Fezejet

 1 I    |        szellemei. ~- Hahaha! A jámbor kísértetek ugyan haragudni
 2 II   | tartozik a szegénylegényeknek. Jámbor bujdosó, aki fátumát kerülgeti,
 3 II   |    csak kerüljenek össze! Az ő jámbor hazafi lelkével ilyen csúfot
 4 II   |  megállt, s észrevevén, hogy a jámbor férfiú szemei most is utána
 5 IV   |       az majd a torkán akadt a jámbor férfiúnak; háromféle színt
 6 V    |       bámulva az inspektor. ~A jámbor vállat von. ~- Nem tudom
 7 V    |      szál férfiú, tisztességes jámbor arccal, szép fekete bajusza,
 8 VI   |    dolga nincs, mint ha valami jámbor farmernek elveszett a lábas
 9 VII  |      káplár átlátta, hogy igen jámbor ördöggel van dolga, aki
10 IX   |     ezt már mondta nekem is. A jámbor teremtés. Most ez is szerencsétlenné
11 IX   |  fennmaradt krajcárokat, ami a jámbor fiúnak nagy örömet okozott. ~
12 IX   |   felsegíté rá, azt kérdezte a jámbor fiútól: ~- Hogy fordítaná
13 X    |       kell vinni és ráírni. ~A jámbor cseléd addig szabadkozik,
14 XI   |         te nem ismered annak a jámbor személynek a termetét, hátha
15 XII  |     aztán kihozta türelméből a jámbor Treboniánt: ~- Takarodjék
16 XIV  |    engem meg fog enni. ~- Ez a jámbor fickó csakugyan utasszállító
17 XVIII|     Mennyit nevettünk együtt a jámbor verseményein; ,együtt!'