Fezejet

 1 I    |      érzékenykedés biz ez egy ilyen vén sastól, mint magam, de már
 2 I    |      árendás ki ne pusztítsa a szép vén jegenyefákat két oldalon: ~-
 3 III  |                               III~A vén katona és családja~ ~Ankerschmidt
 4 III  |   méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra
 5 VI   |        forrt a méreg. Ez az együgyű vén ember ahelyett, hogy kapna
 6 VII  |         tűnt szemébe az ódon emlék, vén vadgesztenyefáktól környezve,
 7 VII  |              de látni fogja, hogy a vén róka mégis tovább lát. Ide
 8 VII  |       távolról is hallott valamit a vén kuruc makacs szeszélyeiről,
 9 VIII |          reggelt - mordult vissza a vén kocsis. ~- Mit jó reggelt,
10 VIII | lovászgyerek járatja. ~- Ne bomolj, vén bolond. Bogumil urat kérdem. ~-
11 IX   |            embert soha; mert látod, vén katona vagyok, sokszor verekedtem
12 XII  |          mert a végrendelet annak a vén bolondnak adott jogot élet
13 XV   |              E leckét éntőlem, mint vén katonától, vegye jó néven,
14 XVIII|       legolcsóbb portékának, akit a vén gyereknek játékszerül vigyen,
15 XIX  |       Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot. ~"Gyertyaszentelői
16 XIX  |      Miskolcra, - a konventbe. ~S a vén táblabíró újra megjelent