Fezejet

 1 I    |      emberségéből élt, s sohasem jutott hozzá, hogy valaha egy napszámra
 2 II   |         le a kalapját, ha eszébe jutott, hogy ő eddig mindannyiszor
 3 V    |        egy fél lófejjel hamarább jutott oda; s minthogy ő végre
 4 V    |          lovagnak ezúttal eszébe jutott, hogy lováról lehajolva,
 5 VII  |  refraktáriust; de azután eszébe jutott, hogy ezt a mulatságot a
 6 VII  |         Szerencséje, hogy eszébe jutott, amiért jött. ~- Az urakat
 7 VII  |    Láthatta, hogy itt most bajba jutott. ~- Isten jónap, vitéz uraim! -
 8 X    |           Az öregúrnak csak most jutott eszébe a levél, mit a fáskosárba
 9 X    | vőlegénye előtt, s hogy ez neked jutott, az nagy szerencse. Két
10 X    |        hogy ön micsoda helyzetbe jutott. Ah! - Itt igen kedélyesen
11 XII  |       duzzogó fancsali képpé. Az jutott eszébe, hogy: "De ha tudtad
12 XII  |       Straffnak legelőször is az jutott eszébe: nem lehet-e ez mesterfogás
13 XIV  |        mehetnékje támadt. Eszébe jutott, hogy holnap sürgetős megjelenési
14 XIV  |      átlátta, hogy biztos helyre jutott, első gondja volt, hogy
15 XV   |    kémjáratból eldöntő ütközetbe jutott, s nem parancsolt hangjának
16 XVIII|        Az is meglehet. ~Utoljára jutott Straff körmei közé az Ankerschmidthez
17 XVIII|          illat. ~És őneki eszébe jutott, hogy egy évben ő maga is