Fezejet

 1 VII|       végre elhatározott hangon a káplár. ~Kampós uram értette a
 2 VII|      csárdához értek a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit
 3 VII|        szalonna is azokból való. ~Káplár uram előtt gyanúsnak tetszett
 4 VII|        elejtett kését felvegye, a káplár inte két legényének, hogy
 5 VII|           díj van a fejemre téve, káplár uram? ~- Halva kétszáz,
 6 VII|          ötszáz forint. ~- No hát káplár uram, ötszáz forint nyomja
 7 VII|         ez éppen egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot
 8 VII|           ad a markába ingyen? ~A káplár átlátta, hogy igen jámbor
 9 VII| megfogyott húsz percenttel. ~- No káplár uram, igyék hát ebből kegyelmed
10 VII|       száját s odanyújtva elé. ~A káplár vonakodott. ~- Vagy úgy?
11 VII|            miket a megszólított a káplár egy intésére elő is vett
12 VII|  megszomjazik, akkor itassa meg. ~Káplár uram öröme most már határtalan
13 VII|         ne szédítene? ~Minélfogva káplár uram nemcsak a kulacsba
14 VII|          ülésben Kampós uram és a káplár. ~A kocsis lovai közé vagdalt;
15 VII|           felé. ~- Károg a holló, káplár uram! - dünnyögé Szemes
16 VII|            dünnyögé Szemes Miska; káplár uram pedig nem felelt rá,
17 VII|        ráncigálni. ~A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb