 IX  |      Most már édes leánykám, így vagyunk. Én többet a házhoz olyan
12 X   |          hogy mi régi ellenségek vagyunk. ~- Igen hosszú fegyverszünetre. ~-
13 X   |          hogy mi régi ellenségek vagyunk. No hát én legalább bebizonyítom
14 XII | harmincezer forinttal, s kvittek vagyunk. ~- Én csak annyit mondok
15 XII |         amint látta, hogy készek vagyunk húszezer forintot megadni
16 XIV |  táboriasan megy. ~- Kénytelenek vagyunk vele. Nem csupán az elemmel
17 XV  |          most magunk is vendégek vagyunk, s amit úgy hínak, hogy "