Fezejet

 1 IX   |             egy pillantást vetni abba Aladárnak. ~A fiatalember beletekintett
 2 X    |            levelet írni - Garanvölgyi Aladárnak. Különös módja az írásnak!
 3 X    |              fejet csóvál. ~- Hisz ez Aladárnak van címezve. ~- Hadd lám.
 4 X    |       szívdobogást kaptam egyszerre. ~Aladárnak oda kellett hozzá sietni,
 5 XIV  |              mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie a hangon,
 6 XIV  |               sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni kellett, míg a hosszú
 7 XIV  |       tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak, úgy ez azon tanácsadása
 8 XV   |            óvhatlanul odanyújtá kezét Aladárnak, s e szókat rebegé: ~- Én
 9 XV   |           szörnyen kapott rajta, hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából
10 XV   |          jövevényt - könyörge Erzsike Aladárnak. ~- Szívesen. ~- Hanem jó
11 XV   |             házi árulótól. ~A levelet Aladárnak nyújtá, a többiek úgyis
12 XV   |              írásához. ~E pillanatban Aladárnak lehetetlen volt észre nem
13 XV   |           egyszer kellett találkoznia Aladárnak Ankerschmidtékkel. ~Aladár,
14 XV   | Garanvölgyinek mindjárt feltűnt, hogy Aladárnak jobb kedve van, mint reggel
15 XVI  |      Lehetett-e e kérdésre mást tenni Aladárnak, mint a kérdező kezét szívéhez
16 XVIII|                 Az ötödik végre szólt Aladárnak. ~Tudni kell pedig, hogy
17 XIX  |          jobban meggyőzé afelől, hogy Aladárnak igen boldognak kell lennie.