Fezejet

  1 I    |            cogito", akkor, "non sum". ~Én pedig mátul fogva nem gondolkozom
  2 I    |                oldalamba törött; hanem én egyáltalában nem tudom megmondani
  3 I    |            éppen olyan szépen kinő, ha én nem nézem is, s az idei
  4 I    |            elfogy a maga útján, mintha én nem segíteném is fogyasztani.
  5 I    |             Garanvölgyit tisztelhetni? Én vagyok doktor Grisák! ~-
  6 I    |                 De megbocsásson, uram, én bámulom... - szabadkozék
  7 I    |          szabadkozék doktor Grisák. ~- Én magam is bámulom, el nem
  8 I    |                uram. ~- Jó, jó, hiszen én nem disputálok, egészen
  9 I    |         Garanvölgyi. ~- Mit gondol ön? Én doctor juris vagyok! Doctor
 10 I    |              illedelmes prüderievel -, én nem vagyok "nagyságos". ~-
 11 I    |              hát röviden, mit akar? ~- Én éppen nem jöttem uraságodnak
 12 I    |                úr ezt a charádát, mert én soha életemben sem tudtam
 13 I    |             még értesülve lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm,
 14 I    |           bírta azt testvérem özvegye; én készpénzen vettem azt meg
 15 I    |          legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom. ~Garanvölgyi
 16 I    |            bölcsességgel mondá: ~- Ezt én mind elhiszem, uram, elhiszem,
 17 I    |            miben áll a szívesség, amit én Ankerschmidt Ritter von
 18 I    |              udvarias, gavallér ember, én azonban "jó ügyletnek" nevezem
 19 I    |             mint magam, de már egyszer én ilyen babonás vagyok. ~-
 20 I    |               Ritter von, mit tehetnék én ellene? ~- Törvénybe idézhetné! -
 21 I    |          vágott közbe doktor Grisák -, én nem jöttem önhöz konzultálni,
 22 I    |                Hisz ez méhes! ~- Ez az én dolgozószobám, uram - szólt
 23 I    |    mosolygással a háziúr. - Itt töltöm én a napot csendes stúdiumokkal. -
 24 I    |                több ne csípne már meg. Én teljhatalommal vagyok felruházva
 25 I    |               sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer forintra nagyon
 26 I    |         megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet el
 27 I    |             máris bontja a tetejét. ~- Én pedig föl nem rakatom, ha
 28 II   |            végezni, hogy: "Nono, eszem én még szőlőt lágy kenyérrel!" ~
 29 II   |             hagyjuk; hiszen nem akarom én ezt most megmagyarázni. ~
 30 II   |     hangolhatná az igényeit. ~- Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak
 31 II   |               Aztán szarvasbőr topány? Én magam sem viseltem azt soha,
 32 II   |          igazíttatni! ~- Hiszen azt is én ajándékoztam neki. ~- Még
 33 II   |              ne tessék mondani. Amiről én egyszer meggyőződtem, az
 34 II   |       gombóctól, amíg enné? ~- Nem biz én. ~- Én már igen. Tessék -
 35 II   |                enné? ~- Nem biz én. ~- Én már igen. Tessék - a macskafiúk. -
 36 II   |           Hanem hát jól van no. Hiszek én már "mindent", csak parancsoljanak
 37 II   |             annak a megtudásáért, amit én beszélek, nem kockáztatnak
 38 II   |            igenis, 1848. szeptember 27-én voltak együtt Bécsben az "
 39 II   |                hacsak zászló után nem: én pedig tudtommal soha még
 40 II   |               akarja sérteni. ~- Uram. Én százszor engedelmet kérek.
 41 III  |            állt kedélyhangulatával. ~- Én átadom neki a helyemet -
 42 III  |                kell rebegnie: ~- Uram, én egy üldözött szerencsétlen
 43 III  |       vesztegette ön azt érdemtelenre. Én is ön oldalán harcoltam. ~-
 44 III  |               mind láthatatlanná lett; én szinte két tűz közé szorultam
 45 III  |               kérdé elbámulva. ~- Hogy én hogyan tudom önnek ottlétét?
 46 III  |               a magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek is tartottam. ~-
 47 III  |             már bosszantani kezdett. - Én medve voltam, ki marakodtam
 48 III  |     Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz tartozom,
 49 III  |            akikkel egyetért. ~- Óh, de én nem értek vele egyet - iparkodék
 50 III  |                ne hozza többet elő. Az én házamnál nem szabad denunciációnak
 51 III  |          őszinte hangon: ~- Hallja ön! Én kitaláltam, hogy ön kicsoda.
 52 III  |           Legyen ön bizalommal hozzám. Én bírok egy kis befolyással
 53 III  |                akar még beleírni; majd én mindjárt visszahozom; addig
 54 III  |             illeti, annyi, mint semmi. Én valóban nem értem, minek
 55 III  |                zokogva mondá: ~- Igen, én nem vagyok az, aminek kiadtam
 56 III  |                lengyel menekült vagyok én; Prága védelmezőinek egyike;
 57 III  |            hangon így riadozni fel: ~- Én most önök kezébe tettem
 58 III  |             próbáit adja mindennap; de én jobb szeretném, ha a francia
 59 III  |                tanulná meg azalatt. ~- Én meg jobb szeretném, ha éppen
 60 III  |            köszönnek nekem az utcán, s én még csak el sem tudom fogadni;
 61 III  |                Télen nyáron pusztán az én lakásom" valóban gyönyörű
 62 III  |                Télen nyáron pusztán az én lakásom." ~Missz Natalie
 63 III  |           levelet! Csak nem várod hogy én hajoljak le érte, pimasz.
 64 III  |              Hah! Ez valami hallatlan. Én bámulni kezdek ezen embernek
 65 III  |           ördögbe! De hát mit írhat az én leányom Garanvölgyinek? -
 66 III  |              Csak nem képzeli ön, hogy én egy levelet fel fogok törni,
 67 III  |              ebben a levélben, amit az én leányom ír egy olyan ellenséges
 68 III  |                Maradjon. Majd megtudom én attól, akinek szól a levél. ~-
 69 III  |            tartalmát nekem megmondani, én nem tudom őt kényszeríteni,
 70 III  |           tudom őt kényszeríteni, mert én gyermeket meg nem ütök;
 71 III  |           Engedje meg méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz,
 72 III  |              megbántásért. ~- Micsoda? Én helyettem! ~- Nem. Mint
 73 IV   |            uram - szólt Garanvölgyi -, én azt mondtam, hogy "lehet". ~-
 74 IV   |           szerint: "szabad"? Lássa ön, én ismerem a magyart, én nem
 75 IV   |              ön, én ismerem a magyart, én nem tagadom el. ~- Hja uram,
 76 IV   |                uram, e szót, "szabad", én políciaellenes dolognak
 77 IV   |           mikor engedelme nincs rá; és én engedelem nélküli engedelmes
 78 IV   |         adogasson ön másnak, ne nekem. Én nem ilyen humorisztikus
 79 IV   |                El "kell" felejteni! És én el "tudtam" felejteni. Valaha
 80 IV   |             kell azt már felejteni; és én el tudtam felejteni. Voltak
 81 IV   |            kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet
 82 IV   |             között fonnyasztva el, míg én megmenekültem; és énnekem
 83 IV   |            mert bolondság az; nem élek én addig, hogy őt lássam, és
 84 IV   |              addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni.
 85 IV   |               bánatot felejteni. Uram, én elfelejtettem, amit veszték,
 86 IV   |               Távol legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni
 87 IV   |               Nincs ebben semmi rossz. Én igen köszönöm a drága kisasszonynak
 88 IV   |                kérdés? ~- Úgy látszik. Én mégis nagyon szeretem, hogy
 89 IV   |     indiszkrétnek tartani, remélem. ~- Én pedig viszont remélem, hogy
 90 IV   |          következménnyel. ~- Az már az én dolgom - szólt Ankerschmidt
 91 IV   |               semmiről semmit. Egyedül én vagyok a vétkes; neki semmiről
 92 IV   |           mégis volna benne valami? ~- Én nem bánom, ha kerékbe törnek
 93 IV   |          nehogy a tekintetes úrnak, az én jó uramnak, legyen valami
 94 IV   |            haza a duplát; mire hazaér, én küldök önnek egy fegyverengedélyt,
 95 IV   |               Tudja-e ön, honnan jövök én most? ~- Vallja meg! ~-
 96 IV   |           Vallja meg! ~- Mennykőt! Még én valljak neki? Én Garanvölgyi
 97 IV   |         Mennykőt! Még én valljak neki? Én Garanvölgyi úr házánál valék.
 98 IV   |                 Teringettét! Meg fogom én azt mutatni, hogy idehaza
 99 IV   |              azt mutatni, hogy idehaza én parancsolok. ~És e szavaknál
100 IV   |            előtt; ha ön katonám volna, én önt e vétségeért főbelövetném. ~-
101 V    |           jönne. ~- Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen a
102 V    |           vállat von. ~- Nem tudom biz én. Nem vagyok én tilógus.
103 V    |               tudom biz én. Nem vagyok én tilógus. Tán a nehézség
104 V    |            piszkálják kentek. Bánom is én. ~- Mondók, hogy Garanvölgyi
105 V    |        bolonddal van dolgod! Majd adok én neked háromszor ebédet egy
106 V    |               Jól van, jól, no. Megyek én magamtoól is, csak azt mondják,
107 V    |                hogy nem kell. Elmegyek én. Azért nem kell az embernek
108 V    |               magamnak mondani. Mintha én most tanulnám először, hogy
109 V    |            kiülje a büntetését? ~- Azt én nem tudom. Pajtayné az én
110 V    |              én nem tudom. Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja
111 V    |                 Ő így kívánja tőlem, s én így működöm. E szerint Garanvölgyi
112 V    |              bélyeg még egyszer annyi. Én kénytelen vagyok önt háromszoros
113 V    |                részére, mint nem tudom én hányadik "diätenklasse"
114 V    |               bizonyosan lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi,
115 V    |         golyóbist leltem az útban; azt én betettem a csurapém zsebébe,
116 V    |          lecsúszott a bélésébe, de azt én nem vettem észre. Mikor
117 V    |          tegnap végeztük a takarítást, én beszéltem a tekintetes úrnak
118 V    |             helyére akadnak. Hanem hát én magam azt hiszem, hogy az
119 V    |                sem vehetik neki. Azért én azt gondolom, hogy ha magamforma
120 V    |      becsületes ember. ~- Nem elég az. Én meg akarom mutatni, hogy
121 V    |          szavahihető egyéniség. ~- Hát én azt mondom kendnek, bátya -
122 V    |              Az nekem sok lesz. Annyit én nem érdemlek. Beérem tízzel
123 V    |               valami az eszembe. De ha én a kocákat előkerítem, hát
124 V    |           helyeslé Vendelin úr -, erre én sem gondoltam. ~Mindjárt
125 V    |                kérdé, mit mosolyog. ~- Én is jártam egyszer úgy Pesten -
126 V    |         bűntény konstatírozása végett. Én kifizettem neki az öt forintot,
127 VI   |             saját haja mögé elrejteni; én nem tudom, ki hitette el
128 VI   |           játszmá"-val adják vissza, s én különösen tréfásnak találom
129 VI   |                 Hahaha. (Ez jólesett.) Én valóban kénytelen vagyok
130 VI   |             legalább nem jár úgy, mint én a minap, nem akarom megmondani -
131 VI   |               című lapban megjelentek. Én erre azt feleltem, hogy
132 VI   |            erre azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa neve alatt,
133 VI   |              bagariacsizmás fűzfapoéta én vagyok." ~- Hahaha, hahaha!
134 VI   |        találnom. Álnév van aláírva; és én azon gondolkodom, ki lehet
135 VI   |       összebeszéltünk volna. Nézze ön, én éppen hasonló költeményt
136 VI   |              nem igaz, azt hozzáteszem én." ~Egy idő óta pedig sajátságos
137 VI   |            volt a célja ezzel, hogy ha én Aladárhoz megyek nőül, annak
138 VI   |               hogy "úgy van". ~- Hanem én voltam oly előrevigyázó,
139 VI   |               mint nemzetőri százados; én Pozsonyba futottam, később
140 VI   |          micsoda könnyelmű ember volt. Én azalatt várhattam a menyegzőre. ~-
141 VI   |         fordulva; akkor ő volt gazdag, én voltam csőd alatt; most
142 VI   |                voltam csőd alatt; most én vagyok gazdag, ő most koldus.
143 VI   |     találkozhattak. ~- Kedves nagysád, én egészen helyesnek találom
144 VI   |            Bocsánat, tisztelt nagysád, én sokkal jobban kímélve látom
145 VI   |           kímélve látom Aladár urat az én ajánlatom által. Ez esetben
146 VI   |              szerelmes leveleket. Akit én szeretni akarok, annak azt
147 VI   |              Mert szóval majd elmondom én azt magam. ~- Értem - szólt
148 VI   |     parasztjaimnak otthon? Mást akarok én. Valami fogolynak akarok
149 VI   |              szükség híresztelni, hogy én ebben lépéseket teszek,
150 VI   |                a dolognak, elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat
151 VI   |          ismerni azután. Ezt tessék az én részemről úgy venni, mint
152 VI   |              mulatságot. Nem is akarok én semmiféle színpadi szerepet
153 VI   |    kiszabadításáért, hanem valaki más; én majd ezután csak a harmadik
154 VI   |     folyamodásnak aláírja a nevét. Ezt én jobban tudom. Valakinek
155 VI   |             illő, méltóságteljes; majd én aztán gondoskodom, hogy
156 VI   |                aláírassam: azután majd én felviszem azt Bécsbe. Azért
157 VI   |           külön lerágni a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint
158 VI   |                 Tehát csak iparkodjék, én megvárom, s együtt elmegyünk
159 VI   |            kezébe sem szabad juttatni; én zsebembe teszem, s aztán
160 VI   |              nem fog elmenni rajta. ~- Én el tudok rajta menni, s
161 VI   |              Merre tetszik tartani? ~- Én a Váci utcának. ~- No én
162 VI   |               Én a Váci utcának. ~- No én is arra megyek. ~S a másodszori
163 VI   |                dr. Grisák tétovázva. - Én őnagyságához, Pajtayné asszonysághoz
164 VI   |                  Bravó! Ez derék. Hisz én is oda megyek, ön legalább
165 VI   |            nyílik az ajtó, bevezethet; én csak a ház számát tudtam. '
166 VI   |               a ház számát tudtam. 'Sz én is éppen ide indultam. No
167 VI   |              önt, hogy együtt menjünk. Én kocsit rendeltem ide. ~-
168 VI   |                elpirulni akarva. ~- De én úgy vagyok értesülve. ~-
169 VI   |                sem találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék
170 VI   |              Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól. Mégpedig olyan
171 VI   |            mondja, nem megy nőül soha. Én ezt nagyrabecsülöm. Én meglehet,
172 VI   |                 Én ezt nagyrabecsülöm. Én meglehet, hogy ellenség
173 VI   |             aki már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak
174 VI   |             szólt Ankerschmidt lovag - én intézkedni akarok, hogy
175 VI   |              együtt felmegyünk Bécsbe. Én személyesen elkísérem mindenüvé,
176 VII  |         vonítson s azt felelje: ~- Biz én nem tudom; tessék megvizsgálni. ~
177 VII  |             bele ne tegyenek, amit nem én tettem oda. ~- Mit tartalmaz
178 VII  |              milyen nagy lármát csapok én ottan! ~- Hát mit gondol
179 VII  |                másképpen nem lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy
180 VII  |          azokat valahol a házon kívül. Én eszerint, valahányszor az
181 VII  |          tetszik? ~- Önök látják, hogy én már veszélyen kívül jutottam;
182 VII  |             kísértetni a városba, mert én itt el nem fogom mondani,
183 VII  |               mi van e levelekbe írva. Én akarom, hogy ezt minél magasabb
184 VII  |      tekintélyes előlépéssel mondá: ~- Én vagyok a chef, fiam, én
185 VII  |                Én vagyok a chef, fiam, én vagyok. ~- Hát a másik kettő
186 VII  |               száját megtörülte. ~- Óh én már szokva vagyok hozzá.
187 VII  |               arc mondani látszott: de én azon kevesek közé tartozom. ~
188 VII  |                meglátod a szabad eget, én már akkor régen nem látok
189 VII  |       eláruljam feljajdulásommal, hogy én vagyok benned százszorosan
190 VII  |                amikor te egyedül vagy, én is egyedül vagyok, de lelkemben
191 VII  |             előtt s láncod egyik végét én hordozom? Nem szabad ezt
192 VII  |                Te már akkor ősz ember, én pedig hideg por. De azért
193 VII  |               téged érdekel. - Ezalatt én számlálom a napokat: azoknak
194 VII  |             azon a határon, ameddig az én életem terjed; a hajótörött
195 VII  |               nem árulja el valaki? ~- Én tudom, hogy nem. ~A példálózásnak
196 VII  |               No hát az a Szemes Miska én vagyok! - szólt a kondás
197 VII  |           missznek? Komoly szó? Mintha én valami tréfás ember volnék,
198 VII  |            megtudtam. ~- Lehetséges-e? Én titkolni akartam. ~- Azt
199 VII  |        elhiszem; hanem majd dobra ütöm én, ne tessék félni. ~- Uram,
200 VII  |              önnek kedvence! ~- Nem az én kedvencem! Ördög teremtettét!
201 VII  |         teremtettét! A ti kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal,
202 VII  |               a házat; majd megmutatom én, hogy micsoda statárium
203 VII  |                micsoda statárium tudok én lenni a házamnál, ha azt
204 VII  |                csak meg se szidom. Nem én, még csak egy goromba szót
205 VII  |              hogy őelőtte. Nem szoktam én az ilyesmit levélben elvégezni.
206 VII  |                elvégezni. Nem beszélek én senkiről rosszat titokban,
207 VII  |              feladás a te munkád volt. Én feladóval egy házban nem
208 VII  |                a csavargó volt az, hát én utána megyek, s bocsánatot
209 VII  |                csatatéri ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt mondhassa
210 VII  |                mondhassa felőlem, hogy én kémnek jöttem ide mellé
211 VII  |          esztendő alatt ráragadhatott; én is csak így szereztem. ~-
212 VII  |               sejtett előre, s mely az én éber szemeim nélkül gyógyíthatlan
213 VII  |               kívánja méltóságod, hogy én is jelen legyek? ~- Nem.
214 VII  |         leánykám, te írtad ezt itt? ~- Én. ~- Azt nagyon jól tetted
215 VII  |              ezentúl te vagy a fogoly. Én magam fogom átadni egyszerű
216 VII  |                is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból visszatérek,
217 VII  |          delikvens mindent megvallott. Én elítélem őt férjhezmenéseig
218 VIII |          köszönhetjük a szerencsét? ~- Én pedig azt hittem, hogy nagyon
219 VIII |             korán alkalmatlankodni. Óh én tudom, hogy mi a staatsvisitek (
220 VIII |                észrevevé, miszerint az én Bogumil barátom missz Natalie-val
221 VIII |            ügyelt oda. ~- Kérem missz, én tiszteletre méltó viszonyt
222 VIII |                  Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében van a diszpenzáció;
223 VIII |               előtt. Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle hallottam.
224 VIII |                Alkalmasint lesz. Ámbár én úgy hiszem, hogy tévedésből
225 VIII |               Senki sem sejtheti, hogy én mit érzek. Egyedül ön, szeretett
226 VIII |                karját jól megcsípve -, én nem tudom, nem ájulok-e
227 VIII |              mit mondana a világ, hogy én - és ön - itt - együtt -
228 VIII |               az teljes lehetlenség. - Én bizonyos vagyok barátomról.
229 VIII |                vagyok barátomról. Akit én egyszer barátomnak nevezek!
230 VIII |             dehogy. Ne tessék aggódni. Én már tudom, miért késnek.
231 VIII |                hát megérkeztek! Tudtam én, hogy nem nyeli el őket
232 VIII |              bátorság és erő. ~- Uram, én nem állok jót magamról,
233 VIII |             Mit jó reggelt, te ostoba, én még le sem feküdtem. ~-
234 VIII |                még le sem feküdtem. ~- Én sem, de azért reggeledik. ~-
235 VIII |       csináltok? ~- Mit csinálunk? Hát én a lovakat jártatom; azok
236 VIII |                nem is a faluban voltam én, hanem a városban. ~- Városban?
237 VIII |                    Hát mit felelhetnék én arra, hogy mit izent a missznek? ~-
238 VIII |            ahogy tetszett parancsolni, én úgy tettem. Azt mondá direktor
239 VIII |               s fölsegítette a misszt; én kérdeztem, hová parancsolja:
240 VIII |               posta trombitájába fújt, én meg visszafordultam, s most
241 VIII |                missz Natalie, most már én is elájulok! Az a gazember
242 IX   |                Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt, s mindenkit,
243 IX   |               lesz odakünn. ~- Vissza! Én strázsa vagyok! ~- Nonono,
244 IX   |              Gyuszikám, ne tréfálj. ~- Én nem vagyok "Gyuszikám";
245 IX   |                nem vagyok "Gyuszikám"; én patrol vagyok; én feuerpikét
246 IX   |          Gyuszikám"; én patrol vagyok; én feuerpikét vagyok, aki közelít,
247 IX   |               nem okai semminek. Ebből én azt értem, hogy önök okai
248 IX   |               hogy önöket védelmezzem. Én nem tudom, mit hibáztak;
249 IX   |            Amit parancsol, teljesítsd. Én szobámban fogok étkezni
250 IX   |           bámulva Maxenpfutsch. ~- Ah, én már mindent tudok - szólt
251 IX   |                ön magának, hogy akiről én azt mondom, hogy "barátom",
252 IX   |               véletlenül.) ~- Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot. ~-
253 IX   |           tekintettel doktor Grisák. - Én Ankerschmidt ügyvédje vagyok,
254 IX   |              ily mocskot nem tűr el az én becsületem. ~Maxenpfutsch
255 IX   |                a legjobb tanács. Ahogy én ismerem Ankerschmidt lovagot,
256 IX   |             vág az emberből. ~- De hát én ez átkozott fickó miatt
257 IX   |              hogy ön csábította el. ~- Én? A misszt? - kiálta fel,
258 IX   |             felugorva Maxenpfutsch. ~- Én nem hiszem, hogy úgy van -
259 IX   |             Kérem, ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, szentimentális
260 IX   |                sok szót vesztegetnünk? Én az ön rendelkezése alá adom
261 IX   |                van, missz. Bízza reám; én biztosítom kegyednek a veszendőben
262 IX   |              sikerült. ~- Direktor úr, én csak egy módot látok önre
263 IX   |   státuspapirosai is vannak, a múltkor én hoztam el a kuponjait. Legalább
264 IX   |                Jó, itt a kezem. Legyek én az áldozat - szólt rezignációval
265 IX   |                    Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak be
266 IX   |             nehogy elájuljon. ~- Hanem én még látok egy módot magam
267 IX   |            hozzájárulható jellem, s ha én lelkére fogok beszélni,
268 IX   |                és nyakkendőt viselt -, én kegyednek mindig őszinte
269 IX   |             biztosítá őt a missz. - Az én becsülésem ön iránt nagyon
270 IX   |                még súlyosabb lenne, ha én magam is elítélném magamat. ~-
271 IX   |               azzal íratta oda; amiből én aztán megtudtam, hogy biz
272 IX   |           aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nemigen epedez
273 IX   |       elárulnia magát. ~- Fiatalember, én nem jöttem önhez tréfálózni,
274 IX   |         siettem önhöz. ~- Sajnálom, de én tartom magamat a rendszabályhoz,
275 IX   |             szenvedés, majd meg tudnék én tanítani. ~Aladár egészen
276 IX   |             Grisák -, ha neked volt az én számomra meglepő híred,
277 IX   |                 nagyon keményen bántam én gyermekeimmel? Szigorú voltam
278 IX   |              éppen ő! Hát mit vétettem én neki? ~- Méltóságod elűzte
279 IX   |            szeretett. ~- Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta
280 IX   |           ember, nem olyan, amilyennek én hiszem? Kissé túlbuzgó talán,
281 IX   |               név. ~- Bizony az. ~- Az én leányom! Jól van; mondja
282 IX   |             ügyét felvállalom, de amit én visszautasítottam. Azóta
283 IX   |           Maxenpfutsch még nagyobb. ~- Én is úgy gondolom. ~- Mért
284 IX   |               gondolom. ~- Mért hiszen én pör nélkül is kiadom leányom
285 IX   |                 Csak nem képzeli, hogy én bármily ürügy alatt leányaim
286 IX   |         megtörtént, ki tehet már róla? Én csak nem fogom a leányom
287 IX   |           haragosan Ankerschmidt. - Az én állásomban szokás "megbocsátani"
288 IX   |              úrnak? ~- Ej, mit Straff? én nem ismerem őt azon a néven
289 IX   |                eresszem-e vagy sem. ~- Én valóban itt nem tudok tanácsot
290 IX   |         rágyújtani. ~- Ejh, nem akarok én most - dörgött mérgesen
291 IX   |               volt hangot adni. ~- No, én nem mondom, hogy nem becsülöm. ~-
292 IX   |                  szólt Ankerschmidt -, én kérem, kényszerítem önt,
293 IX   |             monda: ~- Straff úr, ahogy én tudom, a "cabinet noir"-
294 IX   |              amit a törvény parancsol! Én kardbojtom tisztaságára
295 IX   |              engem egyezkedésre bírni. Én önhöz utasítok mindent.
296 IX   |               ne írjanak ők soha; mert én meg vagyok ölve, meg vagyok
297 IX   |           tudtuk. Az ördögbe, elég, ha én magam tudom! Hogy kerüljek
298 IX   |             vagy, öcsém; - de annak is én vagyok az oka. ~Ankerschmidt
299 IX   |               azt felelné, hogy "a biz én voltam", hanem ha érzi magában,
300 IX   |           elrántva kezét leányáéból. - Én nem enyelegni jöttem, hanem
301 IX   |              ennek örülsz? Látod, amíg én az után jártam, hogy neked
302 IX   |            édes leánykám, így vagyunk. Én többet a házhoz olyan őrt,
303 X    |             Nagyságos!... ~- Mit? Majd én még neked titulust is írok?
304 X    |               ördög bújjék beléd. Majd én még silabizálok itt neked.
305 X    |            azért küldte ide, hogy majd én elküldöm neki. ~- Nem úgy
306 X    |      használhatná borotválkozáshoz. ~- Én is kértem, de azt mondta,
307 X    |         Úgysegéljen itthon van! Uram s én Istenem!" Öt perc alatt
308 X    |         beszélgetve találta. ~- Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! -
309 X    |            nagy triumfussal. - Mondtam én a nagyságos úrnak. Vagy
310 X    |                akarja megengedni, hogy én hamarabb megéreztem a hazajövetelét,
311 X    |              Pedig azért is igaz, hogy én éreztem meg elébb! Hát nem
312 X    |               jön, majd elfogtam volna én önt, hanem hát a vakmerőség
313 X    |        duzzogásunkat kifejezni, miután én nehány nap múlva innen odább
314 X    |             azt mondanák felőlem, hogy én nem szeretetből vagyok nagybátyám
315 X    |        örökséghajhászásból? ~No, ez az én emberem - gondolá magában
316 X    |                 ki mérnök, ki bányász. Én részemről okleveles mérnök
317 X    |         szeretek erről beszélni. ~- De én meg szeretek. Gondolja meg
318 X    |        szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható ifjú vagyok,
319 X    |             ellenségek vagyunk. No hát én legalább bebizonyítom önnek,
320 X    |            vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat. ~- Van
321 X    |                és beszéljen vele maga. Én nem szólok önnek magánügyeibe,
322 X    |           semmi jogom avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok;
323 X    |           Tehát az első asszónál mégis én győztem meg önt. ~- Valóban
324 X    |             Valóban ön maradt a téren; én kapitulálok és magamat ajánlom. ~
325 X    |                   Ez a meglepetés! Ah, én olyan ideges vagyok. Minden
326 X    |            Nincsen semmi "talán", mert én nem kérem; helyembe pedig
327 X    |            nekem van, az a tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen,
328 X    |        hosszasan magyaráznom a dolgot. Én nem vagyok jelenleg abban
329 X    |          folytatását. ~- És kegyed? ~- Én a világért sem veszem neki
330 X    |                vissza Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom
331 X    |        Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom az övét. ~- S
332 X    |           nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem. ~- Uram! -
333 X    |                formál. ~- Nem írok biz én semmit, hanem az én írásomat,
334 X    |                biz én semmit, hanem az én írásomat, ha megengedi,
335 X    |         bizonyítványt adni arról, hogy én őrá, utolsó találkozásunk
336 X    |                ha doktor vagyok. Hanem én azért nem haragszom rá,
337 XI   |                    No, olyan asszonyra én is szeretnék akadni. De
338 XI   |               hol vesszük azt? ~- Majd én utánajárok. ~- Te jársz
339 XI   |               a könnyelműségnek. ~- Az én bécsi barátném nagyon ajánlja
340 XI   |               születésére? ~- Bánom is én, akárminek született! Csak
341 XI   |       kiengesztelődhetik iránta. ~- Ha én volnék a helyében, alig
342 XI   |             neki, ugye? ~- Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis
343 XI   |               abból küldhetnénk eléje; én sem viselhetem azokat; itt
344 XI   |                 apácskám. ~- Nem bánom én, hát küldj neki, amit akarsz. ~
345 XI   |           szegény asszonyt itt találom én holnap is, meg egy hónap
346 XI   |           hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor, azt
347 XI   |               eltörik. Hát bántottalak én? Hát mivel bántottalak?
348 XI   |               s apádhoz visszaszöknél, én ezen törvény hatalmánál
349 XI   |         küszöbéhez visszatérj! Mert ha én nem akarom, engem soha el
350 XI   |              soha el nem hagyhatsz: ha én azt mondom a bírónak, hogy
351 XI   |             azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád birtokomba,
352 XI   |            felejthette ő azt, valamint én nem bocsáthattam meg magamnak
353 XI   |                látom, hogy mosolyogna; én azt látom, hogy haragszik. ~-
354 XI   |         állítja, hogy te haragos vagy, én pedig azt, hogy mosolyogsz. ~-
355 XI   |               is sárga olyankor, mikor én annak nézem. ~- Ne búsulj
356 XI   |                Ne búsulj leányom; amíg én Pesten leszek, addig megkérem
357 XI   |                 ne küldjön ide orvost. Én szeretek beteg lenni. ~-
358 XI   |                 Nagyon kérem. ~- Tehát én megvallom őszintén, hogy
359 XI   |               megvallom őszintén, hogy én e lépésben semmi egyebet
360 XII  |                vannak a váltók, amikre én ennek az embernek tízezer
361 XII  |           mindig kétannyit íratott. ~- Én nem mondok semmit! A váltók
362 XII  |             rongy bútorok? ~- Hát hisz én is azt mondom. ~- De így
363 XII  |               is azt mondom. ~- De így én ruinált ember vagyok! ~-
364 XII  |           ruinált ember vagyok! ~- Hát én nem az vagyok? ~- De én
365 XII  |                én nem az vagyok? ~- De én meg nem foghatom ennek az
366 XII  |               vette feleségül? Tehetek én arról, ha a méltóságos úr
367 XII  |             abból semmi sem lesz, mert én az asszonyt haza kívánom. ~-
368 XII  |                menjen ön, ne rontsa az én üzletemet! - szólt Straff,
369 XII  |          ajánlatára számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így "
370 XII  |             dolog még nincsen megérve. Én nem vagyok az a bolond,
371 XII  |             nem lehet többet beszélni. Én hazárdjátékos vagyok. Az
372 XII  |                egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom van
373 XII  |                 ha e válópert bevégzi. Én nem okoskodom a kék levegőbe.
374 XII  |            levegőbe. Ha az egyezség az én ajánlatom szerint fogadtatik
375 XII  |       ajánlatom szerint fogadtatik el, én is kötelezem magamat kegyednek
376 XII  |             Semmit sem mond arra, hogy én önnek megnyerem a hazárdjátékát,
377 XII  |           ragadtatva a bosszúságtól -, én nem tudom, minek nevezzem
378 XII  |             haragudjék, kedves doktor; én ismerem a magam embereit,
379 XII  |                ördöngös egy fickó. Már én nem merném így túlfeszíteni
380 XII  |           túlfeszíteni a húrt. Azonban én megkísértem még egyszer
381 XII  |       forinttal, s kvittek vagyunk. ~- Én csak annyit mondok önnek -
382 XII  |             csak az együgyűek nyernek, én ott játszom, ahol okos embereké
383 XII  |           férfiú. ~- Nem tréfál ön? ~- Én a teljes harmincezer forintot
384 XII  |                kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el! ~-
385 XII  |                Ejh, ne beszéljen ön az én ügyeimbe. Hagyjon békét.
386 XII  |             kedélyben volt ma. ~- S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc
387 XII  |            bolond. Ihol van. Ihol van. Én magam kész vagyok hozzátenni
388 XII  |                forintot elfogadni, hát én megmutatom, hogy ön mégsem
389 XII  |                ahogy legjobbnak látja, én aláírom. ~Doktor Grisák
390 XII  |            bízza ön rám. Majd lefestem én önt úgy, hogy maga is megborzad
391 XII  |                tudni, hogy mije vagyok én önnek. ~- Hát hitelezőm
392 XII  |        hitelezőm no! Ugyan nagy érdem. Én nem félek ettől a nemétől
393 XII  |                unja. Mégis csak vagyok én önnek valamije, ugyebár? ~
394 XII  |             hogy rögtön meglássa, mert én missz Natalie férje vagyok,
395 XII  |             menjünk! ~- Végtére! Hanem én nem tágítok ám öntől. ~-
396 XII  |           spíszburgeres mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember
397 XII  |            elkísérem, amíg belép; mert én már mindent fölteszek önről. ~-
398 XIII |                nem locskálkodni jöttem én ide nagyságos uramhoz ilyen
399 XIV  |             nem tetszik őt ismerni. ~- Én nem mondom, hogy készakarva
400 XIV  |                lett rossz kedvében. ~- Én is értem. Én is tudom, mi
401 XIV  |              kedvében. ~- Én is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás.
402 XIV  |             fiskális úrral disputálni. Én csak méltóságodnak akartam
403 XIV  |            szépen kérném? ~- Szívesen. Én vagyok Ankerschmidt. ~-
404 XIV  |                nekem semmim sincs. Tán én sem volnék jobb a többinél. ~-
405 XIV  |                védence készítette." ~- Én is úgy gondolom, hogy még
406 XIV  |              nem hallanám, mit beszél. Én parancsokat osztottam, ő
407 XIV  |            látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
408 XIV  |             Hát csak hadd jöjjön, majd én is itt leszek. ~- Nagyon
409 XIV  |           lehet önnek, ha lát valamit, én csak a vizet látom. ~- Amott,
410 XIV  |              Valami tuskó lehet. ~- De én látom az evező nyomát a
411 XIV  |              az úrnak baja azzal, hogy én ki vagyok, hanem gondoskodjék
412 XIV  |              ahol annyian mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból
413 XIV  |              jó paripái. ~- Hát ön? ~- Én itt maradok, míg valami
414 XIV  |               keresni egy ideig. ~- De én haza akarok menni. Mi van
415 XIV  |           sietek szegény bátyámhoz. Az én hivatalom három hétre fel
416 XIV  |            szorgalmatosan fonni. ~- Az én barátom, úgy látszik, hogy
417 XIV  |                hordozna magával. ~- Az én barátom, úgy látszik, nem
418 XIV  |              Azoknak is át kell jutni. Én persze ezer embert át nem
419 XIV  |                uram - szólt az öreg -, én leszek hát az a hajóskapitány
420 XIV  |    visszafordulva e nevet mondá: ~- Az én nevem Weltumsegler Jonatán. ~
421 XIV  |              Nem restelkedésből tettem én azt, hanem azért, mert a
422 XIV  |           moccanhatok ellene, márpedig én, ki előkelő várfogoly voltam,
423 XIV  |              jegenyésre menekülnek: az én embereimnek lesz ma vadpecsenyéjük,
424 XIV  |               hozzám, kérdezte mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői
425 XIV  |             küldte Aladár úrfi!) "Majd én magam kormányzok!" - monda
426 XV   |               magát apja után; azt meg én hoztam ide. Fáradt vagy
427 XV   |               Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom köszönni? ~-
428 XV   |         énértem hasonló helyzetben. ~- Én gyermekemet köszönöm önnek. ~
429 XV   |       Aladárnak, s e szókat rebegé: ~- Én pedig önnek atyámat köszönöm. ~
430 XV   |               Ez már úgy illett volna. Én azt regényben mindig úgy
431 XV   |               a beszédébe. ~- Óh azért én is követtem el útközben
432 XV   |             valaha regényt lehet írni; én is mentettem meg veszélyben
433 XV   |           Kampós úr, hozza el. ~- Mit? Én? Egy ürgét? - kiálta felugorva
434 XV   |               könyörge érte Erzsike -, én olyan szépnek találom. ~-
435 XV   |              az öreg Garanvölgyi. - Az én vendégem otthon van a házamban.
436 XV   |     fölépíthetik. Tanyám elég tágas, s én úgyis egyedül vagyok. ~E
437 XV   |      ismeretségünk nagyon régi keletű. Én Erzsi kisasszonynak régi
438 XV   |             azt a levélkét megmutatta, én annak vonásaiban ugyanazon
439 XV   |              volna azt is? ~- Igen. És én mármost többet tudok, mint
440 XV   |              okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi össze? ~-
441 XV   |               találkozunk mi össze? ~- Én nem látok benne semmi veszedelmet.
442 XV   |             neked adják. ~- Jó bátyám; én szegény legény vagyok, fáradsággal
443 XV   |            kenyeret. Ezek gazdagok. Ha én most itt maradok, ahol nem
444 XV   |          körös-körül tenger van; és ha én mégis felhasználom ezt a
445 XV   |          legalább tanulmányozhatok. ~- Én pedig arra számítottam,
446 XV   |               kell majd megnézni, amit én ott csinálok, ama bizonyos
447 XV   |            megjegyzé: "itt kezdődik az én földem." ~Egy helyen azonban
448 XV   |              Az enyém nem sántít. Most én sem juthatok a földemhez,
449 XV   |              ez homogén eset; amikorra én az enyimhez juthatok, akkorra
450 XV   |           tiltakozni. ~- Ifjú barátom, én kijelentem önnek, hogy kegyet
451 XV   |            vagy nem? ~- Igaz. ~- Akkor én valamit kérnék öntől, de
452 XV   | parancsolhatnék, akkor nem kérnék; óh, én kegyetlen vagyok ahhoz,
453 XV   |   parancsolhatok: - az nem önnek való. Én csak kérek, folyamodom,
454 XV   |               maradok egy hétig. ~- Ha én azt tudtam volna, hogy ön
455 XV   |            kezét szemérmesen susogva: "én uram". ~Tehette már azután
456 XV   |             atyám - szólt a gyermek -, én megkértem őt, s ő elvesz
457 XV   |          simulva szerelmesen. ~- Pedig én már idehozattam csónakodat -
458 XV   |          folyosóra csónakot! ~- Tudtam én, hogy ez lesz a vége - szólt
459 XV   |            lábnyit apadt. ~- Nem bánom én már - szólt Aladár, ki a
460 XVI  |            vezetheti az építkezést. ~- Én nem azt gondoltam. Az összedűlt
461 XVI  |              összedűlt kastély helyébe én másikat nem építtetek -
462 XVI  |         kastélyt birtokomba bocsátaná, én ezt fogom felépíttetni,
463 XVI  |             itt fogunk együtt lakni az én kedves fiammal. ~- Ohó,
464 XVI  |               árát is magánál tartani. Én a házat "szép leányért"
465 XVI  |              uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól megváljak, mikor
466 XVI  |               a dolgot -, ön jó gazda, én pedig semmihez sem értek.
467 XVI  |       holnapután nem lesz itt többé, s én ismét magányomba vagyok
468 XVI  |         követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen otthon. ~
469 XVI  |           önhöz voltak írva. ~- Ah! ~- Én kíváncsi voltam egyet elolvasni
470 XVI  |              önnek kedvesebb még, mint én. ~Aladár nyugodtan tette
471 XVI  |               tette szívére kezét: "az én lelkem nem tud arról semmit." (
472 XVI  |            alatta a levelek. ~- Ezeket én írtam hozzád. ~Aladár azt
473 XVII |            akivel szóba eredtek? ~- Az én voltam! - vágott bele Bárd
474 XVII |        csónakos ott az uraknak? ~- Hát én hoztam hírül, hogy a d...
475 XVII |                  i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki meg
476 XVII |               valahol, mert a csónakos én voltam. ~- Vagy pedig te
477 XVII |               pedig te hallgatóztál, s én voltam a csónakon. ~- De
478 XVII |               kétségbeesetten Péter. - Én esküszöm, hogy én voltam
479 XVII |             Péter. - Én esküszöm, hogy én voltam a csónakon. ~- Én
480 XVII |               én voltam a csónakon. ~- Én is esküszöm. ~Sem Ankerschmidt,
481 XVII |           mintha megesküdtek volna rá: én tehát meghalok és vallomásomat
482 XVIII|          olcsóbb, mint a külföldiek, s én nagyon megnézem, hogy hová
483 XVIII|              tudom, - az az ember, kit én nem kevésbé gyűlölök, mint
484 XVIII|            processzusa lenni, cserében én is elvállalom az ügyvédséget.
485 XVIII|              keblén ilyen sebet ütött, én megmondhatom, hogy hol van.
486 XVIII|             csak a halál derít fel. Az én éltem is egy ily talány,
487 XVIII|              nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín, a látszat
488 XVIII|               Ön férfi, ön heves vérű, én nő vagyok és gyönge, azért
489 XVIII|           szegény nőnek, ott a porban, én megbocsátok'. ~Corinna" ~
490 XIX  |             nem megy, pusztuljon, mert én megeszem. ~Meg is rágta
491 Uto  |             egy nevezetes ötlet adta. ~Én láttam egy este Haynau tábornagyot (